2013. augusztus 11., vasárnap

Szőlős és meggyes lepény borsodóval


Finom, hagyományos süteményt szerettem volna készíteni. Ötlettelen voltam, ezért felütöttem  Szász Mártonné Bene Ilonka: Erdélyi konyha című receptgyűjteményét (amiről reményeim szerint egyszer majd írok bővebben is, illetve szándékaim szerint lefőzöm belőle az összes ma is elkészíthető ételt), ahol már eddig is sok jó ötletet találtam, de még egyiket sem ültettem gyakorlatba. Ott találtam meg ezt a különleges összeállítású receptet, amit eredetileg cseresznyére írtak, én viszont felét szőlővel, felét meggyel (hogy a férjem is ehessen belőle) készítettem. A borsodó receptje is a könyvből van, a szerző ajánlotta a süteményt erős óborral vagy borsodóval tálalni. Isteni lett mind meggyesen, mind szőlősen. A narancs- és limehéj az én újításom bele, és a borsodóhoz sem írt keményítőt, de így tökéletes lett.... :)



Szőlős és meggyes lepény borsodóval 

Hozzávalók a lepényhez: 20-25 dkg fehér szőlő, 20-25 dkg kék szőlő, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg tejföl, 6 evőkanál liszt, 12,5 dkg + 2 evőkanál cukor, 12,5 dkg őrölt mandula, 1-1 narancs és zöldcitrom reszelt héja, 6 tojás, csipetnyi só; a borsodóhoz: 4 dl édes fehérbor, 3 dl víz, 6 tojássárgája, 2 evőkanál étkezési keményítő, 5-6 evőkanál vaníliás porcukor, csipetnyi só. 

Elkészítése: A szőlőt  alaposan megmossuk, majd kettévágjuk és kimagvaljuk (ha szükséges; nekem sikerült kék magtalan szőlőt venni). A vajat kézi mixerrel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejfölt, és együtt is habosítjuk 1-2 percig. Ekkor beletesszük a lisztet, a reszelt citrushéjakat és 6 dkg cukrot, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, és együtt simára keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval és a maradék cukorral, majd a mandulával felváltva óvatos mozdulatokkal a tojásos-vajas keverékbe forgatjuk. Sütőpapírral bélelt kb. 25*35 cm-es tepsibe simítjuk, belepotyogtatjuk a szőlőt - lehet vegyesen is, én felét fehérrel, felét kékkel raktam ki -, rászórjuk a 2 evőkanál cukrot, és 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 10 percig, majd a hőt 180 fokra mérsékelve addig sütjük, amíg a teteje szép aranysárga színt nem kap (további 10-15 perc). A sodóhoz a tojássárgáját simára keverjük a sóval, a porcukorral meg a keményítővel, majd fokozatosan hozzácsorgatjuk a bort meg a vizet. Láng fölé helyezzük, és állandóan kavargatjuk addig, amíg be nem sűrűsödik. Amikor a lepény és a sodó is legalább langyosra hűlt, már tálalható, de jéghidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: Elég sok tojás kell ehhez a süteményhez, de ha szükséges, lehetünk kissé leleményesek, és pl. a sodónál 1-2 tojást kiválthatunk keményítővel vagy pudingporral. Természetesen jó, ha a tojások háztájiak, mert csak így lesz szép sárga színű a sodó.

Fehér szőlős: KAL - 2014.
Kék szőlős: KAL - 2019.

4 megjegyzés:

HajniZoli írta...

Vajon miért is nem sütöttem még süteményt szőlővel? Irtó guszta itt nálad, meg a sodó is jó! Finom lehet a sütivel:-)

Kati írta...

Ilyen sodót (de semmilyent)se nem ettem, se nem készítettem még, de olyan jól hangzik.

sedith írta...

HajniZoli, én már sütöttem eddig is, a pudingos lepény nagyon finom vele. Próbált ki te is, meglátod, nem fogsz csalódni. :)

sedith írta...

Kati, én is egyszer csináltam vaníliasodót a mákos guba mellé, azonkívül nem emlékszem, hogy készült volna. De nagyon jól feldobja, "csúsztatja" a süteményeket. :)

Related Posts with Thumbnails

2013. augusztus 11., vasárnap

Szőlős és meggyes lepény borsodóval


Finom, hagyományos süteményt szerettem volna készíteni. Ötlettelen voltam, ezért felütöttem  Szász Mártonné Bene Ilonka: Erdélyi konyha című receptgyűjteményét (amiről reményeim szerint egyszer majd írok bővebben is, illetve szándékaim szerint lefőzöm belőle az összes ma is elkészíthető ételt), ahol már eddig is sok jó ötletet találtam, de még egyiket sem ültettem gyakorlatba. Ott találtam meg ezt a különleges összeállítású receptet, amit eredetileg cseresznyére írtak, én viszont felét szőlővel, felét meggyel (hogy a férjem is ehessen belőle) készítettem. A borsodó receptje is a könyvből van, a szerző ajánlotta a süteményt erős óborral vagy borsodóval tálalni. Isteni lett mind meggyesen, mind szőlősen. A narancs- és limehéj az én újításom bele, és a borsodóhoz sem írt keményítőt, de így tökéletes lett.... :)



Szőlős és meggyes lepény borsodóval 

Hozzávalók a lepényhez: 20-25 dkg fehér szőlő, 20-25 dkg kék szőlő, 12,5 dkg vaj, 12,5 dkg tejföl, 6 evőkanál liszt, 12,5 dkg + 2 evőkanál cukor, 12,5 dkg őrölt mandula, 1-1 narancs és zöldcitrom reszelt héja, 6 tojás, csipetnyi só; a borsodóhoz: 4 dl édes fehérbor, 3 dl víz, 6 tojássárgája, 2 evőkanál étkezési keményítő, 5-6 evőkanál vaníliás porcukor, csipetnyi só. 

Elkészítése: A szőlőt  alaposan megmossuk, majd kettévágjuk és kimagvaljuk (ha szükséges; nekem sikerült kék magtalan szőlőt venni). A vajat kézi mixerrel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejfölt, és együtt is habosítjuk 1-2 percig. Ekkor beletesszük a lisztet, a reszelt citrushéjakat és 6 dkg cukrot, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, és együtt simára keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval és a maradék cukorral, majd a mandulával felváltva óvatos mozdulatokkal a tojásos-vajas keverékbe forgatjuk. Sütőpapírral bélelt kb. 25*35 cm-es tepsibe simítjuk, belepotyogtatjuk a szőlőt - lehet vegyesen is, én felét fehérrel, felét kékkel raktam ki -, rászórjuk a 2 evőkanál cukrot, és 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 10 percig, majd a hőt 180 fokra mérsékelve addig sütjük, amíg a teteje szép aranysárga színt nem kap (további 10-15 perc). A sodóhoz a tojássárgáját simára keverjük a sóval, a porcukorral meg a keményítővel, majd fokozatosan hozzácsorgatjuk a bort meg a vizet. Láng fölé helyezzük, és állandóan kavargatjuk addig, amíg be nem sűrűsödik. Amikor a lepény és a sodó is legalább langyosra hűlt, már tálalható, de jéghidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: Elég sok tojás kell ehhez a süteményhez, de ha szükséges, lehetünk kissé leleményesek, és pl. a sodónál 1-2 tojást kiválthatunk keményítővel vagy pudingporral. Természetesen jó, ha a tojások háztájiak, mert csak így lesz szép sárga színű a sodó.

Fehér szőlős: KAL - 2014.
Kék szőlős: KAL - 2019.

4 megjegyzés:

HajniZoli írta...

Vajon miért is nem sütöttem még süteményt szőlővel? Irtó guszta itt nálad, meg a sodó is jó! Finom lehet a sütivel:-)

Kati írta...

Ilyen sodót (de semmilyent)se nem ettem, se nem készítettem még, de olyan jól hangzik.

sedith írta...

HajniZoli, én már sütöttem eddig is, a pudingos lepény nagyon finom vele. Próbált ki te is, meglátod, nem fogsz csalódni. :)

sedith írta...

Kati, én is egyszer csináltam vaníliasodót a mákos guba mellé, azonkívül nem emlékszem, hogy készült volna. De nagyon jól feldobja, "csúsztatja" a süteményeket. :)