2010. augusztus 31., kedd

Szerkesszük együtt az ERDÉLYI KONYHA kalendáriumát! - EMLÉKEZTETŐ!!!



Hónap közepén tettük közzé a felhívást, miszerint bárki, aki erdélyi, erdélyi gyökerekkel rendelkezik, járt itt vagy megígéri, hogy kb. egy éven belül ellátogat Erdélybe, recepteket küldhet az ősz végén megjelenő Erdélyi Konyha Kalendáriumba.

Nos, többünknél olvashattátok már ezt a felhívást, így, gondolom, aki érintve érezte magát, már el is küldte valamelyik szerkesztő-ismerősének a recepteket, linkeket, de ha véletlenül mégis akad valaki, aki még nem olvasta (elfelejtette, nem volt ideje stb.) eddig a felhívást, örömmel tudatom, hogy még nem késett el. A mai nap folyamán, tehát augusztus 31-én még mindig csokorba szedheti őket és a linkeket-recepteket elküldheti az erdelyi.konyha@gmail.com címre.

További részleteket a projekttel kapcsolatban ITT olvashattok.

2010. augusztus 29., vasárnap

Muffin - édesen és sósan (megint)

Nem tudom, valahogy úgy vagyok a muffinnal, hogy egy ideig gyakran készítem, majd, sokszor, hónapokra "elfeledkezem" róla. De aztán valahogy ismét rávetemedem és akkor megint többször készítem egymás után.

Így történt most is. Egész nyáron nem sült muffin a sütőmben, formáimban, valahogy nem úgy adódott. Aztán a hét elején mégis eszembe jutott. Abból készült, ami akadt: kb. egy maréknyi málna anyósom kertjéből, 1 barack, amivel nehezen tartottam volna jól két barackimádó lánykámat, és, erdei mogyoró a fagyasztóból.

Málnás-barackos muffin erdei mogyoróval
Azt, hogy hogyan szoktam muffint készíteni, már leírtam, most is hasonlóan csináltam: 25 dkg lisztből, 10 dkg cukorból, a többi meg ugyanaz. (Illetve a liszt és cukor is kb. anyni, mintha bögrével mértem volna ki, de most szándékosan lemértem mérleggel, hogy mennyi az annyi.) A málnát és az apró barackdarabokat a száraz hozzávalókhoz kevertem, mielőtt hozzáöntöttem volna a tojás, olaj, tejföl, tej keverékét. A masszát szétosztottam a formákban és bőven megszórtam erdeimogyoró-darabokkal. Kb. félórát sültek eleinte magas, majd mérsékeltebb lángon.
Ezt az utolsó darabot sikerült megmenteni belőle egy gyors fotózásra:


Vagy két napra rá megint muffint sütöttem. Citromos teával, vacsorára ettük. Kitűnő alternatívája a szendvicsnek vagy melegszendvicsnek.

Gombás-zöldséges muffin

Hozzávalók: 28 dkg liszt, 1 csapott teáskanál só, 1 csapott teáskanál sütőpor, 2 közepes gomba, 1 közepes hagyma, 1 kisebb sárgarépa, 1 tojás, 5 evőkanál olaj, 1/2 dl tejföl, 1 pohár(2-2,5 dl tej).

Elkészítése: A zöldségeket megmostam-tisztítottam, a sárgarépát finomra reszeltem,a hagymát és a gombát nagyon apróra daraboltam. Beleraktam őket egy tálba, amibe előzőleg kimértem a lisztet és hozzáadtam a sót meg a sütőport. A tojást, az olajat, a tejfölt és a tejet elkevertem, majd hozzáöntöttem a liszthez. Eldolgoztam, majd szétosztottam a formákban és megsütöttem. Lehet fokhagymát, sonkát, sajtot és bármi mást is beletenni vagy kivenni.

2010. augusztus 28., szombat

Gulyás, kicsit másképp, avagy I. Nemzeti Gulyás Nap


Gasztroblogger körökben nem újdonság a hír: ma van az I. Nemzeti Gulyás Nap, amit Csíki Sándor kezdeményezett. Nem csatlakoztam a mozgalomhoz mostanig, mert arra gondoltam, inkább nem jár előre a szám, de gulyást főzök, mintsem eljárjon, és végül ne sikerüljön úgy alakítani a mai napot, hogy gulyás is főjön! De főtt.

Kicsit úgy alakult a dolog, hogy a semmiből kellett ételt tenni az asztalra.
No, azért nem volt túl vészes a dolog, mert éhen éppen nem halunk, csakhát ahhoz, hogy gulyást főzhessek, minimum húsra és krumplira lett volna szükségem, de míg az első még mindig a fagyasztóm vendégszeretetét élvezi, a második semmiféle húkuszpókuszra nem hallgatott, mert nem akart a zöldségestől hozzám teleportálódni. Tényleg, álltam a konyha közepén, és amolyan jó székelyesen (pedig nem is vagyok székely) jobb kézzel vakartam a fejem baloldalát, hogy mit süssek ki, hogyan vágjam ki magam a "nyomorúságos" helyzetből.

Segíts magadon és Isten is megsegít, tartja a bugyuta mondás, de ma valahogy tényleg így lett nálam is. Kinyitom a hűtőt, és hát a tegnapi pörkölt maradéka, amit csirkeszárnyból készítettem, csak épphogy meg nem szólalt: itt vagyok én! De már szavak nélkül is értettük egymást!:P Aztán a kamrát is kinyitottam azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, találok benne valami gulyásnak valót. És lőn. Egy tasak sárgaborsó, amit a múltkori nagybevásárláskor tettem a kosárba, "hogy legyen".

Ettől arra már gyorsan ment minden. A borsót több vízben átmostam, amíg tiszta vizet öntöttem le róla, majd hideg vízbe feltettem főni. Kb. egy tenyérnyi víz lepte el a borsót! Miután felforrt, enyhén megsóztam és majdnem puhára főztem. A maradék vizet leszűrtem róla és a majdnem kész borsót hozzáöntöttem az előzőleg felmelegített csirkeszárnypörkölthez. Miután felforrt, még addig rotyogtattam együtt, amíg a sárgaborsó teljesen puha nem lett. Csak egy picike sót kellett szórnom még rá, hogy az íze tökéletes legyen. És mivel amúgyis jó télies étel kerekedett belőle, hát megbontottam az egyik frissen eltett uborkámat, ami Alíz ánizsos uborkájának ánizs nélküli abszolút hasonmása.


Azért a gyengébbek kedvéért, leírom, hogyan készült tegnap a pörkölt csirkeszárnyból.

Hozzávalók 4 személyre: 8-10 db konyhakész csirkeszárny, 2 nagyobbacska hagyma, 1 zöld paprika, kb. 1/2 dl olaj, 1 teáskanál pirospaprika, 1/2 teáskanál csípőspaprika-krém, só, 1 jó púpozott evőkanál liszt, kb. 1 dl paradicsomlé.

Elkészítése: A hagymát és a zöld színű paprikát apróra vágtam és az olajon megdinszteltem. Megszórtam pirospaprikával és felntöttem 1 pohár vízzel. Amikor felforrt, beledobtam a megtisztított, jól átmosott csirkeszárnyakat és átforgattam őket a paprikás hagymán. Végül felöntöttem vízzel annyira, hogy kb. ellepje a szárnyakat, beletettem a csípős paprikát és enyhén megsóztam. Forrástól számítva kb. félórát főztem fedő alatt, majd ráöntöttem a paradicsomlevet és utána úgy 10 percet főztem fedő nélkül. Közben a lisztet elkevertem egy kevés vízzel és hozzáöntöttem a pörkölthöz, hogy a szaftja kissé besűrűsödjön. Még vagy 5 percig rotyogtattam, hogy a liszt is megfőjön. Ezután lehet hozzátenni a majdnem készre főzött sárgaborsót vagy egyszerűen krumplipürével tálalni, mint ahogyan én tettem tegnap.

2010. augusztus 27., péntek

Juhtúrós padlizsántallérok, avagy Főzzünk az Erdélyi konyhából



Ottis nem ezt a nevet adta az ételének, ami megjelent az augusztusi Erdélyi konyhában, de már elfelejtettem a nevét, és most a lap sincs előttem. De nem is lényeges, minek hívjuk, a lényeg az, hogy nagyon finom. Persze, annak, aki szereti a padlizsánt és, tulajdonképpen, a lecsót. Az én férjem nem lecsós, de érdekes módon, a tavaly készített zöldséges rakottast nagyon szerette. Éppen azért csodálkoztam, hogy a mostani, ízben arra nagyon hasonlító ételnek picit húzta a száját. De ez sem lényeges, gondolhattam volna, hogy így lesz. Nekem és a lányoknak nagyon ízlett. Ők viszont meghagyták a padlizsán héját...:)

Ottis receptjétől, ami igazából az Édesanyja receptje, nem igazán tértem el, csupán felére csökkentettem a mennyiségeket. Bár, a túrót, bizony, nem csökkentettem! De így is jókora adag lett belőle! Én önmagában ettem, a család szalonnás zsengebabfőzeléket is kapott mellé.


P.S.: Közben emlékeztetnélek benneteket arra is, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírási határidejének lejártáig alig néhány nap maradt hátra. Ha erdélyi vagy, illetve Erdélyhez bármilyen szállal kötődsz, itt az ideje, hogy megfontold az ajánlatunkat és akkor év végén Te is meglepheted szeretteidet egy olyan kalendáriummal, amiben a Te receptjeid is benne vannak.

2010. augusztus 25., szerda

Vaníliás barackkrémleves

Gyorsan, nagyon gyorsan elkészült, ugyanis az éppen hiányzó barackot baracklekvárral helyettesítettem. A baracklekvár kb. két hete készült, úgyhogy még egészen friss.

Egyszerűen fehér mártást készítettem vajból, lisztből és tejből, majd szintén tejjel hígítottam, illetve belekevertem kb. 1 dl tejszínt is. Csipetnyi sóval, vaníliás cukorral és 1 evőkanál vaníliakivonattal ízesítettem, beletettem majdnem két kis üveg lekvárt és jól összekavartam. Ha friss gyümölcsből készült volna, ekkor kellett volna turmixolni és összekavarni a tejes-tejszínes híg mártással. És ekkor valamivel több cukor is kellhet. Végül 1 dl (maradék) tejszínt 1 evőkanál vaníliás cukorral kemény habbá vertem és ezzel tálaltam a levest.
Langyosan ettük, de hidegen sokkal finomabb. Mire a férjem hazaérkezett, jól behűtöttem és már inkább puding-, mint levesszerű volt. Még a lábost is kinyalta és máskorra is engedélyt adott a készítéséhez!:D

P.S.: Közben emlékeztetnélek benneteket arra is, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírási határidejének lejártáig alig néhány nap maradt hátra. Ha erdélyi vagy, illetve Erdélyhez bármilyen szállal kötődsz, itt az ideje, hogy megfontold az ajánlatunkat és akkor év végén Te is meglepheted szeretteidet egy olyan kalendáriummal, amiben a Te receptjeid is benne vannak. További részleteket itt olvashatsz.

2010. augusztus 23., hétfő

Kifőztük!

Vénülünk, vénülünk, már elértük a tisztes féléves kort!!!:)
A Kifőztük internetes magazinról beszélek, amelynek immár hat száma jelent meg, és mindegyik ingyenesen letölthető a http://www.kifoztuk.hu/ oldalról regisztráció és/vagy belépés után. Ezúttal renegteg nyári recepttel kedveskedtnk az olvasóknak!

Hamarosan pedig itt a 7-es is!:)

2010. augusztus 16., hétfő

Tejfölös zsemle és töki pompos




Lassan egy hónapja már, hogy a blogomon nincs "friss" bejegyzés, azaz "konzervből", szolgálati bejegyzésekből, hirdetésekből élek. És már lassan egy hónapja, hogy tejfölös zsemlét és életem első töki pomposát készítettem el, de blogolni már messzemenően nem volt alkalmam.

Az úgy volt, hogy Szepyke feltette a blogjára a töki pompos receptjét, ami a Kifőztük 5. számában jelent meg. Én meg nem tudtam mit készítsek aznap ebédre.... Éppen kapóra jött. De aztán eszembe jutott, hogy Zita milyen finom zsemléket készített nemrég és még akkor megfogadtam magamnak, hogy hamarosan én is csinálok olyat! No, ha már amúgyis dagasztok, valahogy mindkettőt össze kellene hozni, gondoltam! ÉS már emg is volt a terv: tészta csak egyféle lesz, megcsinálom a panini al mascarpone tésztáját, amit én Zitától vettem át, de ő valaki másnál találta, feléből zsemlét, feléből meg kenyérlángost készítek. Igaz, mascarpone helyett én 25%-os tejfölt használtam, de a végeredmény finomságából ítélve nem hinném, hogy sokat rontott volna a zsemléken. :)

A receptet nem írom le, hiszen betartottam Zita adagját, én csupán elhagytam az öregtésztát, mert nekem nem volt. De eredetileg, azt hiszem, az amúgysem jár bele, úgyhogy nem hiányzott.

A tészta felét ügyes kis zsemlékké formáztam, a másik felét pedig sütőpapíros tepsibe simítottam-nyomkodtam és kb. 15 percig a forró sütőben elősütöttem. Ezalatt kb. 2 dl tejfölt elkevertem 20 dkg reszelt sajttal, picit sóztam és félretettem. Két szelet szalonnát feldaraboltam és kiolvasztottam, felszeleteltem egy hagymát, és a szalonnazsíron megdinszteltem, majd hozzáadtam és együtt pirítottam vele pár percig 2 szál, karikára vágott, nagyon vékony kolbászt. Amikor a tészta felülről is kérget kapott, kivettem a sütőből, rákentem a sajtos tejfölt, megszórtam a hagymás kolbásszal, majd még megszórtam kb. 5 dkg reszelt sajttal. Forró sütőben még kb. 10-15 percig sütöttem.
Isteni volt, a férjem azt mondta, finomabb, mint bármelyik pizza.



Most pedig látogassatok el IDE és cselekedjetek a felhívás szerint!:)

2010. augusztus 14., szombat

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 5. és Stafétaátadás

És, végre, a célegyenesbe jutottunk. Majdnem megkerültük már a földet, jártunk 3 kontinensen, cikkcakkoztunk ide-oda, most viszont már szinte egyenes vonalban vesszük az irányt hazafelé. Természetesen, a csodáknak és a kulináris élvezeteknek még távolról sincs vége...

Átkelve a Csendes-óceánon Thaiföldet célozzuk meg. Készüljetek fel, mert Giudittánál valami nagyon "nyami-nyamira" számíthattok, ami nem más, mint a thai csirke. Különleges fogás, meg kell hagyni, érdekes lehet benne együtt a csirke, a kínai kel, a mogyoró, az ananász és a csilipaprika. De hogy tökéletes az összhatás, abban biztos vagyok!


Érdekes módon, a hatalmas Kínában senki sem kalauzol bennünket, de annál inkább várnak Indiában. Mire végigkóstoljuk az itt felkínált ételeket, bizton állíthatom, hogy kész curryszakértők leszünk, ugyanis vendéglátóink egytől egyig valamilyen curryfélével várnak. No, de nem kell megijedni, mert ahány, annyiféle mind ízében, mind pedig színében, kinézetében.


Lúdanyó Csirkecurryja nagyon finom. Ezt garantálhatom, ugyanis "pihengetéseim" közepette már meg is kóstoltam, és nemcsak virtuálisan. Hogy az indiai anyja nem ismerne rá erre a curryra? Meglehet, de Lúdanyó, egyet se búsulj, talán akad még valaki, akinek új lesz ez az íz és kombináció, és talán ezáltal kezdi megismerni és megszeretni az indiai ételeket!:)




Daisy is két curryfélét kóstoltat meg velünk. Az egyik a Mangalori csirke, vagyis a kori gasi. Mint maga is írja: "...A gasi dús, szemcsés textúrájú kókuszos mártás. Színe vöröses barna, zamatai finoman pikánsak. Ez a curry abban tér el más chilis, kókuszos currytől, hogy itt a fűszereket megpirítjuk, mielőtt megőrölnénk." Nagyon kíváncsi vagyok, milyen az íze, a kóstoló után biztos, hogy "élőben" is kipróbálom!



Daisy másik receptje szintén egy csirke-curry, de annak egy az előzőnél is egyszerűbb, gyorsabb változata. Színre és kinézetre is teljesen más, bár az ízvilága mindenképpen hasonló az előzőéhez. Vagy legalábbis nekem, laikusnak, úgy tűnik. Miután megízleltétek, döntsétek el ti!





Itt van egy másik curry-féle: az édesburgonyás csirke-curry. Amíg kóstolgatjuk, Gumimaci első indiai éttermes élményeiről beszél és arról, hogyan esett végzetes szerelembe az indiai ízekkel, konyhával. Végül már oda jutott, hogy - persze, mások értékelése szerint - jobbat főz, mint az étteremben! A vajas naan pedig, amit mellé kínál, és aminek a receptjét is elárulja nekünk, egy újabb indiai remek, amit jó szívvel ajánl mindenkinek.





Az is meglepő, hogy ezen a fordulón nagyon kevés a halas étel. Talán kettőt, ha kóstoltunk eddig? De az is meglehet, hogy csak egyet! Nos, a változatosság kedvéért Nokedli egy halas curryt készített, amit zöld és sárga sült cukkinival tálalt és néhány garnélarákkal tett különlegessé, még egzotikusabbá. Jó étvágyat hozzá!






Ezennel véget értek indiai kalandozásaink is, nem marad más hátra, tehát, mint átvágni a széles-hosszú Oroszországon, amelyet a receptek szempontjából Európához soroltam ugyan, de utazásunk útvonalán most következik logikusan.


Ismét fakanálforgató Alíz asztalához ülünk le, hogy elfogyasszunk egy jó kiadós levest. Alízzal együtt, azt hiszem, mi is áldhatjuk "az eszperantisták Istenét", aki lehetővé tette, hogy moszkvai tartózkodása alkalmával megússza KGB és szekuritáté nélkül egyszerű kis magánakcióját, és ennek következtében elhozhassa onnan a Szcsí, vagyis az orosz savanyúkáposzta-leves eredeti receptjét.




Oroszországban Ízlésszindróma is vendégül lát bennünket, tiszteletünkre két hagyományos orosz ételkülönlegességet készített. A húsos pelmenyi akár rokona is lehetne az olasz tortellininek, hiszen nem más, mint egy töltött tésztaféle. A pelmenyi azonban uráli eredetű és fülecskét, füles kenyeret jelent. Mint minden házilag készített tésztaféle, picit babrás mulatság, de az íze biztos megéri a plusz fáradozást! Most már mi is meggyőződtünk róla!



Blinivel is fogadott minket Ízlésszindróma, ami nem más, mint a kelt palacsinta (amit mifelénk kőttes palacsintának neveznek és még sosem vettem rá magam a készítésére), és amit ezúttal füstölt tokhallal és tormával tett különlegessé. Igaz, nem lett halas ízesítésű az összes blini, hanem néhányat eperlekvárral tett az asztalra, de az is ugyanakkora étvággyal fogyott, mint sós társa, sőt, az üresen maradt minipalacsináták sem maradtak a háziasszony nyakán.


Nos, ezt sem hittem volna, hogy egyszercsak épen, egészségesen, gyomorrontás nélkül hazaérkezünk. De itt vagyunk. És hogy megünnepeljük az érkezést, húgom, Szannalina egy helyi itókaspecialitással fogad bennünket. A Visinata a román meggypálinka, amit szinte minden háznál készítenek meggyszezonban, de az üzletekben is egészen finomakat lehet kapni. Ugyanaz érvényes ennél a receptnél, ami sok más ételnél, fogásnál is: ahány ház, annyi szokás. Ki-ki ízlése, sőt zsebe szerint készíti, hiszen lehet készíteni több vagy kevesebb meggyel is. Egészségünkre!





Húzza csak fel mindenki bátran a pohárka italát, mert szükség lesz erre az "ágyvetésre" a következő kóstoláshoz, ugyanis a krumplimuszaka, amit én készítettem a csapat megvendégelésére, kissé zsírosra sikeredett. Bizony, el is határoztam, hogy következő alkalommal a hús felét vagy egészét lecserélem csirkére, úgy kissé diétásabb lenen. Persze, ez a dolog nem igazán változtatott az ízén, finomságán, és méltó társa lehet az igazi, görög muszakának. A románokon kívül a bolgároknak van hasonló muszakájuk, úgyhogy ne lepődjék meg senki, ha valahol azt olvassa róla, hogy bolgár eredetű étel. Utazásunk során már sokszor bebizonyosodott, hogy a népek, nemzetek ételei között nem húzható éles határ, egy-egy fogás egyiknél és másiknál is megtalálható, mégha más névvel is illetik, vagy talán valamit hozzáadtak, illetve elvettek belőle. Jó étvágyat és további jó főzőcskézést otthonaitokban! Köszönöm, hogy velem tartottatok!


És lejárt. Végre befejeztem. Most már szabadkozhatok nyugodtan. Elnézést kérek mindenkitől, aki várta és várta a nem érkező összefoglalókat, de tényleg, az utóbbi két hét olyan volt, hogy vagy nem voltam otthon és ahol voltam nem volt internethozzáférésem, vagy otthon voltam, de hajnaltól hajnalig foglalatoskodtam ezzel-azzal (uborkaeltevés - 40 kg, barackbefőzés - 25 kg, esküvői teremdíszítés reggeltől estig, szülinapozás, illetve a rá való készülődés), 2-3 órás alvásokkal megszakítva. Tudom, ilyen még nem volt, hogy két hétbe teljék, mire valaki átadja a stafétát, de nekem sikerült megvalósítani. Most már mindegy. Az a lényeg, hogy itt vannak az összefoglalók (ITT, ITT, ITT, ITT és ITT), lejárt a "kirándulás", és átadtam nektek a recepteket. Válogassatok, főzzetek és süssetek kedvetekre, biztos vagyok benne, hogy e széleskörű felhozatalban mindenki talál magának, családjának valót.
Remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, kérlek írjatok egy mailt a címemre, hogy pótoljam a mulasztásomat.

És mivel a stafétabot, bizony, pihent nálam éppen eleget, most már itt az ideje, hogy én is továbbadjam. Nem dobom messzire, csak ahajt a Gyergyói medencébe: ALÍZNAK, a fakanálforgató tollforgatónak. Alíz, jó munkát kívánok neked!:)

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4.

Talpra mindenki, mert ismét nekivágunk az útnak! Ha már amúgyis Délen vagyunk, miután átszeltük az Atlanti-óceánt, Amerikában délről indulunk északnak. Hatalmas út, bejárni való terület, sok finom fogás vár ránk, úgyhogy lélekben és gyomorban is készüljetek fel rá: Brazíliától Kanadáig sok helyen megállunk egy-egy kóstolásra!



Brazíliába Pocak Panna hívott meg bennünket, és - bár indításnak kicsit furcsa lesz - egy tömény csokimámorral kápráztat el bennünket. A brazil születésnapok népszerű desszertje, a felnőttek és gyerekek egyöntetű kedvence, azaz a brigadeiro, nem más, mint lágy tejkaramella, a holland kakaó ízével átitatva és csokicukorkával bevonva. Nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni neki!








Hosszasabban időzünk a Karib-térségben, hiszen ketten, Piszke és Flat-cat is itt lát vendégül bennünket. Menjünk először Piszkéhez, hogy nyomtassuk le a brigadeiro édes ízét egy kis sós-fűszeres-aromás főétellel, a jerk csirkével. Jellegzetesen karibi, vagy inkább trópusi fűszerezése isteni ízt ad a semleges csirkének, feltéve, ha kivárjuk a megfelelő pácolási időt. Ezért aztán az időmilliomosok részesítik előnyben, bár ha idejében eszünkbe jut, elég kevés munkával adható az asztalra ez a különleges finomság. Piszkénél más érdekességeket, hasznos tanácsokat is olvashattok a csirkéről meg a fűszerkeverékről.




Már most tele a pocak, nem tudom, mi lesz később. Főleg, hogy Flat-cat, aki szintén a karibi konyhát képviseli e felvonuláson, négyfogásos menüvel vár bennünket. Talán senkit sem környékez meg a halál a sonkába tekert sült banán előétel hallatán,








és az iménti kellemes tapasztalatunk alapján szintén szívesen veszi magához mindenki a jerk csirkét. Piszkétől eltérően, aki sült krumplival tálalta, Flat-cat mangós-kókusztejes rizottóval köríti.









E fenséges fogásokat egy mennyei rumos karamellás sült ananász követ,












és ha még fér, egy csodás, hűsítő kókusztejes-rumos frappét is megkóstolhattok. Más ételek, mint mifelénk, az biztos, de személy szerint mindegyiket izgalmasnak, kipróbálandónak tartom!










Egy ilyen tartalmas és házias menü után esély van rá, hogy megkívánjuk a kissé lezserebb, kötöttségektől mentes, úgynevezett mozikaját. No, nem fogunk moziba menni ezért, csak betérünk PocakPanna mexikói haciendájára, és bevezetőként megkóstoljuk a házilag elkészített pico de gallo-ját, a Salsa picada-t vagy más néven a Salsa Mexicana-t. Ropogós tortillacsipsszel mártogatjuk és, azt hiszem, senkinek sincs ellenére, hogy a maradékot, amit PP kis üvegben félretett, hazamenekítse magával!:)





Jé, nem is tudtam, hogy Ms. Poppy Mexikóban is otthon van! Törökország és Dél-Afrika után igazán meglepő, hogy Mexikóban is találkozunk vele, de az már nem annyira, hogy itt is valami igazán ínycsiklandóval vár bennünket: Quesadillas. Méghozzá rögtön kétféle változatával, egy húsossal, a mindenevőknek









és egy húsmentessel, a vegetáriánusok számára. E két változat szintén csak egy-egy kiragadott példája a népszerű harapnivalónak, tulajdonképpen bármiből, bármivel kiegészíthető, ha tortillánk és sajtunk van hozzá.





Még nem végeztünk Mexikóval, sőt, a főételkóstolók ezután következnek. Máris megérkeztünk Alízhoz, a fakanálforgatóhoz. Ízletes Mexikói csilis babját - aminek az a legnagyobb erénye, hogy eredeti recept szerint készült, a receptje pedig érdekes úton jutott Alízhoz - előttünk sokan mások megkóstolták, többek között a Gyergyóremetei falunapokra érkező sok-sok huszár is. Első kézből tudom, hogy nekik nagyon ízlett, sokan repetáztak is, úgyhogy hiszem, hogy itt is megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat!


És végre itt vagyunk Katánál, az előző VKF háziasszonyánál, aki méltó fogásokkal készült fogadásunkra. Önkényesen viszont úgy döntök, hogy először az Arroz con pollo-t kóstoljuk meg, azaz a rizses csirkét, ami annyira kívánatos a színkavalkádjával, hogy egyszerűen már nem tudok ellenállni neki! A mexikói-spanyol ihletésű fogás kitűnő étel akkor is, ha sok vendéget várunk asztalunkhoz, kevés vele a munka és nagyon kiadós. Nem véletlen, hogy Kata éppen ezt készítette nagyszámú csapatunk tiszteletére.


Bár furcsa dolog a menüsor végén fogyasztani a levest, mégis úgy gondolom, hogy Kata Cancun sárgadinnye-krémlevesének itt a helye. Annyi előétel után, és ha már belevágtunk a főételek kóstolásába, kár lett volna megszakítani a sort egy közbeékelt levessel. Így legalább, egy könnyű, finom és hűsítő étel ízével a szánkban hagyhatjuk el Mexikó földjét és megyünk "eggyel feljebb", az Egyesült államokba.



Jcsalád Anyája egy amerikai édességgel kínál bennünket, így megtudhatjuk mi is, mi az, amitől annyira terebélyesednek az újvilágiak. De bármennyire is kalóriadús legyen, nincs az az ember, aki ellen tudna állni ezeknek a csokoládécsúcsoknak. Csoki, mogyorókrém: tiszta élvezet. És ennyi kényeztetés kivétel nélkül mindenkinek jár!




Végezetül pedig, mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenset, egészen északra utazunk, Kanadába, hogy egy isteni finomságot kóstoljunk meg: a juharszirupfagyit. Házigazdánk ezúttal Okostojás, aki háromféle jeges finomsággal vár minket, melyeknek közös tulajdonsága a juharszirup, vagy legalábbis annak az íze. Ugyanis az egyik változatban nincs is benne e finomság, mégis olyan az íze, mintha azzal készült volna. A második változat karamelles-juharszirupos fagylalt, a harmadik pedig az igazi, krémes juharszirupfagyi.



És ez is lejárt. Hamarosan nekivágunk gasztroutazásunk utolsó szakaszának is, amikor Ázsián végighaladva visszaérkezünk Európába, annak is a szülőföldemnek számító csücskébe, Erdélybe. Addig is jó pihenést, olvasgatást, szemezgetést, főzőcskézést!

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 3.

Ismét üdvözlök mindenkit a fedélzeten! Sajnos, előrelátható, de el nem kerülhető okok miatt kénytelenek voltunk Franciaországban vesztegelni ey ideig. De sebaj, most már indulunk tovább.

Innen már nincs messze Afrika. Csak átruccanunk a Földközi-tengeren és máris Marokkóban vagyunk, ahová Chef Viki invitált, hogy megkóstoljuk marokkói szilvás csirkéjét. Hogy beengedem-e a fezekamba? Naná! Éppen szilvaszezon van, aki nem idegenkedik a gyümölcs-hús kombinációtól rögtön próbálja ki, nem fog csalódni! Ahogy maga Chef Viki is állítja: totál egzotikum. Hozzátenném: totál hétköznapi dolgokból.


Mielőtt pedig Afrika legdélibb csücskébe vándorolnánk, tegyünk egy vargabetűt ismét kelet felé, csak ezúttal a Földközi-tengertől délre.
Hogy erőt gyűjtsünk a további úthoz, javaslom, ízleljük meg ezt a gusztusos-színes salátát, amit Gabojsza kínál nekünk. Mediterrán kuszkusz-saláta volt, ha valaki nem jött volna rá. És Gabojsza nekem még azt is elárulta, hogy ez a változat csupán egy a sok közül, lehet sósan és édesen készíteni... De mit írom én? Olvassátok magát a bejegyzést, okosabbak lesztek a témában!



Továbbhaladva az arabusok földjén, meglátjátok micsoda csodákkal találkozunk még! Itt van máris Tündér Arab húsos rétesbatyuja, egy újabb keleti gasztronómiai költemény. De már megszokhattuk Tündértől: minden egyes fogása, amit elkészít, nem más, mint ízes kaland, tehát kalandra fel!:)







Egyértelmű, hogy nem hagyhatjuk el úgy a Közel-Keletet, hogy ne kóstolnánk meg az igazi, autentikus hummuszt. És bár több ország vallja magáénak - mint ahogyan mifelénk a töltött káposzta vagy a töltött paprika képezi a vita tárgyát - egyet meg kell hagyni: bárkié is legyen, finom és laktató. Magdi, szíves házigazdánk, aki szintén első alkalommal vesz részt VKF!-en, Dubaiban kóstolta először ezt a kenceficét, és azóta is rabja lett. De nemcsak a hummusznak, hanem magának az országnak is.


Míg a hummuszt szinte mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, a Muhammara nem hinném, hogy ugyanilyen ismert lenne. Szíriából indult hódítóútjára, de Házisárkány nőiesen bevallja, őt nem sikerült meghódítania. Nos, ezt mi csak akkor tudjuk eldönteni, ha megkóstoljuk, úgyhogy hajrá, muhammarára fel! Mindenesetre, aki kedveli az extrémebb ízkombinációkat, mint pl. a fokhagymáét a gránátalmáéval, biztos hogy ínyencfalatként könyveli el!


Végezetül pedig, azaz afrikai és közel-keleti körutunk végén, kóstoljuk meg a dél-afrikai jellegzetes édességet, a Malva pudingot. S bár a focibajnokság már lejárt, azért Dél-Afrika még rejteget meglepetéseket, érdekességeket. Kulináris téren mindenképpen érdemes felfedezni! A Malva puding pedig olyan, ... hogy, ki tudja... talán a foci is érdekesebb, miközben azt kanalazzuk? Ms. Poppy mindenesetre, érdeklődéssel fordul most már a futball felé.




Most ismét jól fel kell kötnünk a gatyánkat, mert egy óceánnyi távolság, megtenni való út áll előttünk. Jobb lesz, ha pihenünk előtte egyet!

2010. augusztus 13., péntek

Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát! - Ne maradj ki belőle!



Kedves főzőnaplót, gasztroblogot vezető Kollégák/Kolléganők, Gasztrobloggerek!

Amint már értesültetek róla, az Erdélyi Konyha szerkesztő-csapatának megjelent az első szakácskönyve Fél óra és tálalva! címen a Corvin Kiadó gondozásában. A könyvről igen tartalmas recenziót írt Edóka, de olvashattok róla, Jutkánál, Ottisnál, Gyöngyinél, Hajnalkánál és nálam is.

Most újabb könyv kiadására készülünk, év végére meg szeretnénk lepni Kedves Olvasóinkat az Erdélyi Konyha Kalendáriumával.

Ezt egy A5-ös formátumú, színes kivitelű, 400 oldalas könyvnek képzeltük el, amiben az év minden napjára ajánlunk egy receptet a Kedves Olvasónak. Ehhez kérjük a Ti segítségeteket.

Magyarán: küldjetek válogatást a blogjaitokon már megjelent receptekből, fáradozásotokat Erdélyi Konyha Kalendáriummal honoráljuk.

Erdélyi Konyha Kalendárium projektben való részvételi feltételek:

1. A recepteket küldő blogger: a) - állandó lakhelye Erdély (Románia) területén van;
b) - erdélyi gyökerekkel rendelkezik (magyarán: van legalább egy erdélyi hozzátartozója);
c) - járt Erdélyben, vannak itt barátai, illetve blogján lévő beszámolóval tudja ezt bizonyítani;
d) - becsületszóra megígéri, hogy egy éven belül Erdélybe látogat és a látogatást követően blogján képes beszámolóval bizonyítja, hogy ez meg is történt.

2. a beküldött receptek lehetnek, előételek, saláták, hidegtálak finom falatjai, levesek, főételek és desszertek;

3. olyan recepteket fogadunk el, amelyek már megjelentek az illető gasztroblogger blogján és ezt linkkel bizonyítja, de nyomtatásban sehol nem jelentek még meg;

4. a receptleírások többes szám első személy kijelentő módban legyenek megszövegezve;

5. külön fájlban a receptleírás mellé 1-2 fotó is legyen mellékelve lehetőleg nagy felbontásban (ha megőriztétek a régi felvételeket), de legalább a blogon megjelent nagy képméretben (ez még hasznosítható minőségromlás nélkül), és ha lehet, ne legyen rajta vízjel;

6. a levélben amelyben külditek a recepteket legyen feltüntetve a link is, amelyről nyílik az illető ételleírás (ha ott a kért módon van megszövegezve a leírás, elég a link is szövegfájl nélkül, de a külön csatolt fotót megköszönnénk);

7. a levélben kérjük feltüntetni, hogy az adott receptet melyik hónapra javasoljátok, mert téli napokra téli, nyáriakra pedig nyári ételeket akarunk ajánlani a hozzátartozó étvágygerjesztő fotóval együtt;

8. egy levélben több receptet is küldhettek az erdelyi.konyha@gmail.com címre, a levél tárgyának (subject) kérjük feltüntetni: "Kalendárium-projekt";

9. beküldési határidő: augusztus 31., és a mai naptól kezdődően lehet küldeni a recepteket. Na most tudom, hogy ez egy nagyon szoros határidő, de figyelembe véve azt, hogy nem kérünk teljesen új recepteket, nem kell költenetek új ételek megfőzésére, illetve minimális időt kell fordítanotok arra, hogy egy-két levélben elküldjétek el nekünk az általatok javasolt recepteket, úgy véljük, hogy ez a feltétel teljesíthető.

10. a recepteket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe és mivel ennek a könyvnek is végesek a keretei 365 beküldött receptnél megvonjuk a határt. Magyarán, minél előbb küldöd a receptjeidet fotókkal együtt, annál biztosabb, hogy benne leszel a kalendáriumban. De azt mindenkinek jelezni fogjuk, hogy hány receptje és melyikek jelennek meg a kalendáriumban. Itt jegyeznénk meg, hogy előnyben a magyar nevű receptek, pl. cheesecake helyett sajttorta, illetve azok, amelyek ízharmóniájukban illeszkednek a magyar konyhába.

11. a honorárium egységesen mindenkinek Erdélyi Konyha Kalendárium, de progresszív módon vehet át a projektben résztvevő többet vagy kevesebbet az alábbiak szerint:

a) 10 db kalendárium illeti - aki az év minden hónapjára (januártól decemberig) ajánl 4 (négy) receptet, vagyis minden hónapra egy előétel/salátaféleséget, egy levest, egy főételt és egy desszertet - ez összesen 4x12 = 48 recept;
b) 8 db kalendárium illeti - aki legalább 36 receptet küld a fenti lebontásban;
c) 6 db kalendárium illeti - aki legalább 24 receptet küld a fenti lebontásban;
d) 3 db kalendárium illeti - aki legalább 12 receptet küld a fenti lebontásban;
e) 1 db kalendárium illeti - aki 5-10 bármilyen kategóriájú receptet küld;

12. a beküldött recepteket az Erdélyi Konyha szerkesztői dolgozzák fel, velük lesztek e-mail kapcsolatban a szerkesztés ideje alatt, nekik kell majd elküldenetek a postai címeteket, hogy a kiadó december végéig mindenkinek postázhassa a honoráriumként járó kalendáriumokat.

13. A receptközlők neve, illetve blogjának neve és címe a kalendárium függelékében megjelenik, de a receptek küldője döntheti el, hogy teljes nevével óhajt megjelenni a Receptközlők lajstromában, vagy megőrzi névtelenségét, vagyis csak a blogja nevével és címével jelenik meg. Ezt majd mindenki egyeztesse azzal a szerkesztővel, akivel tartja a kapcsolatot.

Kalendáriumra fel! Jó munkát! És mostantól kezdve várom a recepteket

Jánossy Alíz, az Erdélyi Konyha főszerkesztője

2010. augusztus 9., hétfő

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2.

A kicsit hosszúra nyúlt pihenő után frissen és üdén (mint a ma született bárány anyukája) folytathatjuk utunkat. Sokat gondolkodtam, hogy a kis északi kitérő után merre vegyük az irányt, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha ismét visszakanyarodnánk egy kicsit kelet felé. Jobban mondva Délkelet Európába megyünk, ahol finomabbnál finomabb mindenfélével találkozunk, ismerkedünk, majd innen vessszük az irányt Nyugat-Európa felé.

Első úticélunk így nem más, mint a - földrajzilag és gasztronómiailag is - csodálatos Törökország. Jól el is időzünk itt, hiszen 6 pályázó 8 ételét fogjuk megízlelni!

No, és már annyit is papoltam, hogy megérkeztünk Elif, Arif és Efehan, picit rövidebben Ízmorzsák portájára, aki három finomsággal készült fogadásunkra. - Amíg mesélgetek egy kicsit arról, hogyan is fedeztem fel a VKF! nevű gasztrojátékot, és hogyan döntöttem a rajta való részvételen, kóstoljátok meg ezt a szerény péksütit! Ropogós külső, habkönnyű bél és illatos-sós töltelék: ilyen ez a fetás-petrezselymes pogácsa!






A Lahmacun, amit szintén nagy-nagy szeretettel készített számunkra Ízmorzsák, hagyományos török előétel, de ha elolvassátok a bejegyzését sokkal gazdagabbak lesztek: Ízmorzsák tálalási ötleteket ad, európaiasított változatokról is ír, illetve azt is megtudhatjátok, hogy mi a kologne és mire használják. Jaj, és mindezt úgy, hogy végig fülig ér a szátok!:)



Jaj, nem mondtam? A főétel csak ezután következik! De bármennyire is tele lennénk, nem hiszem, hogy bármelyikünk ellen tudna állni ennek a szemet-szájat gyönyörködtető fogásnak, a Hasan pasa köftének, azaz a krumplipürével töltött fasírtnak. A kis halmokat egy gyönyörű színű paradcsomszósz koronázza. A fogás teljes, nem igényel semmiféle további kiegészítőt. Sőt, a látszat ellenére hamarabb elkészülnek, mint gondolnánk. - Bocsássatok meg, hogy csak ennyivel szolgálok, de sok dolgom közepette már nem jutott időm a desszertre is. Nem messze, viszont, a szomszédban valaki éppen desszerttel vár benneteket! - szabadkozik Ízmorzsák. - Egyet se búsulj, kedvesem, "selam ellerinize saglik."

Thrini is tárt karokkal vár bennünket. Aranyos pohárkákban az asztalon már ott pompázik valami légies-sárga finomság, ami bárkit elvarázsol, ahogy az ízlelőbimbóihoz ér. A citromzselé isteni, méltó kísérője az előbb kóstolt fogásoknak.





Következő megállónk Tündérnél lesz, aki szintén egy finom "törökséggel" vár, a török palacsintával. Ropogós réteslap közé bújtatott, aromás-sajtos, puha krém, kényeztetés ez a javából!









Citromdisznó is egy igazi török különlegességgel rukkolt elő a tiszteletünkre. A tirit régi családi kedvenc náluk, bár kétségkívül léteznek más variációi is. A gugli, mindenesetre, nem túl bőkezű tirit-ügyileg. - tudjuk meg Citromdisznótól.








Most már meg sem állunk Ms. Poppy-ig, ahol megkóstoljuk étvágygrjesztő töltött padlizsánját. Ugyanazt az ételt kétféle kivitelezésben tálalta, de hogy melyik jobb, szebb, nem lehet - szerintem - eldönteni. Mivel imádom a padlizsánt és most már jócskán szezonja is van, valamikor hamarosan elkészítem!




Házisárkánytól nem kell félni, mégha neve ijesztő is picit; nem azért hívott magához, hogy felfaljon bennünket, hanem azért, hogy megkóstoljuk isteni finom és könnyű citromos-joghurtos süteményét, amit az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban kiadott Ciprus Today-ben talált. A receptet és néhány érdekes tudnivalót a kis "országról" a bejegyzésében találhattok!




Most már sajnos búcsút kell vennünk Törökországtól és kulináris remekeitől, de várnak az újabb kalandok, újabb ízek, és garantálom, senki sem fogja ezt bánni!

Görögországba megyünk, először Gluténmentes Andihoz, hogy megkóstoljuk a Pasztíciót. A pasztíció (vagy pastitsio) tradicionális görög étel, egy hússal lerakott tésztaféleség, amit - a hozzávalók láttán - Andi először olasznak hitt. De végülis az a lényeg, hogy finom legyen, bárki is vallja magáénak!




Marmalade is meghívott magához egy autentikus görög fogásra. Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával) a neve és abszolút ínycsiklandóan néz ki. Különlegessége a Kritharaki, az aprószemű, rizsalakú tészta. Az étel ennél is különlegesebb "fűszere" pedig nem más, mint Zorba, a görög.








Zorba akkordjaira elhagyjuk Görögországot, aki, kissé érthetetlenül, ilyen filigrán módon képviseltette magát a VKF!-en, de kárpótlásul még időzünk egy kicsit a Balkánon. A most következő ételek igazából nem sorolhatóak konkrétan egyetlen nemzethez sem, bármelyik balkáni népé lehetnének, különféle változatuk itt is, ott is megtalálható, így aztán helymegjelölésként a Balkánt használjuk inkább.

Bianka, mint maga is bevallja, nem egy nemzet ételét készítette el, hanem egyszerűen, keleties-déliesre véve a figurát kreált egy új fogást: a cukkinis-padlizsános puliszkatekercset. Istenien néz ki, lássunk is hozzá!









Hmm, olyan magyarosnak néz ki, mint egy jó paprikás krumpli, az íze mégis teljesen más világot idéz. Nem egyébről van szó, mint Dia balkáni kolbászos-gombás krumplijáról, amin alig tudunk testvériesen megosztozni kedves férjével, hiszen mindannyiunknak nagyon ízlik, mindenkinek még egy, és még egy, és még egy falat kellene belőle!




A finom rakottast érdemes kiegészíteni valamivel. És ha már Balkán, akkor milyen saláta illene a legjobban hozzá? Hát persze, hogy egy sültpaprika-saláta. Családi tűzhely siet ebben a segítségünkre, hiszen családjában már hagyománya van e finomságnak, sőt, hogy a nyár ízeit télen se kelljen nélkülözni, elárulja, ők hogyan csinálják. Ha érdekel, olvassátok el!


Ismét továbbmegyünk egy tengernyit, hogy kikössünk a Csizmában. Olaszország kulináris gazdagságát jól tükrözik a beérkezett receptek, bár természetesen, még ennél is komplexebb a kínálat. Lássuk csak, "vegyünk villahegyre" néhány tésztaételt!

Pasta alla puttanesca. Ezzel készült Mandy a fogadásunkra, bár biztos vagyok benne, hogy ő maga nem "rosszlány". Arra viszont bárkinek szüksége lehet, hogy percek alatt összedobjon valamilyen ízletes, meleg vacsorát, így a rosszlányok tésztája kitűnő választás lenne.








Az amatricei asszonyok tésztája (Pasta all'amatriciana) sem adja azonban alább. Más hozzávalókból készül, de ugyanolyan finom, gazdag ízű, mint előző társa és gyorsaságban sem marad el mögötte. Úgyhogy kóstoljátok bátran, Rendidani mindenkinek jó szívvel kínálja!








Hajnalka sem marad el szívélyességben az előtte levő háziasszonyokhoz képest, gyerekeinek egyik kedvenc ételévé avanzsált fogással lep meg bennünket. Pollo alla cacciatora a neve, és tésztát, szószt, no meg természetesen, csirkehúst fed a neve. Lássunk hozzá, majd haladjunk, mert még jó hosszú út áll előttünk!






Most egy másik, jellegzetesen olasz ételt fogunk enni, nevezetesen: rizottót. A gombás borsós fajtából. Jó rizottót nem mindenki tud főzni, Belly viszont nem riad vissza semmitől: férje ellenérzésétől sem, amit a rizottóval szemben táplál. Azaz táplált. Mert amikor ráfanyalódott a "mancsosra", meglepően konstatálta milyen finom, és máskorra is megrendelte már a repetát.


Hmm, én már kissé kezdem unni a tésztaféléket, bármilyen finomak, változatosak, így egymásután mégis monotonná válhatnak! Valami más kellene. - Egy kis Panada, azaz főtt kenyér nem lesz jó? - Ki szólt, Gabah, te voltál? Milyen az a főtt kenyér? - Nagyon finom: pépes, sajtos, puha étel, leginkább a ... fogatlanoknak. És nem utolsó sorban az egyik legjobb módja a nyakunkon maradt száraz kenyér újrahasznosításának!






- Erre, erre! - integet valaki. - Gyertek, szusszanjatok meg egy kicsit, biztos elfáradtatok a hosszú úttól, amit mögöttetek hagytatok! Helyezzétek kényelembe magatokat, addig én már vissza is jövök. - Vajon hová ment Andi? - Itt vagyok és hoztam nektek valamit, íme! - Hűha, ez nem lehet más, csakis Locatelli mester cseresznyés-mandulás tortája! Lássatok hozzá, mindjárt nincs belőle!



A mindenit! Most veszem észre: elhagytam a térképemet. Ha jól emlékszem, Renidaninál még megvolt, de Hajnalkánál már nem tartottam a kezemben. Ne haragudjatok, vissza kell mennünk Renidanihoz. - De jó, hogy visszajöttetek! Éppen most tálalom a Panna cottát friss bogyós gyümölcsökkel. Ugye elfogadtok egy-egy adagot belőle? - Naná, ez nem is kérdés! És nicsak, itt a térképem is!







Ha már kezemben a térkép, belenézek egy kicsit, merre is menjünk tovább?! Megvan! Franciaországot nem hagyhatjuk ki, ugyanis meghívásunk van Sáfrányhoz, aki izgatottan várja, hogy megkóstoljuk nála a francia konyha egyik remekét, a szuflét. Nem kételkedem: málnaszufléja tökéletes kinézetre, tökéletes állagra és ízre is. Győződjetek most már meg ti is róla!

Huhh, hatalmas utat tettünk meg, jó kis vargabetűt írtunk le Svédországtól Franciaországig a Balkán érintésével! Javasolom, hogy tartsunk egy pihenőt ismét: mindenkinek pihennie kell egy kicsit, fel kell töltődnie, a gyomrunkban pedig helyet kell készítenünk az ezután következő fogásoknak! Jó pihenést, Jó éjt!

2010. augusztus 31., kedd

Szerkesszük együtt az ERDÉLYI KONYHA kalendáriumát! - EMLÉKEZTETŐ!!!

Bejegyezte: sedith dátum: 8:36 4 megjegyzés


Hónap közepén tettük közzé a felhívást, miszerint bárki, aki erdélyi, erdélyi gyökerekkel rendelkezik, járt itt vagy megígéri, hogy kb. egy éven belül ellátogat Erdélybe, recepteket küldhet az ősz végén megjelenő Erdélyi Konyha Kalendáriumba.

Nos, többünknél olvashattátok már ezt a felhívást, így, gondolom, aki érintve érezte magát, már el is küldte valamelyik szerkesztő-ismerősének a recepteket, linkeket, de ha véletlenül mégis akad valaki, aki még nem olvasta (elfelejtette, nem volt ideje stb.) eddig a felhívást, örömmel tudatom, hogy még nem késett el. A mai nap folyamán, tehát augusztus 31-én még mindig csokorba szedheti őket és a linkeket-recepteket elküldheti az erdelyi.konyha@gmail.com címre.

További részleteket a projekttel kapcsolatban ITT olvashattok.

2010. augusztus 29., vasárnap

Muffin - édesen és sósan (megint)

Bejegyezte: sedith dátum: 18:26 3 megjegyzés
Nem tudom, valahogy úgy vagyok a muffinnal, hogy egy ideig gyakran készítem, majd, sokszor, hónapokra "elfeledkezem" róla. De aztán valahogy ismét rávetemedem és akkor megint többször készítem egymás után.

Így történt most is. Egész nyáron nem sült muffin a sütőmben, formáimban, valahogy nem úgy adódott. Aztán a hét elején mégis eszembe jutott. Abból készült, ami akadt: kb. egy maréknyi málna anyósom kertjéből, 1 barack, amivel nehezen tartottam volna jól két barackimádó lánykámat, és, erdei mogyoró a fagyasztóból.

Málnás-barackos muffin erdei mogyoróval
Azt, hogy hogyan szoktam muffint készíteni, már leírtam, most is hasonlóan csináltam: 25 dkg lisztből, 10 dkg cukorból, a többi meg ugyanaz. (Illetve a liszt és cukor is kb. anyni, mintha bögrével mértem volna ki, de most szándékosan lemértem mérleggel, hogy mennyi az annyi.) A málnát és az apró barackdarabokat a száraz hozzávalókhoz kevertem, mielőtt hozzáöntöttem volna a tojás, olaj, tejföl, tej keverékét. A masszát szétosztottam a formákban és bőven megszórtam erdeimogyoró-darabokkal. Kb. félórát sültek eleinte magas, majd mérsékeltebb lángon.
Ezt az utolsó darabot sikerült megmenteni belőle egy gyors fotózásra:


Vagy két napra rá megint muffint sütöttem. Citromos teával, vacsorára ettük. Kitűnő alternatívája a szendvicsnek vagy melegszendvicsnek.

Gombás-zöldséges muffin

Hozzávalók: 28 dkg liszt, 1 csapott teáskanál só, 1 csapott teáskanál sütőpor, 2 közepes gomba, 1 közepes hagyma, 1 kisebb sárgarépa, 1 tojás, 5 evőkanál olaj, 1/2 dl tejföl, 1 pohár(2-2,5 dl tej).

Elkészítése: A zöldségeket megmostam-tisztítottam, a sárgarépát finomra reszeltem,a hagymát és a gombát nagyon apróra daraboltam. Beleraktam őket egy tálba, amibe előzőleg kimértem a lisztet és hozzáadtam a sót meg a sütőport. A tojást, az olajat, a tejfölt és a tejet elkevertem, majd hozzáöntöttem a liszthez. Eldolgoztam, majd szétosztottam a formákban és megsütöttem. Lehet fokhagymát, sonkát, sajtot és bármi mást is beletenni vagy kivenni.

2010. augusztus 28., szombat

Gulyás, kicsit másképp, avagy I. Nemzeti Gulyás Nap

Bejegyezte: sedith dátum: 15:50 8 megjegyzés

Gasztroblogger körökben nem újdonság a hír: ma van az I. Nemzeti Gulyás Nap, amit Csíki Sándor kezdeményezett. Nem csatlakoztam a mozgalomhoz mostanig, mert arra gondoltam, inkább nem jár előre a szám, de gulyást főzök, mintsem eljárjon, és végül ne sikerüljön úgy alakítani a mai napot, hogy gulyás is főjön! De főtt.

Kicsit úgy alakult a dolog, hogy a semmiből kellett ételt tenni az asztalra.
No, azért nem volt túl vészes a dolog, mert éhen éppen nem halunk, csakhát ahhoz, hogy gulyást főzhessek, minimum húsra és krumplira lett volna szükségem, de míg az első még mindig a fagyasztóm vendégszeretetét élvezi, a második semmiféle húkuszpókuszra nem hallgatott, mert nem akart a zöldségestől hozzám teleportálódni. Tényleg, álltam a konyha közepén, és amolyan jó székelyesen (pedig nem is vagyok székely) jobb kézzel vakartam a fejem baloldalát, hogy mit süssek ki, hogyan vágjam ki magam a "nyomorúságos" helyzetből.

Segíts magadon és Isten is megsegít, tartja a bugyuta mondás, de ma valahogy tényleg így lett nálam is. Kinyitom a hűtőt, és hát a tegnapi pörkölt maradéka, amit csirkeszárnyból készítettem, csak épphogy meg nem szólalt: itt vagyok én! De már szavak nélkül is értettük egymást!:P Aztán a kamrát is kinyitottam azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, találok benne valami gulyásnak valót. És lőn. Egy tasak sárgaborsó, amit a múltkori nagybevásárláskor tettem a kosárba, "hogy legyen".

Ettől arra már gyorsan ment minden. A borsót több vízben átmostam, amíg tiszta vizet öntöttem le róla, majd hideg vízbe feltettem főni. Kb. egy tenyérnyi víz lepte el a borsót! Miután felforrt, enyhén megsóztam és majdnem puhára főztem. A maradék vizet leszűrtem róla és a majdnem kész borsót hozzáöntöttem az előzőleg felmelegített csirkeszárnypörkölthez. Miután felforrt, még addig rotyogtattam együtt, amíg a sárgaborsó teljesen puha nem lett. Csak egy picike sót kellett szórnom még rá, hogy az íze tökéletes legyen. És mivel amúgyis jó télies étel kerekedett belőle, hát megbontottam az egyik frissen eltett uborkámat, ami Alíz ánizsos uborkájának ánizs nélküli abszolút hasonmása.


Azért a gyengébbek kedvéért, leírom, hogyan készült tegnap a pörkölt csirkeszárnyból.

Hozzávalók 4 személyre: 8-10 db konyhakész csirkeszárny, 2 nagyobbacska hagyma, 1 zöld paprika, kb. 1/2 dl olaj, 1 teáskanál pirospaprika, 1/2 teáskanál csípőspaprika-krém, só, 1 jó púpozott evőkanál liszt, kb. 1 dl paradicsomlé.

Elkészítése: A hagymát és a zöld színű paprikát apróra vágtam és az olajon megdinszteltem. Megszórtam pirospaprikával és felntöttem 1 pohár vízzel. Amikor felforrt, beledobtam a megtisztított, jól átmosott csirkeszárnyakat és átforgattam őket a paprikás hagymán. Végül felöntöttem vízzel annyira, hogy kb. ellepje a szárnyakat, beletettem a csípős paprikát és enyhén megsóztam. Forrástól számítva kb. félórát főztem fedő alatt, majd ráöntöttem a paradicsomlevet és utána úgy 10 percet főztem fedő nélkül. Közben a lisztet elkevertem egy kevés vízzel és hozzáöntöttem a pörkölthöz, hogy a szaftja kissé besűrűsödjön. Még vagy 5 percig rotyogtattam, hogy a liszt is megfőjön. Ezután lehet hozzátenni a majdnem készre főzött sárgaborsót vagy egyszerűen krumplipürével tálalni, mint ahogyan én tettem tegnap.

2010. augusztus 27., péntek

Juhtúrós padlizsántallérok, avagy Főzzünk az Erdélyi konyhából

Bejegyezte: sedith dátum: 8:40 5 megjegyzés


Ottis nem ezt a nevet adta az ételének, ami megjelent az augusztusi Erdélyi konyhában, de már elfelejtettem a nevét, és most a lap sincs előttem. De nem is lényeges, minek hívjuk, a lényeg az, hogy nagyon finom. Persze, annak, aki szereti a padlizsánt és, tulajdonképpen, a lecsót. Az én férjem nem lecsós, de érdekes módon, a tavaly készített zöldséges rakottast nagyon szerette. Éppen azért csodálkoztam, hogy a mostani, ízben arra nagyon hasonlító ételnek picit húzta a száját. De ez sem lényeges, gondolhattam volna, hogy így lesz. Nekem és a lányoknak nagyon ízlett. Ők viszont meghagyták a padlizsán héját...:)

Ottis receptjétől, ami igazából az Édesanyja receptje, nem igazán tértem el, csupán felére csökkentettem a mennyiségeket. Bár, a túrót, bizony, nem csökkentettem! De így is jókora adag lett belőle! Én önmagában ettem, a család szalonnás zsengebabfőzeléket is kapott mellé.


P.S.: Közben emlékeztetnélek benneteket arra is, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírási határidejének lejártáig alig néhány nap maradt hátra. Ha erdélyi vagy, illetve Erdélyhez bármilyen szállal kötődsz, itt az ideje, hogy megfontold az ajánlatunkat és akkor év végén Te is meglepheted szeretteidet egy olyan kalendáriummal, amiben a Te receptjeid is benne vannak.

2010. augusztus 25., szerda

Vaníliás barackkrémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 8:56 9 megjegyzés
Gyorsan, nagyon gyorsan elkészült, ugyanis az éppen hiányzó barackot baracklekvárral helyettesítettem. A baracklekvár kb. két hete készült, úgyhogy még egészen friss.

Egyszerűen fehér mártást készítettem vajból, lisztből és tejből, majd szintén tejjel hígítottam, illetve belekevertem kb. 1 dl tejszínt is. Csipetnyi sóval, vaníliás cukorral és 1 evőkanál vaníliakivonattal ízesítettem, beletettem majdnem két kis üveg lekvárt és jól összekavartam. Ha friss gyümölcsből készült volna, ekkor kellett volna turmixolni és összekavarni a tejes-tejszínes híg mártással. És ekkor valamivel több cukor is kellhet. Végül 1 dl (maradék) tejszínt 1 evőkanál vaníliás cukorral kemény habbá vertem és ezzel tálaltam a levest.
Langyosan ettük, de hidegen sokkal finomabb. Mire a férjem hazaérkezett, jól behűtöttem és már inkább puding-, mint levesszerű volt. Még a lábost is kinyalta és máskorra is engedélyt adott a készítéséhez!:D

P.S.: Közben emlékeztetnélek benneteket arra is, hogy a Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát kiírási határidejének lejártáig alig néhány nap maradt hátra. Ha erdélyi vagy, illetve Erdélyhez bármilyen szállal kötődsz, itt az ideje, hogy megfontold az ajánlatunkat és akkor év végén Te is meglepheted szeretteidet egy olyan kalendáriummal, amiben a Te receptjeid is benne vannak. További részleteket itt olvashatsz.

2010. augusztus 23., hétfő

Kifőztük!

Bejegyezte: sedith dátum: 13:34 0 megjegyzés
Vénülünk, vénülünk, már elértük a tisztes féléves kort!!!:)
A Kifőztük internetes magazinról beszélek, amelynek immár hat száma jelent meg, és mindegyik ingyenesen letölthető a http://www.kifoztuk.hu/ oldalról regisztráció és/vagy belépés után. Ezúttal renegteg nyári recepttel kedveskedtnk az olvasóknak!

Hamarosan pedig itt a 7-es is!:)

2010. augusztus 16., hétfő

Tejfölös zsemle és töki pompos

Bejegyezte: sedith dátum: 15:32 6 megjegyzés



Lassan egy hónapja már, hogy a blogomon nincs "friss" bejegyzés, azaz "konzervből", szolgálati bejegyzésekből, hirdetésekből élek. És már lassan egy hónapja, hogy tejfölös zsemlét és életem első töki pomposát készítettem el, de blogolni már messzemenően nem volt alkalmam.

Az úgy volt, hogy Szepyke feltette a blogjára a töki pompos receptjét, ami a Kifőztük 5. számában jelent meg. Én meg nem tudtam mit készítsek aznap ebédre.... Éppen kapóra jött. De aztán eszembe jutott, hogy Zita milyen finom zsemléket készített nemrég és még akkor megfogadtam magamnak, hogy hamarosan én is csinálok olyat! No, ha már amúgyis dagasztok, valahogy mindkettőt össze kellene hozni, gondoltam! ÉS már emg is volt a terv: tészta csak egyféle lesz, megcsinálom a panini al mascarpone tésztáját, amit én Zitától vettem át, de ő valaki másnál találta, feléből zsemlét, feléből meg kenyérlángost készítek. Igaz, mascarpone helyett én 25%-os tejfölt használtam, de a végeredmény finomságából ítélve nem hinném, hogy sokat rontott volna a zsemléken. :)

A receptet nem írom le, hiszen betartottam Zita adagját, én csupán elhagytam az öregtésztát, mert nekem nem volt. De eredetileg, azt hiszem, az amúgysem jár bele, úgyhogy nem hiányzott.

A tészta felét ügyes kis zsemlékké formáztam, a másik felét pedig sütőpapíros tepsibe simítottam-nyomkodtam és kb. 15 percig a forró sütőben elősütöttem. Ezalatt kb. 2 dl tejfölt elkevertem 20 dkg reszelt sajttal, picit sóztam és félretettem. Két szelet szalonnát feldaraboltam és kiolvasztottam, felszeleteltem egy hagymát, és a szalonnazsíron megdinszteltem, majd hozzáadtam és együtt pirítottam vele pár percig 2 szál, karikára vágott, nagyon vékony kolbászt. Amikor a tészta felülről is kérget kapott, kivettem a sütőből, rákentem a sajtos tejfölt, megszórtam a hagymás kolbásszal, majd még megszórtam kb. 5 dkg reszelt sajttal. Forró sütőben még kb. 10-15 percig sütöttem.
Isteni volt, a férjem azt mondta, finomabb, mint bármelyik pizza.



Most pedig látogassatok el IDE és cselekedjetek a felhívás szerint!:)

2010. augusztus 14., szombat

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 5. és Stafétaátadás

Bejegyezte: sedith dátum: 17:52 12 megjegyzés
És, végre, a célegyenesbe jutottunk. Majdnem megkerültük már a földet, jártunk 3 kontinensen, cikkcakkoztunk ide-oda, most viszont már szinte egyenes vonalban vesszük az irányt hazafelé. Természetesen, a csodáknak és a kulináris élvezeteknek még távolról sincs vége...

Átkelve a Csendes-óceánon Thaiföldet célozzuk meg. Készüljetek fel, mert Giudittánál valami nagyon "nyami-nyamira" számíthattok, ami nem más, mint a thai csirke. Különleges fogás, meg kell hagyni, érdekes lehet benne együtt a csirke, a kínai kel, a mogyoró, az ananász és a csilipaprika. De hogy tökéletes az összhatás, abban biztos vagyok!


Érdekes módon, a hatalmas Kínában senki sem kalauzol bennünket, de annál inkább várnak Indiában. Mire végigkóstoljuk az itt felkínált ételeket, bizton állíthatom, hogy kész curryszakértők leszünk, ugyanis vendéglátóink egytől egyig valamilyen curryfélével várnak. No, de nem kell megijedni, mert ahány, annyiféle mind ízében, mind pedig színében, kinézetében.


Lúdanyó Csirkecurryja nagyon finom. Ezt garantálhatom, ugyanis "pihengetéseim" közepette már meg is kóstoltam, és nemcsak virtuálisan. Hogy az indiai anyja nem ismerne rá erre a curryra? Meglehet, de Lúdanyó, egyet se búsulj, talán akad még valaki, akinek új lesz ez az íz és kombináció, és talán ezáltal kezdi megismerni és megszeretni az indiai ételeket!:)




Daisy is két curryfélét kóstoltat meg velünk. Az egyik a Mangalori csirke, vagyis a kori gasi. Mint maga is írja: "...A gasi dús, szemcsés textúrájú kókuszos mártás. Színe vöröses barna, zamatai finoman pikánsak. Ez a curry abban tér el más chilis, kókuszos currytől, hogy itt a fűszereket megpirítjuk, mielőtt megőrölnénk." Nagyon kíváncsi vagyok, milyen az íze, a kóstoló után biztos, hogy "élőben" is kipróbálom!



Daisy másik receptje szintén egy csirke-curry, de annak egy az előzőnél is egyszerűbb, gyorsabb változata. Színre és kinézetre is teljesen más, bár az ízvilága mindenképpen hasonló az előzőéhez. Vagy legalábbis nekem, laikusnak, úgy tűnik. Miután megízleltétek, döntsétek el ti!





Itt van egy másik curry-féle: az édesburgonyás csirke-curry. Amíg kóstolgatjuk, Gumimaci első indiai éttermes élményeiről beszél és arról, hogyan esett végzetes szerelembe az indiai ízekkel, konyhával. Végül már oda jutott, hogy - persze, mások értékelése szerint - jobbat főz, mint az étteremben! A vajas naan pedig, amit mellé kínál, és aminek a receptjét is elárulja nekünk, egy újabb indiai remek, amit jó szívvel ajánl mindenkinek.





Az is meglepő, hogy ezen a fordulón nagyon kevés a halas étel. Talán kettőt, ha kóstoltunk eddig? De az is meglehet, hogy csak egyet! Nos, a változatosság kedvéért Nokedli egy halas curryt készített, amit zöld és sárga sült cukkinival tálalt és néhány garnélarákkal tett különlegessé, még egzotikusabbá. Jó étvágyat hozzá!






Ezennel véget értek indiai kalandozásaink is, nem marad más hátra, tehát, mint átvágni a széles-hosszú Oroszországon, amelyet a receptek szempontjából Európához soroltam ugyan, de utazásunk útvonalán most következik logikusan.


Ismét fakanálforgató Alíz asztalához ülünk le, hogy elfogyasszunk egy jó kiadós levest. Alízzal együtt, azt hiszem, mi is áldhatjuk "az eszperantisták Istenét", aki lehetővé tette, hogy moszkvai tartózkodása alkalmával megússza KGB és szekuritáté nélkül egyszerű kis magánakcióját, és ennek következtében elhozhassa onnan a Szcsí, vagyis az orosz savanyúkáposzta-leves eredeti receptjét.




Oroszországban Ízlésszindróma is vendégül lát bennünket, tiszteletünkre két hagyományos orosz ételkülönlegességet készített. A húsos pelmenyi akár rokona is lehetne az olasz tortellininek, hiszen nem más, mint egy töltött tésztaféle. A pelmenyi azonban uráli eredetű és fülecskét, füles kenyeret jelent. Mint minden házilag készített tésztaféle, picit babrás mulatság, de az íze biztos megéri a plusz fáradozást! Most már mi is meggyőződtünk róla!



Blinivel is fogadott minket Ízlésszindróma, ami nem más, mint a kelt palacsinta (amit mifelénk kőttes palacsintának neveznek és még sosem vettem rá magam a készítésére), és amit ezúttal füstölt tokhallal és tormával tett különlegessé. Igaz, nem lett halas ízesítésű az összes blini, hanem néhányat eperlekvárral tett az asztalra, de az is ugyanakkora étvággyal fogyott, mint sós társa, sőt, az üresen maradt minipalacsináták sem maradtak a háziasszony nyakán.


Nos, ezt sem hittem volna, hogy egyszercsak épen, egészségesen, gyomorrontás nélkül hazaérkezünk. De itt vagyunk. És hogy megünnepeljük az érkezést, húgom, Szannalina egy helyi itókaspecialitással fogad bennünket. A Visinata a román meggypálinka, amit szinte minden háznál készítenek meggyszezonban, de az üzletekben is egészen finomakat lehet kapni. Ugyanaz érvényes ennél a receptnél, ami sok más ételnél, fogásnál is: ahány ház, annyi szokás. Ki-ki ízlése, sőt zsebe szerint készíti, hiszen lehet készíteni több vagy kevesebb meggyel is. Egészségünkre!





Húzza csak fel mindenki bátran a pohárka italát, mert szükség lesz erre az "ágyvetésre" a következő kóstoláshoz, ugyanis a krumplimuszaka, amit én készítettem a csapat megvendégelésére, kissé zsírosra sikeredett. Bizony, el is határoztam, hogy következő alkalommal a hús felét vagy egészét lecserélem csirkére, úgy kissé diétásabb lenen. Persze, ez a dolog nem igazán változtatott az ízén, finomságán, és méltó társa lehet az igazi, görög muszakának. A románokon kívül a bolgároknak van hasonló muszakájuk, úgyhogy ne lepődjék meg senki, ha valahol azt olvassa róla, hogy bolgár eredetű étel. Utazásunk során már sokszor bebizonyosodott, hogy a népek, nemzetek ételei között nem húzható éles határ, egy-egy fogás egyiknél és másiknál is megtalálható, mégha más névvel is illetik, vagy talán valamit hozzáadtak, illetve elvettek belőle. Jó étvágyat és további jó főzőcskézést otthonaitokban! Köszönöm, hogy velem tartottatok!


És lejárt. Végre befejeztem. Most már szabadkozhatok nyugodtan. Elnézést kérek mindenkitől, aki várta és várta a nem érkező összefoglalókat, de tényleg, az utóbbi két hét olyan volt, hogy vagy nem voltam otthon és ahol voltam nem volt internethozzáférésem, vagy otthon voltam, de hajnaltól hajnalig foglalatoskodtam ezzel-azzal (uborkaeltevés - 40 kg, barackbefőzés - 25 kg, esküvői teremdíszítés reggeltől estig, szülinapozás, illetve a rá való készülődés), 2-3 órás alvásokkal megszakítva. Tudom, ilyen még nem volt, hogy két hétbe teljék, mire valaki átadja a stafétát, de nekem sikerült megvalósítani. Most már mindegy. Az a lényeg, hogy itt vannak az összefoglalók (ITT, ITT, ITT, ITT és ITT), lejárt a "kirándulás", és átadtam nektek a recepteket. Válogassatok, főzzetek és süssetek kedvetekre, biztos vagyok benne, hogy e széleskörű felhozatalban mindenki talál magának, családjának valót.
Remélem, nem hagytam ki senkit, ha mégis, kérlek írjatok egy mailt a címemre, hogy pótoljam a mulasztásomat.

És mivel a stafétabot, bizony, pihent nálam éppen eleget, most már itt az ideje, hogy én is továbbadjam. Nem dobom messzire, csak ahajt a Gyergyói medencébe: ALÍZNAK, a fakanálforgató tollforgatónak. Alíz, jó munkát kívánok neked!:)

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 4.

Bejegyezte: sedith dátum: 12:36 1 megjegyzés
Talpra mindenki, mert ismét nekivágunk az útnak! Ha már amúgyis Délen vagyunk, miután átszeltük az Atlanti-óceánt, Amerikában délről indulunk északnak. Hatalmas út, bejárni való terület, sok finom fogás vár ránk, úgyhogy lélekben és gyomorban is készüljetek fel rá: Brazíliától Kanadáig sok helyen megállunk egy-egy kóstolásra!



Brazíliába Pocak Panna hívott meg bennünket, és - bár indításnak kicsit furcsa lesz - egy tömény csokimámorral kápráztat el bennünket. A brazil születésnapok népszerű desszertje, a felnőttek és gyerekek egyöntetű kedvence, azaz a brigadeiro, nem más, mint lágy tejkaramella, a holland kakaó ízével átitatva és csokicukorkával bevonva. Nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni neki!








Hosszasabban időzünk a Karib-térségben, hiszen ketten, Piszke és Flat-cat is itt lát vendégül bennünket. Menjünk először Piszkéhez, hogy nyomtassuk le a brigadeiro édes ízét egy kis sós-fűszeres-aromás főétellel, a jerk csirkével. Jellegzetesen karibi, vagy inkább trópusi fűszerezése isteni ízt ad a semleges csirkének, feltéve, ha kivárjuk a megfelelő pácolási időt. Ezért aztán az időmilliomosok részesítik előnyben, bár ha idejében eszünkbe jut, elég kevés munkával adható az asztalra ez a különleges finomság. Piszkénél más érdekességeket, hasznos tanácsokat is olvashattok a csirkéről meg a fűszerkeverékről.




Már most tele a pocak, nem tudom, mi lesz később. Főleg, hogy Flat-cat, aki szintén a karibi konyhát képviseli e felvonuláson, négyfogásos menüvel vár bennünket. Talán senkit sem környékez meg a halál a sonkába tekert sült banán előétel hallatán,








és az iménti kellemes tapasztalatunk alapján szintén szívesen veszi magához mindenki a jerk csirkét. Piszkétől eltérően, aki sült krumplival tálalta, Flat-cat mangós-kókusztejes rizottóval köríti.









E fenséges fogásokat egy mennyei rumos karamellás sült ananász követ,












és ha még fér, egy csodás, hűsítő kókusztejes-rumos frappét is megkóstolhattok. Más ételek, mint mifelénk, az biztos, de személy szerint mindegyiket izgalmasnak, kipróbálandónak tartom!










Egy ilyen tartalmas és házias menü után esély van rá, hogy megkívánjuk a kissé lezserebb, kötöttségektől mentes, úgynevezett mozikaját. No, nem fogunk moziba menni ezért, csak betérünk PocakPanna mexikói haciendájára, és bevezetőként megkóstoljuk a házilag elkészített pico de gallo-ját, a Salsa picada-t vagy más néven a Salsa Mexicana-t. Ropogós tortillacsipsszel mártogatjuk és, azt hiszem, senkinek sincs ellenére, hogy a maradékot, amit PP kis üvegben félretett, hazamenekítse magával!:)





Jé, nem is tudtam, hogy Ms. Poppy Mexikóban is otthon van! Törökország és Dél-Afrika után igazán meglepő, hogy Mexikóban is találkozunk vele, de az már nem annyira, hogy itt is valami igazán ínycsiklandóval vár bennünket: Quesadillas. Méghozzá rögtön kétféle változatával, egy húsossal, a mindenevőknek









és egy húsmentessel, a vegetáriánusok számára. E két változat szintén csak egy-egy kiragadott példája a népszerű harapnivalónak, tulajdonképpen bármiből, bármivel kiegészíthető, ha tortillánk és sajtunk van hozzá.





Még nem végeztünk Mexikóval, sőt, a főételkóstolók ezután következnek. Máris megérkeztünk Alízhoz, a fakanálforgatóhoz. Ízletes Mexikói csilis babját - aminek az a legnagyobb erénye, hogy eredeti recept szerint készült, a receptje pedig érdekes úton jutott Alízhoz - előttünk sokan mások megkóstolták, többek között a Gyergyóremetei falunapokra érkező sok-sok huszár is. Első kézből tudom, hogy nekik nagyon ízlett, sokan repetáztak is, úgyhogy hiszem, hogy itt is megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat!


És végre itt vagyunk Katánál, az előző VKF háziasszonyánál, aki méltó fogásokkal készült fogadásunkra. Önkényesen viszont úgy döntök, hogy először az Arroz con pollo-t kóstoljuk meg, azaz a rizses csirkét, ami annyira kívánatos a színkavalkádjával, hogy egyszerűen már nem tudok ellenállni neki! A mexikói-spanyol ihletésű fogás kitűnő étel akkor is, ha sok vendéget várunk asztalunkhoz, kevés vele a munka és nagyon kiadós. Nem véletlen, hogy Kata éppen ezt készítette nagyszámú csapatunk tiszteletére.


Bár furcsa dolog a menüsor végén fogyasztani a levest, mégis úgy gondolom, hogy Kata Cancun sárgadinnye-krémlevesének itt a helye. Annyi előétel után, és ha már belevágtunk a főételek kóstolásába, kár lett volna megszakítani a sort egy közbeékelt levessel. Így legalább, egy könnyű, finom és hűsítő étel ízével a szánkban hagyhatjuk el Mexikó földjét és megyünk "eggyel feljebb", az Egyesült államokba.



Jcsalád Anyája egy amerikai édességgel kínál bennünket, így megtudhatjuk mi is, mi az, amitől annyira terebélyesednek az újvilágiak. De bármennyire is kalóriadús legyen, nincs az az ember, aki ellen tudna állni ezeknek a csokoládécsúcsoknak. Csoki, mogyorókrém: tiszta élvezet. És ennyi kényeztetés kivétel nélkül mindenkinek jár!




Végezetül pedig, mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenset, egészen északra utazunk, Kanadába, hogy egy isteni finomságot kóstoljunk meg: a juharszirupfagyit. Házigazdánk ezúttal Okostojás, aki háromféle jeges finomsággal vár minket, melyeknek közös tulajdonsága a juharszirup, vagy legalábbis annak az íze. Ugyanis az egyik változatban nincs is benne e finomság, mégis olyan az íze, mintha azzal készült volna. A második változat karamelles-juharszirupos fagylalt, a harmadik pedig az igazi, krémes juharszirupfagyi.



És ez is lejárt. Hamarosan nekivágunk gasztroutazásunk utolsó szakaszának is, amikor Ázsián végighaladva visszaérkezünk Európába, annak is a szülőföldemnek számító csücskébe, Erdélybe. Addig is jó pihenést, olvasgatást, szemezgetést, főzőcskézést!

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 3.

Bejegyezte: sedith dátum: 1:03 1 megjegyzés
Ismét üdvözlök mindenkit a fedélzeten! Sajnos, előrelátható, de el nem kerülhető okok miatt kénytelenek voltunk Franciaországban vesztegelni ey ideig. De sebaj, most már indulunk tovább.

Innen már nincs messze Afrika. Csak átruccanunk a Földközi-tengeren és máris Marokkóban vagyunk, ahová Chef Viki invitált, hogy megkóstoljuk marokkói szilvás csirkéjét. Hogy beengedem-e a fezekamba? Naná! Éppen szilvaszezon van, aki nem idegenkedik a gyümölcs-hús kombinációtól rögtön próbálja ki, nem fog csalódni! Ahogy maga Chef Viki is állítja: totál egzotikum. Hozzátenném: totál hétköznapi dolgokból.


Mielőtt pedig Afrika legdélibb csücskébe vándorolnánk, tegyünk egy vargabetűt ismét kelet felé, csak ezúttal a Földközi-tengertől délre.
Hogy erőt gyűjtsünk a további úthoz, javaslom, ízleljük meg ezt a gusztusos-színes salátát, amit Gabojsza kínál nekünk. Mediterrán kuszkusz-saláta volt, ha valaki nem jött volna rá. És Gabojsza nekem még azt is elárulta, hogy ez a változat csupán egy a sok közül, lehet sósan és édesen készíteni... De mit írom én? Olvassátok magát a bejegyzést, okosabbak lesztek a témában!



Továbbhaladva az arabusok földjén, meglátjátok micsoda csodákkal találkozunk még! Itt van máris Tündér Arab húsos rétesbatyuja, egy újabb keleti gasztronómiai költemény. De már megszokhattuk Tündértől: minden egyes fogása, amit elkészít, nem más, mint ízes kaland, tehát kalandra fel!:)







Egyértelmű, hogy nem hagyhatjuk el úgy a Közel-Keletet, hogy ne kóstolnánk meg az igazi, autentikus hummuszt. És bár több ország vallja magáénak - mint ahogyan mifelénk a töltött káposzta vagy a töltött paprika képezi a vita tárgyát - egyet meg kell hagyni: bárkié is legyen, finom és laktató. Magdi, szíves házigazdánk, aki szintén első alkalommal vesz részt VKF!-en, Dubaiban kóstolta először ezt a kenceficét, és azóta is rabja lett. De nemcsak a hummusznak, hanem magának az országnak is.


Míg a hummuszt szinte mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla, a Muhammara nem hinném, hogy ugyanilyen ismert lenne. Szíriából indult hódítóútjára, de Házisárkány nőiesen bevallja, őt nem sikerült meghódítania. Nos, ezt mi csak akkor tudjuk eldönteni, ha megkóstoljuk, úgyhogy hajrá, muhammarára fel! Mindenesetre, aki kedveli az extrémebb ízkombinációkat, mint pl. a fokhagymáét a gránátalmáéval, biztos hogy ínyencfalatként könyveli el!


Végezetül pedig, azaz afrikai és közel-keleti körutunk végén, kóstoljuk meg a dél-afrikai jellegzetes édességet, a Malva pudingot. S bár a focibajnokság már lejárt, azért Dél-Afrika még rejteget meglepetéseket, érdekességeket. Kulináris téren mindenképpen érdemes felfedezni! A Malva puding pedig olyan, ... hogy, ki tudja... talán a foci is érdekesebb, miközben azt kanalazzuk? Ms. Poppy mindenesetre, érdeklődéssel fordul most már a futball felé.




Most ismét jól fel kell kötnünk a gatyánkat, mert egy óceánnyi távolság, megtenni való út áll előttünk. Jobb lesz, ha pihenünk előtte egyet!

2010. augusztus 13., péntek

Szerkesszük együtt az Erdélyi Konyha Kalendáriumát! - Ne maradj ki belőle!

Bejegyezte: sedith dátum: 15:28 2 megjegyzés


Kedves főzőnaplót, gasztroblogot vezető Kollégák/Kolléganők, Gasztrobloggerek!

Amint már értesültetek róla, az Erdélyi Konyha szerkesztő-csapatának megjelent az első szakácskönyve Fél óra és tálalva! címen a Corvin Kiadó gondozásában. A könyvről igen tartalmas recenziót írt Edóka, de olvashattok róla, Jutkánál, Ottisnál, Gyöngyinél, Hajnalkánál és nálam is.

Most újabb könyv kiadására készülünk, év végére meg szeretnénk lepni Kedves Olvasóinkat az Erdélyi Konyha Kalendáriumával.

Ezt egy A5-ös formátumú, színes kivitelű, 400 oldalas könyvnek képzeltük el, amiben az év minden napjára ajánlunk egy receptet a Kedves Olvasónak. Ehhez kérjük a Ti segítségeteket.

Magyarán: küldjetek válogatást a blogjaitokon már megjelent receptekből, fáradozásotokat Erdélyi Konyha Kalendáriummal honoráljuk.

Erdélyi Konyha Kalendárium projektben való részvételi feltételek:

1. A recepteket küldő blogger: a) - állandó lakhelye Erdély (Románia) területén van;
b) - erdélyi gyökerekkel rendelkezik (magyarán: van legalább egy erdélyi hozzátartozója);
c) - járt Erdélyben, vannak itt barátai, illetve blogján lévő beszámolóval tudja ezt bizonyítani;
d) - becsületszóra megígéri, hogy egy éven belül Erdélybe látogat és a látogatást követően blogján képes beszámolóval bizonyítja, hogy ez meg is történt.

2. a beküldött receptek lehetnek, előételek, saláták, hidegtálak finom falatjai, levesek, főételek és desszertek;

3. olyan recepteket fogadunk el, amelyek már megjelentek az illető gasztroblogger blogján és ezt linkkel bizonyítja, de nyomtatásban sehol nem jelentek még meg;

4. a receptleírások többes szám első személy kijelentő módban legyenek megszövegezve;

5. külön fájlban a receptleírás mellé 1-2 fotó is legyen mellékelve lehetőleg nagy felbontásban (ha megőriztétek a régi felvételeket), de legalább a blogon megjelent nagy képméretben (ez még hasznosítható minőségromlás nélkül), és ha lehet, ne legyen rajta vízjel;

6. a levélben amelyben külditek a recepteket legyen feltüntetve a link is, amelyről nyílik az illető ételleírás (ha ott a kért módon van megszövegezve a leírás, elég a link is szövegfájl nélkül, de a külön csatolt fotót megköszönnénk);

7. a levélben kérjük feltüntetni, hogy az adott receptet melyik hónapra javasoljátok, mert téli napokra téli, nyáriakra pedig nyári ételeket akarunk ajánlani a hozzátartozó étvágygerjesztő fotóval együtt;

8. egy levélben több receptet is küldhettek az erdelyi.konyha@gmail.com címre, a levél tárgyának (subject) kérjük feltüntetni: "Kalendárium-projekt";

9. beküldési határidő: augusztus 31., és a mai naptól kezdődően lehet küldeni a recepteket. Na most tudom, hogy ez egy nagyon szoros határidő, de figyelembe véve azt, hogy nem kérünk teljesen új recepteket, nem kell költenetek új ételek megfőzésére, illetve minimális időt kell fordítanotok arra, hogy egy-két levélben elküldjétek el nekünk az általatok javasolt recepteket, úgy véljük, hogy ez a feltétel teljesíthető.

10. a recepteket a beérkezés sorrendjében vesszük figyelembe és mivel ennek a könyvnek is végesek a keretei 365 beküldött receptnél megvonjuk a határt. Magyarán, minél előbb küldöd a receptjeidet fotókkal együtt, annál biztosabb, hogy benne leszel a kalendáriumban. De azt mindenkinek jelezni fogjuk, hogy hány receptje és melyikek jelennek meg a kalendáriumban. Itt jegyeznénk meg, hogy előnyben a magyar nevű receptek, pl. cheesecake helyett sajttorta, illetve azok, amelyek ízharmóniájukban illeszkednek a magyar konyhába.

11. a honorárium egységesen mindenkinek Erdélyi Konyha Kalendárium, de progresszív módon vehet át a projektben résztvevő többet vagy kevesebbet az alábbiak szerint:

a) 10 db kalendárium illeti - aki az év minden hónapjára (januártól decemberig) ajánl 4 (négy) receptet, vagyis minden hónapra egy előétel/salátaféleséget, egy levest, egy főételt és egy desszertet - ez összesen 4x12 = 48 recept;
b) 8 db kalendárium illeti - aki legalább 36 receptet küld a fenti lebontásban;
c) 6 db kalendárium illeti - aki legalább 24 receptet küld a fenti lebontásban;
d) 3 db kalendárium illeti - aki legalább 12 receptet küld a fenti lebontásban;
e) 1 db kalendárium illeti - aki 5-10 bármilyen kategóriájú receptet küld;

12. a beküldött recepteket az Erdélyi Konyha szerkesztői dolgozzák fel, velük lesztek e-mail kapcsolatban a szerkesztés ideje alatt, nekik kell majd elküldenetek a postai címeteket, hogy a kiadó december végéig mindenkinek postázhassa a honoráriumként járó kalendáriumokat.

13. A receptközlők neve, illetve blogjának neve és címe a kalendárium függelékében megjelenik, de a receptek küldője döntheti el, hogy teljes nevével óhajt megjelenni a Receptközlők lajstromában, vagy megőrzi névtelenségét, vagyis csak a blogja nevével és címével jelenik meg. Ezt majd mindenki egyeztesse azzal a szerkesztővel, akivel tartja a kapcsolatot.

Kalendáriumra fel! Jó munkát! És mostantól kezdve várom a recepteket

Jánossy Alíz, az Erdélyi Konyha főszerkesztője

2010. augusztus 9., hétfő

VKF! XXXVI. - Összefoglaló 2.

Bejegyezte: sedith dátum: 3:07 7 megjegyzés
A kicsit hosszúra nyúlt pihenő után frissen és üdén (mint a ma született bárány anyukája) folytathatjuk utunkat. Sokat gondolkodtam, hogy a kis északi kitérő után merre vegyük az irányt, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb az lenne, ha ismét visszakanyarodnánk egy kicsit kelet felé. Jobban mondva Délkelet Európába megyünk, ahol finomabbnál finomabb mindenfélével találkozunk, ismerkedünk, majd innen vessszük az irányt Nyugat-Európa felé.

Első úticélunk így nem más, mint a - földrajzilag és gasztronómiailag is - csodálatos Törökország. Jól el is időzünk itt, hiszen 6 pályázó 8 ételét fogjuk megízlelni!

No, és már annyit is papoltam, hogy megérkeztünk Elif, Arif és Efehan, picit rövidebben Ízmorzsák portájára, aki három finomsággal készült fogadásunkra. - Amíg mesélgetek egy kicsit arról, hogyan is fedeztem fel a VKF! nevű gasztrojátékot, és hogyan döntöttem a rajta való részvételen, kóstoljátok meg ezt a szerény péksütit! Ropogós külső, habkönnyű bél és illatos-sós töltelék: ilyen ez a fetás-petrezselymes pogácsa!






A Lahmacun, amit szintén nagy-nagy szeretettel készített számunkra Ízmorzsák, hagyományos török előétel, de ha elolvassátok a bejegyzését sokkal gazdagabbak lesztek: Ízmorzsák tálalási ötleteket ad, európaiasított változatokról is ír, illetve azt is megtudhatjátok, hogy mi a kologne és mire használják. Jaj, és mindezt úgy, hogy végig fülig ér a szátok!:)



Jaj, nem mondtam? A főétel csak ezután következik! De bármennyire is tele lennénk, nem hiszem, hogy bármelyikünk ellen tudna állni ennek a szemet-szájat gyönyörködtető fogásnak, a Hasan pasa köftének, azaz a krumplipürével töltött fasírtnak. A kis halmokat egy gyönyörű színű paradcsomszósz koronázza. A fogás teljes, nem igényel semmiféle további kiegészítőt. Sőt, a látszat ellenére hamarabb elkészülnek, mint gondolnánk. - Bocsássatok meg, hogy csak ennyivel szolgálok, de sok dolgom közepette már nem jutott időm a desszertre is. Nem messze, viszont, a szomszédban valaki éppen desszerttel vár benneteket! - szabadkozik Ízmorzsák. - Egyet se búsulj, kedvesem, "selam ellerinize saglik."

Thrini is tárt karokkal vár bennünket. Aranyos pohárkákban az asztalon már ott pompázik valami légies-sárga finomság, ami bárkit elvarázsol, ahogy az ízlelőbimbóihoz ér. A citromzselé isteni, méltó kísérője az előbb kóstolt fogásoknak.





Következő megállónk Tündérnél lesz, aki szintén egy finom "törökséggel" vár, a török palacsintával. Ropogós réteslap közé bújtatott, aromás-sajtos, puha krém, kényeztetés ez a javából!









Citromdisznó is egy igazi török különlegességgel rukkolt elő a tiszteletünkre. A tirit régi családi kedvenc náluk, bár kétségkívül léteznek más variációi is. A gugli, mindenesetre, nem túl bőkezű tirit-ügyileg. - tudjuk meg Citromdisznótól.








Most már meg sem állunk Ms. Poppy-ig, ahol megkóstoljuk étvágygrjesztő töltött padlizsánját. Ugyanazt az ételt kétféle kivitelezésben tálalta, de hogy melyik jobb, szebb, nem lehet - szerintem - eldönteni. Mivel imádom a padlizsánt és most már jócskán szezonja is van, valamikor hamarosan elkészítem!




Házisárkánytól nem kell félni, mégha neve ijesztő is picit; nem azért hívott magához, hogy felfaljon bennünket, hanem azért, hogy megkóstoljuk isteni finom és könnyű citromos-joghurtos süteményét, amit az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban kiadott Ciprus Today-ben talált. A receptet és néhány érdekes tudnivalót a kis "országról" a bejegyzésében találhattok!




Most már sajnos búcsút kell vennünk Törökországtól és kulináris remekeitől, de várnak az újabb kalandok, újabb ízek, és garantálom, senki sem fogja ezt bánni!

Görögországba megyünk, először Gluténmentes Andihoz, hogy megkóstoljuk a Pasztíciót. A pasztíció (vagy pastitsio) tradicionális görög étel, egy hússal lerakott tésztaféleség, amit - a hozzávalók láttán - Andi először olasznak hitt. De végülis az a lényeg, hogy finom legyen, bárki is vallja magáénak!




Marmalade is meghívott magához egy autentikus görög fogásra. Kotopoulo Yiouvetsi (Csirke-egytál, tésztával) a neve és abszolút ínycsiklandóan néz ki. Különlegessége a Kritharaki, az aprószemű, rizsalakú tészta. Az étel ennél is különlegesebb "fűszere" pedig nem más, mint Zorba, a görög.








Zorba akkordjaira elhagyjuk Görögországot, aki, kissé érthetetlenül, ilyen filigrán módon képviseltette magát a VKF!-en, de kárpótlásul még időzünk egy kicsit a Balkánon. A most következő ételek igazából nem sorolhatóak konkrétan egyetlen nemzethez sem, bármelyik balkáni népé lehetnének, különféle változatuk itt is, ott is megtalálható, így aztán helymegjelölésként a Balkánt használjuk inkább.

Bianka, mint maga is bevallja, nem egy nemzet ételét készítette el, hanem egyszerűen, keleties-déliesre véve a figurát kreált egy új fogást: a cukkinis-padlizsános puliszkatekercset. Istenien néz ki, lássunk is hozzá!









Hmm, olyan magyarosnak néz ki, mint egy jó paprikás krumpli, az íze mégis teljesen más világot idéz. Nem egyébről van szó, mint Dia balkáni kolbászos-gombás krumplijáról, amin alig tudunk testvériesen megosztozni kedves férjével, hiszen mindannyiunknak nagyon ízlik, mindenkinek még egy, és még egy, és még egy falat kellene belőle!




A finom rakottast érdemes kiegészíteni valamivel. És ha már Balkán, akkor milyen saláta illene a legjobban hozzá? Hát persze, hogy egy sültpaprika-saláta. Családi tűzhely siet ebben a segítségünkre, hiszen családjában már hagyománya van e finomságnak, sőt, hogy a nyár ízeit télen se kelljen nélkülözni, elárulja, ők hogyan csinálják. Ha érdekel, olvassátok el!


Ismét továbbmegyünk egy tengernyit, hogy kikössünk a Csizmában. Olaszország kulináris gazdagságát jól tükrözik a beérkezett receptek, bár természetesen, még ennél is komplexebb a kínálat. Lássuk csak, "vegyünk villahegyre" néhány tésztaételt!

Pasta alla puttanesca. Ezzel készült Mandy a fogadásunkra, bár biztos vagyok benne, hogy ő maga nem "rosszlány". Arra viszont bárkinek szüksége lehet, hogy percek alatt összedobjon valamilyen ízletes, meleg vacsorát, így a rosszlányok tésztája kitűnő választás lenne.








Az amatricei asszonyok tésztája (Pasta all'amatriciana) sem adja azonban alább. Más hozzávalókból készül, de ugyanolyan finom, gazdag ízű, mint előző társa és gyorsaságban sem marad el mögötte. Úgyhogy kóstoljátok bátran, Rendidani mindenkinek jó szívvel kínálja!








Hajnalka sem marad el szívélyességben az előtte levő háziasszonyokhoz képest, gyerekeinek egyik kedvenc ételévé avanzsált fogással lep meg bennünket. Pollo alla cacciatora a neve, és tésztát, szószt, no meg természetesen, csirkehúst fed a neve. Lássunk hozzá, majd haladjunk, mert még jó hosszú út áll előttünk!






Most egy másik, jellegzetesen olasz ételt fogunk enni, nevezetesen: rizottót. A gombás borsós fajtából. Jó rizottót nem mindenki tud főzni, Belly viszont nem riad vissza semmitől: férje ellenérzésétől sem, amit a rizottóval szemben táplál. Azaz táplált. Mert amikor ráfanyalódott a "mancsosra", meglepően konstatálta milyen finom, és máskorra is megrendelte már a repetát.


Hmm, én már kissé kezdem unni a tésztaféléket, bármilyen finomak, változatosak, így egymásután mégis monotonná válhatnak! Valami más kellene. - Egy kis Panada, azaz főtt kenyér nem lesz jó? - Ki szólt, Gabah, te voltál? Milyen az a főtt kenyér? - Nagyon finom: pépes, sajtos, puha étel, leginkább a ... fogatlanoknak. És nem utolsó sorban az egyik legjobb módja a nyakunkon maradt száraz kenyér újrahasznosításának!






- Erre, erre! - integet valaki. - Gyertek, szusszanjatok meg egy kicsit, biztos elfáradtatok a hosszú úttól, amit mögöttetek hagytatok! Helyezzétek kényelembe magatokat, addig én már vissza is jövök. - Vajon hová ment Andi? - Itt vagyok és hoztam nektek valamit, íme! - Hűha, ez nem lehet más, csakis Locatelli mester cseresznyés-mandulás tortája! Lássatok hozzá, mindjárt nincs belőle!



A mindenit! Most veszem észre: elhagytam a térképemet. Ha jól emlékszem, Renidaninál még megvolt, de Hajnalkánál már nem tartottam a kezemben. Ne haragudjatok, vissza kell mennünk Renidanihoz. - De jó, hogy visszajöttetek! Éppen most tálalom a Panna cottát friss bogyós gyümölcsökkel. Ugye elfogadtok egy-egy adagot belőle? - Naná, ez nem is kérdés! És nicsak, itt a térképem is!







Ha már kezemben a térkép, belenézek egy kicsit, merre is menjünk tovább?! Megvan! Franciaországot nem hagyhatjuk ki, ugyanis meghívásunk van Sáfrányhoz, aki izgatottan várja, hogy megkóstoljuk nála a francia konyha egyik remekét, a szuflét. Nem kételkedem: málnaszufléja tökéletes kinézetre, tökéletes állagra és ízre is. Győződjetek most már meg ti is róla!

Huhh, hatalmas utat tettünk meg, jó kis vargabetűt írtunk le Svédországtól Franciaországig a Balkán érintésével! Javasolom, hogy tartsunk egy pihenőt ismét: mindenkinek pihennie kell egy kicsit, fel kell töltődnie, a gyomrunkban pedig helyet kell készítenünk az ezután következő fogásoknak! Jó pihenést, Jó éjt!
Related Posts with Thumbnails