2010. július 31., szombat

Ajándékdoboz-torta



Egy ismerősöm kislányának készült ez a torta, koprodukcióban az anyukával: ő megsütötte a lapokat, elkészítette a krémet és összerakta, én megcsináltam a fondantot és bevontam-kidíszítettem a tortát. A torta Sacher-lapokból volt összerakva, savanykás lekvárral és csokikrémmel, összesen 6 szögletes lap volt sütve, amit hármanként pakolt egymásra. Mindkét tortát kettőbe vágtam, illetve az egyiket háromba, de egy kis részét nem használtam fel, azt megfalatozta a család ma este. Mindegyik minitortát pedig külön-külön bevontam fehér fondanttal (másfél adag a Kiskukta receptje szerint) és ajándékdoboz-szerűen díszítettem tovább pirossal, sárgával és zölddel. Remélem, örülni fog a nagylány, amikor holnap meglátja!:)


A torta összerakásának, díszítésének ötletét INNEN vettem.

2010. július 27., kedd

Gombás-zöldséges rizssaláta

Továbbra is a Kifőztükből "élek".

Annak ellenére, hogy szeretjük a húst, mégsem eszünk mindig mindent azzal. Az alábbi saláta nagy sikert aratott a férjemnél is, pedig a rizzsel nincs túl jó barátságban. Próbálják ki ezt a könnyű, finom fogást akár ebédre, akár vacsorára egy friss saláta kíséretében, de köretként is tálalható valamilyen húsféle mellé.

Hozzávalók – 4 személyre: 2 csésze rizs, 30 dkg gomba, 30 dkg zöldborsó, 3 paradicsom, 1 csokor újhagyma vagy 1 közepes lilahagyma, só, petrezselyemzöld, olaj

A salátához és az öntethez: 2 fejes saláta, 1 csapott teáskanál szezámmag, 1 csapott teáskanál lenmag, 1 csapott teáskanál só, 1 csapott teáskanál bors, 1 csapott teáskanál cukor, 2 teáskanál mustár, 1 evőkanál apróra vágott ecetes tárkony, 1 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál tárkonyecet, 0,5 dl víz (vagy ízlés szerint), 0,5 dl olívaolaj vagy tárkonyolaj

Elkészítése:
A rizset szárazon megfuttatjuk 2-3 evőkanál olajon és amikor kezd kifehéredni, felöntjük 4 csésze vízzel. Sózzuk, majd lassú tűzön hagyjuk 10-15 percet főni. Ezután elzárjuk a lángot, lefedjük, és hagyjuk puhulni mindaddig, amíg az összes vizet magába szívja. Végül szűrőbe öntjük és hideg vízzel átmossuk, majd hagyjuk jól lecsepegni.
Amíg a rizs készül, sós vízben megfőzzük a zöldborsót, és, szintén 2-3 evőkanál olajon, megdinszteljük a felszeletelt gombát. A borsót leszűrjük, a gombát félretesszük, mindkettőt hagyjuk hűlni. Közben a paradicsomot és a zöldhagymát felszeleteljük-karikázzuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk. Mindent egy nagyobbacska tálba teszünk és jól összekavarjuk. Csak sóval ízesítjük, mert a salátaöntet amúgyis karakteres ízű lesz.

A mellé tálalt salátához a fejes salátát leveleire bontjuk, megmossuk, lerázogatjuk, majd darabokra tépkedjük. A szezám- és lenmagot száraz serpenyőben kissé megpirítjuk (használjunk fedőt, különben mindenfelé szétpattognak) és az öntet többi hozzávalóival együtt (kivéve az olajat) egy 3,5 dl-es befőttesüvegbe tesszük. A kupakot rátéve, az egészet jól összerázzuk, majd felöntjük az olajjal és azzal is rázogatjuk néhány másodpercig. Fogyasztás előtt öntjük a salátánkra. Ez az öntet más salátánál is használható, különösen finom lesz vele az egyszerű káposztasaláta.

2010. július 26., hétfő

Cukrozott sűrített tej készítése házilag


Sokszor megtörténhet, hogy sűrített tejre van szükségünk egy-egy finomság elkészítéséhez, de akkor sem sikerül találni, ha a környékbeli kisboltokat összejárjuk. Ekkor, ha van tartalékban némi tejünk, vajunk és cukrunk, maximum 1 óra alatt meg is van a szükséges sűrített tejünk. - írja a Kifőztük 5. számában, ahol ez a receptem megjelent. Érdemes kipróbálni: finom, hamar megvan, és nem utolsó sorban olcsóbb, mint a boltban vásárolt dobozos vagy tubusos sűrített tej.

Hozzávalók:
5 dl tej
65 dkg porcukor
6 dkg, lehetőleg 82%-os vaj
1 vaníliás cukor

A hozzávalókat egy nagyobbacska, vastag aljú edénybe tesszük és lassú tűzön állandóan kavargatjuk, amíg a cukor feloldódik. A keveréket felforraljuk, majd a forrástól számított, kerek 10 percig hagyjuk forrni, állandóan kavargatva. A tűzről levéve hideg vízfürdőbe állítjuk és kihűtjük. Amint hűl, annál inkább sűrűsödik. Töltsük csavaros üvegbe és hűtőben tároljuk. Bármilyen krémhez, fagylalthoz, desszerthez felhasználhatjuk, de mindig vegyük figyelembe édességét. A receptben írt cukormennyiséget ennek függvényében csökkentsük!

2010. július 24., szombat

Zöldséges quiche



A recept a Kifőztük 5. számában jelent meg, közkívánatra.

Zöldséges quiche

Könnyű nyári ebéd vagy vacsora, akár önmagában, akár valamilyen saláta kíséretében. Természetesen elhagyható belőle a szalonna, így azok is fogyaszthatják, akik nem esznek húst. A tésztája ezúttal fele-fele arányban készült fehér és teljes kiőrlésű lisztből, de csupán fehérből is elkészíthető.

Hozzávalók – egy 30 cm-es átmérőjű formához:
A tésztához:
30 dkg liszt
10 dkg vaj
1 egész tojás
5-6 evőkanál tej vagy víz
½ teáskanál sütőpor

A töltelékhez:
10 dkg húsos szalonna
1 fej lilahagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
20-25 dkg juhsajt (vagy bármilyen sajt)
1-1 fél piros és sárga húsú paprika
1 karcsú, zsenge tök (kb. 15-20 dkg )
5 dkg friss, fejtett zöldborsó
5 dkg fekete olajbogyó
3 tojás
3-4 dl tejföl
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
1-2 evőkanál olaj

A tésztához a lisztet és a hideg vajat elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a sót, a sütőport és a tojást. Az egészet gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, miközben kanalanként adagoljuk a tejet vagy vizet. A tésztát fóliába csomagoljuk és fél-egy órára a hűtőszekrénybe tesszük.
A töltelékhez csíkokra vágjuk a szalonnát és az olajat aláöntve, kiolvasztjuk a zsírját. Rádobjuk a felaprított hagymát és néhány percig dinszteljük, amíg a hagyma üveges lesz. Elzárjuk a lángot és a szalonnás hagymához keverjük az apróra vágott fokhagymát is. A sajtot felkockázzuk, a paprikát felcsíkozzuk, a tököt félcentis karikákra vágjuk. Egy tálban felverjük a tojásokat, hozzákeverjük a tejfölt, majd sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük.
A tésztát kinyújtjuk akkorára, hogy a formánknak az oldalát is fedje, villával helyenként megszúrkáljuk és 10 percig elősütjük. Ezután ráterítjük a szalonnás hagymát, szétoszlatjuk rajta a sajtkockákat, a paprikát és a tököt, rászórjuk a zöldborsót és díszként az olajbogyót, majd felöntjük a tojásos-tejfölös keverékkel. 30-35 percet sütjük közepes hőfokon, míg a tojásos massza megdermed. Langyosan fogyasztható, de hidegen is nagyon finom.

Tipp: tök helyett cukkinit is lehet használni.

!!! Emlékeztető!!! VKF! XXXVI.


Ne feledjétek, jövő hétvégén: határidő!!!
Úgyhogy, aki nem tette meg a világkörüli utazását, rögtön ragadjon fakanalat-habverőt-wok-ot-fagyigépet, ki-ki ízlésének a legmegfelelőbbet, és dobja bele fogását abba a bizonyos fazékba. Nagyon várom mindenki jelentkezését! Nyaralásokra való tekintettel: már mostantól is küldhetitek a linkeket az edithreceptjei@gmail.com címre.

2010. július 19., hétfő

Currys-joghurtos krumplileves


Szombaton volt 4 krumplim. Ekkora mennyiség csak leveshez volt elég! Még találtam a hűtőben egy darabka abált szalonnát, ami már senkinek sem kellett, így azt is feláldoztam. Plusz még két csík normál szalonnát. Egy hagyma is mindig szokott kerülni a háznál, tej, tejföl vagy joghurt szintén.
Abszolút hagyományos levesnek indítottam, aztán, amikor a pirospaprika után nyúltam, a kezem meg sem állt a currys tasakig. S ha már lúd, legyen kövér, néhány koriandermagot is beledobtam. A végeredmény finom lett. Féjecském megjegyezte: finom volt, de a krumplileves legyen krumplileves, és inkább akkor kísérletezgess, amikor én nem vagyok itthon!:D Pedig, aki szereti a keleties ízeket szaretné ezt a levest is!

Update: Az azóta eltelt több, mint 4 év alatt (ma 2014. szept. 30-a van) férjecském szépen hozzászokott a keleties ízekhez, és rendzseresen készítek valamilyen különleges fűszerezésű ételt. Valahol mindig el kell kezdeni. :) És ez is azt bizonyítja, hoyg az ízlés állandóan változik, alakul. Ha valaki nem szeret valamit, egy idő után mégis érdemes újra kóstolnia, mert sosem lehet tudni... :)

Hozzávalók: 4 krumpli, 1 hagyma, 5-10 dkg szalonna, 1 evőkanál olaj, 1 teáskanál currypor, 0,5 teáskanál koriandermag, 1 evőkanál liszt, 2 dl joghurt, 1 csokor petrezselyemzöld, só, 1 teáskanál házi ételízesítő, 1 teáskanál vargányapor.

Elkészítése: A szalonnát feldaraboljuk és az olajat aláöntve, kiolvasztjuk. Rádobjuk a felaprított hagymát és üvegesre dinszteljük. Ekkor beleszórjuk a koriandermagot és néhányszor megkeverjük. Megszórjuk a curryporral is, elkeverjük és felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Ha felforrt, megsózzuk, beletesszük a vargányaport (házilag szárított vargánya ledarálva - Alíz ajándéka), az ételízesítőt, a kockára vágott krumplit, és hagyjuk, hogy megpuhuljon. Végül behabarjuk a joghurttal (és vízzel) elkevert liszttel. Megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel és ha kell, utánasózunk.

KRUMP. - 2015.

2010. július 16., péntek

Csak úgy...

Zenészgyerekek:

Tárkonyos-paradicsomos gombaragu



Nem is tudtam, milyen finom a tárkonyos gombamártás, amíg meg nem kóstoltam Alíznál. És, hogy finom volt, nemcsak én állítom, Edó is tanúsíthatja! Sőt, eszembe nem jutott volna tárkonnyal ízesíteni! De isteni! Ennek hatására dobtam össze tegnap én is a magam gombaraguját. Az adag kb. kétszemélyes, de ha éhesebb emberről van szó, egynek is elég.:D

Tárkonyos-paradicsomos gombaragu

Hozzávalók: 6-7 db közepes gomba, 1 hagyma, 1 paradicsom, 1 teáskanálnyi apróra vágott ecetes tárkony, fél csokor petrezselyemzöld, pici olaj, só, bors.

Elkészítése: A hagymát meghámozzuk, felaprítjuk és az olajon üvegesre dinszteljük. Rádobjuk az apróra vágott gombát is, megsózzuk, és néha kavargatva, ezt is megpároljuk (kb. 10 perc). A paradicsomot meghámozzuk, apró kockákra vágjuk és rádobjuk a gombára. Addig pároljuk együtt, amíg elfő a paradicsomnak is a leve (ez is pár perc), ekkor pedig rádobjuk a tárkonyt és az aprított petrezselyemzöldet, kettőt-hármat kavarunk még rajta més már el is zárjuk alatta a tüzet. Megszórjuk borssal, ha még kell sóval is, és ha netalántán túl savanyú lenne, egy fél teáskanálnyi cukorral korrigálhatjuk. Pirítóssal reggelire-vacsorára kitűnő, de rizzsel vagy valamilyen krumplikörettel akár főételnek is finom lehet.

EK - 2012/8

2010. július 13., kedd

Huszároknak főztünk, avagy falunap Gyergyóremetén


Vagy akár azt is mondhatnám, hogy ismét bloggertalálkozó volt, de ha ilyen iramban folytatjuk a találkozásokat (amire őszig, tényleg, reális esély van), már jelentőségét veszti a blogger- előtag.

XI. alkalommal szervezték meg a falunapokat Gyergyóremetén, mely eseményre meghívták az Erdélyi konyhát is, főzésre. Ezúttal négyen képviseltük kedvenc lapunkat: Alíz, Edó, Zsuzsi és én, és szombaton, a férfiak csapatai mellett főztünk. (Remetén, a hagyomány szerint, szombaton a férfiak főznek, vasárnap a nők, de mivel nem versenyjellegű eseményről van szó, és mindannyiunknak a szombati nap megfelelőbb volt, hát akkor mentünk.)

És hogy mit főztünk? Hát mexikói csilis babot. Talán furcsa? Biztos, de Alíz szavaival élve: "Ha mi most Budapesten főznénk, rittyentenénk olyan hagyományos székely bográcsost, hogy emlegetné a világ, amíg él, de itt, a Székelyföld közepén, milyen új székely recepttel rukkoljunk elő? A hagyományosakat meghagyjuk a férfiaknak, mi pedig megismertetjük egy kicsit a külföldi konyhát is a néppel." A döntés és a választás kitűnőnek bizonyult, mert vitték a csilis babot, mint a cukrot, sokan repetáért is visszatértek.
Talán nem gyalázat az sem, ha azt mondom, hogy az általunk még megkóstolt Életmentő babgulyás és a Báránygulyás, amit két másik csapat főzött, vizet sem vihetett a mi csilis babunknak, a Sertéspörköltről és a Savanyú csirkeragulevesről pedig nem tudunk nyilatkozni, mert nem kóstoltuk.

A helyszínen gyorsan ment minden, csak a hús kellett, hogy megfőjön, a többivel előkészültünk (jobban mondva Alíz és a keresztanyja készült) már előző nap és aznap délelőtt. Alíz és keresztanyja már előző nap megválogatták a fuszulykát (gyengébbek kedvéért a paszulyt vagy babot), Piroska néni pedig még hajnalban odatette főni mindkét fajtát: a sötétet, azaz a gránátfuszulykát, és a fehéret is. Amikor kiérkeztünk hozzá Remetére, már csak a húst, azaz a két egész csirkét, kellett feldarabolni és a hagymát és paprikát megtisztítani-aprítani. Mivel Zsuzsi vegetáriánus, rá hárult ez utóbbi, kicsit könnyezős feladat, de megoldotta becsületesen. Mire Alíz és Edó megérkeztek a terepszemléről és a térségi terjesztő standjának felállításában való segédkezésből, az előkészületeket éppen befejeztük, a húst már bepácoltam. Így aztán a helyszínen már csak dinszteltük a hagymát-paprikát, dobtuk rá a csilit, a húst, kb. félórát főztük, majd ment is az üstbe a kétféle főtt bab, a főtt kukorica, a sűrített paradicsom és további fűszerek. Olyan finom lett, hogy még annak is ízlett, aki amúgy nincs túlságosan oda az erős ízekért. Nem is volt ez, igaz, ehetetlenül csípős, hanem csak finom, jó pikáns. Amikor eljött az evés ideje, hosszú sorok kanyargóztak a bográcsok előtt, a sorok egy részét a helyi "éhesek" tették ki, másik, nagyobbik részét pedig az a sok-sok huszár, aki messziről érkezett (Magyarország, Bukarest, illetve az ország más részeiről) a másnapi "csatázásra", amikor az 1849. február 9-ei piski csatát játszották le a Marosparton. Olvashatnak róla ITT és ITT, videórészlet pedig ITT.
Jó volt, finom volt, szép volt. Ismét egy klassz napot töltöttünk együtt. A következő ilyen esemény, ha minden igaz, a Csíki Pityókafeszt lesz, de azon én már nem tudok részt venni. Nem baj, vannak mások, akik ide nem tudtak jönni!

További fotók:









2010. július 11., vasárnap

Relikvia


Valamikor ilyet is készítettem.:) Nyilvánvaló, hogy eperszezonban, csak elmaradt a leírása. Azért felteszem, megmutatom, mert most is elkészítehető, persze, eper helyett málnával, szederrel, áfonyával, meggyel. Vagy barackkal is, csak akkor már nem kell mellé a narancs, ert nincs kontraszt. A recept olyan egyszerű, hogy nem is recept már.

Egyszerűen poharakba, kelyhekbe rétegezünk epret (málnát, stb.), feldarabolt narancsot, összemorzsolt kekszet és felvert tejszínhabot. Persze, lehet cifrázni: a tejszínhabot krémtúróval, mascarponéval, vaníliával, rummal elkeverni-ízesíteni, a keksz is lehet kétféle: vaníliás és kakaós, de akár babapiskóta is használható helyette. Bárhogy is: egyszerű, gyors, és mennyei desszert. :) Nyáron érdemes jól behűteni.

2010. július 7., szerda

A gasztroblogger ajándékai

Látjátok, mit tesz, ha valaki gasztroblogger? Ilyen ajándékokat kap:D:

Amikért nagyon örül és nagyon hálás Ágnesnek és Móninak! (Gyümölcstartó, habverő, szilikonlapát, Himalaya-só darálóban, utánpótlásként és tégla formában. Ez utóbin már isteni "grillezett" csirkecombot készítettem.:))
A találkozón az történt, amit egyszer elképzeltünk: én sütöm a napraforgó-kenyeret, Ági hozza a bort. Igaz, kalács lett a kenyérből, méghozzá kókuszos, bort meg nem ittunk mellé, de azért ott volt, nem messze tőle. :)

2010. július 3., szombat

Tökfőzelék - hagyományosan és újszerűen



Édesanyám nem szokott tökfőzeléket készíteni. Sőt, főzeléket sem túl gyakran, ha nem számítom a tavaszi csalánfőzeléket és a mártásos krumplit, újkrumpliból. De valahogy, valahonnan én mégis "megéreztem" az ízüket, így aztán mostanában még olyasmiből is készítek, amiből általában nem szokás (lásd: Padlizsánfőzelék).:)

A tököt kétféleképpen ettük otthon: vagy rántva, vagy fasírtnak, más variáció nem volt. Édesapám nem is ette volna/enné meg. Férjem se az a nagy főzelékevő, bár ha éppen az van, azért megeszi. Én viszont, és a lányaim, nagyon szeretünk mindenféle főzeléket. Ezért, amikor csak mi vagyunk itthon, eléggé gyakran kerül asztalra, bármilyen zöldségből.

Múltkor tökfőzeléket kért Nagyobbikom. Már én is kívántam, hiszen elkezdődött a tökszezon! Kétféleképpen készítettem el: hagyományosan, kaporral és fokhagymával, illetve "újszerűen", paradicsommal és bazsalikommal. Az új változat is nagyon ízlett nekem, a lányok megmaradtak a hagyományos változatnál. :)

Hozzávalók: 2 karcsú, zsenge tök, 1 közepes hagyma, 1 csokor kapor, 1-2 cikk fokhagyma, 1 evőkanál liszt, 2-3 dl tejföl (tejszín vagy tej is jó), 1 evőkanál darált paprika, 2 érett paradicsom, 1 teáskanálnyi apróra vágott bazsalikom, 1 evőkanál liszt, 1-2 evőkanál tejföl, só, bors, olaj, pici cukor.

Elkészítése:
A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Rádobjuk a legyalult-lereszelt tököt, megsózzuk és nagyon pici vizet öntve alá, kb. 10-15 pec alatt roppanós-puhára pároljuk. Közben egy másik edényben szintén pici olajat hevítünk, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, beletesszük a darélt paprikát és felöntjük kevés vízzel. Hozzáadjuk a héjától megszabadított, kockára vágott paradicsomot és kb. 10 percig főzzük együtt. Ha kell, még hígítjuk vízzel, de ne túlságosan. Amikor a tök megpuhult, felét a paradicsomos mártáshoz adjuk, összekeverjük, sózzuk-borsozzuk, tetszés szerint vízzel hígítjuk és jól kiforraljuk. Végül belekeverjük az 1-2 kanál tejfölt, a bazsalikomot és kevés cukorral ízesítjük. A tök másik feléhez hozzáadjuk az áttört fokhagymát és az egészet behabarjuk a liszttel elkevert tejföllel. Ha kell, ezt is hígítjuk vízzel és jól kiforraljuk. Sóval, borssal és az apróra vágott kaporral ízesítjük.
Jó étvágyat!

EGÉSZS: - 2013.

Ötödször is Kifőztük!

Megjelent a Kifőztük magazin 5. száma.
Tele van könnyű, gyors nyári ételekkel, salátákkal, desszertekkel, biztos, hogy mindenki talál benne magának valót.
Továbbra is a www.kifoztuk.hu oldalról tölthető le ingyenesen, regisztráció vagy belépés után. Kellemes böngészést, jó főzőcskézést kívánok a csapat nevében!
Két receptem a lapból (de van több is):
Zöldséges quiche:

Gombás-zöldséges rizssaláta:

2010. július 2., péntek

I. Erdélyi konyha csapatépítő találkozó - 3. nap

Most már jó lenne befejezni az úti/élménybeszámolót, mert lassan nincs recept ezen az oldalon!:)

A későbbi lefekvés és a valamivel korábbi kelés sem befolyásolta az aznapi kedvemet. Sőt, a tovább permetező eső sem. (Vagy már nem is eső volt, csak a felhők "porozták" még egy kicsit a völgyet?) Mindenesetre, ilyen gyönyörű volt akkor is (Hajnalka fotói):


Ismét ettünk. Otti már este elkészítette a babpástétomot és a majonézes halkencét, amit mindenki kétpofára falt másnap. Pusztítás:

Csajok az asztalnál:

Reggeli után elbúcsúztunk a társaság egy részétől, mi pedig hozzáláttunk a takarításhoz, hogy mégiscsak tisztaságot és rendet hagyjunk magunk után, nehoyg Karcsinak és Ágnesnek kelljen rámolni, seperni-mosni utánunk! Megérkezett Ágnes is, aki rögtön a kertbe ment és egy-egy adag citromfűtövet ásott ki nekünk, így teljesült egy nagyon-nagyon régi kívánságom, és nekem is van citromfüvem.

A másnapi ebédet, a steaket és a miccset, Alíz és Karcsi készítette. Néha Jutka is besegített (Hajnalka fotói):



Evés közben ismét megbeszélést tartottunk, végre, egyszer, először, élőben tartottuk meg a szerkesztőségi ülést, amikoris körvonalazódott a következő, augusztusi lapszám tartalma.

Ebéd után - igaz, már lassan 3 óra volt - bepakoltunk és elbúcsúztunk kedves házigazdáinktól és öten hazafelé vettük az irányt. Hajnalka teljesen másfelé tartott, így tőle is már fenn a hegyen elbúcsúztunk. Az autóban jókedvűen beszélgettünk, mindannyian örültünk a kellemes, együtt töltött hétvégének, és még jobban annak, hzogy pár óra múlva már keblünkre szoríthatjuk szeretteinket. :) Egy baleset miatt (amiről már szerencsére a rádióból értesültünk), kikerültük Dévát, és Karcsi útbaigazításai alapján sikeresen elértük végül a főutat. Nagyon jól tettük, hoyg arra mentünk, jó és forgalommentes útvonal volt és tulajdonképpen 3 várost kerültünk ki vele: Dévát, Piskit és Szászvárost. Ezúttal Sebest sem érintettük, így jócskán lerövidítettük a hazautat. Egészen Marosvásárhelyig egyetlen megállót tartottunk, meg is volt az eredménye: mire hozzánk érkeztünk, azt sem tudtuk, ki vegye birtokba először a mellékhelyiséget.:) Egy pisi-kávészünet után a lányok továbbindultak, mert nekik még jócskán volt utaznivalójuk. Először Alízt vitték haza és onnan mentek aztán hárman, Csíkszeredába. Szerencsésen megérkeztek mindannyian és azóta is, legalábbis én, a múlt hétvégi élményekből "táplálkozom", töltekezem.
Remélem, nem ez volt az utolsó ilyen "csapatépítő terápia", és ennél már csak azt remélem jobban, hoyg egy következő alkalommal sikerül megismerkedni Zsuzsival, Gál Edithtel és Rékával is. Bár, hátha addig is sikerül összehozni egy-egy minitalálkozót. :)

2010. július 1., csütörtök

I. Erdélyi konyha csapatépítő találkozó - 2. nap

Másnap reggel arra eszméltem, hogy valaki nagyon kopácsol. De már vagy negyedórája. Félálomban mérgelődtem, hogy kire jött rá a favághatnék vagy a húspotyolhatnék hajnalok hajnalán!? Aztán egyszercsak erősödött a kopácsolás és valami hangokat is hallottam: Ébresztőőőőőő!
Hát, kiderült, hogy sem fát nem vág senki hajnali negyed kilenckor, a húst sem klopfolják valamelyik fogáshoz, hanem Alíz, aki az ébresztőfelelős volt, nagyon komolyan vette a rá bízott feladatot és Lorival karöltve a szó szoros értelmében: borsot tört az orrunk alá. Addig-addig "kopácsoltak" a rézmozsárban, amíg egy tasaknyi szemes bors is "megőrlődött".
(Alíz-Antó fotója)
Tudja fene, de aznap reggel valahogy nehezen indultam be, hiába vártak rám ismét "főszakácsi" teendők. A reggelit jó egy óra késéssel kezdtük fogyasztani. Alíz evésre hívja a "bandát":

(A fotókat a filmfelvételből ragadtam ki.)
Excalibur-saláta:

Hajnalka hagymasalátája pirítóson:

És aztán tanultunk:


...főztünk (Hajnalka fotója):

...ettünk:




... és persze, ittunk:
(Hajnalka fotója)
(Otti fotója)
(Otti fotózta az én gépemmel)

A délelőtti program (fotózás, tanulás) lejárta után, illetve azután, hogy Alíz rámsózta az ebédhez készülő káposztasalátához való káposzta felvágását, hárman útra keltünk: Karcsi, Lori és én. Gombászni indultunk. A lányok közül senki sem mert vállalkozni a túrára tekintve, hogy már jóideje szemerkélt az eső, de engem nem tudott eltántorítani. Én régebb, még lánykoromban, rengeteget jártam a határt, sokat kirándultunk-gyalogoltunk, de az utóbbi években az ilyesmi, sajnos, ritkán adatik meg. Így aztán kapva-kaptam az alkalmon és mentem. Kicsit megijedtem, amikor Karcsi azt mondta, azért visszük a botokat, mert szoktak kígyók lenni errefelé, és eleinte tényleg állandóan erre-arra szaladtak a szemeim, de végül teljesen elfeledkeztem a kígyókról és csak a gombák érdekeltek. Lorival ketten csak rókagombát gyűjtöttünk, én ezt az egyet ismerem fel biztonságosan, ezt mertem leszedni. Azért vargányát is találtunk néhányat és Karcsi egy egész kosár keserűgombát szedett. Élménydús volt a kiruccanásunk, Lori itt sem hazudtolta meg önmagát, dőlt belőle a jókedv és a vicc. Visszafelé kevesebbet beszélgettünk, kellett az erőnk a meredek megmászásához. Ajaj, milyen helyeken másztunk kifelé! Azt hittem, sosem érjük el az erdei utat! Hogy bőrig áztunk, az nem kifejezés, én végig azt mondtam: lentről derékig, fentről fenékig áztam. Nem fáztam, de amikor bebújtam a zuhany alá, rájöttem, hogy csontig vagyok fázva: a lábaimon a jéghideg vizet forrónak éreztem. Szerencsére megúsztam felfázás, meghűlés nélkül.
Ez volt a zsákmányunk:


A délután és az este további részében igazából nem is emlékszem, mi volt konkrétan. Az tény, hogy ettünk: Alíz isteni tárkonyos pityókatokánját, amit azóta már itthon is elkészítettem és a férjem alig tudott betelni vele, Edó Malakov tortáját(eper helyett nektarinnal), ami a napfényt idézte a sötét-borús napon, illetve ittuk a Karcsi-készítette finom koktélokat. És persze, annyit nevettünk, hogy még most sem bírom felfogni, hogy nem akadt ki az állkapcsunk és nem fájdult meg a hasunk!:)
Ahogy teltek-múltak az órák, az emberkék kezdtek lassan kidőlni a frontról, végül hajnali negyed háromkor, mentünk lefeküdni Edóval.

2010. július 31., szombat

Ajándékdoboz-torta

Bejegyezte: sedith dátum: 21:16 11 megjegyzés


Egy ismerősöm kislányának készült ez a torta, koprodukcióban az anyukával: ő megsütötte a lapokat, elkészítette a krémet és összerakta, én megcsináltam a fondantot és bevontam-kidíszítettem a tortát. A torta Sacher-lapokból volt összerakva, savanykás lekvárral és csokikrémmel, összesen 6 szögletes lap volt sütve, amit hármanként pakolt egymásra. Mindkét tortát kettőbe vágtam, illetve az egyiket háromba, de egy kis részét nem használtam fel, azt megfalatozta a család ma este. Mindegyik minitortát pedig külön-külön bevontam fehér fondanttal (másfél adag a Kiskukta receptje szerint) és ajándékdoboz-szerűen díszítettem tovább pirossal, sárgával és zölddel. Remélem, örülni fog a nagylány, amikor holnap meglátja!:)


A torta összerakásának, díszítésének ötletét INNEN vettem.

2010. július 27., kedd

Gombás-zöldséges rizssaláta

Bejegyezte: sedith dátum: 12:39 6 megjegyzés
Továbbra is a Kifőztükből "élek".

Annak ellenére, hogy szeretjük a húst, mégsem eszünk mindig mindent azzal. Az alábbi saláta nagy sikert aratott a férjemnél is, pedig a rizzsel nincs túl jó barátságban. Próbálják ki ezt a könnyű, finom fogást akár ebédre, akár vacsorára egy friss saláta kíséretében, de köretként is tálalható valamilyen húsféle mellé.

Hozzávalók – 4 személyre: 2 csésze rizs, 30 dkg gomba, 30 dkg zöldborsó, 3 paradicsom, 1 csokor újhagyma vagy 1 közepes lilahagyma, só, petrezselyemzöld, olaj

A salátához és az öntethez: 2 fejes saláta, 1 csapott teáskanál szezámmag, 1 csapott teáskanál lenmag, 1 csapott teáskanál só, 1 csapott teáskanál bors, 1 csapott teáskanál cukor, 2 teáskanál mustár, 1 evőkanál apróra vágott ecetes tárkony, 1 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál tárkonyecet, 0,5 dl víz (vagy ízlés szerint), 0,5 dl olívaolaj vagy tárkonyolaj

Elkészítése:
A rizset szárazon megfuttatjuk 2-3 evőkanál olajon és amikor kezd kifehéredni, felöntjük 4 csésze vízzel. Sózzuk, majd lassú tűzön hagyjuk 10-15 percet főni. Ezután elzárjuk a lángot, lefedjük, és hagyjuk puhulni mindaddig, amíg az összes vizet magába szívja. Végül szűrőbe öntjük és hideg vízzel átmossuk, majd hagyjuk jól lecsepegni.
Amíg a rizs készül, sós vízben megfőzzük a zöldborsót, és, szintén 2-3 evőkanál olajon, megdinszteljük a felszeletelt gombát. A borsót leszűrjük, a gombát félretesszük, mindkettőt hagyjuk hűlni. Közben a paradicsomot és a zöldhagymát felszeleteljük-karikázzuk, a petrezselyemzöldet felaprítjuk. Mindent egy nagyobbacska tálba teszünk és jól összekavarjuk. Csak sóval ízesítjük, mert a salátaöntet amúgyis karakteres ízű lesz.

A mellé tálalt salátához a fejes salátát leveleire bontjuk, megmossuk, lerázogatjuk, majd darabokra tépkedjük. A szezám- és lenmagot száraz serpenyőben kissé megpirítjuk (használjunk fedőt, különben mindenfelé szétpattognak) és az öntet többi hozzávalóival együtt (kivéve az olajat) egy 3,5 dl-es befőttesüvegbe tesszük. A kupakot rátéve, az egészet jól összerázzuk, majd felöntjük az olajjal és azzal is rázogatjuk néhány másodpercig. Fogyasztás előtt öntjük a salátánkra. Ez az öntet más salátánál is használható, különösen finom lesz vele az egyszerű káposztasaláta.

2010. július 26., hétfő

Cukrozott sűrített tej készítése házilag

Bejegyezte: sedith dátum: 10:13 29 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Sokszor megtörténhet, hogy sűrített tejre van szükségünk egy-egy finomság elkészítéséhez, de akkor sem sikerül találni, ha a környékbeli kisboltokat összejárjuk. Ekkor, ha van tartalékban némi tejünk, vajunk és cukrunk, maximum 1 óra alatt meg is van a szükséges sűrített tejünk. - írja a Kifőztük 5. számában, ahol ez a receptem megjelent. Érdemes kipróbálni: finom, hamar megvan, és nem utolsó sorban olcsóbb, mint a boltban vásárolt dobozos vagy tubusos sűrített tej.

Hozzávalók:
5 dl tej
65 dkg porcukor
6 dkg, lehetőleg 82%-os vaj
1 vaníliás cukor

A hozzávalókat egy nagyobbacska, vastag aljú edénybe tesszük és lassú tűzön állandóan kavargatjuk, amíg a cukor feloldódik. A keveréket felforraljuk, majd a forrástól számított, kerek 10 percig hagyjuk forrni, állandóan kavargatva. A tűzről levéve hideg vízfürdőbe állítjuk és kihűtjük. Amint hűl, annál inkább sűrűsödik. Töltsük csavaros üvegbe és hűtőben tároljuk. Bármilyen krémhez, fagylalthoz, desszerthez felhasználhatjuk, de mindig vegyük figyelembe édességét. A receptben írt cukormennyiséget ennek függvényében csökkentsük!

2010. július 24., szombat

Zöldséges quiche

Bejegyezte: sedith dátum: 23:45 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


A recept a Kifőztük 5. számában jelent meg, közkívánatra.

Zöldséges quiche

Könnyű nyári ebéd vagy vacsora, akár önmagában, akár valamilyen saláta kíséretében. Természetesen elhagyható belőle a szalonna, így azok is fogyaszthatják, akik nem esznek húst. A tésztája ezúttal fele-fele arányban készült fehér és teljes kiőrlésű lisztből, de csupán fehérből is elkészíthető.

Hozzávalók – egy 30 cm-es átmérőjű formához:
A tésztához:
30 dkg liszt
10 dkg vaj
1 egész tojás
5-6 evőkanál tej vagy víz
½ teáskanál sütőpor

A töltelékhez:
10 dkg húsos szalonna
1 fej lilahagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
20-25 dkg juhsajt (vagy bármilyen sajt)
1-1 fél piros és sárga húsú paprika
1 karcsú, zsenge tök (kb. 15-20 dkg )
5 dkg friss, fejtett zöldborsó
5 dkg fekete olajbogyó
3 tojás
3-4 dl tejföl
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
1-2 evőkanál olaj

A tésztához a lisztet és a hideg vajat elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a sót, a sütőport és a tojást. Az egészet gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, miközben kanalanként adagoljuk a tejet vagy vizet. A tésztát fóliába csomagoljuk és fél-egy órára a hűtőszekrénybe tesszük.
A töltelékhez csíkokra vágjuk a szalonnát és az olajat aláöntve, kiolvasztjuk a zsírját. Rádobjuk a felaprított hagymát és néhány percig dinszteljük, amíg a hagyma üveges lesz. Elzárjuk a lángot és a szalonnás hagymához keverjük az apróra vágott fokhagymát is. A sajtot felkockázzuk, a paprikát felcsíkozzuk, a tököt félcentis karikákra vágjuk. Egy tálban felverjük a tojásokat, hozzákeverjük a tejfölt, majd sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük.
A tésztát kinyújtjuk akkorára, hogy a formánknak az oldalát is fedje, villával helyenként megszúrkáljuk és 10 percig elősütjük. Ezután ráterítjük a szalonnás hagymát, szétoszlatjuk rajta a sajtkockákat, a paprikát és a tököt, rászórjuk a zöldborsót és díszként az olajbogyót, majd felöntjük a tojásos-tejfölös keverékkel. 30-35 percet sütjük közepes hőfokon, míg a tojásos massza megdermed. Langyosan fogyasztható, de hidegen is nagyon finom.

Tipp: tök helyett cukkinit is lehet használni.

!!! Emlékeztető!!! VKF! XXXVI.

Bejegyezte: sedith dátum: 17:02 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ne feledjétek, jövő hétvégén: határidő!!!
Úgyhogy, aki nem tette meg a világkörüli utazását, rögtön ragadjon fakanalat-habverőt-wok-ot-fagyigépet, ki-ki ízlésének a legmegfelelőbbet, és dobja bele fogását abba a bizonyos fazékba. Nagyon várom mindenki jelentkezését! Nyaralásokra való tekintettel: már mostantól is küldhetitek a linkeket az edithreceptjei@gmail.com címre.

2010. július 19., hétfő

Currys-joghurtos krumplileves

Bejegyezte: sedith dátum: 16:45 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Szombaton volt 4 krumplim. Ekkora mennyiség csak leveshez volt elég! Még találtam a hűtőben egy darabka abált szalonnát, ami már senkinek sem kellett, így azt is feláldoztam. Plusz még két csík normál szalonnát. Egy hagyma is mindig szokott kerülni a háznál, tej, tejföl vagy joghurt szintén.
Abszolút hagyományos levesnek indítottam, aztán, amikor a pirospaprika után nyúltam, a kezem meg sem állt a currys tasakig. S ha már lúd, legyen kövér, néhány koriandermagot is beledobtam. A végeredmény finom lett. Féjecském megjegyezte: finom volt, de a krumplileves legyen krumplileves, és inkább akkor kísérletezgess, amikor én nem vagyok itthon!:D Pedig, aki szereti a keleties ízeket szaretné ezt a levest is!

Update: Az azóta eltelt több, mint 4 év alatt (ma 2014. szept. 30-a van) férjecském szépen hozzászokott a keleties ízekhez, és rendzseresen készítek valamilyen különleges fűszerezésű ételt. Valahol mindig el kell kezdeni. :) És ez is azt bizonyítja, hoyg az ízlés állandóan változik, alakul. Ha valaki nem szeret valamit, egy idő után mégis érdemes újra kóstolnia, mert sosem lehet tudni... :)

Hozzávalók: 4 krumpli, 1 hagyma, 5-10 dkg szalonna, 1 evőkanál olaj, 1 teáskanál currypor, 0,5 teáskanál koriandermag, 1 evőkanál liszt, 2 dl joghurt, 1 csokor petrezselyemzöld, só, 1 teáskanál házi ételízesítő, 1 teáskanál vargányapor.

Elkészítése: A szalonnát feldaraboljuk és az olajat aláöntve, kiolvasztjuk. Rádobjuk a felaprított hagymát és üvegesre dinszteljük. Ekkor beleszórjuk a koriandermagot és néhányszor megkeverjük. Megszórjuk a curryporral is, elkeverjük és felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Ha felforrt, megsózzuk, beletesszük a vargányaport (házilag szárított vargánya ledarálva - Alíz ajándéka), az ételízesítőt, a kockára vágott krumplit, és hagyjuk, hogy megpuhuljon. Végül behabarjuk a joghurttal (és vízzel) elkevert liszttel. Megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel és ha kell, utánasózunk.

KRUMP. - 2015.

2010. július 16., péntek

Csak úgy...

Bejegyezte: sedith dátum: 12:53 6 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Zenészgyerekek:

Tárkonyos-paradicsomos gombaragu

Bejegyezte: sedith dátum: 8:12 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Nem is tudtam, milyen finom a tárkonyos gombamártás, amíg meg nem kóstoltam Alíznál. És, hogy finom volt, nemcsak én állítom, Edó is tanúsíthatja! Sőt, eszembe nem jutott volna tárkonnyal ízesíteni! De isteni! Ennek hatására dobtam össze tegnap én is a magam gombaraguját. Az adag kb. kétszemélyes, de ha éhesebb emberről van szó, egynek is elég.:D

Tárkonyos-paradicsomos gombaragu

Hozzávalók: 6-7 db közepes gomba, 1 hagyma, 1 paradicsom, 1 teáskanálnyi apróra vágott ecetes tárkony, fél csokor petrezselyemzöld, pici olaj, só, bors.

Elkészítése: A hagymát meghámozzuk, felaprítjuk és az olajon üvegesre dinszteljük. Rádobjuk az apróra vágott gombát is, megsózzuk, és néha kavargatva, ezt is megpároljuk (kb. 10 perc). A paradicsomot meghámozzuk, apró kockákra vágjuk és rádobjuk a gombára. Addig pároljuk együtt, amíg elfő a paradicsomnak is a leve (ez is pár perc), ekkor pedig rádobjuk a tárkonyt és az aprított petrezselyemzöldet, kettőt-hármat kavarunk még rajta més már el is zárjuk alatta a tüzet. Megszórjuk borssal, ha még kell sóval is, és ha netalántán túl savanyú lenne, egy fél teáskanálnyi cukorral korrigálhatjuk. Pirítóssal reggelire-vacsorára kitűnő, de rizzsel vagy valamilyen krumplikörettel akár főételnek is finom lehet.

EK - 2012/8

2010. július 13., kedd

Huszároknak főztünk, avagy falunap Gyergyóremetén

Bejegyezte: sedith dátum: 5:54 9 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Vagy akár azt is mondhatnám, hogy ismét bloggertalálkozó volt, de ha ilyen iramban folytatjuk a találkozásokat (amire őszig, tényleg, reális esély van), már jelentőségét veszti a blogger- előtag.

XI. alkalommal szervezték meg a falunapokat Gyergyóremetén, mely eseményre meghívták az Erdélyi konyhát is, főzésre. Ezúttal négyen képviseltük kedvenc lapunkat: Alíz, Edó, Zsuzsi és én, és szombaton, a férfiak csapatai mellett főztünk. (Remetén, a hagyomány szerint, szombaton a férfiak főznek, vasárnap a nők, de mivel nem versenyjellegű eseményről van szó, és mindannyiunknak a szombati nap megfelelőbb volt, hát akkor mentünk.)

És hogy mit főztünk? Hát mexikói csilis babot. Talán furcsa? Biztos, de Alíz szavaival élve: "Ha mi most Budapesten főznénk, rittyentenénk olyan hagyományos székely bográcsost, hogy emlegetné a világ, amíg él, de itt, a Székelyföld közepén, milyen új székely recepttel rukkoljunk elő? A hagyományosakat meghagyjuk a férfiaknak, mi pedig megismertetjük egy kicsit a külföldi konyhát is a néppel." A döntés és a választás kitűnőnek bizonyult, mert vitték a csilis babot, mint a cukrot, sokan repetáért is visszatértek.
Talán nem gyalázat az sem, ha azt mondom, hogy az általunk még megkóstolt Életmentő babgulyás és a Báránygulyás, amit két másik csapat főzött, vizet sem vihetett a mi csilis babunknak, a Sertéspörköltről és a Savanyú csirkeragulevesről pedig nem tudunk nyilatkozni, mert nem kóstoltuk.

A helyszínen gyorsan ment minden, csak a hús kellett, hogy megfőjön, a többivel előkészültünk (jobban mondva Alíz és a keresztanyja készült) már előző nap és aznap délelőtt. Alíz és keresztanyja már előző nap megválogatták a fuszulykát (gyengébbek kedvéért a paszulyt vagy babot), Piroska néni pedig még hajnalban odatette főni mindkét fajtát: a sötétet, azaz a gránátfuszulykát, és a fehéret is. Amikor kiérkeztünk hozzá Remetére, már csak a húst, azaz a két egész csirkét, kellett feldarabolni és a hagymát és paprikát megtisztítani-aprítani. Mivel Zsuzsi vegetáriánus, rá hárult ez utóbbi, kicsit könnyezős feladat, de megoldotta becsületesen. Mire Alíz és Edó megérkeztek a terepszemléről és a térségi terjesztő standjának felállításában való segédkezésből, az előkészületeket éppen befejeztük, a húst már bepácoltam. Így aztán a helyszínen már csak dinszteltük a hagymát-paprikát, dobtuk rá a csilit, a húst, kb. félórát főztük, majd ment is az üstbe a kétféle főtt bab, a főtt kukorica, a sűrített paradicsom és további fűszerek. Olyan finom lett, hogy még annak is ízlett, aki amúgy nincs túlságosan oda az erős ízekért. Nem is volt ez, igaz, ehetetlenül csípős, hanem csak finom, jó pikáns. Amikor eljött az evés ideje, hosszú sorok kanyargóztak a bográcsok előtt, a sorok egy részét a helyi "éhesek" tették ki, másik, nagyobbik részét pedig az a sok-sok huszár, aki messziről érkezett (Magyarország, Bukarest, illetve az ország más részeiről) a másnapi "csatázásra", amikor az 1849. február 9-ei piski csatát játszották le a Marosparton. Olvashatnak róla ITT és ITT, videórészlet pedig ITT.
Jó volt, finom volt, szép volt. Ismét egy klassz napot töltöttünk együtt. A következő ilyen esemény, ha minden igaz, a Csíki Pityókafeszt lesz, de azon én már nem tudok részt venni. Nem baj, vannak mások, akik ide nem tudtak jönni!

További fotók:









2010. július 11., vasárnap

Relikvia

Bejegyezte: sedith dátum: 21:18 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Valamikor ilyet is készítettem.:) Nyilvánvaló, hogy eperszezonban, csak elmaradt a leírása. Azért felteszem, megmutatom, mert most is elkészítehető, persze, eper helyett málnával, szederrel, áfonyával, meggyel. Vagy barackkal is, csak akkor már nem kell mellé a narancs, ert nincs kontraszt. A recept olyan egyszerű, hogy nem is recept már.

Egyszerűen poharakba, kelyhekbe rétegezünk epret (málnát, stb.), feldarabolt narancsot, összemorzsolt kekszet és felvert tejszínhabot. Persze, lehet cifrázni: a tejszínhabot krémtúróval, mascarponéval, vaníliával, rummal elkeverni-ízesíteni, a keksz is lehet kétféle: vaníliás és kakaós, de akár babapiskóta is használható helyette. Bárhogy is: egyszerű, gyors, és mennyei desszert. :) Nyáron érdemes jól behűteni.

2010. július 7., szerda

A gasztroblogger ajándékai

Bejegyezte: sedith dátum: 18:09 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Látjátok, mit tesz, ha valaki gasztroblogger? Ilyen ajándékokat kap:D:

Amikért nagyon örül és nagyon hálás Ágnesnek és Móninak! (Gyümölcstartó, habverő, szilikonlapát, Himalaya-só darálóban, utánpótlásként és tégla formában. Ez utóbin már isteni "grillezett" csirkecombot készítettem.:))
A találkozón az történt, amit egyszer elképzeltünk: én sütöm a napraforgó-kenyeret, Ági hozza a bort. Igaz, kalács lett a kenyérből, méghozzá kókuszos, bort meg nem ittunk mellé, de azért ott volt, nem messze tőle. :)

2010. július 3., szombat

Tökfőzelék - hagyományosan és újszerűen

Bejegyezte: sedith dátum: 18:11 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Édesanyám nem szokott tökfőzeléket készíteni. Sőt, főzeléket sem túl gyakran, ha nem számítom a tavaszi csalánfőzeléket és a mártásos krumplit, újkrumpliból. De valahogy, valahonnan én mégis "megéreztem" az ízüket, így aztán mostanában még olyasmiből is készítek, amiből általában nem szokás (lásd: Padlizsánfőzelék).:)

A tököt kétféleképpen ettük otthon: vagy rántva, vagy fasírtnak, más variáció nem volt. Édesapám nem is ette volna/enné meg. Férjem se az a nagy főzelékevő, bár ha éppen az van, azért megeszi. Én viszont, és a lányaim, nagyon szeretünk mindenféle főzeléket. Ezért, amikor csak mi vagyunk itthon, eléggé gyakran kerül asztalra, bármilyen zöldségből.

Múltkor tökfőzeléket kért Nagyobbikom. Már én is kívántam, hiszen elkezdődött a tökszezon! Kétféleképpen készítettem el: hagyományosan, kaporral és fokhagymával, illetve "újszerűen", paradicsommal és bazsalikommal. Az új változat is nagyon ízlett nekem, a lányok megmaradtak a hagyományos változatnál. :)

Hozzávalók: 2 karcsú, zsenge tök, 1 közepes hagyma, 1 csokor kapor, 1-2 cikk fokhagyma, 1 evőkanál liszt, 2-3 dl tejföl (tejszín vagy tej is jó), 1 evőkanál darált paprika, 2 érett paradicsom, 1 teáskanálnyi apróra vágott bazsalikom, 1 evőkanál liszt, 1-2 evőkanál tejföl, só, bors, olaj, pici cukor.

Elkészítése:
A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megdinszteljük. Rádobjuk a legyalult-lereszelt tököt, megsózzuk és nagyon pici vizet öntve alá, kb. 10-15 pec alatt roppanós-puhára pároljuk. Közben egy másik edényben szintén pici olajat hevítünk, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, beletesszük a darélt paprikát és felöntjük kevés vízzel. Hozzáadjuk a héjától megszabadított, kockára vágott paradicsomot és kb. 10 percig főzzük együtt. Ha kell, még hígítjuk vízzel, de ne túlságosan. Amikor a tök megpuhult, felét a paradicsomos mártáshoz adjuk, összekeverjük, sózzuk-borsozzuk, tetszés szerint vízzel hígítjuk és jól kiforraljuk. Végül belekeverjük az 1-2 kanál tejfölt, a bazsalikomot és kevés cukorral ízesítjük. A tök másik feléhez hozzáadjuk az áttört fokhagymát és az egészet behabarjuk a liszttel elkevert tejföllel. Ha kell, ezt is hígítjuk vízzel és jól kiforraljuk. Sóval, borssal és az apróra vágott kaporral ízesítjük.
Jó étvágyat!

EGÉSZS: - 2013.

Ötödször is Kifőztük!

Bejegyezte: sedith dátum: 11:34 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Megjelent a Kifőztük magazin 5. száma.
Tele van könnyű, gyors nyári ételekkel, salátákkal, desszertekkel, biztos, hogy mindenki talál benne magának valót.
Továbbra is a www.kifoztuk.hu oldalról tölthető le ingyenesen, regisztráció vagy belépés után. Kellemes böngészést, jó főzőcskézést kívánok a csapat nevében!
Két receptem a lapból (de van több is):
Zöldséges quiche:

Gombás-zöldséges rizssaláta:

2010. július 2., péntek

I. Erdélyi konyha csapatépítő találkozó - 3. nap

Bejegyezte: sedith dátum: 8:28 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Most már jó lenne befejezni az úti/élménybeszámolót, mert lassan nincs recept ezen az oldalon!:)

A későbbi lefekvés és a valamivel korábbi kelés sem befolyásolta az aznapi kedvemet. Sőt, a tovább permetező eső sem. (Vagy már nem is eső volt, csak a felhők "porozták" még egy kicsit a völgyet?) Mindenesetre, ilyen gyönyörű volt akkor is (Hajnalka fotói):


Ismét ettünk. Otti már este elkészítette a babpástétomot és a majonézes halkencét, amit mindenki kétpofára falt másnap. Pusztítás:

Csajok az asztalnál:

Reggeli után elbúcsúztunk a társaság egy részétől, mi pedig hozzáláttunk a takarításhoz, hogy mégiscsak tisztaságot és rendet hagyjunk magunk után, nehoyg Karcsinak és Ágnesnek kelljen rámolni, seperni-mosni utánunk! Megérkezett Ágnes is, aki rögtön a kertbe ment és egy-egy adag citromfűtövet ásott ki nekünk, így teljesült egy nagyon-nagyon régi kívánságom, és nekem is van citromfüvem.

A másnapi ebédet, a steaket és a miccset, Alíz és Karcsi készítette. Néha Jutka is besegített (Hajnalka fotói):



Evés közben ismét megbeszélést tartottunk, végre, egyszer, először, élőben tartottuk meg a szerkesztőségi ülést, amikoris körvonalazódott a következő, augusztusi lapszám tartalma.

Ebéd után - igaz, már lassan 3 óra volt - bepakoltunk és elbúcsúztunk kedves házigazdáinktól és öten hazafelé vettük az irányt. Hajnalka teljesen másfelé tartott, így tőle is már fenn a hegyen elbúcsúztunk. Az autóban jókedvűen beszélgettünk, mindannyian örültünk a kellemes, együtt töltött hétvégének, és még jobban annak, hzogy pár óra múlva már keblünkre szoríthatjuk szeretteinket. :) Egy baleset miatt (amiről már szerencsére a rádióból értesültünk), kikerültük Dévát, és Karcsi útbaigazításai alapján sikeresen elértük végül a főutat. Nagyon jól tettük, hoyg arra mentünk, jó és forgalommentes útvonal volt és tulajdonképpen 3 várost kerültünk ki vele: Dévát, Piskit és Szászvárost. Ezúttal Sebest sem érintettük, így jócskán lerövidítettük a hazautat. Egészen Marosvásárhelyig egyetlen megállót tartottunk, meg is volt az eredménye: mire hozzánk érkeztünk, azt sem tudtuk, ki vegye birtokba először a mellékhelyiséget.:) Egy pisi-kávészünet után a lányok továbbindultak, mert nekik még jócskán volt utaznivalójuk. Először Alízt vitték haza és onnan mentek aztán hárman, Csíkszeredába. Szerencsésen megérkeztek mindannyian és azóta is, legalábbis én, a múlt hétvégi élményekből "táplálkozom", töltekezem.
Remélem, nem ez volt az utolsó ilyen "csapatépítő terápia", és ennél már csak azt remélem jobban, hoyg egy következő alkalommal sikerül megismerkedni Zsuzsival, Gál Edithtel és Rékával is. Bár, hátha addig is sikerül összehozni egy-egy minitalálkozót. :)

2010. július 1., csütörtök

I. Erdélyi konyha csapatépítő találkozó - 2. nap

Bejegyezte: sedith dátum: 19:26 9 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Másnap reggel arra eszméltem, hogy valaki nagyon kopácsol. De már vagy negyedórája. Félálomban mérgelődtem, hogy kire jött rá a favághatnék vagy a húspotyolhatnék hajnalok hajnalán!? Aztán egyszercsak erősödött a kopácsolás és valami hangokat is hallottam: Ébresztőőőőőő!
Hát, kiderült, hogy sem fát nem vág senki hajnali negyed kilenckor, a húst sem klopfolják valamelyik fogáshoz, hanem Alíz, aki az ébresztőfelelős volt, nagyon komolyan vette a rá bízott feladatot és Lorival karöltve a szó szoros értelmében: borsot tört az orrunk alá. Addig-addig "kopácsoltak" a rézmozsárban, amíg egy tasaknyi szemes bors is "megőrlődött".
(Alíz-Antó fotója)
Tudja fene, de aznap reggel valahogy nehezen indultam be, hiába vártak rám ismét "főszakácsi" teendők. A reggelit jó egy óra késéssel kezdtük fogyasztani. Alíz evésre hívja a "bandát":

(A fotókat a filmfelvételből ragadtam ki.)
Excalibur-saláta:

Hajnalka hagymasalátája pirítóson:

És aztán tanultunk:


...főztünk (Hajnalka fotója):

...ettünk:




... és persze, ittunk:
(Hajnalka fotója)
(Otti fotója)
(Otti fotózta az én gépemmel)

A délelőtti program (fotózás, tanulás) lejárta után, illetve azután, hogy Alíz rámsózta az ebédhez készülő káposztasalátához való káposzta felvágását, hárman útra keltünk: Karcsi, Lori és én. Gombászni indultunk. A lányok közül senki sem mert vállalkozni a túrára tekintve, hogy már jóideje szemerkélt az eső, de engem nem tudott eltántorítani. Én régebb, még lánykoromban, rengeteget jártam a határt, sokat kirándultunk-gyalogoltunk, de az utóbbi években az ilyesmi, sajnos, ritkán adatik meg. Így aztán kapva-kaptam az alkalmon és mentem. Kicsit megijedtem, amikor Karcsi azt mondta, azért visszük a botokat, mert szoktak kígyók lenni errefelé, és eleinte tényleg állandóan erre-arra szaladtak a szemeim, de végül teljesen elfeledkeztem a kígyókról és csak a gombák érdekeltek. Lorival ketten csak rókagombát gyűjtöttünk, én ezt az egyet ismerem fel biztonságosan, ezt mertem leszedni. Azért vargányát is találtunk néhányat és Karcsi egy egész kosár keserűgombát szedett. Élménydús volt a kiruccanásunk, Lori itt sem hazudtolta meg önmagát, dőlt belőle a jókedv és a vicc. Visszafelé kevesebbet beszélgettünk, kellett az erőnk a meredek megmászásához. Ajaj, milyen helyeken másztunk kifelé! Azt hittem, sosem érjük el az erdei utat! Hogy bőrig áztunk, az nem kifejezés, én végig azt mondtam: lentről derékig, fentről fenékig áztam. Nem fáztam, de amikor bebújtam a zuhany alá, rájöttem, hogy csontig vagyok fázva: a lábaimon a jéghideg vizet forrónak éreztem. Szerencsére megúsztam felfázás, meghűlés nélkül.
Ez volt a zsákmányunk:


A délután és az este további részében igazából nem is emlékszem, mi volt konkrétan. Az tény, hogy ettünk: Alíz isteni tárkonyos pityókatokánját, amit azóta már itthon is elkészítettem és a férjem alig tudott betelni vele, Edó Malakov tortáját(eper helyett nektarinnal), ami a napfényt idézte a sötét-borús napon, illetve ittuk a Karcsi-készítette finom koktélokat. És persze, annyit nevettünk, hogy még most sem bírom felfogni, hogy nem akadt ki az állkapcsunk és nem fájdult meg a hasunk!:)
Ahogy teltek-múltak az órák, az emberkék kezdtek lassan kidőlni a frontról, végül hajnali negyed háromkor, mentünk lefeküdni Edóval.
Related Posts with Thumbnails