2010. április 28., szerda

Megáll az ész!

Nagyon "elmaradott", felvilágosulatlan vagyok.

Holnap tortát készülök sütni sógornőmnek, amihez kellett vásárolnom néhány "apróságot", mint mascarpone, tejszín, porcukor (fondanthoz), illetve egyéb igazi apróságok. Elmentem a közeli Nagyüzletbe és egyúttal kihasználtam az alkalmat, hogy kissé ráérősebben nézelődjek, vásároljak. És az egyik részlegen mit láttak szemeim? Na, vajon mit? Ügyes, szép, gyönyörű, színes dobozokat különféle feliratokkal: Túrószuflé, Tiramisu, Krémes-krém 3 perc alatt, Hófehérke-krém 5 perc alatt, Pizza-alap, palacsinta-keverék, Muffin-alap, vagy háromféle torta és a Jóisten tudja, még mik voltak. Micsoda? Megállt az eszem. Alig hittem, hogy jól látok.

Kíváncsiságból megfordítottam egy-egy dobozt és elolvastam mit tartalmaz, illetve kíváncsi voltam, hogyan lesz pl. túrószuflé egy zacskó porból. Hát, kérem szépen úgy, hogy otthon fogod a csodaport és hozzáadsz még CSUPÁN: 5 tojást, vagy félkiló túrót, nemtommennyi cukrot és valamenyni tejet és már kész is a szuflé. De könyörgöm, akkor mi kerül 2,50-be? A liszt + sütőpor, ami összesen vagy 6-7 kanállal, ha lenne? Vagy mi? Hiszen 1,40-ért megveszel egy kg lisztet! Vagy a Krémes-krémhez csupán 7,5 dl tej kell. de akkor mi van abban a tasakban? Hol a tojás, a hab, amitől igazán finom lesz a krémes? Le merem fogadni, hogy egyszerű, cukrozott pudingpor van benne, amit negyedáron megvehetnél pudingporként.

Na mindegy. Már beletörődtem, hogy szörnyen maradi vagyok. Mert én 10 perc alatt sütöm a palacsintát, amikor 10 perc alatt is készen lehetnék vele, ha a csodaport használnám; maradi vagyok, mert majdnem féláron veszek 1 kiló lisztet, holott nagystílűen 15 dekát is megvehetnék duplájáért; maradi vagyok, mert érdekel, hogy mit eszem és mit veszek. Sajnos, viszont, hogy mások túl modernek, és az ilyeneket rögtön meg lehet "etetni" egy jólsikerült reklámszöveggel, -fogással.

2010. április 27., kedd

Zsíroskenyér retekcsírával

Ez lett pár napig Nagyobbikom kedvence.

A csírát magam "állítottam elő", ez volt az első ilyen kísérletem, de tudom, hogy nem az utolsó. Isteni íze volt. Kész metonímia: a kicsiben benne volt az egész. Mintha retket ettem volna, csak éppen puhább, zsengébb volt, az íze pedig enyhébb.

2010. április 26., hétfő

Megint díjak, játékok

Edó, G.Edith és Zsuzsiga tisztelt meg ezzel a kedvességgel. Nagyon köszönöm nekik, csupán elnézésüket kérem, hogy eddig tartott reagálni rá.



A másik díjat szintén Edó ajándékozta nekem, ezt is köszönöm szépen. Megpróbálom kitölteni a kért adatokat-dolgokat, de sajnos, nem lesz valami élmény az olvasása senkinek, ugyanis, ritkán van nekem bármiből is kedvencem.


KEDVENC...

Íróm: Wass Albert
Könyvem: sok van/volt
Italom: víz
Ételem: nincs
Énekesem: nincs
Énekesnőm: nincs
Színészem: Brad Pitt, pedig a szőkéket amúgy nem szeretem
Együttes: nincs
Dj: ???
Dalom: az örök kedvenc, divathullámtól függetlenül: Glenn Medeiros: Nothing's gonna change my love for you
Sorozat: nem is nézek tévét, mert nincs is (illetve készülékünk van, de adók nincsenek benne - és nem is hiányzik)
Mozi film: Legends of the Fall (talán Szenvedélyek legendájának fordították? Brad Pittel, persze.:))
Hangszerem: hegedű (csak nem amikor én játszom rajta :P)
Hónap: április
Nap: nincs, de a kimenős, itthonnemülős hétvégéket nagyon szeretem
Évszak: tavasz
Napszak: este-éjszaka
Sport: foci
Bloggerem: mindenki, akiket rendszeresen és szívesen olvasok
Kommenetelőm: nincs, bár bevallom, Duende nagyon kedves számomra ebben a vonatkozásban, mert ő volt az első igazi gasztroblogger-kommentelőm, aki azóta is rendszeresen visszajár hozzám. :)
Idézet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! - Tamási Áron

Engedjétek meg, hogy ezúttal pártoskodjak: mindkét díjat az Erdélyi Konyha teljes gárdájának ajánlom.

2010. április 25., vasárnap

Tojásos halkrém



Ezt a gyors, egyszerű és nagyszerű kence-receptet a Kifőztük 2. számában is olvashattátok, persze, ha letöltöttétek. Ha nem, regisztráció vagy belépés után még most is megtehetitek ITT. :)

Tojásos halkrém

A halas krémeknek millió változata létezik, de ilyet még sehol sem láttam-olvastam. Nálunk is most készült először, de, biztos, hogy nem utoljára. Amilyen gyors és egyszerű, olyan nagyszerű is!

Hozzávalók (2 személyre):
- 1 tonhalkonzerv (170 g-os)
- 3 főtt tojás
- fél hagyma
- 1-2 evőkanál tejföl
- só, bors, citromlé

A halkonzervet (darabolt ton) leszűrjük, de az olaját nem dobjuk el. A főtt tojásokat meghámozzuk, és a hagymával együtt botmixerrel vagy aprítógéppel pépesítjük. Óvatosan hozzákeverjük a halhúst, majd lazítjuk a tejföllel és tetszés szerint a konzerv leszűrt olajával. Sózzuk, borsozzuk és pár csepp citromlével ízesítjük. Kenyérre kenve, kígyóuborkával fogyasztva vagy citromos teával kísérve, nagyon finom reggeli-vacsora.

2010. április 24., szombat

Torta di pane, avagy kenyértorta


Abban a szerencsében (no, akkor nem épp így gondoltam) részesültem 9 évvel ezelőtt (micsoda? már 9 éve volt?), hogy 4 hónapig Svájcban dolgozhattam. Egy alapítványi nyaralóban tehettem mindezt, csodás környezetben


és tisztességes körülmények között, egy fiatal és lelkes csapatban.

Persze, akkor olyan nehéz volt elmenni 4 kerek hónapra és itthagyni mindenkit! Főleg Valakit!;) És akkor, a természeten kívül -amit igyekeztem is rendszeresen járni-, az égvilágon semmi sem tudott elvarázsolni a fejlett országban. Természetesen, megszoktam az ottlétet, tisztességgel végeztem a munkámat és igyekeztem a lehető legtöbbet látni, meglátogatni, megnézni a természeti (és kulturális) szépségeiből az országnak. (Talán írok is erről majd egy bejegyzést, mert most olyan jólesik felemlegetni mindent, ami ott és akkor történt!)

Viszont elkövettem egy bepótolhatatlan hibát is: semmiféle receptet nem hoztam haza magammal. Pedig akkor is érdekeltek az ételek, szerettem főzni akkor is! Emlékszem, milyen sanda szemekkel nézett Fabrizio (az olasz szakács), amikor bekéredzkedtem a territóriumára egy meglepetés-torta készítése erejéig, és milyen fölényes mosollyal nézte minden mozdulatomat. De érdekes módon, még amikor a pépet kavartam, megváltozott a kifejezése és érdeklődve bámult, majd elkérte a torta receptjét. Az, hogy végül bevágott belőle egy jó nagy szeletet és megdicsérte, számomra az elismerések elismerése volt.
Imádtam a főztjét. Mondhatni hagyományosan főzött, mégis olyan más volt minden, mint amit itthon addig megszoktam. A kisujjában volt minden, pillanatok alatt elvarázsolt egy tányért a tálalásával. Művészetet csinált a krumpliból, húsból, zöldségekből. A vasárnapi tortát pedig csodálatosan tálalta.


A torta melletti tálakban valami "öntet-féle" van. A nem-krémes torták mellé mindig készült ilyesmi, hogy kellemesebbé, "csúszósabbá" tegyék azokat. Általában mascarpone és tejszín keverékéből készültek, ezzel-azzal ízesítve.
És a saláták: ott váltam salátafüggővé, ott jöttem rá, hogy a só-ecet-cukor-kombináción túl más öntetek is léteznek.:P Ott tanultam meg végérvényesen, hogy semmit sem dobunk ki, szinte minden újrahasznosítható, legyen szó akár levesmaradékról, akár megszáradt kenyérhéjról. És persze, ott történt az is, hogy nem voltam képes megenni a kelbimbó-főtt gesztenye párosból a főtt gesztenyét, ott csalódtam az ananászos csirkeraguban és ott szörnyűlködtem a főnökasszony Nepálból hozott csípős-édes-sós-savanyú sütőtökös szószán. Bezzeg most hogy örülnék, ha mindezeknek tudnám a pontos receptjét, mert biztos vagyok benne, hogy ezúttal már ízlenének. Azóta rengeteget változtam én is és az ízlésem is. De hiába, olyan bakfütty voltam akkor, hogy négy hónap alatt egyszer sem voltam képes összegyűjteni néhányat a millióegy kinyomtatott receptből, amelyek minden csoportcsere előtt ott hevertek a nappali egyik asztalán, hogy ki-ki kiválaszthassa magának azt, amelyiket szívesen hazavinné. Vagy megkérhettem volna a főnökasszonyt, hogy nyomtassa ki nekem őket. De nem. Semmi ilyesmi. És most már bánhatom! Bánom is.

Elnézést a hosszú bevezetőért (sőt, akár tízszer ekkorát is képes lettem volna írni, hiszen csak amúgy tolulnak most bennem az emlékek), de ezt el kellett mondanom. Hogy végre rátérhessek a kenyértortára, ami rendszeresen készült a Casa Locarno-ban. Nem ez volt minden vasárnap, természetesen, de háromhtente legalább egyszer biztos, hogy sor került rá, így minden csoport megkóstolhatta. Én nagyon szerettem. Régóta el akartam készíteni itthon is, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Pedig tisztán emlékszem, hogy Fabrizio egyszer elmondta a receptet, de pontosan ilyen tisztán el is felejtettem. Csupán annyira emlékeztem belőle, hogy egy hatalmas tálban valami barna trutymó leledzik, amiből aztán az a finom torta készül.
Aztán elkezdtem agyalni, hogyan készülhetett és a maradék napraforgó-kalácsot már direkt erre a célra szárítgattam. Végül pedig, éppen amikor a kiszáradt kalácsot morzsolgattam, valamilyen rejtett zugból beugrott a torta di pane elnevezés. Nosza, be a keresőbe és millióegy változatot kidobott. Rögtön a második volt a Brottorte aus dem Tessin, ami - gondolom - éppen az eredeti lenne, hiszen Svájcnak a Tessin/Ticino kantonjában voltam, annak is a legdélibb csücskében, 8 km-re az olasz határtól. De hiába néztem meg a receptet, és bár a lényegét megértettem, annyira elfelejtettem már németül, hogy aszerint nem mertem nekivágni. Az első viszont egy rövid és egyszerű olasz recept volt, elolvastam, leellenőriztem két szót ahhoz, hogy egészen pontosan megértsem, és végül megalkottam a saját változatomat, mert, őszintén, már nehezen tudtam elszakadni az elképzelésemtől. Bár tulajdonképpen nagyon hasonló volt, csak éppen én nem hagytam annyit ázni a megszáradt kalácsot/kenyeret, illetve még módosítottam ezt-azt rajta. Kíváncsi voltam az eredményre nagyon, és szerencsére nem kellett csalódnom. Egy tömény szerkezetű, töményen csokiízű sütemény lett az eredmény, amiből a férjem és zenésztársai repetát is kértek, tehát biztos, hogy finom volt. Legközelebb talán mégis megpróbálkozom, hogy csupán tojássárgájával készítsem, lehet picivel könnyebb lesz a tészta. De ezt a változatot is mindenképpen megtartom!


Torta di pane (kenyértorta)

Hozzávalók: kb. 60 dkg száraz kenyér vagy kalács, kb. 5 dl langyos tej, 3 ek. kakaó, 1 tk. fahéj, 20 dkg cukor (én csak kb. 15-öt tettem, mert a kalács már édesített volt valamennyire), 2 tojás + 1 fehérje, 1 tk. sütőpor, 5 dkg fenyőmag (nálam sótlan mogyoró), 5 dkg mazsola, 1 kis üveg magozott meggy; vaj és liszt a kenéshez, porcukor a szóráshoz, magozott meggy a díszítéshez.

Elkészítés:
A szárított kenyeret összemorzsoljuk vagy laskaserítővel (nyújtófával) többször végiggurulunk rajta. Maradhatnak azért nagyobbacska darabok is. Ráöntjük a langyos tejet és jól összekeverjük. Attól függően, hogy mennyi időnk van, félórát-órát hagyjuk ázni. Ha teljesen pépet akarunk majdbelőle, többet is hagyhatjuk. Ezután egy 26-os átmérőjű tortaformát kikenünk vajjal és megszórunk liszttel. A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Az áztatott kenyérhez adjuk a kakaót, a fahéjat és a sütőport, a fenyőmagot, mazsolát és a meggyet, végül pedig belekavarjuk a habos tojást is. Az egészet jól elkeverjük, és ha szükségesnek találjuk, még hagyhatjuk állni egy keveset. Végül a masszát beleöntjük az előkészített tortafrmába és közepes hőfokon kb. háromnegyed órát sütjük. Ha mégis túl gyorsan sülne, lehet éevenni a hőből. Tűpróbát mindenképpen érdemes végezni. A tortát rácsra helyezzük és miután kihűlt, megszórjuk porcukorral és minden szeletet egy-egy meggyszemmel díszítünk.
Fázisfotók:







A "korabeli" fotók minősége olyan amilyen. Lefotóztam a fotót. A Locarno-t és a Lago Maggiore-t ábrázoló képen viszont "eredeti" a szürkeség, ugyanis nagyon magas volt a levegő páratartalma; amikor odamentem, legalább két hétig állandó légszomjjal küszködtem.

2010. április 21., szerda

Borjúpaprikás nokedlivel




Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel
Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

2010. április 20., kedd

Karamelles-birsalmás tejbegríz


Hozzávalók (6-8 személyre):
kb. 1,5 l tej, 16 ek. gríz, 5 ek. cukor, vaníliás cukor, kb. 15 dkg birsbefőtt feldarabolva vagy 3 ek. birslekvár, 1 tojás, csipet só, 8 ek. cukor.

Elkészítés:
A 8 kanál cukrot karamellizáljuk és "kibélelünk" vele egy nagyobbacska őzgerinc- vagy kalácsformát. Kihűtjük. (Vigyázat, ne hagyjuk nagyon megbarnulni, mert könnyen megég és kesernyés lesz az íze, nekem kicsit igen megpirult.) Közben a tejet a csipet sóval, a cukorral és a vanílival felforraljuk és hagyományosan tejbegrízet főzünk belőle. Végül belekeverjük a feldarabolt birsbefőttet vagy a lekvárt és a felvert tojást, jól eldolgozzuk és az egészet beletöltjük a karamellel bevont formába. 15 percre forró sütőbe tesszük, majd hagyjuk kihűlni. Hidegen könnyen szeletelhető, úgy szeleteljük, mint a tortát. Finom, különleges formája a tejbegríznek. :)

Az ötletet ITT találtam.

2010. április 18., vasárnap

Gyümölcskrémleves


(Erre a fotóra nagyon büszke vagyok, mert "kifogtam" benne a napsütést úgy, hogy alufóliával derítettem egy kicsit és teljesen manuális beállításokkal készült. Biztos, hogy nem tökéletes, de szeretek tanulni!:))

Maradt "némi" (kb. 5 dl) tejszínem a múltheti tortától.
Férjecském ma sem volt itthon.
A csajok (én is) imádják a gyümölcsleveseket.
Tehát, mi volt a mai leves? Gyümölcsleves. :)
Még korrektúra közben megtetszett nekem Fahéj és feta eperkrémlevese, ami a Kifőztük 2. számában jelent meg, tudtam, hogy alkalomadtán kipróbálom. Az alkalom eljött, bár én nem eperből készítettem, hanem vegyes (és fagyasztott) gyümölcsből. Volt benne: eper, málna, szeder, ribizli és meggy. És nemcsak egyszreű tejszínnel tálaltam, hanem tejszínhabbal. A nagyobbik lányom ezt mondta rá: anyukám, ez nem is leves, ez krém! De tudod, mit? Hívjuk inkább fagyinak! (Pedig nem is volt külön behűtve!)

Gyümölcskrémleves

Készíthető bármilyen gyümölcsből, önmagában vagy vegyesen.
Hozzávalók: 40 dkg gyümölcs, 5 ek. cukor, 5 dkg vaj, 1,5 ek. liszt, 4 dl hideg tej, 2+3 dl tejszín, 2-3 ek. porcukor, 2 vaníliás cukor, csipet só, opcionálisan citromlé (ha a gyümölcs nem eléggé savanyú).
Elkészítés:
A gyümölcsöt megmossuk, feldaraboljuk (ha kell) és megszórjuk a cukorral. Hagyjuk állni, hogy levet eresszen, néha megkavargatjuk. A vajból, lisztből és tejből besamelt készítünk, amit végül vízfürdőben kihűtünk. A besamelt és a cukrozott gyümölcsöt összetöltjük, majd botmixerrel simára turmixoljuk.
Beletesszük a vaníliás cukrot és 2 dl tejszínt és még egy keveset pépesítjük. A maradék tejszínt kemény habbá verjük a porcukorral és egy vaníliás cukorral. A "levest" jól behűtjük, majd tálkákba vagy tányérokba töltjük és teszínhab-galuskákat szaggatunk bele. Esetleg tejszínhabrózsákat nyomhatunk rá.

2010. április 17., szombat

Gyors zöldséges tészta 2.


Amióta az egyik nagyáruházban kitűnő áron lehet ömlesztve fagyasztott zöldségeket venni, mindig feltankolok belőlük. Van zöldborsó, zöld- és sárgahüvelyű zöldpaszuly, spenót, illetve keverékek: csorbakeverék, mexikói keverék rizzsel és anélkül és lecsókeverék. Ez utóbbiból csak nemrég vettem először. Nem is lecsónak szántam, csak vettem, hogy legyen, mert nagyon tetszett a színe. És újabban gyümölcsöket is lehet kapni: szedret, kimagolt meggyet és keveréket (szeder, málna, meggy, eper, ribizli).

No, tegnap ismét gyors ebédre volt szükség és ez született belőle:


Zöldséges-tejszínes laska (tészta)

Hozzávalók: 400 g spiráltészta, 3 marék fagyasztott zöldség tetszlés, ízlés szerint (nekem volt: murok-répa, karalábé, karfiol, hagyma, paprika, tök, padlizsán), só, 2 ek. liszt, 3-4 ek. olaj, 2 dl tejszín, 1-2 dl tejföl, 15 dkg reszelt sajt, fokhagymapor vagy 2 cikk fokhagyma, só, bors, citromlé.

Elkészítés:
Vizet forralunk, megsózzuk, amikor forr, beledobjuk a fagyasztott zöldségeket. Persze, lehet frissből is készíteni! Amikor újraforr a víz, beledobjuk a tésztát is és addig főzzük, amíg a tészta kedvünkre megpuhul. (Én puhán szeretem. Nem szétfőve, de nem is al dente.) Leszűrjük és leöblítjük. Visszatesszük a főzőedénybe.
Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, megpirítjuk benne a fokhagymát, majd beletesszük a lisztet. Felöntjük a tejszínnel, hígítjuk még vízzel, majd végül belekeverjük a tejfölt és a reszelt sajtot is. Sózzuk, borsozzuk, citromlével savanyítjuk ízlés szerint, majd ráöntjük a tésztára és jól összeforgatjuk. Tálaláskor szórhatunk rá még reszelt sajtot.

Kés

Ezt is megértem. Tegnap boldog tulajdonosa és használója lettem ezeknek:


Fotók INNEN.

Tudom, hogy nem ezek a legjobb kések, de nekem ezek az első lejobb késeim. És nagyon örülök, hogy sikerült megvenni őket. Féligmeddig szülinapi ajándékok, bár az igazi szülinapi ajándékot ezután fogom megkapni. Mert: ami késik, nem múlik! (Ezt már rögtön azután megtanultam, ahogy a férjemet megismertem!;):P) Visszatérve a késekhez: nemrég a Metro-lapban láttam meg őket, de az áruk elrettentett. Aztán, végigböngészve, eljutottam a lap aljára is, a csillaggal jelölt részhez. Ahol ezúttal nem a feketeleves állt (mint ahogy lenni szokott), hanem kb. a következők: bizonyos időszakban, ha behozol hozzánk egy bármilyen márkájú, bármilyen rossz és régi kést, féláron vásárolhatsz egyet azok közül, amiket ezen az oldalon találsz. Azóta nem volt nyugalmam ezen a téren, de tegnapig nem volt alkalmunk eljutni oda. Két kést vittem magammal, bár, őszintén, nem gondoltam, hogy kettőt is veszünk majd. Egy jó szakácskésre fűlt a fogam, a másodikat csak tartalékként vittem, hogy ha majd valami még megragadja a fantáziámat, ott legyen. De nem úgy működött. Előre le kellett adni a késeket, így aztán már eldőlt, hogy kettőt veszünk.:D Férjecském választása volt ez a jó halfiléző kés. Mondtam neki, most már csak halat legyen szíves fogni, hogy használhassam is. :)

Még nem volt alkalmam mindkettőt kipróbálni, csak a szakácskést, ami olyan fílinget adott vágás közben, amit semelyik eddigi késemmel nem éreztem. Szóval, én boldog és elégedett vagyok. Ilyenem még nem volt. De első lépésként talán éppen jó, éppen elég. Hogy mihez? Még nem tudom. Sokminden motoszkál a fejemben, félek belevágni bármibe is, de lassan és biztosan egyre határozottabb leszek, és akkor majd elmondom. :)

2010. április 16., péntek

Eper tejszínhabbal


Nem én találtam fel. Még fantázia sem kell ahhoz, hogy egy ilyesmit tegyél a családod elé. És időből sem kell sokat pazarolni rá. Mégis olyan hálás lesz a közönség!

Gyümölcs tejszínhabbal

Hozzávalók:
Személyenként kb. 1 dl habtejszín és 10 dkg bármilyen friss gyümölcs, 1-2 tk. por- vagy vaníliás cukor.

Elkészítés:
A gyömölcsöt jól megmossuk és hagyjuk lecsepegni. A tejszínt a porcukorral vagy vaníliás cukorral keményre verjük. Egy tálkába gyümölcsöt teszünk (darabolva vagy egészben, gyümölcstől függ) a tejszínt habzsákba töltjük és a gyümölcsökre halmozzuk, majd további gyümölccsel díszítjük tetszés szerint.
Lányaim azt sem tudták hogyan lapátolják be minél hamarabb!

2010. április 15., csütörtök

Pizzakoszorú és 400 bejegyzés



Megírtam 400 bejegyzést ebbe a blogba. Ez már a négyszázegyedik. (Érdekes módon, kerek 400 bejegyzésem van a másikban is, ami a családunk mindennapjairól szól.) Hogy sok-e vagy kevés, nem tudom, viszonyítás kérdése: egyesekhez képest sok, másokhoz képest nagyon kevés. Magamhoz képest pont jó, gondolom. No, nem akaok erről litániát írni, csak úgy megemlítettem. De vehetem "kicsi-blogszülinapnak", hiszen 4 nap múlva lesz másfél éves a naplóm.

Mondjuk úgy, ezalkalomból egy különlegességgel jelentkezem.:) Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet a napokban erre a csodaszép koszorúfélére. Azt hiszem, nem csoda, hogy azonnyomban sort akartam keríteni a kipróbálására. És aki akar, az tud is. Így aztán tegnap, vacsorára, el is készült. Nem az ottani recept szerint állítottam össze sem a tésztát, sem a tölteléket, csupán a formázást vettem át: én egyszerű pizzatöltelékkel készítettem, a megszokott pizzatésztámból.

Pizzakoszorú

Hozzávalók:
- a tésztához (3 koszorúnak): 60 dkg liszt (ebből 2 evőkanálnyi búzakorpa és búzacsíra keveréke), 3 dkg élesztő, 1 tk. cukor, 1 tk. só, kb. 3 dl víz és kb. 0,5 dl olaj.
- a töltelékhez: 3 szál újhagyma (vagy 1 hagyma), 4 db. közepes gomba, 10 szem fekete olajbogyó, 1,5 tk étkezési keményítő vagy liszt, paradicsomlé vagy -püré (nálam házi ketchup 1. ), só, cukor, bors, sonka, sajt, 1 tojás, 2 paradicsom, esetleg magvak a szóráshoz.

A tészta hozzávalóiból rugalmas tésztát gyúrunk-dagasztunk. A lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük a sót. Az élesztőt kevés langyos cukros vízben feloldjuk, majd hozzáöntjük a liszthez és elkezdjük összekeverni. Annyi langyos vizet adunk még hozzá, illetve rendre az olajat, hogy közepes keménységű, rugalmas tésztát kapjunk. Meleg helyen hagyjuk kelni 1-1,5 órát.
A hagymát tisztítsuk meg, aprítsuk fel és kevés olajon pároljuk üvegesre. Hozzáadjuk a felszeletelt gombát és kb. 10 percig, fedő nélkül, pároljuk. Felöntjük paradicsomlével, sóval, cukorral ízesítjük, végül pedig besűrítjük a vízzel elkevert keményítővel. Hagyjuk kiforrni, majd belekeverjük az aprított olajbogyót. A sonkát felkockázzuk avyg csíkozzuk, a sajtot a nagylyukú reszelőn lereszeljük.
A megkelt tésztát kiborítjuk, átgyúrjuk és háromfelé osztjuk. Egy 26 cm-es tortaforma aljára sütőpapírt terítünk (vagy tarte-formába, pizzaformába, sőt, kuglófformába is lehet, mindegy) a tésztát pedig akkora körré nyújtjuk, amekkora az alátét vagy sütőforma. A serítő (nyújtófa) segítségével átemeljük a formánkra és a közepén, csillagszerűen, 8 részre osztva, bevagdossuk, de nem vágjuk teljesen át.

Az át nem vágott részre halmozzuk a gombás szósz egyharmadát, megszórjuk a sonkával és a sajttal,


végül pedig a körcikkek csúcsait kifele hajtogatjuk és jól rányomjuk a tésztaalaphoz (esetleg bedugjuk alája).

10-15 percig még hagyjuk kelni, majd lekenjük felvert tojással, ha akarjuk megszórjuk valamilyen maggal, a "szirmok" közé pedig egy-egy fél paradicsomszeletet helyezünk és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Amikor szép piros a teteje, elkészült. Ki-ki kedve szerint fogyassza: további ketchuppal, majonézzel, fokhagymaszósszal. Mi ezúttal semmi ilyesmit nem igényeltünk mellé: nagyon finom volt és főleg praktikus, mert bátran meg lehetett fogni és enni, a lányoknak sem kellett apró kis falatkákra darabolni.

A másik két darabbal ugyanígy járunk el, a 3 koszorú 4-6 felnőttnek elegendő attól függően, hogy ki mennyire éhes. :D Én a másodikat kuglófformában sütöttem, így megmaradt a tökéletes koszorúalakja. A tésztát kicsit nagyobbra nyújtottam, mint az előzőt, és ráborítottam a kikent-megszórt formámra. Kibéleltem vele a formát, a tölteléket körben ráhelyeztem, a közepét pedig azután vágtam fel cikkekre és hajtogattam kifelé. Itt nagyon jól a másik tészta alá dugdoshattam a végeket. Mielőtt kiborítanánk, hagyjuk kicsit hűlni, hogy nehogy szétessen.

2010. április 14., szerda

Töltött tojás



Bár már lejárt húsvét, és akinek főttojás-feleslege volt, már mind felhasználta valahogy azokat, mégis leírom, hiszen nemcsak húsvét után lehet töltött tojást készíteni! Igaz, én nagyon ritkán csinálom, de nem azért, mert nem szeretjük, csak egyserűen mindig elfelejtem; az a fajta étel, ami ritkán jut eszembe. A hagyományos - pástétommal készült - változatát nagyon unom, ezért igyekszem is, hogy mindig más-más töltelékkel készítsem. Ezúttal medvesajtos és lazackrémes töltelékkel töltöttem meg a féltojásokat.

Hozzávalók:
6 keményre főtt tojás, 1 nyers tojás, 1 tk. mustár, 1 ek. citromlé, 2 dl olaj, 3-4 medvesajt-háromszög, 1 lazackrém (most fedeztem fel, a pástétomhoz hasonló kiszerelésben árulják), 1 tk-nyi reszelt hagyma, 1 tk. aprított petrezselyemzöld, tejföl, só, bors, citromlé ízlés szerint.

Elkészítés:
A tojásokat meghámozzuk és tetszés szerint félbevágjuk. Én felét hosszában vágtam egyenesen ketté, a másik felét pedig magasságában, cakkozva. Ezeknek a gömbölyű végén egy kis talpat kell vágni, hogy ne boruljanak el. A nyers tojásból, mustárból, citromléből és olajból félperces (vagy hagyományos) majonézt készítünk. A tojásságákat kiemeljük a fehérjékből egy tálba tesszük és 1-2 ek. majonéz hozzáadásával simára turmixoljuk. Ezután ezt a masszát kettévesszük, az egyikbe belekeverjük a szétnyomkodott medvesajtot és a petrezselyemzöldet, a másikba pedig a lazackrémet és a reszelt hagymát. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk tovább, illetve tejföllel és citromlével igazítunk az állagán-ízén, majd a krémekkel megtöltjük a fehérjéket. Tetszés szerint díszítjük őket, célszerű zöldpetrezselyemmel a sajtosat és valami pirossal a lazacosat. Friss, tavaszi zöldségekkel a legfinomabb.

2010. április 13., kedd

"Békakirályfi"


Békakirályfi

Hozzávalók – egy 26 cm-es kerek tortaformához:
A piskótához: 6 tojás, 12 evőkanál cukor, 11 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, 2 csomag vaníliás cukor, 1 mokkáskanál rumaroma, 3 mokkáskanál sütőpor, 3 teáskanál citromlé;
A krémhez: 50 dkg tehétúró, 14 dkg cukor, 5 dl habtejszín, 3 csomag habfixáló, 2 csomag vaníliás cukor, 3 lime vagy citrom;
A locsoláshoz: 1 pohár víz, 2 evőkanál cukor, 1 teáskanál rumaroma;
A bevonáshoz: 10-15 dkg lágy margarin, kb. 70 dkg zöld fondant (egyszerű fehér fondant megfestve), kb. 5 dkg sárga fondant, illetve egy-egy kevés fehér, sötét (pl. barna) és piros fondant.
Elkészítése:
Legelőször a fondantot készítjük el, hogy legyen ideje állni is. Akár előtte 1-2 nappal is elkészíthető.
A piskóta hozzávalóiból három darab kéttojásos piskótát sütünk: egy kakaósat és két simát. A korongokat rácsra téve teljesen kihűtjük. A krémhez először a (zöld)citromokat megmossuk és a héjukat lereszeljük. A tehéntúrót habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a citromok kifacsart levét is. Ezután a tejszínt egy mélyebb tálba öntjük és 1 percig verjük. Ekkor beleszórunk 2 habfixálót és 2 vaníliás cukrot, majd nagyon kemény habbá verjük az egészet. Végül összekeverjük a túrós krémmel és még beleszórunk egy habfixálót, amivel szintén jól eldolgozzuk.
Összerakás: Az egyik sárga piskótát egy tálcára vagy tortaalátétre helyezzük, meglocsoljuk a rumos sziruppal és rákenjük a krém felét. Ráhelyezzük a barna piskótát, ezt is meglocsoljuk és rásimítjuk a maradék krémet is. A másik sárga piskótának meglocsoljuk a tetejét és ezzel a felével borítjuk rá a krémre. Felülről vékonyan bevonjuk lágy, könnyen kenhető margarinnal és hűtőbe tesszük, hogy dermedjen 1-2 órát. Ezután kivesszük és az oldalakat is bevonjuk margarinnal, eltűntetve így minden hézagot, egyenetlenséget. Amíg a fondantot nyújtjuk, szintén visszatesszük a hűtőbe. A kész fondantunkat margarinnal megkent kézzel jól átgyúrjuk, amíg puha, kezelhető lesz, ha még nem festettük meg, megfestjük. Ezután, porcukorral jól meghintett munkalapon, kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagságú, 40-45 cm-es (torta átmérője +kétszer a magassága+még kb. 4-5 cm) átmérőjű körré, majd a nyújtófa segítségével ráborítjuk a kész tortánkra. A tetejét gyors, határozott mozdulatokkal szépen elsimítjuk, majd a szélekre is rádolgozzuk a bevonót. Amikor mindenhol szép sima, egyenletes, egy éles késsel levágjuk a lelógó részeket, ezekből további díszeket, díszítést eszközölünk. A békafejet a képen látható díszítőelemekkel alakítjuk ki, az egyes darabokat vízbe mártott ecsettel kenjük meg és ragasztjuk egymáshoz, illetve a tortára. A koronához a sárga fondantot hosszúkás, min. 7-8 mm vastag lappá nyújtjuk. Téglalapot vágunk ki belőle, aminek egyik felét becakkozzuk, majd a két rövid végét összeillesztjük: egy vékony ecset segítségével megkenjük vízzel és így ragasztjuk egymáshoz az éleket.

(Később hozok fázisfotókat is, de most egyelőre más elfoglaltságom van, és a net is nagyon lassú, úgyhogy sok idő lenne a fotók feltöltése. A díszítés ötletét a MukiCuki cukrászda honlapjáról vettem. )

A képeken látható másik tortát, a virágos kosarat, nem én készítettem, az Húgocskám műve volt, amivel meglepett engem.:) De arról majd ő fog beszámolni!:)

2010. április 12., hétfő

Napraforgó, kalácsként - VKF! XXXIII-ra


Még mielőtt az előző bejegyzésben itt-ott látható békatortát lejegyezném, le szeretném írni a szintén szülinapra elkészített napraforgó-kalácsot.

A recept a régi. A Napraforgó-kenyéré. Annyit változtattam most rajta, hogy a tálba először raktam két evőkanál búzakorpa-búzacsíra-keveréket, majd kipótoltam a lisztmennyiséget 70 dekáig, illetve 10 dkg cukrot is tettem a tésztájába és a rétegek közé kakaó-cukor-fahéj keveréket szórtam. A munkamenet, formázás, teljesen ugyanaz volt, mint a kenyérnél.

Nem a VKF!-re készítettem, de eszembe jutott, hogy beleillene a témába, ezért mertem megemlíteni. De csak abban az esetben nevezem, ha Limara elfogadja így ezt a bejegyzést a kiírásra, mármint recept és részletes leírás nélkül, mert sajnos, erre nem igazán jut most időm. Ha nem, az sem baj, marad egyszerűen a blogon.:) Ha mégis, akkor: köszi, Limara!:)

Szülinap, szülinap



Két szülinap volt családunkban a hónap elején, négy nap különbséggel, de az őket megelőző és követő, illetve a velük egybeeső ünnepek - és az ezekre "betáblázott" konfirmálások miatt csak tegnap került sor a családi megünneplésre. Lányom szülinapjára már készítettem egy tortát, amit napján, az óvodába vittünk, de mással akkor nem készültem. Annál inkább most.:)

Hideg salátát és húst készítettem tegnapra, elég egyszerű ételek voltak, bár a tekercsek készítése-panírozása elég macerásnak mondható. De van nekem egy kedves férjem (aki nemcsak ilyenkor, de ilyen alkalmakkor különösen sokat segít, bár nem a konyhában), akit már meg sem mertem kérni semmire, de önszántából ajánlkozott a tekercsek morzsába való forgatására. Hatalmas segítség volt, így pikk-pakk végeztünk, pedig 36-szor kellett elvégezni minden műveletet!:)

Brokkolis hústekercsek majonézes tésztasalátával

Kell hozzá - úgy nagyjából ezek; mennyiségeket nem írok, mert általában nem 14 személyre készülünk elő: sertéskaraj, fűszerek ízlés szerint, brokkoli, petrezselyemzöld, piros húsú kaliforniai paprika, vaj, tej, liszt, só, bors, spiráltészta, mexikói zöldségek, majonéz, tejföl, só, citromlé, bors; liszt, tojás, prézli, olaj - a paírozáshoz-sütéshez.

Szóval... azzal kezdtem, hogy a karajt felszeleteltem, kipotyoltam (a gyengébbek kedvéért: kiklopfoltam) és bepácoltam. Só, bors, pirospaprika, fokhagymagranulátunm, házi ételízesítő és egy pici saját ötfűszer keverékével szórtam meg a hússzeleteket, amik aztán estétől reggelig a hűtőben érlelődtek. A brokkolit megpároltam és villával összetörtem. Vajból, lisztből és tejből sűrű besamelt készítettem, majd belekevertem a szétnyomott brokkolit és egy fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Sóztam-borsoztam, kihűtöttem. A paprikát felcsíkoztam. Végül egy-egy hússzeletet megkentem egy tk. brokkolikrémmel, ráhelyeztem 2 vékony csík paprikát és szorosan feltekertem. (Nem kötöztem, nem tűztem meg semmivel, mivel nagyobbacska és szép vékony szeletek voltak, jól megmaradtak minden rásegítés nélkül. ) Lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgattam, végül pedig forró lajban szép pirosra sütöttem őket. (Célszerű az egészet előre bepanírozni, hogy sütéskor gyorsabban menjen a munka.)
A salátához a zöldségeket és a tésztát (külön-külön, persze) megfőztem, majd összekevertem és végül majonéz és tejföl keverékével "fogtam össze". További sóval, citromlével, mustárral, apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítettem. Pár órát hagytam hűtőben, hogy az ízek összeérjenek.





A hús melegen-hidegen egyaránt finom, a brokkolis krém finom, szaftossá teszi, nem engedi kiszáradni. Vitték, mint a cukrot; érdemes minden személyre 3-4 darabot számolni.

Néhány ráadáskép:
Minden egy helyen:

Ffffffffff..........

Na, hová ment az eszem? :P

És a 30 szálas csokor, a férjemtől:

2010. április 28., szerda

Megáll az ész!

Bejegyezte: sedith dátum: 15:35 26 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nagyon "elmaradott", felvilágosulatlan vagyok.

Holnap tortát készülök sütni sógornőmnek, amihez kellett vásárolnom néhány "apróságot", mint mascarpone, tejszín, porcukor (fondanthoz), illetve egyéb igazi apróságok. Elmentem a közeli Nagyüzletbe és egyúttal kihasználtam az alkalmat, hogy kissé ráérősebben nézelődjek, vásároljak. És az egyik részlegen mit láttak szemeim? Na, vajon mit? Ügyes, szép, gyönyörű, színes dobozokat különféle feliratokkal: Túrószuflé, Tiramisu, Krémes-krém 3 perc alatt, Hófehérke-krém 5 perc alatt, Pizza-alap, palacsinta-keverék, Muffin-alap, vagy háromféle torta és a Jóisten tudja, még mik voltak. Micsoda? Megállt az eszem. Alig hittem, hogy jól látok.

Kíváncsiságból megfordítottam egy-egy dobozt és elolvastam mit tartalmaz, illetve kíváncsi voltam, hogyan lesz pl. túrószuflé egy zacskó porból. Hát, kérem szépen úgy, hogy otthon fogod a csodaport és hozzáadsz még CSUPÁN: 5 tojást, vagy félkiló túrót, nemtommennyi cukrot és valamenyni tejet és már kész is a szuflé. De könyörgöm, akkor mi kerül 2,50-be? A liszt + sütőpor, ami összesen vagy 6-7 kanállal, ha lenne? Vagy mi? Hiszen 1,40-ért megveszel egy kg lisztet! Vagy a Krémes-krémhez csupán 7,5 dl tej kell. de akkor mi van abban a tasakban? Hol a tojás, a hab, amitől igazán finom lesz a krémes? Le merem fogadni, hogy egyszerű, cukrozott pudingpor van benne, amit negyedáron megvehetnél pudingporként.

Na mindegy. Már beletörődtem, hogy szörnyen maradi vagyok. Mert én 10 perc alatt sütöm a palacsintát, amikor 10 perc alatt is készen lehetnék vele, ha a csodaport használnám; maradi vagyok, mert majdnem féláron veszek 1 kiló lisztet, holott nagystílűen 15 dekát is megvehetnék duplájáért; maradi vagyok, mert érdekel, hogy mit eszem és mit veszek. Sajnos, viszont, hogy mások túl modernek, és az ilyeneket rögtön meg lehet "etetni" egy jólsikerült reklámszöveggel, -fogással.

2010. április 27., kedd

Zsíroskenyér retekcsírával

Bejegyezte: sedith dátum: 8:04 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ez lett pár napig Nagyobbikom kedvence.

A csírát magam "állítottam elő", ez volt az első ilyen kísérletem, de tudom, hogy nem az utolsó. Isteni íze volt. Kész metonímia: a kicsiben benne volt az egész. Mintha retket ettem volna, csak éppen puhább, zsengébb volt, az íze pedig enyhébb.

2010. április 26., hétfő

Megint díjak, játékok

Bejegyezte: sedith dátum: 9:14 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Edó, G.Edith és Zsuzsiga tisztelt meg ezzel a kedvességgel. Nagyon köszönöm nekik, csupán elnézésüket kérem, hogy eddig tartott reagálni rá.



A másik díjat szintén Edó ajándékozta nekem, ezt is köszönöm szépen. Megpróbálom kitölteni a kért adatokat-dolgokat, de sajnos, nem lesz valami élmény az olvasása senkinek, ugyanis, ritkán van nekem bármiből is kedvencem.


KEDVENC...

Íróm: Wass Albert
Könyvem: sok van/volt
Italom: víz
Ételem: nincs
Énekesem: nincs
Énekesnőm: nincs
Színészem: Brad Pitt, pedig a szőkéket amúgy nem szeretem
Együttes: nincs
Dj: ???
Dalom: az örök kedvenc, divathullámtól függetlenül: Glenn Medeiros: Nothing's gonna change my love for you
Sorozat: nem is nézek tévét, mert nincs is (illetve készülékünk van, de adók nincsenek benne - és nem is hiányzik)
Mozi film: Legends of the Fall (talán Szenvedélyek legendájának fordították? Brad Pittel, persze.:))
Hangszerem: hegedű (csak nem amikor én játszom rajta :P)
Hónap: április
Nap: nincs, de a kimenős, itthonnemülős hétvégéket nagyon szeretem
Évszak: tavasz
Napszak: este-éjszaka
Sport: foci
Bloggerem: mindenki, akiket rendszeresen és szívesen olvasok
Kommenetelőm: nincs, bár bevallom, Duende nagyon kedves számomra ebben a vonatkozásban, mert ő volt az első igazi gasztroblogger-kommentelőm, aki azóta is rendszeresen visszajár hozzám. :)
Idézet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! - Tamási Áron

Engedjétek meg, hogy ezúttal pártoskodjak: mindkét díjat az Erdélyi Konyha teljes gárdájának ajánlom.

2010. április 25., vasárnap

Tojásos halkrém

Bejegyezte: sedith dátum: 8:06 5 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Ezt a gyors, egyszerű és nagyszerű kence-receptet a Kifőztük 2. számában is olvashattátok, persze, ha letöltöttétek. Ha nem, regisztráció vagy belépés után még most is megtehetitek ITT. :)

Tojásos halkrém

A halas krémeknek millió változata létezik, de ilyet még sehol sem láttam-olvastam. Nálunk is most készült először, de, biztos, hogy nem utoljára. Amilyen gyors és egyszerű, olyan nagyszerű is!

Hozzávalók (2 személyre):
- 1 tonhalkonzerv (170 g-os)
- 3 főtt tojás
- fél hagyma
- 1-2 evőkanál tejföl
- só, bors, citromlé

A halkonzervet (darabolt ton) leszűrjük, de az olaját nem dobjuk el. A főtt tojásokat meghámozzuk, és a hagymával együtt botmixerrel vagy aprítógéppel pépesítjük. Óvatosan hozzákeverjük a halhúst, majd lazítjuk a tejföllel és tetszés szerint a konzerv leszűrt olajával. Sózzuk, borsozzuk és pár csepp citromlével ízesítjük. Kenyérre kenve, kígyóuborkával fogyasztva vagy citromos teával kísérve, nagyon finom reggeli-vacsora.

2010. április 24., szombat

Torta di pane, avagy kenyértorta

Bejegyezte: sedith dátum: 15:01 15 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Abban a szerencsében (no, akkor nem épp így gondoltam) részesültem 9 évvel ezelőtt (micsoda? már 9 éve volt?), hogy 4 hónapig Svájcban dolgozhattam. Egy alapítványi nyaralóban tehettem mindezt, csodás környezetben


és tisztességes körülmények között, egy fiatal és lelkes csapatban.

Persze, akkor olyan nehéz volt elmenni 4 kerek hónapra és itthagyni mindenkit! Főleg Valakit!;) És akkor, a természeten kívül -amit igyekeztem is rendszeresen járni-, az égvilágon semmi sem tudott elvarázsolni a fejlett országban. Természetesen, megszoktam az ottlétet, tisztességgel végeztem a munkámat és igyekeztem a lehető legtöbbet látni, meglátogatni, megnézni a természeti (és kulturális) szépségeiből az országnak. (Talán írok is erről majd egy bejegyzést, mert most olyan jólesik felemlegetni mindent, ami ott és akkor történt!)

Viszont elkövettem egy bepótolhatatlan hibát is: semmiféle receptet nem hoztam haza magammal. Pedig akkor is érdekeltek az ételek, szerettem főzni akkor is! Emlékszem, milyen sanda szemekkel nézett Fabrizio (az olasz szakács), amikor bekéredzkedtem a territóriumára egy meglepetés-torta készítése erejéig, és milyen fölényes mosollyal nézte minden mozdulatomat. De érdekes módon, még amikor a pépet kavartam, megváltozott a kifejezése és érdeklődve bámult, majd elkérte a torta receptjét. Az, hogy végül bevágott belőle egy jó nagy szeletet és megdicsérte, számomra az elismerések elismerése volt.
Imádtam a főztjét. Mondhatni hagyományosan főzött, mégis olyan más volt minden, mint amit itthon addig megszoktam. A kisujjában volt minden, pillanatok alatt elvarázsolt egy tányért a tálalásával. Művészetet csinált a krumpliból, húsból, zöldségekből. A vasárnapi tortát pedig csodálatosan tálalta.


A torta melletti tálakban valami "öntet-féle" van. A nem-krémes torták mellé mindig készült ilyesmi, hogy kellemesebbé, "csúszósabbá" tegyék azokat. Általában mascarpone és tejszín keverékéből készültek, ezzel-azzal ízesítve.
És a saláták: ott váltam salátafüggővé, ott jöttem rá, hogy a só-ecet-cukor-kombináción túl más öntetek is léteznek.:P Ott tanultam meg végérvényesen, hogy semmit sem dobunk ki, szinte minden újrahasznosítható, legyen szó akár levesmaradékról, akár megszáradt kenyérhéjról. És persze, ott történt az is, hogy nem voltam képes megenni a kelbimbó-főtt gesztenye párosból a főtt gesztenyét, ott csalódtam az ananászos csirkeraguban és ott szörnyűlködtem a főnökasszony Nepálból hozott csípős-édes-sós-savanyú sütőtökös szószán. Bezzeg most hogy örülnék, ha mindezeknek tudnám a pontos receptjét, mert biztos vagyok benne, hogy ezúttal már ízlenének. Azóta rengeteget változtam én is és az ízlésem is. De hiába, olyan bakfütty voltam akkor, hogy négy hónap alatt egyszer sem voltam képes összegyűjteni néhányat a millióegy kinyomtatott receptből, amelyek minden csoportcsere előtt ott hevertek a nappali egyik asztalán, hogy ki-ki kiválaszthassa magának azt, amelyiket szívesen hazavinné. Vagy megkérhettem volna a főnökasszonyt, hogy nyomtassa ki nekem őket. De nem. Semmi ilyesmi. És most már bánhatom! Bánom is.

Elnézést a hosszú bevezetőért (sőt, akár tízszer ekkorát is képes lettem volna írni, hiszen csak amúgy tolulnak most bennem az emlékek), de ezt el kellett mondanom. Hogy végre rátérhessek a kenyértortára, ami rendszeresen készült a Casa Locarno-ban. Nem ez volt minden vasárnap, természetesen, de háromhtente legalább egyszer biztos, hogy sor került rá, így minden csoport megkóstolhatta. Én nagyon szerettem. Régóta el akartam készíteni itthon is, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Pedig tisztán emlékszem, hogy Fabrizio egyszer elmondta a receptet, de pontosan ilyen tisztán el is felejtettem. Csupán annyira emlékeztem belőle, hogy egy hatalmas tálban valami barna trutymó leledzik, amiből aztán az a finom torta készül.
Aztán elkezdtem agyalni, hogyan készülhetett és a maradék napraforgó-kalácsot már direkt erre a célra szárítgattam. Végül pedig, éppen amikor a kiszáradt kalácsot morzsolgattam, valamilyen rejtett zugból beugrott a torta di pane elnevezés. Nosza, be a keresőbe és millióegy változatot kidobott. Rögtön a második volt a Brottorte aus dem Tessin, ami - gondolom - éppen az eredeti lenne, hiszen Svájcnak a Tessin/Ticino kantonjában voltam, annak is a legdélibb csücskében, 8 km-re az olasz határtól. De hiába néztem meg a receptet, és bár a lényegét megértettem, annyira elfelejtettem már németül, hogy aszerint nem mertem nekivágni. Az első viszont egy rövid és egyszerű olasz recept volt, elolvastam, leellenőriztem két szót ahhoz, hogy egészen pontosan megértsem, és végül megalkottam a saját változatomat, mert, őszintén, már nehezen tudtam elszakadni az elképzelésemtől. Bár tulajdonképpen nagyon hasonló volt, csak éppen én nem hagytam annyit ázni a megszáradt kalácsot/kenyeret, illetve még módosítottam ezt-azt rajta. Kíváncsi voltam az eredményre nagyon, és szerencsére nem kellett csalódnom. Egy tömény szerkezetű, töményen csokiízű sütemény lett az eredmény, amiből a férjem és zenésztársai repetát is kértek, tehát biztos, hogy finom volt. Legközelebb talán mégis megpróbálkozom, hogy csupán tojássárgájával készítsem, lehet picivel könnyebb lesz a tészta. De ezt a változatot is mindenképpen megtartom!


Torta di pane (kenyértorta)

Hozzávalók: kb. 60 dkg száraz kenyér vagy kalács, kb. 5 dl langyos tej, 3 ek. kakaó, 1 tk. fahéj, 20 dkg cukor (én csak kb. 15-öt tettem, mert a kalács már édesített volt valamennyire), 2 tojás + 1 fehérje, 1 tk. sütőpor, 5 dkg fenyőmag (nálam sótlan mogyoró), 5 dkg mazsola, 1 kis üveg magozott meggy; vaj és liszt a kenéshez, porcukor a szóráshoz, magozott meggy a díszítéshez.

Elkészítés:
A szárított kenyeret összemorzsoljuk vagy laskaserítővel (nyújtófával) többször végiggurulunk rajta. Maradhatnak azért nagyobbacska darabok is. Ráöntjük a langyos tejet és jól összekeverjük. Attól függően, hogy mennyi időnk van, félórát-órát hagyjuk ázni. Ha teljesen pépet akarunk majdbelőle, többet is hagyhatjuk. Ezután egy 26-os átmérőjű tortaformát kikenünk vajjal és megszórunk liszttel. A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Az áztatott kenyérhez adjuk a kakaót, a fahéjat és a sütőport, a fenyőmagot, mazsolát és a meggyet, végül pedig belekavarjuk a habos tojást is. Az egészet jól elkeverjük, és ha szükségesnek találjuk, még hagyhatjuk állni egy keveset. Végül a masszát beleöntjük az előkészített tortafrmába és közepes hőfokon kb. háromnegyed órát sütjük. Ha mégis túl gyorsan sülne, lehet éevenni a hőből. Tűpróbát mindenképpen érdemes végezni. A tortát rácsra helyezzük és miután kihűlt, megszórjuk porcukorral és minden szeletet egy-egy meggyszemmel díszítünk.
Fázisfotók:







A "korabeli" fotók minősége olyan amilyen. Lefotóztam a fotót. A Locarno-t és a Lago Maggiore-t ábrázoló képen viszont "eredeti" a szürkeség, ugyanis nagyon magas volt a levegő páratartalma; amikor odamentem, legalább két hétig állandó légszomjjal küszködtem.

2010. április 21., szerda

Borjúpaprikás nokedlivel

Bejegyezte: sedith dátum: 10:59 9 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek



Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel
Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

2010. április 20., kedd

Karamelles-birsalmás tejbegríz

Bejegyezte: sedith dátum: 8:04 13 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Hozzávalók (6-8 személyre):
kb. 1,5 l tej, 16 ek. gríz, 5 ek. cukor, vaníliás cukor, kb. 15 dkg birsbefőtt feldarabolva vagy 3 ek. birslekvár, 1 tojás, csipet só, 8 ek. cukor.

Elkészítés:
A 8 kanál cukrot karamellizáljuk és "kibélelünk" vele egy nagyobbacska őzgerinc- vagy kalácsformát. Kihűtjük. (Vigyázat, ne hagyjuk nagyon megbarnulni, mert könnyen megég és kesernyés lesz az íze, nekem kicsit igen megpirult.) Közben a tejet a csipet sóval, a cukorral és a vanílival felforraljuk és hagyományosan tejbegrízet főzünk belőle. Végül belekeverjük a feldarabolt birsbefőttet vagy a lekvárt és a felvert tojást, jól eldolgozzuk és az egészet beletöltjük a karamellel bevont formába. 15 percre forró sütőbe tesszük, majd hagyjuk kihűlni. Hidegen könnyen szeletelhető, úgy szeleteljük, mint a tortát. Finom, különleges formája a tejbegríznek. :)

Az ötletet ITT találtam.

2010. április 18., vasárnap

Gyümölcskrémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 20:33 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

(Erre a fotóra nagyon büszke vagyok, mert "kifogtam" benne a napsütést úgy, hogy alufóliával derítettem egy kicsit és teljesen manuális beállításokkal készült. Biztos, hogy nem tökéletes, de szeretek tanulni!:))

Maradt "némi" (kb. 5 dl) tejszínem a múltheti tortától.
Férjecském ma sem volt itthon.
A csajok (én is) imádják a gyümölcsleveseket.
Tehát, mi volt a mai leves? Gyümölcsleves. :)
Még korrektúra közben megtetszett nekem Fahéj és feta eperkrémlevese, ami a Kifőztük 2. számában jelent meg, tudtam, hogy alkalomadtán kipróbálom. Az alkalom eljött, bár én nem eperből készítettem, hanem vegyes (és fagyasztott) gyümölcsből. Volt benne: eper, málna, szeder, ribizli és meggy. És nemcsak egyszreű tejszínnel tálaltam, hanem tejszínhabbal. A nagyobbik lányom ezt mondta rá: anyukám, ez nem is leves, ez krém! De tudod, mit? Hívjuk inkább fagyinak! (Pedig nem is volt külön behűtve!)

Gyümölcskrémleves

Készíthető bármilyen gyümölcsből, önmagában vagy vegyesen.
Hozzávalók: 40 dkg gyümölcs, 5 ek. cukor, 5 dkg vaj, 1,5 ek. liszt, 4 dl hideg tej, 2+3 dl tejszín, 2-3 ek. porcukor, 2 vaníliás cukor, csipet só, opcionálisan citromlé (ha a gyümölcs nem eléggé savanyú).
Elkészítés:
A gyümölcsöt megmossuk, feldaraboljuk (ha kell) és megszórjuk a cukorral. Hagyjuk állni, hogy levet eresszen, néha megkavargatjuk. A vajból, lisztből és tejből besamelt készítünk, amit végül vízfürdőben kihűtünk. A besamelt és a cukrozott gyümölcsöt összetöltjük, majd botmixerrel simára turmixoljuk.
Beletesszük a vaníliás cukrot és 2 dl tejszínt és még egy keveset pépesítjük. A maradék tejszínt kemény habbá verjük a porcukorral és egy vaníliás cukorral. A "levest" jól behűtjük, majd tálkákba vagy tányérokba töltjük és teszínhab-galuskákat szaggatunk bele. Esetleg tejszínhabrózsákat nyomhatunk rá.

2010. április 17., szombat

Gyors zöldséges tészta 2.

Bejegyezte: sedith dátum: 18:31 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Amióta az egyik nagyáruházban kitűnő áron lehet ömlesztve fagyasztott zöldségeket venni, mindig feltankolok belőlük. Van zöldborsó, zöld- és sárgahüvelyű zöldpaszuly, spenót, illetve keverékek: csorbakeverék, mexikói keverék rizzsel és anélkül és lecsókeverék. Ez utóbbiból csak nemrég vettem először. Nem is lecsónak szántam, csak vettem, hogy legyen, mert nagyon tetszett a színe. És újabban gyümölcsöket is lehet kapni: szedret, kimagolt meggyet és keveréket (szeder, málna, meggy, eper, ribizli).

No, tegnap ismét gyors ebédre volt szükség és ez született belőle:


Zöldséges-tejszínes laska (tészta)

Hozzávalók: 400 g spiráltészta, 3 marék fagyasztott zöldség tetszlés, ízlés szerint (nekem volt: murok-répa, karalábé, karfiol, hagyma, paprika, tök, padlizsán), só, 2 ek. liszt, 3-4 ek. olaj, 2 dl tejszín, 1-2 dl tejföl, 15 dkg reszelt sajt, fokhagymapor vagy 2 cikk fokhagyma, só, bors, citromlé.

Elkészítés:
Vizet forralunk, megsózzuk, amikor forr, beledobjuk a fagyasztott zöldségeket. Persze, lehet frissből is készíteni! Amikor újraforr a víz, beledobjuk a tésztát is és addig főzzük, amíg a tészta kedvünkre megpuhul. (Én puhán szeretem. Nem szétfőve, de nem is al dente.) Leszűrjük és leöblítjük. Visszatesszük a főzőedénybe.
Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, megpirítjuk benne a fokhagymát, majd beletesszük a lisztet. Felöntjük a tejszínnel, hígítjuk még vízzel, majd végül belekeverjük a tejfölt és a reszelt sajtot is. Sózzuk, borsozzuk, citromlével savanyítjuk ízlés szerint, majd ráöntjük a tésztára és jól összeforgatjuk. Tálaláskor szórhatunk rá még reszelt sajtot.

Kés

Bejegyezte: sedith dátum: 10:06 6 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ezt is megértem. Tegnap boldog tulajdonosa és használója lettem ezeknek:


Fotók INNEN.

Tudom, hogy nem ezek a legjobb kések, de nekem ezek az első lejobb késeim. És nagyon örülök, hogy sikerült megvenni őket. Féligmeddig szülinapi ajándékok, bár az igazi szülinapi ajándékot ezután fogom megkapni. Mert: ami késik, nem múlik! (Ezt már rögtön azután megtanultam, ahogy a férjemet megismertem!;):P) Visszatérve a késekhez: nemrég a Metro-lapban láttam meg őket, de az áruk elrettentett. Aztán, végigböngészve, eljutottam a lap aljára is, a csillaggal jelölt részhez. Ahol ezúttal nem a feketeleves állt (mint ahogy lenni szokott), hanem kb. a következők: bizonyos időszakban, ha behozol hozzánk egy bármilyen márkájú, bármilyen rossz és régi kést, féláron vásárolhatsz egyet azok közül, amiket ezen az oldalon találsz. Azóta nem volt nyugalmam ezen a téren, de tegnapig nem volt alkalmunk eljutni oda. Két kést vittem magammal, bár, őszintén, nem gondoltam, hogy kettőt is veszünk majd. Egy jó szakácskésre fűlt a fogam, a másodikat csak tartalékként vittem, hogy ha majd valami még megragadja a fantáziámat, ott legyen. De nem úgy működött. Előre le kellett adni a késeket, így aztán már eldőlt, hogy kettőt veszünk.:D Férjecském választása volt ez a jó halfiléző kés. Mondtam neki, most már csak halat legyen szíves fogni, hogy használhassam is. :)

Még nem volt alkalmam mindkettőt kipróbálni, csak a szakácskést, ami olyan fílinget adott vágás közben, amit semelyik eddigi késemmel nem éreztem. Szóval, én boldog és elégedett vagyok. Ilyenem még nem volt. De első lépésként talán éppen jó, éppen elég. Hogy mihez? Még nem tudom. Sokminden motoszkál a fejemben, félek belevágni bármibe is, de lassan és biztosan egyre határozottabb leszek, és akkor majd elmondom. :)

2010. április 16., péntek

Eper tejszínhabbal

Bejegyezte: sedith dátum: 6:33 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Nem én találtam fel. Még fantázia sem kell ahhoz, hogy egy ilyesmit tegyél a családod elé. És időből sem kell sokat pazarolni rá. Mégis olyan hálás lesz a közönség!

Gyümölcs tejszínhabbal

Hozzávalók:
Személyenként kb. 1 dl habtejszín és 10 dkg bármilyen friss gyümölcs, 1-2 tk. por- vagy vaníliás cukor.

Elkészítés:
A gyömölcsöt jól megmossuk és hagyjuk lecsepegni. A tejszínt a porcukorral vagy vaníliás cukorral keményre verjük. Egy tálkába gyümölcsöt teszünk (darabolva vagy egészben, gyümölcstől függ) a tejszínt habzsákba töltjük és a gyümölcsökre halmozzuk, majd további gyümölccsel díszítjük tetszés szerint.
Lányaim azt sem tudták hogyan lapátolják be minél hamarabb!

2010. április 15., csütörtök

Pizzakoszorú és 400 bejegyzés

Bejegyezte: sedith dátum: 9:21 26 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Megírtam 400 bejegyzést ebbe a blogba. Ez már a négyszázegyedik. (Érdekes módon, kerek 400 bejegyzésem van a másikban is, ami a családunk mindennapjairól szól.) Hogy sok-e vagy kevés, nem tudom, viszonyítás kérdése: egyesekhez képest sok, másokhoz képest nagyon kevés. Magamhoz képest pont jó, gondolom. No, nem akaok erről litániát írni, csak úgy megemlítettem. De vehetem "kicsi-blogszülinapnak", hiszen 4 nap múlva lesz másfél éves a naplóm.

Mondjuk úgy, ezalkalomból egy különlegességgel jelentkezem.:) Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet a napokban erre a csodaszép koszorúfélére. Azt hiszem, nem csoda, hogy azonnyomban sort akartam keríteni a kipróbálására. És aki akar, az tud is. Így aztán tegnap, vacsorára, el is készült. Nem az ottani recept szerint állítottam össze sem a tésztát, sem a tölteléket, csupán a formázást vettem át: én egyszerű pizzatöltelékkel készítettem, a megszokott pizzatésztámból.

Pizzakoszorú

Hozzávalók:
- a tésztához (3 koszorúnak): 60 dkg liszt (ebből 2 evőkanálnyi búzakorpa és búzacsíra keveréke), 3 dkg élesztő, 1 tk. cukor, 1 tk. só, kb. 3 dl víz és kb. 0,5 dl olaj.
- a töltelékhez: 3 szál újhagyma (vagy 1 hagyma), 4 db. közepes gomba, 10 szem fekete olajbogyó, 1,5 tk étkezési keményítő vagy liszt, paradicsomlé vagy -püré (nálam házi ketchup 1. ), só, cukor, bors, sonka, sajt, 1 tojás, 2 paradicsom, esetleg magvak a szóráshoz.

A tészta hozzávalóiból rugalmas tésztát gyúrunk-dagasztunk. A lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük a sót. Az élesztőt kevés langyos cukros vízben feloldjuk, majd hozzáöntjük a liszthez és elkezdjük összekeverni. Annyi langyos vizet adunk még hozzá, illetve rendre az olajat, hogy közepes keménységű, rugalmas tésztát kapjunk. Meleg helyen hagyjuk kelni 1-1,5 órát.
A hagymát tisztítsuk meg, aprítsuk fel és kevés olajon pároljuk üvegesre. Hozzáadjuk a felszeletelt gombát és kb. 10 percig, fedő nélkül, pároljuk. Felöntjük paradicsomlével, sóval, cukorral ízesítjük, végül pedig besűrítjük a vízzel elkevert keményítővel. Hagyjuk kiforrni, majd belekeverjük az aprított olajbogyót. A sonkát felkockázzuk avyg csíkozzuk, a sajtot a nagylyukú reszelőn lereszeljük.
A megkelt tésztát kiborítjuk, átgyúrjuk és háromfelé osztjuk. Egy 26 cm-es tortaforma aljára sütőpapírt terítünk (vagy tarte-formába, pizzaformába, sőt, kuglófformába is lehet, mindegy) a tésztát pedig akkora körré nyújtjuk, amekkora az alátét vagy sütőforma. A serítő (nyújtófa) segítségével átemeljük a formánkra és a közepén, csillagszerűen, 8 részre osztva, bevagdossuk, de nem vágjuk teljesen át.

Az át nem vágott részre halmozzuk a gombás szósz egyharmadát, megszórjuk a sonkával és a sajttal,


végül pedig a körcikkek csúcsait kifele hajtogatjuk és jól rányomjuk a tésztaalaphoz (esetleg bedugjuk alája).

10-15 percig még hagyjuk kelni, majd lekenjük felvert tojással, ha akarjuk megszórjuk valamilyen maggal, a "szirmok" közé pedig egy-egy fél paradicsomszeletet helyezünk és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Amikor szép piros a teteje, elkészült. Ki-ki kedve szerint fogyassza: további ketchuppal, majonézzel, fokhagymaszósszal. Mi ezúttal semmi ilyesmit nem igényeltünk mellé: nagyon finom volt és főleg praktikus, mert bátran meg lehetett fogni és enni, a lányoknak sem kellett apró kis falatkákra darabolni.

A másik két darabbal ugyanígy járunk el, a 3 koszorú 4-6 felnőttnek elegendő attól függően, hogy ki mennyire éhes. :D Én a másodikat kuglófformában sütöttem, így megmaradt a tökéletes koszorúalakja. A tésztát kicsit nagyobbra nyújtottam, mint az előzőt, és ráborítottam a kikent-megszórt formámra. Kibéleltem vele a formát, a tölteléket körben ráhelyeztem, a közepét pedig azután vágtam fel cikkekre és hajtogattam kifelé. Itt nagyon jól a másik tészta alá dugdoshattam a végeket. Mielőtt kiborítanánk, hagyjuk kicsit hűlni, hogy nehogy szétessen.

2010. április 14., szerda

Töltött tojás

Bejegyezte: sedith dátum: 10:05 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Bár már lejárt húsvét, és akinek főttojás-feleslege volt, már mind felhasználta valahogy azokat, mégis leírom, hiszen nemcsak húsvét után lehet töltött tojást készíteni! Igaz, én nagyon ritkán csinálom, de nem azért, mert nem szeretjük, csak egyserűen mindig elfelejtem; az a fajta étel, ami ritkán jut eszembe. A hagyományos - pástétommal készült - változatát nagyon unom, ezért igyekszem is, hogy mindig más-más töltelékkel készítsem. Ezúttal medvesajtos és lazackrémes töltelékkel töltöttem meg a féltojásokat.

Hozzávalók:
6 keményre főtt tojás, 1 nyers tojás, 1 tk. mustár, 1 ek. citromlé, 2 dl olaj, 3-4 medvesajt-háromszög, 1 lazackrém (most fedeztem fel, a pástétomhoz hasonló kiszerelésben árulják), 1 tk-nyi reszelt hagyma, 1 tk. aprított petrezselyemzöld, tejföl, só, bors, citromlé ízlés szerint.

Elkészítés:
A tojásokat meghámozzuk és tetszés szerint félbevágjuk. Én felét hosszában vágtam egyenesen ketté, a másik felét pedig magasságában, cakkozva. Ezeknek a gömbölyű végén egy kis talpat kell vágni, hogy ne boruljanak el. A nyers tojásból, mustárból, citromléből és olajból félperces (vagy hagyományos) majonézt készítünk. A tojásságákat kiemeljük a fehérjékből egy tálba tesszük és 1-2 ek. majonéz hozzáadásával simára turmixoljuk. Ezután ezt a masszát kettévesszük, az egyikbe belekeverjük a szétnyomkodott medvesajtot és a petrezselyemzöldet, a másikba pedig a lazackrémet és a reszelt hagymát. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk tovább, illetve tejföllel és citromlével igazítunk az állagán-ízén, majd a krémekkel megtöltjük a fehérjéket. Tetszés szerint díszítjük őket, célszerű zöldpetrezselyemmel a sajtosat és valami pirossal a lazacosat. Friss, tavaszi zöldségekkel a legfinomabb.

2010. április 13., kedd

"Békakirályfi"

Bejegyezte: sedith dátum: 12:33 20 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Békakirályfi

Hozzávalók – egy 26 cm-es kerek tortaformához:
A piskótához: 6 tojás, 12 evőkanál cukor, 11 evőkanál liszt, 1 evőkanál kakaó, 2 csomag vaníliás cukor, 1 mokkáskanál rumaroma, 3 mokkáskanál sütőpor, 3 teáskanál citromlé;
A krémhez: 50 dkg tehétúró, 14 dkg cukor, 5 dl habtejszín, 3 csomag habfixáló, 2 csomag vaníliás cukor, 3 lime vagy citrom;
A locsoláshoz: 1 pohár víz, 2 evőkanál cukor, 1 teáskanál rumaroma;
A bevonáshoz: 10-15 dkg lágy margarin, kb. 70 dkg zöld fondant (egyszerű fehér fondant megfestve), kb. 5 dkg sárga fondant, illetve egy-egy kevés fehér, sötét (pl. barna) és piros fondant.
Elkészítése:
Legelőször a fondantot készítjük el, hogy legyen ideje állni is. Akár előtte 1-2 nappal is elkészíthető.
A piskóta hozzávalóiból három darab kéttojásos piskótát sütünk: egy kakaósat és két simát. A korongokat rácsra téve teljesen kihűtjük. A krémhez először a (zöld)citromokat megmossuk és a héjukat lereszeljük. A tehéntúrót habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat és a citromok kifacsart levét is. Ezután a tejszínt egy mélyebb tálba öntjük és 1 percig verjük. Ekkor beleszórunk 2 habfixálót és 2 vaníliás cukrot, majd nagyon kemény habbá verjük az egészet. Végül összekeverjük a túrós krémmel és még beleszórunk egy habfixálót, amivel szintén jól eldolgozzuk.
Összerakás: Az egyik sárga piskótát egy tálcára vagy tortaalátétre helyezzük, meglocsoljuk a rumos sziruppal és rákenjük a krém felét. Ráhelyezzük a barna piskótát, ezt is meglocsoljuk és rásimítjuk a maradék krémet is. A másik sárga piskótának meglocsoljuk a tetejét és ezzel a felével borítjuk rá a krémre. Felülről vékonyan bevonjuk lágy, könnyen kenhető margarinnal és hűtőbe tesszük, hogy dermedjen 1-2 órát. Ezután kivesszük és az oldalakat is bevonjuk margarinnal, eltűntetve így minden hézagot, egyenetlenséget. Amíg a fondantot nyújtjuk, szintén visszatesszük a hűtőbe. A kész fondantunkat margarinnal megkent kézzel jól átgyúrjuk, amíg puha, kezelhető lesz, ha még nem festettük meg, megfestjük. Ezután, porcukorral jól meghintett munkalapon, kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagságú, 40-45 cm-es (torta átmérője +kétszer a magassága+még kb. 4-5 cm) átmérőjű körré, majd a nyújtófa segítségével ráborítjuk a kész tortánkra. A tetejét gyors, határozott mozdulatokkal szépen elsimítjuk, majd a szélekre is rádolgozzuk a bevonót. Amikor mindenhol szép sima, egyenletes, egy éles késsel levágjuk a lelógó részeket, ezekből további díszeket, díszítést eszközölünk. A békafejet a képen látható díszítőelemekkel alakítjuk ki, az egyes darabokat vízbe mártott ecsettel kenjük meg és ragasztjuk egymáshoz, illetve a tortára. A koronához a sárga fondantot hosszúkás, min. 7-8 mm vastag lappá nyújtjuk. Téglalapot vágunk ki belőle, aminek egyik felét becakkozzuk, majd a két rövid végét összeillesztjük: egy vékony ecset segítségével megkenjük vízzel és így ragasztjuk egymáshoz az éleket.

(Később hozok fázisfotókat is, de most egyelőre más elfoglaltságom van, és a net is nagyon lassú, úgyhogy sok idő lenne a fotók feltöltése. A díszítés ötletét a MukiCuki cukrászda honlapjáról vettem. )

A képeken látható másik tortát, a virágos kosarat, nem én készítettem, az Húgocskám műve volt, amivel meglepett engem.:) De arról majd ő fog beszámolni!:)

2010. április 12., hétfő

Napraforgó, kalácsként - VKF! XXXIII-ra

Bejegyezte: sedith dátum: 18:54 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Még mielőtt az előző bejegyzésben itt-ott látható békatortát lejegyezném, le szeretném írni a szintén szülinapra elkészített napraforgó-kalácsot.

A recept a régi. A Napraforgó-kenyéré. Annyit változtattam most rajta, hogy a tálba először raktam két evőkanál búzakorpa-búzacsíra-keveréket, majd kipótoltam a lisztmennyiséget 70 dekáig, illetve 10 dkg cukrot is tettem a tésztájába és a rétegek közé kakaó-cukor-fahéj keveréket szórtam. A munkamenet, formázás, teljesen ugyanaz volt, mint a kenyérnél.

Nem a VKF!-re készítettem, de eszembe jutott, hogy beleillene a témába, ezért mertem megemlíteni. De csak abban az esetben nevezem, ha Limara elfogadja így ezt a bejegyzést a kiírásra, mármint recept és részletes leírás nélkül, mert sajnos, erre nem igazán jut most időm. Ha nem, az sem baj, marad egyszerűen a blogon.:) Ha mégis, akkor: köszi, Limara!:)

Szülinap, szülinap

Bejegyezte: sedith dátum: 14:36 15 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Két szülinap volt családunkban a hónap elején, négy nap különbséggel, de az őket megelőző és követő, illetve a velük egybeeső ünnepek - és az ezekre "betáblázott" konfirmálások miatt csak tegnap került sor a családi megünneplésre. Lányom szülinapjára már készítettem egy tortát, amit napján, az óvodába vittünk, de mással akkor nem készültem. Annál inkább most.:)

Hideg salátát és húst készítettem tegnapra, elég egyszerű ételek voltak, bár a tekercsek készítése-panírozása elég macerásnak mondható. De van nekem egy kedves férjem (aki nemcsak ilyenkor, de ilyen alkalmakkor különösen sokat segít, bár nem a konyhában), akit már meg sem mertem kérni semmire, de önszántából ajánlkozott a tekercsek morzsába való forgatására. Hatalmas segítség volt, így pikk-pakk végeztünk, pedig 36-szor kellett elvégezni minden műveletet!:)

Brokkolis hústekercsek majonézes tésztasalátával

Kell hozzá - úgy nagyjából ezek; mennyiségeket nem írok, mert általában nem 14 személyre készülünk elő: sertéskaraj, fűszerek ízlés szerint, brokkoli, petrezselyemzöld, piros húsú kaliforniai paprika, vaj, tej, liszt, só, bors, spiráltészta, mexikói zöldségek, majonéz, tejföl, só, citromlé, bors; liszt, tojás, prézli, olaj - a paírozáshoz-sütéshez.

Szóval... azzal kezdtem, hogy a karajt felszeleteltem, kipotyoltam (a gyengébbek kedvéért: kiklopfoltam) és bepácoltam. Só, bors, pirospaprika, fokhagymagranulátunm, házi ételízesítő és egy pici saját ötfűszer keverékével szórtam meg a hússzeleteket, amik aztán estétől reggelig a hűtőben érlelődtek. A brokkolit megpároltam és villával összetörtem. Vajból, lisztből és tejből sűrű besamelt készítettem, majd belekevertem a szétnyomott brokkolit és egy fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldet. Sóztam-borsoztam, kihűtöttem. A paprikát felcsíkoztam. Végül egy-egy hússzeletet megkentem egy tk. brokkolikrémmel, ráhelyeztem 2 vékony csík paprikát és szorosan feltekertem. (Nem kötöztem, nem tűztem meg semmivel, mivel nagyobbacska és szép vékony szeletek voltak, jól megmaradtak minden rásegítés nélkül. ) Lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgattam, végül pedig forró lajban szép pirosra sütöttem őket. (Célszerű az egészet előre bepanírozni, hogy sütéskor gyorsabban menjen a munka.)
A salátához a zöldségeket és a tésztát (külön-külön, persze) megfőztem, majd összekevertem és végül majonéz és tejföl keverékével "fogtam össze". További sóval, citromlével, mustárral, apróra vágott petrezselyemzölddel ízesítettem. Pár órát hagytam hűtőben, hogy az ízek összeérjenek.





A hús melegen-hidegen egyaránt finom, a brokkolis krém finom, szaftossá teszi, nem engedi kiszáradni. Vitték, mint a cukrot; érdemes minden személyre 3-4 darabot számolni.

Néhány ráadáskép:
Minden egy helyen:

Ffffffffff..........

Na, hová ment az eszem? :P

És a 30 szálas csokor, a férjemtől:
Related Posts with Thumbnails