2009. március 31., kedd

40 év


Ennyit töltött együtt eddig Anyu és Apu. Éppen vasárnap volt a házassági évfordulójuk. No meg lassan egy hónapja, hogy az új házba költöztek, tehát ünnepelni kellett! Anyu a kalsszikus ünnepi menüjét főzte meg, amivel mindenkinek a kedvében szeretett volna járni.
Húsleves
Pulykasült és bécsi szelet tarhonyával



Gyümölcsös zselatintorta




A torta koprodukció volt, én vertem a habot és állítottam össze a pépet, Anyu megfőzte a pépet és összerakta a tortákat, majd másnap reggel én vertem fel a tejszínt és díszítettem ki őket.

2009. március 30., hétfő

Muffin - ismét


Pénteken reggel ötlettelen voltam a reggelit illetően, és mivel Férjecském is egy ideje kényszerszabadságon van a hét utolsó munkanapján, hát valami tartalmasabbat, laktatót kell kitenni az asztalra. Muffint ütöttem össze, ezúttal hagymásat-murkosat (azaz sárgarépásat).

Hagymás-sárgarépás muffin
1 csésze lisztet, 1 teáskanál sót és 1 teáskanál sütőport összekevertem, majd beletettem 1 nem túl apróra vágott vörös- és 1 lilahagymát, 4 kisebb cikk fokhagymát felaprítva és 1 közepes sárgarépát finomra reszelve. Külön felvertem 1 tojást, hozzáadtam 3 nagy evőkanál tejfölt, 3 ek. olajat és kb. 1,5 dl tejet. A szárazakat összekevertem a folyékonyakkal, majd a kikent muffinformákba töltöttem a masszát és megsütöttem őket.

Délután a zenészpróba idejére ismét muffinnal készültem, de ezúttal édeseket dobtam össze: kókuszosat és mazsolásat. A két recept szinte egyforma volt, annyi volt a különbség, hogy a mazsolásban a kókuszreszeléket liszttel pótoltam. De leírom...

Kókuszos muffin
1 csésze lisztet, fél csésze kókuszreszeléket (100 g volt), csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

EK - 2012/2
 



Mazsolás muffin
1,5 csésze lisztet, 100 g mazsolát, csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

Tejfölös csirke


 "étteremalakítás"

Csütörtökön rántottát ebédeltünk. Nem volt gáz du. fél 3-ig, Férjecském is hamarabb hazajött, így a csirkecomb vacsorára lett meg. De ez semmit sem rontott rajta, sőt, még ízletesebb lett.

8 db csirkefelsőcombot megtisztítottam, megmostam és bepácoltam. Csak sóval és borssal. Aztán elkészítés előtt tepsibe tettem, pici olajjal meglocsoltam, öntöttem alá 1 dl vizet és alufóliával lefedve megpároltam. Végül levettem az alufóliát és a húsokra öntöttem 2 dl fűszeres (só, bors, pirospaprika) tejfölt. Ezután megszórtam egy kicsi prézlivel is őket és mentek vissza a sütőbe még 10-15 percre. Isteniek lettek a húsok és isteni lett a mártás körülöttük. Mivel én amúgysem eszem semmi köretet most a húsok mellé, a család többi része sem kap. Nekik sem árt, ha nem esznek fehérjét szénhidráttal, keményítővel. Savanyú uborka volt mellé. :) 


2009. március 26., csütörtök

Diós golyók - házi túróból


"étteremalakítás"

A különféle tejtermékekből készült golyócskák is virágkorukat élik a gasztrobloggerek körében, így hát én sem maradhatok ki a sorból. Annál is inkább, hogy mostanában ismét többször készítettem házi túrót.

Nagyon egyszerűen szoktam csinálni. A friss házi tejet átszűröm és egy tiszta konyharuhával letakarva 1-2 napig a konyhában hagyom megalvadni. Amikor jó kocsonyás, elkezdem felmelegíteni, de nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor a túró kemény és nem krémes lesz! Egy kanállal néha óvatosan belekavarok, hogy mindenhol egyformán átmelegedjen, de nem akarom túlságosan összetörni sem. Amikor úgy érzem, hogy elég meleg (kisujjamat beledugva már jó meleg, de még nem éget), félreveszem (általában nem a nyílt lángra teszem, hanem vasalátétre) és hagyom magában kihűlni. Forrón nem jó átszűrni, mert nem marad szinte semmi belőle. Amikor teljesen kihűlt, leszűröm. Egy időben csak a tésztaszűrőben tettem, de mostanában vászonzacskóba szoktam tölteni, felakasztom és így hagyom lecsepegni 1-2 napig. Többrétű géz vagy tiszta függöny is nagyon jó szolgálatot tesz ehhez, én azért használom a vászonzacskókat, mert egy, hogy vannak, kettő pedig, hogy így nem kell bogozgatnom a sarkokat, csupán felakasztom a felső konyhaszekrény egyik fogantyújára, alá teszek egy tálat és kész is.
A zacskóból kiborítva kész a finom házi túró, amit bármibe fel lehet használni.
A „mi” (én tanultam a receptet, anyósom szokta készíteni) specialitásunk a házilag készített (krém)sajt, amit hamarosan én is megcsinálok, de még le kell csepegnie addig egy adag túrónak.

A diós túrógolyók már egy ideje foglalkoztatnak, amikor pedig Fűszeres Eszternél olvastam róluk, döntöttem, hogy megpróbálkozom velük. Kb. 25 dkg túrót jól összegyúrtam sóval és jó maréknyi durvára tört, pirított dióval. A diót először minden zsiradék nélkül megpirítottam, amikor pedig kihűlt, zacskóba tettem és a laskaserítővel (sodrófával) néhányszor átgurultam rajta. Végül olajos kézzel diónyi golyókat formáltam a masszából és egy befőttesüvegbe helyeztem őket. Az üvegbe még tettem: szemes borsot, 6 db. egészben hagyott fokhagymacikket, 2 szem szegfűborsot, 1 babérlevelet, kb. 2 teáskanálnyi mustármagot, egy teáskanálnyi szárított oregánót és egy szárított csípőspaprikát, majd felöntöttem olajjal.



Biztos „bűnt” követtem el, hogy parlagi napraforgóolajjal öntöttem fel, de pillanatnyilag nem engedhettem meg magamnak, hogy olívával tegyem. De persze, aki teheti, az inkább azzal öntse fel. Ahogy kész volt, lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Nálam csak 2 napot állt, ugyanis ma ehetek tejterméket, és következőleg 4 nap múlva, de annyit már nem lett volna türemem várni. Azonban több napig érlelve még finomabb lehet, mint így. Nekem mindenesetre nagyon ízlett és biztos fogom még készíteni!


2009. március 25., szerda

Csokis-banános palacsinta


"A nagy étteremalakítás nemsokára ismét a Viasat3-on!!!"

Amikor gyorsan édességet, süteményt kellene enni, mi sem egyszerűbb a palacsintánál?
Az eredeti előzmény viszont az volt, hogy Nagyobbikom behozta az Anna és Peti-könyvét a konyhába, letette anyósom elé és odabökött az egyik oldalra: Süssünk palacsintát! Meglepődtünk, de persze, tudtuk, hogy nem olvasni tanult meg a háromévesem, csupán már ismeri a meséket és a hozzájuk kapcsolódó képsorokat. Intenzíven mutogatta mamájának, hogy Anna és Peti „apája” feldobja a palacsintát és úgy forgatja meg, majd büszkén és boldogan újságolta, hogy az ő anyucija is úgy csinálja.
Ezzel pedig már el is döntöttem, hogy szénhidrátnapi vacsorám és egyben a lányok vacsorája is palacsinta lesz. Méghozzá csokisan-banánosan. Ilyet még sosem csináltam (Mindaddig, amíg egyszer Zita meg nem kínált finettis, azaz nutellás palacsintával, eszembe nem jutott, hogy lehet mással is tölteni a palacsintákat, mint lekvárral és ordával. Ez utóbbiról majd egyszer később, ordaszezonban!), de sejtettem, hogy nem lehet rossz! Naná, hogy nem is lett.



A palacsintamasszát Duende szerint készítettem, bár bevallom, a liszt mennyiségét sem mértem meg, csak úgy szemre tettem belőle. De kb. annyi volt. És nem tettem hozzá cukrot, mert azt tapasztaltam, hogy ha cukor is van benne, nehezebb megfordítani, jobban tapad a serpenyő aljához. És amúgyis elég édes volt a töltelék, sőt! Illetve, hirtelen ötlettől vezérelve, szórtam még a masszába kb. fél teáskanálnyi sütőport is. Nem szoktam különben, de kíváncsi voltam, mennyire befolyásolja az állagát; nem nagyon, bár mégis kissé puffosabb lett.
Szóval megsütöttem a palacsintákat majd megtöltöttem az elkészített krémmel. Felolvasztottam olyan 15 dekányi fehér csokit (ezennel el is fogyott a Boró szülinapjakor egyszer már felolvasztott, csak éppen fel nem használt csoki) és elkavartam féldeci tejel, hoyg krémes legyen és majd ne dermedjen meg teljesen. Miután levettem a lángról és egy-két percet hagytam hűlni, belekavartam két érett és villával összetört banánt. Elkavartam és mindegyik palacsintát megkentem jó evőkanálnyi töltelékkel.


2009. március 24., kedd

Gyors pizza


"étteremalakítás"

Nem terveztem ma pizzát enni, de mire eljött az ebédidő, mégsem fűlt a fogam a laskához (tésztaféléhez). Már késő volt, hogy dagasztani kezdjek, az üzletben pedig nem kaptam kész pizzalapot. De sebaj, megoldottam én, méghozzá nagyon gyorsan és ... finoman!

Graham kenyeret vettem éppen, így abból készült. A legkisebb tepsimet kikentem vékonyan olajjal és a kenyérszeleteket jó szorosan egymás mellé raktam bele. Ahol kellett, el is vágtam őket, hogy szinte semmi rés ne maradjon közöttük. Egy kis üveg házi ketchupot rákentem a szeletekre, majd az ősszel eltett lecsóból is tettem rájuk. Végül 3 közepes méretű gombát szeleteltem fel és osztottam szét a pizzán. Kb. 10 percre tettem a nagyon forró sütőbe, ezalatt a kenyérszeletek alja szépen megpirult, az egész jól átforrósodott, a gomba pedig megpuhult. Mivel nem sóztam, nem engedett levet; nem is szabad sózni, csak miután kivesszük. A legvégén kb. 2 deka reszelt sajttal szórtam meg. Természetesen, lehet tenni többet is rá, sőt más hozzávalókat is, de én csak olyasmit használtam, amit a diétám megenged. A sajt úgyis „bűnözés” volt, de egy-egy ilyen kis kihágás még nem a világ!


2009. március 23., hétfő

Ordás-barackos torta


"étteremalakítás"

Ezt a könnyű tortát még tavaly nyáron készítettem, de most eszembe juttatták Duende ricottagolyói. Pedig semmi közük egymáshoz, tulajdonképpen.
Úgy történt, hogy Nagyobbikom nagyon szereti az ordát, ezért apósom, ahányszor csak tehette, útbaejtette a piacot és minket, hogy kedvenc nagyobbik lányunokájának friss ordát hozhasson. Egyszer kicsivel többet hozott, mint amennyit egy-két napon belül el tudtunk volna fogyasztani és megelőzve, hogy tönkremenjen, tortát dobtam össze belőle. Csak abból, ami éppen volt otthon.

Ordás, barackos torta

Hozzávalók (24 cm-es formához): 10 dkg vaj, 20 dkg darált keksz, 2-3 evőkanál cukor, 2 evőkanál kakaó, rumkivonat, lekvár; a krémhez: 50 dkg orda, 1 tasak vaníliás pudingpor, 3,5 dl tej, 5 evőkanál cukor, kb. 50 dkg érett barack.

Elkészítése: A vajat habosra keverjük, majd beletesszük a darált kekszet, a cukrot meg a kakaót, ízesítjük 1-2 evőkanál rumkivonattal, majd annyi savanykás lekvárt dolgozunk bele, hogy jól formázható, de keményebb masszává álljon össze. Egy 24 cm-es tortaformát kibélelünk frissen tartó fóliával, a masszát egyenletesen belenyomkodjuk, majd a hűtőbe tesszük dermedni. A pudingporból, a cukorból és a tejből sűrű pépet főzünk, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a villával alaposan összetört ordát. A krém felét rákenjük a kekszalapra, befedjük vékony barackszeletekkel, majd rásimítjuk a maradék krémet is. A tetejét is kirakjuk barackkal, majd további 1-2 órára visszatesszük a hűtőbe.   
Nagyon finom lett, sokan ettünk belőle, és mindenki dicsérte.

Az ünnepelt és tortája


 Bár a képeken nem látszik túl jól, de háromemeletes torta volt, különféle piskótákkal és különféle krémekkel. Volt csokis krém, volt vaníliás és vajas, de visszatérő motívumként mindegyikben ottvolt a barack. Tejszínhabbal vontuk be (sajnos én is segítettem), majd Ani csokis tejszínhabot nyomott rá itt-ott és lecsepegtette tortabevonó zselével. Még Férjecském is repetázott belőle, ami nála nagy szó!



2009. március 20., péntek

Nem csak a húszéveseké a világ…


Pedig mégiscsak az övék. Legalábbis ők azt hiszik. És akár bevalljuk, akár nem, mi tudjuk is, hogy az övék. Mert olyan szépek és fiatalok, olyan nyitottak és gondtalanok, olyan tettrevágyók, buzgók és világmegváltók sosem leszünk, mint húszévesen.
Elevenen él bennem a 20. születésnapom… szépen kicsíptem magam, szoknyában, ingben mentem az iskolába (tanítottam akkor), a csodálkozó szomszéd néni kérdésére pedig titokzatosan azt válaszoltam: annyi vagyok most, hogy sem több, sem kevesebb nem akarok lenni. És milyen igazam volt. Annál kevesebb semmi pénzért nem lennék még egyszer, de ugyanannyi nagyon szívesen. És most, rohamosan közeledve a +10-hez (bár szerencsére addig még van egy év), annál inkább érzem ezt. (Bővebben erről majd kb. 2 hét múlva…)

Most az a lényeg, hogy Húgocskám, a “kicsi” Ani, ma 20 éves lett. Alig hiszem el! Tisztán emlékszem születése napjára, Édesanyám reggel még szépen megfésülte a hajamat, bár jócskán lehettek fájdalmai, mert teljesen más volt, mint máskor, délben 1 óra körül pedig, a hegedűtanárom, akihez éppen megérkeztem, már újságolta is a hírt, hogy megszületett a hugicám. A fellegekben jártam és annak örültem, hogy kislány lett a testvérem és akkor biztos Annamáriának hívják, mert ezt a nevet én annyira szerettem!
Tisztán emlékszem, amikor 6 naposan hazahozták a kórházból és lefektették az ágyra. Csak bámultam és nem tudtam, mit kezdhetek majd ezzel a kis csomaggal. A következő pillanatban pedig már fel akartam venni. Másnap Édesanyám már megengedte, hogy segédkezzek a tisztába tevésnél, amikor néhány hetes volt pedig, már egyedül is tudtam pelust cserélni rajta. És akkor még nem volt Pampers! Most is előttem van Édesanyám elképedt ábrázata, amikor elújságoltam neki tettemet és mint egy trófeát, úgy mutattam fel az összehajtogatott kakis pelenkát: először nem hitte, de amikor jobban szemügyre vett és látta, hogy a pólómon kívül még az orrom hegyét is összekentem, nem volt mit tennie, hát elhitte és nevetett. Azt sem felejtem el soha, amikor a kis akaratos (jópár hónaposan) kicsavarta magát a kezemből, ráesett az ágyra, onnan pedig a földre gurult. Nagyobb volt az ijedsége, mint, hogy megütötte magát, de olyan éktelen üvöltésbe kezdett, mint még soha. A ravasz Édesanyám pedig azt mondta nekem, ha nem mondom meg rögtön, mi történt, megy és megkérdezi az embereket a tévéből, hiszen azok mindent láttak. Én butuska, persze, hogy elhittem!
….. És sorolhatnám az emlékeket, de azt hiszem, bármikor csak abbahagyni lehetne, befejezni sosem. És íme, a kicsi Ani felnőtt, éli a saját életét, nemsokára pedig már neki is saját családja lesz. Nem is akarom elhinni!

Isten éltessen, drága Testvérem!

A munkahelyére ma vitt egy csomó finomságot, amiket tegnap sütöttünk meg ketten. A Snickers-et én követtem el, a Háztető viszont az ő műve volt. Az osztályában lévő gyerekeket pedig finom kókuszgolyóval lepte meg.



Így készültek:

Háztető
Legelőször elkészítette a kekszmasszát:
1 pohár (kb. 2,5 dl) vízből és 20 dkg cukorból szirupot főzött. Belekavart 20 dkg vajat, 2-3 ek. kakaót, ½ kg összetört háztartási kekszet, 1-2 cs. vaníliás cukrot és 5 dekányi mazsolát. Jól eldolgozta, majd háromszög alakú rúdat formázott belőle, belecsavarta fóliába és a fagyasztóba tette.

Ezután sütött egy sárga piskótát:
4 tojás fehérjét (3 is elég lett volna) kemény habbá vert 4 ek. cukorral és 1 cs. vaníliás cukorral, majd belekeverte a tojások sárgáját, 8 ek. lisztet és 1 csapott kiskanál sütőport. Nagyobbacska, kikent-lisztezett tepsiben megsütötte, miután kihűlt pedig, hosszában 3 egyenlő részre vágta.

Végül elkészítette a krémet és összerakta:
1 cs. kókuszízű pudingporból 3,5 dl tejjel sűrű pépet főzött, majd szinte állandóan kavarva, kihűtötte. 1 margarint habosra kavart 20 dkg porcukorral és összekeverte a péppel. Tálcára helyezte az egyik piskótacsíkot, megkente jócskán krémmel (kb. ¼-ét használta fel), majd ráhelyezte a kekszmasszarúdat. Ezt is bevonta krémmel ( 2/4-ét használva fel), majd ráragasztotta a másik két piskótalapot. Végül a megmaradt krémbe kevert 1 ek-nyi kakaót, bevonta vele a “háztetőt” és megszórta gazdagon kókuszreszelékkel.



Snickers
Egy nagyobbacska tepsit jól kikentem olajjal és az alját kibéleltem ostyalappal. 5 tojás fehérjét kemény habbá vertem 6 ek. cukorral, majd belekevertem 3 ek. lisztet, 25 dkg darált diót, 1 ek. kakaót, 1 cs. vaníliás cukrot és 1 kk. sütőport. Ráöntöttem az ostyalapra, elsimítottam (kb. 1 ujjnyi vastagnak kell lennie csupán) és lassú tűznél kb. 20 perc alatt megsütöttem.

A krémhez legelőször szárazon megpirítottam 25 dkg diót, majd egy zacskóba téve, sodrófával, azaz laskaserítővel, többször “átgurultam” rajta, hogy összetörjem. Amikor ez megvolt, egy lábosban karamellizáltam 6 ek. cukrot és belekavartam az összetört diót. Rögtön utána, anélkül, hogy félrevettem volna a lángról, beletettem és elkavartam egy egész margarint. Míg elfőtt a víz, amit kiengedett a margarin, az 5 tojássárgáját habosra kevertem 5 ek. cukorral és beletettem a karamelles-diós masszába. Kavargatva, addig főztem, míg a massza amolyan tejfölsűrűségű nem lett. Ekkor félrevettem a lángról és máris rákentem a megsült lapra.

A tetejére glazúrt tettem, amihez 7-8 ek. porcukrot elkavartam 3 ek. kakaóval, 3 ek. forró vízzel és 3 ek. olajjal. Amikor az egész csomómentes volt, máris kentem a sütire. Ahogy a glazúr megkeményszik rajta, már fogyasztható is.

Ezen a képen látható süti egy másik alkalommal készült, de az a recept nem volt jó: a tésztája túl vastag lett, mivel dupla adagot írt elő, a krémje pedig egyszerűen nem akart megvastagodni, ezért van elfolyva a széleken. A mostani viszont tökéletes lett: ropogós, de puha is, mint az igazi Snickers!



Kókuszgolyó
A kókuszgolyó ugyanúgy készül, mint a kekszmassza, csak ehhez a kekszet nem összetörni, hanem ledarálni kell vagy kekszport kell használni. Amikor kész a massza, golyókat formálunk belőle és kókuszreszelékben meghempergetjük.
A golyócskák a legelső képen látszanak; az a tálcányi finomságot maradt nálunk.

2009. március 19., csütörtök

"Gombás göngyölt husi"


Ne feledjétek, holnap este van A nagy étteremalakítás Giannival!!!

“A disznó vagy a pulykamell szeleteket kicsit meg kell ütni hogy szép nagy szeletek legyenek, fel lehessen a töltelékkel tekerni. Sózni kell, picit borsozni, majd állni hagyni. Addig elkészíted a tölteléket bele. Én 6 göngyölt husihoz 60dkg csiperke gombát megpucolok nagyon apróra felkockázok, lajon lepirítom, hogy az összes levét kiengedje. 2 óriási hagymafejet szintén olajon lepirítani nagyon apróra összevágva. 7 tojást keményre megfőzni és apróra összekockázni (én a tojásszeletelővel szoktam) keresztben is rácsukom a szeletelőt, gyorsan megvan. A lepirított hagymát, a létől leszűrt, lepirított gombát és az apróra összekockázott tojást összekeverni pici sót és borsot tenni bele, meg kell kóstolni, azért érződjön egy picit a bors is és a só is, de ne legyen nagyon sós vagy borsos.
A töltelékkel megtölteni a nagy szelet husikat és szépen feltekerni, fogpiszkálóval megtűzni hogy ne folyjon ki a töltelék belőle.
Tepsibe rakni, kevés olajat önteni alá, a tetejét alufóliával lefedni és közepes tűzön sütni kb. 1 órán át, a gomba miatt sok lé ki fog még mindig folyni. Ezt leönteni róla 1 óra múlva. A fóliát már nem kell rá visszatenni egy nagy doboz tejföllel leönteni, sütni még így is kb 20 percig, addig /mi trappista/sajtot reszelni, a sajttal bőven megszórni és pirosra sütni.
Sültkrumplival tálalni.
Jó étvágyat!”




Ez volt a recept, amit Kati, egy volt fórumos társam kb. 3 évvel ezelőtt leírt. Azonnyomban kipróbáltam, Férjecském kommentárja pedig az volt hozzá, hogy mondd meg a barátnődnek, hogy ilyen recepteket máskor is osszon meg veled! És, fene tudja hogy’, de e kedvező fogadtatás ellenére, egyszer sem készült azóta a fogás. Aztán tegnapelőtt olvastam Gabojszánál a gombás hústekercset és rögtön beugrott nekem ez a recept. Tegnap, húsnapom lévén, be is iktattam. Igaz, a leírtakat nem követtem teljes mértékben, mert már nem jutott az időm, hogy újraolvassam, így csak “gyerekkori” emlékeimre hagyatkoztam, de meglepetten vettem tudomásul, hogy egész jól emlékeztem rá. Most teljesen más arányokkal dolgoztam.
5 nagy hússzeletem volt. A só és bors mellett megszórtam még egy kevés fokhagymaporral is. Nem szabad elfokhagymázni! 1 nagy hagymát megdinszteltem és 2!!! db. gombát jó apróra vágtam (pedig hetet vettem hozzá, de nem kellett ennyi) és a hagymával együtt pirítottam. Nem túl sokat, a levét még nem engedte ki, amikor félrevettem a lángról és a három nagyon apróra feldarabolt főtt, kemény tojást belekevertem. Hogy krémesebb legyen, megszórtam egy ek. rizsliszttel és fellazítottam 3 ek. tejföllel. Sóztam, borsoztam. Megtöltöttem vele a húsokat, mindegyikbe jó púpozott ek-nyi tölteléket tettem és még maradt is. Egy tepsibe helyeztem őket és meglocsoltam olajjal. Azért én öntöttem alá 1 dl-nyi vizet is, mert 2 gomba, tudtam, hogy nem enged túl sok levet, bár azért engedett. Végül leöntöttem tejföllel és megszórtam 1 ek. prézlivel, hogy szép pirosra süljön. Sajtot nem tettem rá, mert fölöslegesnek tartottam. Így is nagyon finom volt. Azért a töltelékből kifolyt egy nagyon kevés, de isteni mártás keletkezett belőle a húsok körül. Vacsorára azt ettem kenyérrel mártogatva. Szalmakrumplival tálaltam és, ki-ki kedve szerint, céklasalátával vagy savanyúuborkával ette.



A képen az eredeti, főtt céklából készült saláta látható; Édesanyám jóvoltából készült el, ugyanis készen megfőzve, felszeletelve és félig ízesítve küldte el Aniékkal. Nekem már csak be kellett fejezni.

2009. március 17., kedd

Gluténmentes kenyér

Újabb változat ITT.

Ezt a kenyérféleséget kísérleteztem ki a kisebbik lányomnak. Muszáj volt módosítanom az eredeti receptet; egyrészt mert nem találtam meg minden hozzávalót, másrészt pedig eredetileg tojásfehérje is kellett bele, Kisebbikemet viszont tej-, tojás-, hús- és gluténmentes diétára fogtam. (Bővebben róla: itt.)
De míg az első három kihagyása abszolút nem okoz gondot, fejtörést nekem, a kenyér hiánya bizony nagy gond volt. Az első gluténmentes kenyér ehető volt, nem mondom, de kissé féltem is tőle: tudom, hogy jól átsült, mégis olyan nyersszerű volt, nedves, pontosan, mint egy kifacsart szivacs. Amit tegnap sütöttem, sokkal jobb lett. Nem olyan, mint a hagyományos kenyér, de mint Harmony is írta, ezek sosem lesznek épp ugyanolyanok, úgyhogy nem is az eredeti kenyérízt kell keresni bennük. Nekem pedig az a lényeg most, hogy legyen, amire ezt-az rákenjek, amit beleaprítsak az ételekbe, hogy tartalmasabbak, laktatóbbak legyenek.

Most azt írom le, hogyan készítettem tegnap, de majd megjelölöm az eredeti recept forrását is.

Gluténmentes kenyér
- 10 dkg rizsliszt
- 10 dkg krumplipehely
- 15 dkg kukoricakeményítő
- 1 tk. só
- 2 ek. olaj
- 2,5 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- kb. 4 dl langyos víz
- késhegynyi szódabikarbóna

Az élesztőt elkevertem a cukorral, míg folyós nem lett és felengedtem némi vízzel (a kimért 4 dl-ből). Kimértem a lisztet, a pelyhet és a keményítőt, rájuk szórtam a sót és a szódabikarbónát. Végül a lisztkeverékhez öntöttem az élesztős vizet és további langyos vizet töltve hozzá, összegyúrtam. Néhány percig erőteljesen gyúrtam, míg a massza jól összeállt és közepes keménységű tészta lett belőle. Ekkor hozzágyúrtam az olajat is és egy tálba téve, letakarva, hagytam kelni 30 percet. Ezután ismét átgyúrtam, 12 kis cipócskára osztottam, szép labdákat formáltam belőlük és a kikent muffintepsibe helyeztem őket. (Így könnyebben átsültek, mintha egészben hagyom a tésztát.) Még hagytam kelni vagy 20 percet és utána mentek a forró sütőbe. Kb. félórát sültek. Félidőben meg kellett volna kennem a tetejüket olajjal, de elfelejtettem, így kissé kemények maradtak. Végül kiborítottam őket egy tálba, megspricceltem egy kis vízzel és egy konyharuhával letakarva hagytam kihűlni.
Hogy szereti-e a lányom, nem tudom, de megeszi és ez a lényeg. Azért nagyon remélem, hogy valóban csak két-három hétig kell megvonnom tőle a gluténes dolgokat, mert így nagyon nehéz rendesen etetni, főleg reggel és este. Még jó, hogy a kásákat nagyon szereti!

Az eredeti receptet itt találtam. Köszönöm, Limara!

Citromos-mézes csirke


Vasárnap A konyha titkai című lapból főztem ebédet.



A konyha titkai nem más, mint a Burda finomságok itteni, román nyelvű kiadása, ami havonta jelenik meg. Mivel magyarul nem jutok hozzá, ezt (is) vettem régebb rendszeresen, és a napokban esett le, hogy néhány hónapja már nem szerzem be. Csütörtökön, bevásárláskor, betettem a legújabb számot a kosarunkba, ám a kódja nem volt jó, így ott kellett hagynom, nagy bánatomra. Olyan szívesen nézegettem-olvasgattam volna a jobbnál-jobb recepteket, színes fotókat! Kárpótlásul vasárnap elővettem nem kis gyűjteményem egyik számát és nézegetni kezdtem. Éppen a tavalyi áprilisit „kaptam el”, ami tele volt a mostani (böjti) időszakra is aktuális receptekkel.
Csirkecombot olvasztottam ki, így ahhoz kerestem megfelelő receptet és hamar meg is találtam. Eredetileg úgy szólt, hogy:
Fokhagymás csirke
- fűszeres-savanykás lime-szósszal –


Én viszont elkereszteltem mézes-citromos csirkének, mert ezek adták meg az alapízeit.
A combokat jól átnéztem, hogy ne legyenek bennük tollmaradványok, azaz tokok, átmostam és papírtörlővel megszárogattam őket. Elkészítettem a pácot: 2 ek. mézet elkavartam 1 citrom levével, 1 kiskanál pirospaprikával, 2 ek. olívaolajjal, 1 kiskanál borssal és egy pici sóval. A combokat egy tálba tettem, megszórtam jól sóval és rájük öntöttem a pácot, majd jól beleforgattam őket. Lefedve, de néha megfordítva őket vagy két órát álltak a hűtőben. Közben krumplit hámoztam, megtisztítottam vagy 10 kisebb cikk fokhagymát, két citromot forró vízzel jól megmostam és felkarikáztam. Egy tepsi aljára kevés olajat öntöttem, beletettem a citromkarikákat, közéjük szórtam a fokhagymát, majd elhelyeztem benne a pácból kivett combokat. Az üresen maradt helyekre a négybe vágott krumpli került. Ezt sóztam, borsoztam, majd a visszamaradt páclével meglocsoltam. Még egy pici olaj ment rá, illetve kb. 2 dl vizet öntöttem alá és alufóliával lefedve a sütőbe tettem. Kb. 30-35 perc alatt elkészült. Az utolsó 10 percben levettem a fóliát és úgy sütöttem pirosra.

EK - 2011/9

Friss „piros-fehér-zöld”salátával ettük, amibe viszont egy kis lilát is kevertem, hagyma személyében. A piros kaliforniai paprikát kb. 2 centis darabokra, majd ezeket félcentis csíkokra vágtam, a jégcsapretket, az uborkát (hámozatlanul) és a vörös(lila)hagymát négybe, majd szintén félcentis darabokra szabdaltam. Sóval és citromlével ízesítettem.
Érdekes módon, ezúttal a citromkarikákat nem győztem gyúrni magamba. Egyáltalán nem voltak keserűek, lehet a citrom volt másabb. Mindenesetre, nekem a krumpli nem hiányzott a citrom, a fokhagyma, a saláta, no meg, persze, a hús mellől!

2009. március 16., hétfő

Piros-fehér-zöld...


Kisvirág felhívására:


2009. március 15., vasárnap

Muffin


Jómúltkoriban kaptam Zitától vagy nyolcoldalnyi kinyomtatott muffinreceptet. Múlt vasárnap pedig meg is kóstoltatott velem valami muffint, ami igencsak ízletes volt, és bevallása szerint ott az elkészítési módja a receptek között.

Tegnap reggel, a hajnali szopi után úgy döntöttem, hogy nem fekszem vissza, hanem inkább összedobok reggelire valami finomat. Még nem tudtam mi legyen, de aztán hirtelen eszembe utott a muffin. Tökkkkéletes! – gondoltam és máris láttam (volna) hozzá. De akkor jutott eszembe, hogy oké, ez meglesz, de mit egyék Kisebbikem? Muffin tej és tojás nélkül? Nem hittem volna, hogy létezik ilyen, de megmentésemre a receptek között az első a Reform muffin névre hallgatott. Először ez készült el, a megfelelő változtatásokkal, persze, de le fogom írni az eredeti receptet is. Most viszont, mivel látványilag és ízben is (bár finom volt, csak éppen a másikkal összehasonlítva maradt alul) csupán második helyre került, a másikat írom le először.

Sonkás-sajtos muffin, avagy kitűnő alternatívája a reggeli szendvicsnek, az iskolai, munkahelyi tízórainak



Hozzávalók:
- fél csésze tej (kb. 1,7-2 dl-t használtam végül)
- negyed csésze tejföl (3 kanállal tettem, de a tejföl nem folyós volt, hanem nagyon vastag)
- 2 ek. olaj
- 1 tojás
- 1 csésze liszt
- 2 teáskanál apróra vágott snidling (én a tavaszi fűszerkeverékemből tettem bele)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 cikk fokhagyma apróra vágva
- kockára vágott sajt (lehet maradék is, az sem baj, ha szárazabb, szóval mindegy milyen) ízlés szerint (kb. 7-8 dekát használtam)
- apróra vágott sonka ízlés szerint (5 kisebb szeletet daraboltam fel)
- egy közepes hagyma (én vöröset használtam, de máshol lilának hívják) nem túl apróra darabolva
- só, bors

A sütőt bekapcsoltam (200 fokra illik, de én nem tudok hőmérsékletet állítani) és a muffinformákat jól kivajaztam, az aljukat megszórtam pici liszttel is. A tojást felvertem, hozzákevertem a tejfölt, a tejet és az olajat is. A liszthez tettem a sütőport, a sót, borsot, hagymát, fokhagymát, zöldfűszert, sonkát és sajtot. Picit összekevertem, majd hozzáöntöttem a folyékonyakat is. Jól elkevertem, és mivel túl sűrűnek bizonyult a massza, picit megtoldottam a receptben írt tejmennyiséget. Kanállal a formákba tettem a masszát, kb. ¾-ig töltöttem meg őket, majd a tepsit betettem a forró sütőbe. A receptben 15-20 perc sütéi időt írt, de fogalmam sincs, hogy én meddig sütöttem. Isteni finom lett. Férjecském, mielőtt megkóstolta volna, megkérdezte kissé lenézően: - És ez a reggeli? Igen – mondtam – egyed csak! Na nehogy azt higgyétek, hogy maradt legalább egy is, hogy levigyem Zitának kóstolóba! Jégcsapretekkel és kígyóuborkával ettük.

Mint írtam, Borókámnak is készült spéci muffin (tojás-, tej- és gluténmentes), de szokatlan állaga miatt nem volt annyira befutó nálunk, nagyoknál. Kicsi drágám, de még Nagyobbikom is, szívesen majszolgatja!




Hozzávalók:
- 16 dkg kölesliszt
- 14 dkg teljes kiőrlésű rizsliszt
- 3 ek. krumplipehely
- 1 kiskanál sütőpor (lehet, hogy mehetett volna több is)
- 2 dl víz
- 2 dl narancslé (vagy bármilyen lé, nekem ez volt)
- 3 ek. méz
- 2 ek. olaj
- 1 kiskanál fahéj
- 1 hámozott alma kockákra vágva
- 5 dkg mazsola
- pici só

A sütőt bemelegítettem, a formákat kiolajoztam és pici rizsliszttel szórtam meg az aljukat. Az előzőhöz hasonlóan, külön összekevertem a száraz és külön a folyékony hozzávalókat, majd összekavartam őket. Hagytam kb. 10 percet állni, hogy a lisztek kissé megduzzadjanak, majd a formákba töltöttem. 15-20 perc ennek is az előírt idő, de ezt se tudom mennyi ideig sütöttem.

Az eredeti Reform muffin-recept:
1 csomag zabkorpa (sajnos nem írt dekát, úgyhogy fogalmam sincs mennyi lehet, talán van valami standard mennyiségű zabkorpacsomag), fél csomag sütőpor, 10 dkg mazsola, 1 marék durvára vágott dió, 2 teáskanál fahéj, 2 dl tej, 2 dl almalé, 1 apróra vágott alma, 5 ek. méz, 2 ek. olaj, fél tábla vagdalt ét- vagy tejcsoki.
Az elkészítése ugyanaz, és szintén kell hagyni állni, hogy a zabkorpa magába szívjon a nedvességből.

A sós muffinnál említett tavaszi fűszerkeverék hozzávalói: petrezselyemzöld, kapor, fokhagymaszár, zellerzöld, csombor (borsikafű), pici lestyán, kakukkfű. És csak azért tavaszi, mert tavasszal szoktam elkészíteni, amikor még minden teljesen friss, új, zsenge. Lehet máskor is eltenni, de annak biztos nem ilyen az íze.:D A növényeket megmosom, megszikkasztom, majd apróra vágom. Egy tálban öszekeverem őket, majd jól zárható dobozban a fagyasztóba teszem.

Répa, retek, mogyoró..., avagy megreformált diéta


Mint megemlítettem egyszer, módosítottam a 90 napos diétát. Pénztárcám és ízlésem szerint. Mert tény és való, hogy ebben az időszakban 1-2 kiló gyümölcsért, bizony szép summát kell fizetni, és egy gyümölcsnapon talán ennyi nem is elég. Másodsorban pedig, novemberben azért hagytam abba a fogyókúrát, mert egyszerűen nem tudtam gyümölcsöket enni. Nem csúsztak le a torkomon, inkább koplaltam, és bár hatásos lett volna, ez a diéta mégsem erről szól, úgyhogy abbahagytam. Szép lassan visszajött a gyümölcsszeretetem, de azt megelőzendő, hogy ismét így járjak, mást eszeltem ki: a gyümölcsnapot átalakítom nyerszöldség, azaz salátanappá. Reggelire ugyanúgy, mint más napokon, gyümölcsöt eszem (merthát nem úgy gondoltam, hogy teljesen kiiktatom az efféléket), ebédre, vacsorára pedig összeütök valami finom salátát. Bevallom, így teljesen másképp lehet bírni ezt a napot, mert érzem, hogy ettem, hogy rendes ételt ettem. Persze, nyáron más a helyzet, amikor jól lehet lakni idénygyyümölcsökkel (cseresznye, dinnye, barack), de most szinte csak az alma-banán-körte trióban bízhatok, mert a többi gyümölcstől csak éhesebb leszek!

No, de mondjam el konkrétan is...

A cím nem véletlen. Sárgarépa-retek-salátát ettem pénteken. Egy murkot (répát) és egy fél jégcsapretket nagylyukú reszelőn lereszeltem, meglocsoltam citromlével, megszórtam sóval, egy kis fokhagymaporral és egy pici olívaolajat is öntöttem rá. Készítése közben valahogy eszembe jutott a mondóka: répa, retek, mogyoró... és máris azon kaptam magam, hogy zúzom a pörkölt sós mogyorót és megszórom vele a salátámat. Hihetetlen volt az ízkombináció: a mogyoró nagyon jól passzolt a saláta savanykás, fokhagymaleheletű ízéhez, úgyhogy, szerintem ez a saláta gyakrabban is fog készülni nálunk.




A tálból nem szedtem át az összes salátát a tálkámba, így az ottmaradottat (mogyoró nélkül, természetesen) Kisebbikem vágta be: nagyon örülök, hogy neki is ízlenek a nyers zöldségek. Este is bebizonyította...


Hagyományos céklasaláta


Errefelé a céklát sajnos sokan csak egyféleképpen tudják elkészíteni, és mégsajnosabb, hogy szinte csak ezt az egyféle salátát tudják elképzelni is belőle. A céklát héjában megfőzik, majd lereszelik, sós-cukros-ecetes vízzel leöntik és reszelt tormával, egész köménnyel ízesítik. Tulajdonképpen isteni saláta, lehet enni ételek kísérőjeként, de önmagában is megállja a helyét. Nos, én ezt készítettem el, de reformosítottam egy kicsit. A céklákat meghámoztam és nyersen lereszeltem. A többi ugyanaz volt. Vizet nagyon keveset kell hozzáönteni, mert úgyis ereszt levet a saláta. Ha valaki esetleg nem szereti a zöldség ress, ropogós állagát, akkor készítse el hamarabb a salátát és hagyja egy ideig állni. Úgy is nagyon finom. Különben nyers céklasalátát én gyakran szoktam enni, kész kín számomra az a 2-3 nyári hónap, amikor nem lehet kapni, illetve a kertben még nincs. Erről fotó nem készült, sajnos.

Szalonnás steak


Nagyon elmaradtam az írogatással, lehet nem is tudok bepótolni mindent, de igyekszem!

Még szerdán készült ez a finomság, ezzel vártam haza Férjecskémet a hosszú, 6 órás útról. Igenám, de picivel hamarabb érkezett, mint előrejelezte, úgyhogy a köretnek való még nem volt el(ő)készítve, így hősiesen feláldozta magát és a húst csupán savanyúsággal ette:D Mint mondta, engedtessék meg neki is, hogy húsnapja legyen!:P



Ehhez igazából szűzpecsenyére lett volna szükség, de így combból is finom lett. (Mert megkóstoltam, hiába volt zöldségnapom!) A húsdarabom nem volt valami szép, szabályos alakú, ezért letettem a bécsi szelet-készítésről és inkább ezt találtam ki. A húst hosszában kettőbe, majd kis, kb. 2 cm vastag érmékre vágtam. Megszórtam őket só-bors-paprika-őrölt kömény keverékével és néhány órát pihentek a hűtőben. Sütés előtt a nemrég (el)hozott házi füstölt szalonnát először vékony szeletekre, majd hosszában kettőbe vágtam, így ezek is kb. 2 cm-esek lettek. A húsdarabokat kvázi kerekre formáztam (nyomogatással) és a szalonnaszeletekkel körbetekertem. 2-2 fogpiszkálóval tűztem meg őket. A serpenyőben nagyon kevés olajat hevítettem és beleraktam a hússzeleteket.



Mindkét oldalukon kb. 5-6 percig sütöttem, végül pedig alájuk öntöttem 2 dl-nyi bort és néha átforgatva őket, addig pároltam, míg a bor elpárolgott. Nagyon jó puhák lettek, kívül szép pirosak, belül még enyhén rózsaszínesek, Férjecském és anyósom is dicsérte. Savanyúkáposzta volt a körete.:D (Eredetileg krumplipürét akartam.)

2009. március 14., szombat

Mi ez?


Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, de valamikor az ősszel: Borókának kiütései lettek, valami foltszerű, száraz, hol pirosasabb, hol halványabb elváltozások. Legelső reakcióm az volt, hoyg Bepanthennel kenegettem, majd amikor nem múltak, felváltva tettem rá Nidoflort és Fluocinolont. (Ezek nálunk kapható kenőcsök, Krisztának a hasonló tüneteire ezek mindig hatásosak voltak; anno a doktornő ajánlotta így.) Mivel így sem volt változás, beszéltem a doktornővel, aki a Clotrimazol folyadékot ajánlotta, illetve a metilénkéket. No, ez utóbbival még sosem vettem rá magam, hoyg bekenjem, irtózom attól, hogy teljesen bekékítsem szegénykémet. A fentiek mellett rendszeresen kenegettem a Nivea érzékeny bőrre való babatestápolójával is. Aztán szépen elmúltak, de hogy mitől, fogalmam sincs.

Megkönnyebbültem, mert Krisztának is egyszer volt, elmúlt és többet nem jöttek elő. De boldogságom nem sokáig tartott, néhány hét után ismét előjöttek. Azóta pedig még vagy kétszer elmúltak és előjöttek. Főleg a hasán és a hátán deréktájban jelennek meg, de a külsőcombját és az alkarját is „megtámadják”. Hiába kenem bármivel. Próbáltam néhány napig megvonni tőle a tejtermékeket és a tojást, de nem láttam javulást. Tejterméket amúgy sem fogyasztott sokat, csak éppen, ami az ételben volt benne, tojást pedig csak kb. 11 hónaposan kapott először, a kiütések pedig jóval előtte jelentek meg. Sőt, akkoriban még semmiféle tejterméket nem kapott az anyatejen kívül! Ezért gondoltam azt, hogy esetleg a liszt lehet a ludas a dologban. Vagy ki tudja mi?

Sokszor lelkiismeretfurdallásom van, mert Boróval nem voltam annyira körültekintő, ami a hozzátáplálást illeti, mint Krisztával. Bár saját magamat is próbálom nyugtatni és meggyőzni, hoyg ez nincs éppen így, hiszen Boró 6 hónapig kizárólag anyatejen élt és a hozzátáplálást is abszolút fokozatosan csináltam. Kriszta 7 hónaposan kapott tejtermékeket először, Boró pedig megvolt már 9 is, azt hiszem, akkor is ezerévben egyszer kapott. Tojást mindkettőnek kb. 11 hónaposan adtam először, hogy mire a szülinapi tortát kellene enniük kiderüljön, hogy nem okoz-e gondot nekik. Amivel jobban siettem Borónál, az a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése volt. Kb. 7 hónaposan történt meg ez, bár talán valamivel később is. Ami miatt mérgelődöm és főleg emiatt van lelkiismeretfurdallásom, az az, hogy Boró sokkal hamarabb, olyan 10 hónaposan már legtöbbször azt ette, amit mi. Igaz, azóta nem sózok annyira, borsot csak abba teszek, amibe nagyon muszáj és esetleg ő nem is eszik belőle, az ételízesítőt 95%-ban elűztem a konyhából, nem főzök zsírosan. Mégsem hagy nyugodni, hogy Kriszta egyévesen még csak néhány ételt evett a mienkből, és még utána is 2-3 hónapig sokszor főztem neki külön. Persze, Borónak is megteszem még most is, de nem olyan arányban, mint Krisztánál akkor. Kriszta ennyi idősen nem kapott üzleti cuccokat, a sonkát, májkrémet majdnem másfél évesen ismerte meg (igaz, májkrémet még Boró sem evett, csak olyat, amit itthon készítettünk), a virslivel pedig még később találkozott. Sajtből is legtöbbször az anyósom által készítettet kapta. Ezzel szemben Boró már ismeri ezeket és – sajna – szívesen is eszi, főleg a virslit.

Hogy miért írtam le mindezeket? Mert nagy elhatározáshoz jutottam: ha étel okozza a kiütéseit, akkor kiderítem, mi az. Megvonok tőle mindennemű állati eredetű ételt, tojást és tejtermékeket is beleértve és minden sikértartalmú gabonát is. Persze, nem örökre, isten ments, csak 2-3 hétig. Azután pedig szépen rendre elkezdek adogatni neki ezt-azt, megfelelő időközönként, természetesen. És várom a reakcióját. Remélem, sikerrel járok. Persze, feltehető a kérdés, miért nem csináltatok egyből egy allergiatesztet és hamarabb fény derülhetne rá, de az az igazság, hoyg nem tudom, itt mennyire megbízható az ilyesmi, illetve, hoyg egyáltalán van-e. Mármint a doktornő szerint lehet csináltatni, de nem tudom, hogy ingyenes-e vagy sem, nem tudom, hogy ilyen kicsin érdemes-e vagy sem, nem tudom... sok mindent nem tudok. Ha nem lesz más hátra, hát elviszem, de fölöslegesen nem tenném ki ilyen-olyan „tortúráknak”.

Nagyon nehéz ez, amibe belevágtam, nem is tudom elképzelni, hogy egyesek hogyan tudják mindezt önszántukból csinálni. Hatalmas akaraterő kell hozzá, az biztos, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Most a legégetőbb problémám, hogy egy gluténmentes kenyeret tudjak összehozni. A főtt ételekkel nincs baj, azokat zöldségekből elkészítem, de reggelire-vacsorára nehéz kiagyalnom ezt-azt. A tejbegrízet szereti nagyon és már sokszor csináltam is neki köles vagy kukoricakását, hol zöldséggel, hol gyümölccsel kombinálva, de kását sem adhatok neki minden nap! Tegnap összeállítottam egy kenyeret, de nem lett semmi sem belőle. Ma viszont sikerült egyet találnom, ami már el is készült, de kíváncsi vagyok, milyen a belseje, ehető-e. Az a gond vele, hogy tojásfehérje is jár bele, úgyhogy nem teljes az örömöm, nem tudom a tojást teljesen kiiktatni ezek szerint. Kihagyni nem mertem, mert akkor lehet hiába dolgoztam volna ismét és a hozzávalókat is elprédálom, mint tegnap. És sajnos, gluténmentes lisztkeverékeket nem tudok megengeni magunknak, egy félkiló belőlük kb. 6-7-x drágább, mint egy kiló búzaliszt.

Hát ez a helyzet, és cseppet sem könnyű. De remélem, ezen is túlleszünk. Minél hamarabb.


Nem szokásom, ennyire búskomor hangvételűnek lenni, ezért próbálom is ellensúlyozni a szöveget néhány képpel. Zenészlányok, mert hiszen a zene, a dal mindennapos nálunk, és válság, nehézségek ide vagy oda, kicsi drágáink révén a nevetés is állandó vendég hajlékunkban.







2009. március 11., szerda

Exotikus rizs friss zöldségsalátával


Egyszerűbb és gyorsabb étel aligha van, nem utolsó sorban pedig igényes(nek néz ki) és mutatós.


Nekifogtam(forma) a 90 napos diétának. Azért csak halkan írom le, mert nem tudom, mennyire fogom tudni tartani, de hogy kezdeni kell/ett valamit magammal, az már biztos. Módosítom is a diétát, nem is kicsit, de másképp nem tudom csinálni. Majd kiderül, így mennyire hatásos lesz, de szerintem nem lesz gond vele.

Nos, a mai keményítőnapra rizset készítettem. Egy csapásra pedig két legyet is ütöttem így, mert Kisebbikemnek is nyugodtan adhattam. (Erről majd máskor, egy következő bejegyzésben...)
Sima salátát terveztem belőle, friss zöldségekkel, de aztán eszembe jutott Duendének a múltkori sütőben készült rizse. Pici módosításokkal, és persze, hús nélkül, késztettem el.

Egy kisebb tepsi alját beolajoztam és elterítettem benne 25 dkg rizset. Egy másik edényben készítettem el a „páclevet”: citrom- és narancshéjat reszeltem bele, fél citromnak a levét szorítottam ki, majd adtam hozzá. 1 ek. mustárt, 1 ek. szójaszószt, 2 ek. cukrot, 1 leveskockát (húsleves hiányában) sót, borsot, 3 szegfűszeget, 1 darabka csillagánizst és 2 szem kardamomot (ezeket kissé összetörtem), 2 dl bort, és felöntöttem annyi vízzel, hogy kb. 6-7 dl lé legyen belőle. Jól összekavartam, majd ráöntöttem a rizsre. Alufóliával lefedtem és 20-25 percre a forró sütőbe toltam. Hmm, az a illat!


A salátához 2 közepes hagymát négybe, majd kb. félcentis darabokra vágtam, és ugyanígy jártam el a jól megmosott, de nem hámozott kígyóuborkával és a kicsumázott kápiapaprikával is. Icipicit sóztam (alig tettem sót, olyan jó ízük volt, kár lett volna „elrontani”), citromlevet facsartam rá és meglocsoltam 2 kanál olívaolajjal. Jól összekevertem és már lehetett is enni.

EK - 2010/12

2009. március 10., kedd

Hagymás puliszka hamis kolbásszal


Puliszkát szerettem volna enni tegnap, de későre „ébredtem fel” és a túró már nem olvadt volna ki idejében. Mi mással lehetne enni? – morfondíroztam. És akkor beugrott, hogy pirított hagymával, de persze, szépen megbolondítva ezzel-azzal.

Meghámoztam és közepesen apróra vágtam 4 hagymát. 3 szelet szalonnát vékony csíkokra vágtam és a zsírját kiolvasztottam. Erre dobtam rá a feldarabolt hagymát és pár percig dinszteltem. Megszórtam pici pirospaprikával és felöntöttem 2-2,5 decinyi vízzel. Megsóztam, borsoztam és hagytam párolódni, míg zsírjára nem sült.
Közben puliszkát főztem, de ezúttal kissé keményebbre kell készíteni a szokásosnál, hogy ügyesen lehessen kiszaggatni. Az sem baj, ha ezt készítjük el hamarabb és hagyjuk állni, hűlni egy kicsit.
Végül a megfőtt puliszkából egy kanállal galuskákat szaggattam és egymás mellé helyeztem a pirított hagymán. Közben meg is locsolgattam a zsíros hagymával. Végül ráöntöttem és elterítettem rajta egy doboz tejfölt és jól megszórtam reszelt sajttal. Én serpenyőben készítettem ezt, ezért csak egyszerűen lefedtem egy fedővel és pár percig a tűzön hagytam még, hogy a sajt jól ráolvadjon, de persze a sütőben is be lehet fejezni. Ahogy én csináltam, viszont, egyszerűbb, gyorsabb.
Férjecském szerint tökéletes krízisbeli étel volt. :D Hordós savanyúkáposztával ettük.



Ehhez az ételhez nem is kellett volna semmi plusz, a hamis kolbász csak hirtelen felindulásból és próbából készült. Ha pedig már megvolt, odabigyesztettem a tányérokra. Na nem mintha annál finomabb nem létezik a világon, de azért meg lehet enni. Csak éppenséggel senki ne úgy álljon hozzá, hogy most húst fog enni.
Éppen Tündinek a receptes füzetéből írogattam ki ezt-azt, amikor megláttam ezt a hamis kolbászt benne. Mindenem volt hozzá, így gondoltam, kipróbálom.

3 ek. tejben feloldottam 1 kiskanál cukrot és 1 dkg élesztőt. Felvertem 3 tojást, amibe belekavartam 4 ek. prézlit és 6 ek. grízet. Hozzáöntöttem az élesztős tejet is, belenyomtam 4-5 kisebb cikk fokhagymát (de lehetett volna fokhagymásabb is), belemorzsoltam egy ételízesítő kockát, borsoztam és még egy pici sót is tettem bele. Jól elkavartam és meleg helyen pihenni hagytam.
35-40 perc múlva a masszát még egyszer összegyúrtam, olajat hevítettem, a kezemmel kb. 10 centis kolbászkákat formáltam és a forró olajban szép pirosra sütöttem őket. Papírtörlőre szedtem ki, hogy felszívja a fölösleges olajat. Egy edényben vizet forraltam és amikor megsültek a kolbászok, az összeset beledobtam és 1-2 percig főztem őket. Így jó puhák lettek. Mustárba mártva nekem nagyon ízlettek. Langyosan a legjobbak, ha teljesen kihűlnek már nem olyan finomak.

Vasárnapi ebéd


Nem lesz túl látványos ez a bejegyzésem, pedig igazán finomat ettünk vasárnap! Csak fotózni már nem volt alkalmam, sőt, talán kicsit dilisnek is tűntem volna vele!:P



Anyuéknál még mindig nagy volt a felfordulás, úgyhogy kijelentettem, hogy vasárnap nálunk ebédelnek. Anyu el is fogadta, legalább nem kellett azzal (is) bajlódnia. De azért nem volt „tétlen”, rögtön a fagyasztóhoz ment és elővett egy zacskó valamit. Szép sárga húsú házi majorság (baromfi) volt, még nem tudtuk, hogy kakas vagy ruca (kacsa).



Végül kakasnak olvadt ki :D, amin csak amúgy lógott a sok-sok sárga háj. No, ennek híve nem nagyon vagyok, úgyhogy le is tisztítottam, amennyire csak tudtam, még így is volt elég zsírja a levesnek.


Amolyan újházi húslevesnek indult, de végül nem úgy tálaltam, mert nem volt időm külön kifőzögetni a betétnek valókat. Egyszerűen laskával (cérnametélt) ettük, nem került a tányérba borsó, gomba, de még a levesben főtt zöldségek sem. Azokat elrágcsálták tegnap a lányok.
Szóval, a kuktába beletettem a feldarabolt kakast, majd ezekre tettem 4 szép murkot (sárgarépát), 1 petrezselyemgyökeret, fél zellert feldarabolva, 1 hagymát egészben, hámozatlanul, néhány cikk fokhagymát, szintén hámozatlanul (de jól megmosva), kb. 10 szem szemes borsotm egy aprócska darab csípős paprikát és félmarék sót. A kuktát felöntöttem háromnegyedig vízzel, majd lassú tűzön, kb. 2 órát főztem. A házi tyúknak, kakasnak több időre van szüksége, hogy teljesen megpuhuljon, ezért főztem ennyit. Az íze viszont mennyei, össze sem lehet hasonlítani azzal, amit üzletből vásárolsz.
Miután megfőtt a hús, a zöldségekkel együtt kiszedtem, majd a levest átszűrtem. A tésztát külön kifőztem, majd rámertem a levest.

Másodikként a levesben főtt húst ettük krumplipürével. A főtt húsokat még megsóztam, borsoztam és megszórtam egy pici pirospaprikával, tepsibe tettem, kb. 2 dl húslét öntöttem alá és a sütőbe toltam, hogy kissé megpiruljanak és a bőrük szép piros legyen. Kétféle szószt csináltam mellé: paradicsomszószt és meggyszószt. Még sosem ettem gyümölcsszószt hússal és meglepődve vettem tudomásul, hogy nagyon finom. A társaság két csapatra oszlott, a férfiak paradicsomosat ettek, a női vonal pedig a meggyest részesítette előnyben.

Ez van: változik az ízlésem. :)

2009. március 8., vasárnap

Paradicsomos gomba



Gyönyörűszép közepes méretű gombákat vettem, méghozzá olcsón. Nem is olyan messze tőlünk, 10 percnyi kényelmes sétaidőre, gombát tenyésztenek. Már régebb tudomást szereztem róla, de nem tudtam pontosan, hogy hol. Még múltkoriban viszont, amikor szánkózni voltunk, felfedeztem és már egy ideje készültem, hogy vásároljak. Majdnem feleáron adják a zöldségesnél kaphatóhoz képest!

Gyorsan átmostam őket folyó víz alatt és hagytam, hogy lecsepegjenek. Ezalatt megtisztítottam 4 fej hagymát és nagyobb cikkelyekre vágva egy tepsi aljára terítettem. Egy fej fokhagymát is cikkekre szedtem és jól megmosva, de hámozatlanul a hagymára szórtam. Megsóztam, borsoztam, majd a gombákat is elterítettem a tepsiban. Sót szórtam rá, majd meglocsoltam kb. 2 decinyi paradicsomlével. Ha valakinek csak paradicsompüréje van, akkor azt némi vízzel hígítva öntse a gombára, de ne tegyen túl sok vizet, mert úgyis ereszt a gomba! Végül még sóztam egy picit, meglocsoltam egy pici olívaolajjal és őrölt borsot szórtam rá. Alufóliával letakarva kb. 25 percig pároltam, majd levéve a fóliát még vagy 10 percet sütöttem, hogy a leve jócskán elpárologjon. (A gombának nem kellene ennyi idő, de hogy a hagyma jó puha legyen, muszáj.) Sima krumplipürével tálaltam. A héjában sült fokhagymák külön élvezetet jelentenek, teljesen megmarad az aromájuk, miközben a teljes fogás is átveszi az ízüket. Csak „lefogjuk” őket a száruknál és a villával könnyedén kinyomjuk a húsukat.


2009. március 7., szombat

Sárgarépasaláta tükörtojással



Tegnap valami gyors ebédet akartam magamnak. Hááát, mi gyorsabb egy tükörtojásnál? Szinte semmi. De nem akartam csak úgy befalni, hanem fel akartam dobni valamivel. A hűtőben 2 murokkal (sárgarépával) néztem farkasszemet, és már döntöttem is. Ilyet még nem ettem és nem készítettem, de biztos voltam benne, hogy finom lesz. A lányoknak is készítettem; nekik finomra reszeltem a murkot, magamnak a nagylyukú reszelőn. Ezután megsóztam, megszórtam fokhagymagranulátummal, meglocsoltam 1 kanálnyi olívaolajjal és végül nyakonöntöttem egy kis doboz joghurttal. Szárított oregánót tettem bele. A lányoknak is ugyanez volt az ízesítés, de sokkal enyhébben. Kisebbikem csak amúgy tátogott, ha nem adtam elég gyorsan, méltatlankodva reklamált. Nagyobbikom, az ebédje után, tükörtojást is evett a LépaLobi-saláta mellé.:D

Ez az „étel” tényleg 10 perc alatt készen volt, és mintegy mellékesen, nagyon jólesett.

(Jaj, másnak lehet, hogy nem így néz ki a tükörtojása, de én egy kanállal mindig locsolom a forró olajat a sárgájára, hogy az a fehérje, ami körülveszi, megszilárduljon. Nem szeretem, ha zselatinszerű akármik nyúlnak, amikor mártogatom a sárgáját. Mert az azért nagyon is folyós marad!)

2009. március 6., péntek

Dió


Tegnap sütésre is adtam a fejem. Nem tudtam, mire vállalkozom: déltől 4 óráig csak bögyörgettem és vajaztam és nyomkodtam és tördeltem és mellesleg egy délre nem alvó 3 éves plusz egy 2-kor megébredt egyéves sündörgött körülöttem. Azt hiszem, nem egyhamar készül ismét DIÓ. Bár a végeredmény most már kárpótol a vesződségért, mert nagyon finom lett. Remélem, este is fog ízleni a társaságnak, ugyanis Stuart és Beth, az amerikai házaspár, aki az angol kurzuson tanít, meghívták magukhoz a csoportunkat és ezért készítettem ezt az aprósüteményt.


Olcsó és finom recept, csak az a baj vele, hogy ha nincs meg a sütéséhez a célszerszám, akkor nem lehet megcsinálni. Legalábbis nem ilyenre. De akkor lehet korongokat vágni és keksz lesz belőle. Azokat is ugyanúgy meg lehet tölteni krémmel.

A tésztához szükséges: 0,5 kg liszt, 25 dkg zsiradék (vaj, zsír vagy margarin, mindegy), 10 dkg darált dió, 14 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kiskanál szalakáli (étkezési ammónia), 1 ek. ecet, 2-3 ek. tej.
A zsiradékot elmorzsoljuk a liszttel, majd rendre hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A szalakálit felfuttatjuk az ecettel és úgy tesszük a tésztába, így nem fog érződni semmi sem belőle. Jól, de gyorsan összegyúrjuk, kissé kemény tésztát kell kapnunk és fóliával letakarva kb. 1 órát pihentetjük a hűtőben.
Ezután mogyorónál valamivel nagyobb, de diónál kisebb golyókat formázunk a masszából és a felforrósított, kivajazott öntöttvas-formákba helyezzük őket. A fedelét rányomjuk és addig sütjük, amíg a „dióhéjak” szép aranybarnák lesznek.
Mivel a tésztából egy kevés kifolyik a formából és elterül a „héjak” között, miután a kis kupák kihűltek, letördeljük azt az odasült masszát.
Végül megtöltjük őket krémmel.

Én ezúttal Raffaello-krémmel töltöttem meg őket:

1,5 dl vízből és 20 dkg porcukorból (legközelebb kevesebet teszek, mert nekünk ez túl édes) szirupot főzünk és még úgy forrón belekeverünk egy 25 dekás margarint. Elkeverjük, majd kihűtjük. Ekkor belekavarunk 25 dkg tejport és 30 dkg kókuszreszeléket és hűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjen.

Ebből a masszából Raffaello-golyókat is lehet csinálni, de akkor 35-40 dkg kókusz kell bele. A közepükbe dió-, mogyoró- vagy manduladarabkákat tehetünk és persze, kókuszreszelékbe forgatjuk őket. Én a maradék krémből készítettem néhány golyót, de alig jutott kézre!

A fotókat kissé összekevertem, de most már nincs időm újratölteni őket. (Nem tudom csak úgy húzogatni őket valamiért.)
A következő kép a harmadik lenne a sorban, úgyhogy gondoljátok oda! :)

ÜNNEP - 2011.






2009. március 31., kedd

40 év

Bejegyezte: sedith dátum: 8:48 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ennyit töltött együtt eddig Anyu és Apu. Éppen vasárnap volt a házassági évfordulójuk. No meg lassan egy hónapja, hogy az új házba költöztek, tehát ünnepelni kellett! Anyu a kalsszikus ünnepi menüjét főzte meg, amivel mindenkinek a kedvében szeretett volna járni.
Húsleves
Pulykasült és bécsi szelet tarhonyával



Gyümölcsös zselatintorta




A torta koprodukció volt, én vertem a habot és állítottam össze a pépet, Anyu megfőzte a pépet és összerakta a tortákat, majd másnap reggel én vertem fel a tejszínt és díszítettem ki őket.

2009. március 30., hétfő

Muffin - ismét

Bejegyezte: sedith dátum: 11:11 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Pénteken reggel ötlettelen voltam a reggelit illetően, és mivel Férjecském is egy ideje kényszerszabadságon van a hét utolsó munkanapján, hát valami tartalmasabbat, laktatót kell kitenni az asztalra. Muffint ütöttem össze, ezúttal hagymásat-murkosat (azaz sárgarépásat).

Hagymás-sárgarépás muffin
1 csésze lisztet, 1 teáskanál sót és 1 teáskanál sütőport összekevertem, majd beletettem 1 nem túl apróra vágott vörös- és 1 lilahagymát, 4 kisebb cikk fokhagymát felaprítva és 1 közepes sárgarépát finomra reszelve. Külön felvertem 1 tojást, hozzáadtam 3 nagy evőkanál tejfölt, 3 ek. olajat és kb. 1,5 dl tejet. A szárazakat összekevertem a folyékonyakkal, majd a kikent muffinformákba töltöttem a masszát és megsütöttem őket.

Délután a zenészpróba idejére ismét muffinnal készültem, de ezúttal édeseket dobtam össze: kókuszosat és mazsolásat. A két recept szinte egyforma volt, annyi volt a különbség, hogy a mazsolásban a kókuszreszeléket liszttel pótoltam. De leírom...

Kókuszos muffin
1 csésze lisztet, fél csésze kókuszreszeléket (100 g volt), csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

EK - 2012/2
 



Mazsolás muffin
1,5 csésze lisztet, 100 g mazsolát, csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

Tejfölös csirke

Bejegyezte: sedith dátum: 10:57 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

 "étteremalakítás"

Csütörtökön rántottát ebédeltünk. Nem volt gáz du. fél 3-ig, Férjecském is hamarabb hazajött, így a csirkecomb vacsorára lett meg. De ez semmit sem rontott rajta, sőt, még ízletesebb lett.

8 db csirkefelsőcombot megtisztítottam, megmostam és bepácoltam. Csak sóval és borssal. Aztán elkészítés előtt tepsibe tettem, pici olajjal meglocsoltam, öntöttem alá 1 dl vizet és alufóliával lefedve megpároltam. Végül levettem az alufóliát és a húsokra öntöttem 2 dl fűszeres (só, bors, pirospaprika) tejfölt. Ezután megszórtam egy kicsi prézlivel is őket és mentek vissza a sütőbe még 10-15 percre. Isteniek lettek a húsok és isteni lett a mártás körülöttük. Mivel én amúgysem eszem semmi köretet most a húsok mellé, a család többi része sem kap. Nekik sem árt, ha nem esznek fehérjét szénhidráttal, keményítővel. Savanyú uborka volt mellé. :) 


2009. március 26., csütörtök

Diós golyók - házi túróból

Bejegyezte: sedith dátum: 13:50 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

"étteremalakítás"

A különféle tejtermékekből készült golyócskák is virágkorukat élik a gasztrobloggerek körében, így hát én sem maradhatok ki a sorból. Annál is inkább, hogy mostanában ismét többször készítettem házi túrót.

Nagyon egyszerűen szoktam csinálni. A friss házi tejet átszűröm és egy tiszta konyharuhával letakarva 1-2 napig a konyhában hagyom megalvadni. Amikor jó kocsonyás, elkezdem felmelegíteni, de nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor a túró kemény és nem krémes lesz! Egy kanállal néha óvatosan belekavarok, hogy mindenhol egyformán átmelegedjen, de nem akarom túlságosan összetörni sem. Amikor úgy érzem, hogy elég meleg (kisujjamat beledugva már jó meleg, de még nem éget), félreveszem (általában nem a nyílt lángra teszem, hanem vasalátétre) és hagyom magában kihűlni. Forrón nem jó átszűrni, mert nem marad szinte semmi belőle. Amikor teljesen kihűlt, leszűröm. Egy időben csak a tésztaszűrőben tettem, de mostanában vászonzacskóba szoktam tölteni, felakasztom és így hagyom lecsepegni 1-2 napig. Többrétű géz vagy tiszta függöny is nagyon jó szolgálatot tesz ehhez, én azért használom a vászonzacskókat, mert egy, hogy vannak, kettő pedig, hogy így nem kell bogozgatnom a sarkokat, csupán felakasztom a felső konyhaszekrény egyik fogantyújára, alá teszek egy tálat és kész is.
A zacskóból kiborítva kész a finom házi túró, amit bármibe fel lehet használni.
A „mi” (én tanultam a receptet, anyósom szokta készíteni) specialitásunk a házilag készített (krém)sajt, amit hamarosan én is megcsinálok, de még le kell csepegnie addig egy adag túrónak.

A diós túrógolyók már egy ideje foglalkoztatnak, amikor pedig Fűszeres Eszternél olvastam róluk, döntöttem, hogy megpróbálkozom velük. Kb. 25 dkg túrót jól összegyúrtam sóval és jó maréknyi durvára tört, pirított dióval. A diót először minden zsiradék nélkül megpirítottam, amikor pedig kihűlt, zacskóba tettem és a laskaserítővel (sodrófával) néhányszor átgurultam rajta. Végül olajos kézzel diónyi golyókat formáltam a masszából és egy befőttesüvegbe helyeztem őket. Az üvegbe még tettem: szemes borsot, 6 db. egészben hagyott fokhagymacikket, 2 szem szegfűborsot, 1 babérlevelet, kb. 2 teáskanálnyi mustármagot, egy teáskanálnyi szárított oregánót és egy szárított csípőspaprikát, majd felöntöttem olajjal.



Biztos „bűnt” követtem el, hogy parlagi napraforgóolajjal öntöttem fel, de pillanatnyilag nem engedhettem meg magamnak, hogy olívával tegyem. De persze, aki teheti, az inkább azzal öntse fel. Ahogy kész volt, lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Nálam csak 2 napot állt, ugyanis ma ehetek tejterméket, és következőleg 4 nap múlva, de annyit már nem lett volna türemem várni. Azonban több napig érlelve még finomabb lehet, mint így. Nekem mindenesetre nagyon ízlett és biztos fogom még készíteni!


2009. március 25., szerda

Csokis-banános palacsinta

Bejegyezte: sedith dátum: 9:51 9 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

"A nagy étteremalakítás nemsokára ismét a Viasat3-on!!!"

Amikor gyorsan édességet, süteményt kellene enni, mi sem egyszerűbb a palacsintánál?
Az eredeti előzmény viszont az volt, hogy Nagyobbikom behozta az Anna és Peti-könyvét a konyhába, letette anyósom elé és odabökött az egyik oldalra: Süssünk palacsintát! Meglepődtünk, de persze, tudtuk, hogy nem olvasni tanult meg a háromévesem, csupán már ismeri a meséket és a hozzájuk kapcsolódó képsorokat. Intenzíven mutogatta mamájának, hogy Anna és Peti „apája” feldobja a palacsintát és úgy forgatja meg, majd büszkén és boldogan újságolta, hogy az ő anyucija is úgy csinálja.
Ezzel pedig már el is döntöttem, hogy szénhidrátnapi vacsorám és egyben a lányok vacsorája is palacsinta lesz. Méghozzá csokisan-banánosan. Ilyet még sosem csináltam (Mindaddig, amíg egyszer Zita meg nem kínált finettis, azaz nutellás palacsintával, eszembe nem jutott, hogy lehet mással is tölteni a palacsintákat, mint lekvárral és ordával. Ez utóbbiról majd egyszer később, ordaszezonban!), de sejtettem, hogy nem lehet rossz! Naná, hogy nem is lett.



A palacsintamasszát Duende szerint készítettem, bár bevallom, a liszt mennyiségét sem mértem meg, csak úgy szemre tettem belőle. De kb. annyi volt. És nem tettem hozzá cukrot, mert azt tapasztaltam, hogy ha cukor is van benne, nehezebb megfordítani, jobban tapad a serpenyő aljához. És amúgyis elég édes volt a töltelék, sőt! Illetve, hirtelen ötlettől vezérelve, szórtam még a masszába kb. fél teáskanálnyi sütőport is. Nem szoktam különben, de kíváncsi voltam, mennyire befolyásolja az állagát; nem nagyon, bár mégis kissé puffosabb lett.
Szóval megsütöttem a palacsintákat majd megtöltöttem az elkészített krémmel. Felolvasztottam olyan 15 dekányi fehér csokit (ezennel el is fogyott a Boró szülinapjakor egyszer már felolvasztott, csak éppen fel nem használt csoki) és elkavartam féldeci tejel, hoyg krémes legyen és majd ne dermedjen meg teljesen. Miután levettem a lángról és egy-két percet hagytam hűlni, belekavartam két érett és villával összetört banánt. Elkavartam és mindegyik palacsintát megkentem jó evőkanálnyi töltelékkel.


2009. március 24., kedd

Gyors pizza

Bejegyezte: sedith dátum: 14:38 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

"étteremalakítás"

Nem terveztem ma pizzát enni, de mire eljött az ebédidő, mégsem fűlt a fogam a laskához (tésztaféléhez). Már késő volt, hogy dagasztani kezdjek, az üzletben pedig nem kaptam kész pizzalapot. De sebaj, megoldottam én, méghozzá nagyon gyorsan és ... finoman!

Graham kenyeret vettem éppen, így abból készült. A legkisebb tepsimet kikentem vékonyan olajjal és a kenyérszeleteket jó szorosan egymás mellé raktam bele. Ahol kellett, el is vágtam őket, hogy szinte semmi rés ne maradjon közöttük. Egy kis üveg házi ketchupot rákentem a szeletekre, majd az ősszel eltett lecsóból is tettem rájuk. Végül 3 közepes méretű gombát szeleteltem fel és osztottam szét a pizzán. Kb. 10 percre tettem a nagyon forró sütőbe, ezalatt a kenyérszeletek alja szépen megpirult, az egész jól átforrósodott, a gomba pedig megpuhult. Mivel nem sóztam, nem engedett levet; nem is szabad sózni, csak miután kivesszük. A legvégén kb. 2 deka reszelt sajttal szórtam meg. Természetesen, lehet tenni többet is rá, sőt más hozzávalókat is, de én csak olyasmit használtam, amit a diétám megenged. A sajt úgyis „bűnözés” volt, de egy-egy ilyen kis kihágás még nem a világ!


2009. március 23., hétfő

Ordás-barackos torta

Bejegyezte: sedith dátum: 13:26 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

"étteremalakítás"

Ezt a könnyű tortát még tavaly nyáron készítettem, de most eszembe juttatták Duende ricottagolyói. Pedig semmi közük egymáshoz, tulajdonképpen.
Úgy történt, hogy Nagyobbikom nagyon szereti az ordát, ezért apósom, ahányszor csak tehette, útbaejtette a piacot és minket, hogy kedvenc nagyobbik lányunokájának friss ordát hozhasson. Egyszer kicsivel többet hozott, mint amennyit egy-két napon belül el tudtunk volna fogyasztani és megelőzve, hogy tönkremenjen, tortát dobtam össze belőle. Csak abból, ami éppen volt otthon.

Ordás, barackos torta

Hozzávalók (24 cm-es formához): 10 dkg vaj, 20 dkg darált keksz, 2-3 evőkanál cukor, 2 evőkanál kakaó, rumkivonat, lekvár; a krémhez: 50 dkg orda, 1 tasak vaníliás pudingpor, 3,5 dl tej, 5 evőkanál cukor, kb. 50 dkg érett barack.

Elkészítése: A vajat habosra keverjük, majd beletesszük a darált kekszet, a cukrot meg a kakaót, ízesítjük 1-2 evőkanál rumkivonattal, majd annyi savanykás lekvárt dolgozunk bele, hogy jól formázható, de keményebb masszává álljon össze. Egy 24 cm-es tortaformát kibélelünk frissen tartó fóliával, a masszát egyenletesen belenyomkodjuk, majd a hűtőbe tesszük dermedni. A pudingporból, a cukorból és a tejből sűrű pépet főzünk, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a villával alaposan összetört ordát. A krém felét rákenjük a kekszalapra, befedjük vékony barackszeletekkel, majd rásimítjuk a maradék krémet is. A tetejét is kirakjuk barackkal, majd további 1-2 órára visszatesszük a hűtőbe.   
Nagyon finom lett, sokan ettünk belőle, és mindenki dicsérte.

Az ünnepelt és tortája

Bejegyezte: sedith dátum: 9:10 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

 Bár a képeken nem látszik túl jól, de háromemeletes torta volt, különféle piskótákkal és különféle krémekkel. Volt csokis krém, volt vaníliás és vajas, de visszatérő motívumként mindegyikben ottvolt a barack. Tejszínhabbal vontuk be (sajnos én is segítettem), majd Ani csokis tejszínhabot nyomott rá itt-ott és lecsepegtette tortabevonó zselével. Még Férjecském is repetázott belőle, ami nála nagy szó!



2009. március 20., péntek

Nem csak a húszéveseké a világ…

Bejegyezte: sedith dátum: 15:05 5 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Pedig mégiscsak az övék. Legalábbis ők azt hiszik. És akár bevalljuk, akár nem, mi tudjuk is, hogy az övék. Mert olyan szépek és fiatalok, olyan nyitottak és gondtalanok, olyan tettrevágyók, buzgók és világmegváltók sosem leszünk, mint húszévesen.
Elevenen él bennem a 20. születésnapom… szépen kicsíptem magam, szoknyában, ingben mentem az iskolába (tanítottam akkor), a csodálkozó szomszéd néni kérdésére pedig titokzatosan azt válaszoltam: annyi vagyok most, hogy sem több, sem kevesebb nem akarok lenni. És milyen igazam volt. Annál kevesebb semmi pénzért nem lennék még egyszer, de ugyanannyi nagyon szívesen. És most, rohamosan közeledve a +10-hez (bár szerencsére addig még van egy év), annál inkább érzem ezt. (Bővebben erről majd kb. 2 hét múlva…)

Most az a lényeg, hogy Húgocskám, a “kicsi” Ani, ma 20 éves lett. Alig hiszem el! Tisztán emlékszem születése napjára, Édesanyám reggel még szépen megfésülte a hajamat, bár jócskán lehettek fájdalmai, mert teljesen más volt, mint máskor, délben 1 óra körül pedig, a hegedűtanárom, akihez éppen megérkeztem, már újságolta is a hírt, hogy megszületett a hugicám. A fellegekben jártam és annak örültem, hogy kislány lett a testvérem és akkor biztos Annamáriának hívják, mert ezt a nevet én annyira szerettem!
Tisztán emlékszem, amikor 6 naposan hazahozták a kórházból és lefektették az ágyra. Csak bámultam és nem tudtam, mit kezdhetek majd ezzel a kis csomaggal. A következő pillanatban pedig már fel akartam venni. Másnap Édesanyám már megengedte, hogy segédkezzek a tisztába tevésnél, amikor néhány hetes volt pedig, már egyedül is tudtam pelust cserélni rajta. És akkor még nem volt Pampers! Most is előttem van Édesanyám elképedt ábrázata, amikor elújságoltam neki tettemet és mint egy trófeát, úgy mutattam fel az összehajtogatott kakis pelenkát: először nem hitte, de amikor jobban szemügyre vett és látta, hogy a pólómon kívül még az orrom hegyét is összekentem, nem volt mit tennie, hát elhitte és nevetett. Azt sem felejtem el soha, amikor a kis akaratos (jópár hónaposan) kicsavarta magát a kezemből, ráesett az ágyra, onnan pedig a földre gurult. Nagyobb volt az ijedsége, mint, hogy megütötte magát, de olyan éktelen üvöltésbe kezdett, mint még soha. A ravasz Édesanyám pedig azt mondta nekem, ha nem mondom meg rögtön, mi történt, megy és megkérdezi az embereket a tévéből, hiszen azok mindent láttak. Én butuska, persze, hogy elhittem!
….. És sorolhatnám az emlékeket, de azt hiszem, bármikor csak abbahagyni lehetne, befejezni sosem. És íme, a kicsi Ani felnőtt, éli a saját életét, nemsokára pedig már neki is saját családja lesz. Nem is akarom elhinni!

Isten éltessen, drága Testvérem!

A munkahelyére ma vitt egy csomó finomságot, amiket tegnap sütöttünk meg ketten. A Snickers-et én követtem el, a Háztető viszont az ő műve volt. Az osztályában lévő gyerekeket pedig finom kókuszgolyóval lepte meg.



Így készültek:

Háztető
Legelőször elkészítette a kekszmasszát:
1 pohár (kb. 2,5 dl) vízből és 20 dkg cukorból szirupot főzött. Belekavart 20 dkg vajat, 2-3 ek. kakaót, ½ kg összetört háztartási kekszet, 1-2 cs. vaníliás cukrot és 5 dekányi mazsolát. Jól eldolgozta, majd háromszög alakú rúdat formázott belőle, belecsavarta fóliába és a fagyasztóba tette.

Ezután sütött egy sárga piskótát:
4 tojás fehérjét (3 is elég lett volna) kemény habbá vert 4 ek. cukorral és 1 cs. vaníliás cukorral, majd belekeverte a tojások sárgáját, 8 ek. lisztet és 1 csapott kiskanál sütőport. Nagyobbacska, kikent-lisztezett tepsiben megsütötte, miután kihűlt pedig, hosszában 3 egyenlő részre vágta.

Végül elkészítette a krémet és összerakta:
1 cs. kókuszízű pudingporból 3,5 dl tejjel sűrű pépet főzött, majd szinte állandóan kavarva, kihűtötte. 1 margarint habosra kavart 20 dkg porcukorral és összekeverte a péppel. Tálcára helyezte az egyik piskótacsíkot, megkente jócskán krémmel (kb. ¼-ét használta fel), majd ráhelyezte a kekszmasszarúdat. Ezt is bevonta krémmel ( 2/4-ét használva fel), majd ráragasztotta a másik két piskótalapot. Végül a megmaradt krémbe kevert 1 ek-nyi kakaót, bevonta vele a “háztetőt” és megszórta gazdagon kókuszreszelékkel.



Snickers
Egy nagyobbacska tepsit jól kikentem olajjal és az alját kibéleltem ostyalappal. 5 tojás fehérjét kemény habbá vertem 6 ek. cukorral, majd belekevertem 3 ek. lisztet, 25 dkg darált diót, 1 ek. kakaót, 1 cs. vaníliás cukrot és 1 kk. sütőport. Ráöntöttem az ostyalapra, elsimítottam (kb. 1 ujjnyi vastagnak kell lennie csupán) és lassú tűznél kb. 20 perc alatt megsütöttem.

A krémhez legelőször szárazon megpirítottam 25 dkg diót, majd egy zacskóba téve, sodrófával, azaz laskaserítővel, többször “átgurultam” rajta, hogy összetörjem. Amikor ez megvolt, egy lábosban karamellizáltam 6 ek. cukrot és belekavartam az összetört diót. Rögtön utána, anélkül, hogy félrevettem volna a lángról, beletettem és elkavartam egy egész margarint. Míg elfőtt a víz, amit kiengedett a margarin, az 5 tojássárgáját habosra kevertem 5 ek. cukorral és beletettem a karamelles-diós masszába. Kavargatva, addig főztem, míg a massza amolyan tejfölsűrűségű nem lett. Ekkor félrevettem a lángról és máris rákentem a megsült lapra.

A tetejére glazúrt tettem, amihez 7-8 ek. porcukrot elkavartam 3 ek. kakaóval, 3 ek. forró vízzel és 3 ek. olajjal. Amikor az egész csomómentes volt, máris kentem a sütire. Ahogy a glazúr megkeményszik rajta, már fogyasztható is.

Ezen a képen látható süti egy másik alkalommal készült, de az a recept nem volt jó: a tésztája túl vastag lett, mivel dupla adagot írt elő, a krémje pedig egyszerűen nem akart megvastagodni, ezért van elfolyva a széleken. A mostani viszont tökéletes lett: ropogós, de puha is, mint az igazi Snickers!



Kókuszgolyó
A kókuszgolyó ugyanúgy készül, mint a kekszmassza, csak ehhez a kekszet nem összetörni, hanem ledarálni kell vagy kekszport kell használni. Amikor kész a massza, golyókat formálunk belőle és kókuszreszelékben meghempergetjük.
A golyócskák a legelső képen látszanak; az a tálcányi finomságot maradt nálunk.

2009. március 19., csütörtök

"Gombás göngyölt husi"

Bejegyezte: sedith dátum: 8:11 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ne feledjétek, holnap este van A nagy étteremalakítás Giannival!!!

“A disznó vagy a pulykamell szeleteket kicsit meg kell ütni hogy szép nagy szeletek legyenek, fel lehessen a töltelékkel tekerni. Sózni kell, picit borsozni, majd állni hagyni. Addig elkészíted a tölteléket bele. Én 6 göngyölt husihoz 60dkg csiperke gombát megpucolok nagyon apróra felkockázok, lajon lepirítom, hogy az összes levét kiengedje. 2 óriási hagymafejet szintén olajon lepirítani nagyon apróra összevágva. 7 tojást keményre megfőzni és apróra összekockázni (én a tojásszeletelővel szoktam) keresztben is rácsukom a szeletelőt, gyorsan megvan. A lepirított hagymát, a létől leszűrt, lepirított gombát és az apróra összekockázott tojást összekeverni pici sót és borsot tenni bele, meg kell kóstolni, azért érződjön egy picit a bors is és a só is, de ne legyen nagyon sós vagy borsos.
A töltelékkel megtölteni a nagy szelet husikat és szépen feltekerni, fogpiszkálóval megtűzni hogy ne folyjon ki a töltelék belőle.
Tepsibe rakni, kevés olajat önteni alá, a tetejét alufóliával lefedni és közepes tűzön sütni kb. 1 órán át, a gomba miatt sok lé ki fog még mindig folyni. Ezt leönteni róla 1 óra múlva. A fóliát már nem kell rá visszatenni egy nagy doboz tejföllel leönteni, sütni még így is kb 20 percig, addig /mi trappista/sajtot reszelni, a sajttal bőven megszórni és pirosra sütni.
Sültkrumplival tálalni.
Jó étvágyat!”




Ez volt a recept, amit Kati, egy volt fórumos társam kb. 3 évvel ezelőtt leírt. Azonnyomban kipróbáltam, Férjecském kommentárja pedig az volt hozzá, hogy mondd meg a barátnődnek, hogy ilyen recepteket máskor is osszon meg veled! És, fene tudja hogy’, de e kedvező fogadtatás ellenére, egyszer sem készült azóta a fogás. Aztán tegnapelőtt olvastam Gabojszánál a gombás hústekercset és rögtön beugrott nekem ez a recept. Tegnap, húsnapom lévén, be is iktattam. Igaz, a leírtakat nem követtem teljes mértékben, mert már nem jutott az időm, hogy újraolvassam, így csak “gyerekkori” emlékeimre hagyatkoztam, de meglepetten vettem tudomásul, hogy egész jól emlékeztem rá. Most teljesen más arányokkal dolgoztam.
5 nagy hússzeletem volt. A só és bors mellett megszórtam még egy kevés fokhagymaporral is. Nem szabad elfokhagymázni! 1 nagy hagymát megdinszteltem és 2!!! db. gombát jó apróra vágtam (pedig hetet vettem hozzá, de nem kellett ennyi) és a hagymával együtt pirítottam. Nem túl sokat, a levét még nem engedte ki, amikor félrevettem a lángról és a három nagyon apróra feldarabolt főtt, kemény tojást belekevertem. Hogy krémesebb legyen, megszórtam egy ek. rizsliszttel és fellazítottam 3 ek. tejföllel. Sóztam, borsoztam. Megtöltöttem vele a húsokat, mindegyikbe jó púpozott ek-nyi tölteléket tettem és még maradt is. Egy tepsibe helyeztem őket és meglocsoltam olajjal. Azért én öntöttem alá 1 dl-nyi vizet is, mert 2 gomba, tudtam, hogy nem enged túl sok levet, bár azért engedett. Végül leöntöttem tejföllel és megszórtam 1 ek. prézlivel, hogy szép pirosra süljön. Sajtot nem tettem rá, mert fölöslegesnek tartottam. Így is nagyon finom volt. Azért a töltelékből kifolyt egy nagyon kevés, de isteni mártás keletkezett belőle a húsok körül. Vacsorára azt ettem kenyérrel mártogatva. Szalmakrumplival tálaltam és, ki-ki kedve szerint, céklasalátával vagy savanyúuborkával ette.



A képen az eredeti, főtt céklából készült saláta látható; Édesanyám jóvoltából készült el, ugyanis készen megfőzve, felszeletelve és félig ízesítve küldte el Aniékkal. Nekem már csak be kellett fejezni.

2009. március 17., kedd

Gluténmentes kenyér

Bejegyezte: sedith dátum: 17:11 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Újabb változat ITT.

Ezt a kenyérféleséget kísérleteztem ki a kisebbik lányomnak. Muszáj volt módosítanom az eredeti receptet; egyrészt mert nem találtam meg minden hozzávalót, másrészt pedig eredetileg tojásfehérje is kellett bele, Kisebbikemet viszont tej-, tojás-, hús- és gluténmentes diétára fogtam. (Bővebben róla: itt.)
De míg az első három kihagyása abszolút nem okoz gondot, fejtörést nekem, a kenyér hiánya bizony nagy gond volt. Az első gluténmentes kenyér ehető volt, nem mondom, de kissé féltem is tőle: tudom, hogy jól átsült, mégis olyan nyersszerű volt, nedves, pontosan, mint egy kifacsart szivacs. Amit tegnap sütöttem, sokkal jobb lett. Nem olyan, mint a hagyományos kenyér, de mint Harmony is írta, ezek sosem lesznek épp ugyanolyanok, úgyhogy nem is az eredeti kenyérízt kell keresni bennük. Nekem pedig az a lényeg most, hogy legyen, amire ezt-az rákenjek, amit beleaprítsak az ételekbe, hogy tartalmasabbak, laktatóbbak legyenek.

Most azt írom le, hogyan készítettem tegnap, de majd megjelölöm az eredeti recept forrását is.

Gluténmentes kenyér
- 10 dkg rizsliszt
- 10 dkg krumplipehely
- 15 dkg kukoricakeményítő
- 1 tk. só
- 2 ek. olaj
- 2,5 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- kb. 4 dl langyos víz
- késhegynyi szódabikarbóna

Az élesztőt elkevertem a cukorral, míg folyós nem lett és felengedtem némi vízzel (a kimért 4 dl-ből). Kimértem a lisztet, a pelyhet és a keményítőt, rájuk szórtam a sót és a szódabikarbónát. Végül a lisztkeverékhez öntöttem az élesztős vizet és további langyos vizet töltve hozzá, összegyúrtam. Néhány percig erőteljesen gyúrtam, míg a massza jól összeállt és közepes keménységű tészta lett belőle. Ekkor hozzágyúrtam az olajat is és egy tálba téve, letakarva, hagytam kelni 30 percet. Ezután ismét átgyúrtam, 12 kis cipócskára osztottam, szép labdákat formáltam belőlük és a kikent muffintepsibe helyeztem őket. (Így könnyebben átsültek, mintha egészben hagyom a tésztát.) Még hagytam kelni vagy 20 percet és utána mentek a forró sütőbe. Kb. félórát sültek. Félidőben meg kellett volna kennem a tetejüket olajjal, de elfelejtettem, így kissé kemények maradtak. Végül kiborítottam őket egy tálba, megspricceltem egy kis vízzel és egy konyharuhával letakarva hagytam kihűlni.
Hogy szereti-e a lányom, nem tudom, de megeszi és ez a lényeg. Azért nagyon remélem, hogy valóban csak két-három hétig kell megvonnom tőle a gluténes dolgokat, mert így nagyon nehéz rendesen etetni, főleg reggel és este. Még jó, hogy a kásákat nagyon szereti!

Az eredeti receptet itt találtam. Köszönöm, Limara!

Citromos-mézes csirke

Bejegyezte: sedith dátum: 10:42 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Vasárnap A konyha titkai című lapból főztem ebédet.



A konyha titkai nem más, mint a Burda finomságok itteni, román nyelvű kiadása, ami havonta jelenik meg. Mivel magyarul nem jutok hozzá, ezt (is) vettem régebb rendszeresen, és a napokban esett le, hogy néhány hónapja már nem szerzem be. Csütörtökön, bevásárláskor, betettem a legújabb számot a kosarunkba, ám a kódja nem volt jó, így ott kellett hagynom, nagy bánatomra. Olyan szívesen nézegettem-olvasgattam volna a jobbnál-jobb recepteket, színes fotókat! Kárpótlásul vasárnap elővettem nem kis gyűjteményem egyik számát és nézegetni kezdtem. Éppen a tavalyi áprilisit „kaptam el”, ami tele volt a mostani (böjti) időszakra is aktuális receptekkel.
Csirkecombot olvasztottam ki, így ahhoz kerestem megfelelő receptet és hamar meg is találtam. Eredetileg úgy szólt, hogy:
Fokhagymás csirke
- fűszeres-savanykás lime-szósszal –


Én viszont elkereszteltem mézes-citromos csirkének, mert ezek adták meg az alapízeit.
A combokat jól átnéztem, hogy ne legyenek bennük tollmaradványok, azaz tokok, átmostam és papírtörlővel megszárogattam őket. Elkészítettem a pácot: 2 ek. mézet elkavartam 1 citrom levével, 1 kiskanál pirospaprikával, 2 ek. olívaolajjal, 1 kiskanál borssal és egy pici sóval. A combokat egy tálba tettem, megszórtam jól sóval és rájük öntöttem a pácot, majd jól beleforgattam őket. Lefedve, de néha megfordítva őket vagy két órát álltak a hűtőben. Közben krumplit hámoztam, megtisztítottam vagy 10 kisebb cikk fokhagymát, két citromot forró vízzel jól megmostam és felkarikáztam. Egy tepsi aljára kevés olajat öntöttem, beletettem a citromkarikákat, közéjük szórtam a fokhagymát, majd elhelyeztem benne a pácból kivett combokat. Az üresen maradt helyekre a négybe vágott krumpli került. Ezt sóztam, borsoztam, majd a visszamaradt páclével meglocsoltam. Még egy pici olaj ment rá, illetve kb. 2 dl vizet öntöttem alá és alufóliával lefedve a sütőbe tettem. Kb. 30-35 perc alatt elkészült. Az utolsó 10 percben levettem a fóliát és úgy sütöttem pirosra.

EK - 2011/9

Friss „piros-fehér-zöld”salátával ettük, amibe viszont egy kis lilát is kevertem, hagyma személyében. A piros kaliforniai paprikát kb. 2 centis darabokra, majd ezeket félcentis csíkokra vágtam, a jégcsapretket, az uborkát (hámozatlanul) és a vörös(lila)hagymát négybe, majd szintén félcentis darabokra szabdaltam. Sóval és citromlével ízesítettem.
Érdekes módon, ezúttal a citromkarikákat nem győztem gyúrni magamba. Egyáltalán nem voltak keserűek, lehet a citrom volt másabb. Mindenesetre, nekem a krumpli nem hiányzott a citrom, a fokhagyma, a saláta, no meg, persze, a hús mellől!

2009. március 16., hétfő

Piros-fehér-zöld...

Bejegyezte: sedith dátum: 15:27 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Kisvirág felhívására:


2009. március 15., vasárnap

Muffin

Bejegyezte: sedith dátum: 16:43 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Jómúltkoriban kaptam Zitától vagy nyolcoldalnyi kinyomtatott muffinreceptet. Múlt vasárnap pedig meg is kóstoltatott velem valami muffint, ami igencsak ízletes volt, és bevallása szerint ott az elkészítési módja a receptek között.

Tegnap reggel, a hajnali szopi után úgy döntöttem, hogy nem fekszem vissza, hanem inkább összedobok reggelire valami finomat. Még nem tudtam mi legyen, de aztán hirtelen eszembe utott a muffin. Tökkkkéletes! – gondoltam és máris láttam (volna) hozzá. De akkor jutott eszembe, hogy oké, ez meglesz, de mit egyék Kisebbikem? Muffin tej és tojás nélkül? Nem hittem volna, hogy létezik ilyen, de megmentésemre a receptek között az első a Reform muffin névre hallgatott. Először ez készült el, a megfelelő változtatásokkal, persze, de le fogom írni az eredeti receptet is. Most viszont, mivel látványilag és ízben is (bár finom volt, csak éppen a másikkal összehasonlítva maradt alul) csupán második helyre került, a másikat írom le először.

Sonkás-sajtos muffin, avagy kitűnő alternatívája a reggeli szendvicsnek, az iskolai, munkahelyi tízórainak



Hozzávalók:
- fél csésze tej (kb. 1,7-2 dl-t használtam végül)
- negyed csésze tejföl (3 kanállal tettem, de a tejföl nem folyós volt, hanem nagyon vastag)
- 2 ek. olaj
- 1 tojás
- 1 csésze liszt
- 2 teáskanál apróra vágott snidling (én a tavaszi fűszerkeverékemből tettem bele)
- 1 teáskanál sütőpor
- 2 cikk fokhagyma apróra vágva
- kockára vágott sajt (lehet maradék is, az sem baj, ha szárazabb, szóval mindegy milyen) ízlés szerint (kb. 7-8 dekát használtam)
- apróra vágott sonka ízlés szerint (5 kisebb szeletet daraboltam fel)
- egy közepes hagyma (én vöröset használtam, de máshol lilának hívják) nem túl apróra darabolva
- só, bors

A sütőt bekapcsoltam (200 fokra illik, de én nem tudok hőmérsékletet állítani) és a muffinformákat jól kivajaztam, az aljukat megszórtam pici liszttel is. A tojást felvertem, hozzákevertem a tejfölt, a tejet és az olajat is. A liszthez tettem a sütőport, a sót, borsot, hagymát, fokhagymát, zöldfűszert, sonkát és sajtot. Picit összekevertem, majd hozzáöntöttem a folyékonyakat is. Jól elkevertem, és mivel túl sűrűnek bizonyult a massza, picit megtoldottam a receptben írt tejmennyiséget. Kanállal a formákba tettem a masszát, kb. ¾-ig töltöttem meg őket, majd a tepsit betettem a forró sütőbe. A receptben 15-20 perc sütéi időt írt, de fogalmam sincs, hogy én meddig sütöttem. Isteni finom lett. Férjecském, mielőtt megkóstolta volna, megkérdezte kissé lenézően: - És ez a reggeli? Igen – mondtam – egyed csak! Na nehogy azt higgyétek, hogy maradt legalább egy is, hogy levigyem Zitának kóstolóba! Jégcsapretekkel és kígyóuborkával ettük.

Mint írtam, Borókámnak is készült spéci muffin (tojás-, tej- és gluténmentes), de szokatlan állaga miatt nem volt annyira befutó nálunk, nagyoknál. Kicsi drágám, de még Nagyobbikom is, szívesen majszolgatja!




Hozzávalók:
- 16 dkg kölesliszt
- 14 dkg teljes kiőrlésű rizsliszt
- 3 ek. krumplipehely
- 1 kiskanál sütőpor (lehet, hogy mehetett volna több is)
- 2 dl víz
- 2 dl narancslé (vagy bármilyen lé, nekem ez volt)
- 3 ek. méz
- 2 ek. olaj
- 1 kiskanál fahéj
- 1 hámozott alma kockákra vágva
- 5 dkg mazsola
- pici só

A sütőt bemelegítettem, a formákat kiolajoztam és pici rizsliszttel szórtam meg az aljukat. Az előzőhöz hasonlóan, külön összekevertem a száraz és külön a folyékony hozzávalókat, majd összekavartam őket. Hagytam kb. 10 percet állni, hogy a lisztek kissé megduzzadjanak, majd a formákba töltöttem. 15-20 perc ennek is az előírt idő, de ezt se tudom mennyi ideig sütöttem.

Az eredeti Reform muffin-recept:
1 csomag zabkorpa (sajnos nem írt dekát, úgyhogy fogalmam sincs mennyi lehet, talán van valami standard mennyiségű zabkorpacsomag), fél csomag sütőpor, 10 dkg mazsola, 1 marék durvára vágott dió, 2 teáskanál fahéj, 2 dl tej, 2 dl almalé, 1 apróra vágott alma, 5 ek. méz, 2 ek. olaj, fél tábla vagdalt ét- vagy tejcsoki.
Az elkészítése ugyanaz, és szintén kell hagyni állni, hogy a zabkorpa magába szívjon a nedvességből.

A sós muffinnál említett tavaszi fűszerkeverék hozzávalói: petrezselyemzöld, kapor, fokhagymaszár, zellerzöld, csombor (borsikafű), pici lestyán, kakukkfű. És csak azért tavaszi, mert tavasszal szoktam elkészíteni, amikor még minden teljesen friss, új, zsenge. Lehet máskor is eltenni, de annak biztos nem ilyen az íze.:D A növényeket megmosom, megszikkasztom, majd apróra vágom. Egy tálban öszekeverem őket, majd jól zárható dobozban a fagyasztóba teszem.

Répa, retek, mogyoró..., avagy megreformált diéta

Bejegyezte: sedith dátum: 8:21 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Mint megemlítettem egyszer, módosítottam a 90 napos diétát. Pénztárcám és ízlésem szerint. Mert tény és való, hogy ebben az időszakban 1-2 kiló gyümölcsért, bizony szép summát kell fizetni, és egy gyümölcsnapon talán ennyi nem is elég. Másodsorban pedig, novemberben azért hagytam abba a fogyókúrát, mert egyszerűen nem tudtam gyümölcsöket enni. Nem csúsztak le a torkomon, inkább koplaltam, és bár hatásos lett volna, ez a diéta mégsem erről szól, úgyhogy abbahagytam. Szép lassan visszajött a gyümölcsszeretetem, de azt megelőzendő, hogy ismét így járjak, mást eszeltem ki: a gyümölcsnapot átalakítom nyerszöldség, azaz salátanappá. Reggelire ugyanúgy, mint más napokon, gyümölcsöt eszem (merthát nem úgy gondoltam, hogy teljesen kiiktatom az efféléket), ebédre, vacsorára pedig összeütök valami finom salátát. Bevallom, így teljesen másképp lehet bírni ezt a napot, mert érzem, hogy ettem, hogy rendes ételt ettem. Persze, nyáron más a helyzet, amikor jól lehet lakni idénygyyümölcsökkel (cseresznye, dinnye, barack), de most szinte csak az alma-banán-körte trióban bízhatok, mert a többi gyümölcstől csak éhesebb leszek!

No, de mondjam el konkrétan is...

A cím nem véletlen. Sárgarépa-retek-salátát ettem pénteken. Egy murkot (répát) és egy fél jégcsapretket nagylyukú reszelőn lereszeltem, meglocsoltam citromlével, megszórtam sóval, egy kis fokhagymaporral és egy pici olívaolajat is öntöttem rá. Készítése közben valahogy eszembe jutott a mondóka: répa, retek, mogyoró... és máris azon kaptam magam, hogy zúzom a pörkölt sós mogyorót és megszórom vele a salátámat. Hihetetlen volt az ízkombináció: a mogyoró nagyon jól passzolt a saláta savanykás, fokhagymaleheletű ízéhez, úgyhogy, szerintem ez a saláta gyakrabban is fog készülni nálunk.




A tálból nem szedtem át az összes salátát a tálkámba, így az ottmaradottat (mogyoró nélkül, természetesen) Kisebbikem vágta be: nagyon örülök, hogy neki is ízlenek a nyers zöldségek. Este is bebizonyította...


Hagyományos céklasaláta


Errefelé a céklát sajnos sokan csak egyféleképpen tudják elkészíteni, és mégsajnosabb, hogy szinte csak ezt az egyféle salátát tudják elképzelni is belőle. A céklát héjában megfőzik, majd lereszelik, sós-cukros-ecetes vízzel leöntik és reszelt tormával, egész köménnyel ízesítik. Tulajdonképpen isteni saláta, lehet enni ételek kísérőjeként, de önmagában is megállja a helyét. Nos, én ezt készítettem el, de reformosítottam egy kicsit. A céklákat meghámoztam és nyersen lereszeltem. A többi ugyanaz volt. Vizet nagyon keveset kell hozzáönteni, mert úgyis ereszt levet a saláta. Ha valaki esetleg nem szereti a zöldség ress, ropogós állagát, akkor készítse el hamarabb a salátát és hagyja egy ideig állni. Úgy is nagyon finom. Különben nyers céklasalátát én gyakran szoktam enni, kész kín számomra az a 2-3 nyári hónap, amikor nem lehet kapni, illetve a kertben még nincs. Erről fotó nem készült, sajnos.

Szalonnás steak

Bejegyezte: sedith dátum: 7:27 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Nagyon elmaradtam az írogatással, lehet nem is tudok bepótolni mindent, de igyekszem!

Még szerdán készült ez a finomság, ezzel vártam haza Férjecskémet a hosszú, 6 órás útról. Igenám, de picivel hamarabb érkezett, mint előrejelezte, úgyhogy a köretnek való még nem volt el(ő)készítve, így hősiesen feláldozta magát és a húst csupán savanyúsággal ette:D Mint mondta, engedtessék meg neki is, hogy húsnapja legyen!:P



Ehhez igazából szűzpecsenyére lett volna szükség, de így combból is finom lett. (Mert megkóstoltam, hiába volt zöldségnapom!) A húsdarabom nem volt valami szép, szabályos alakú, ezért letettem a bécsi szelet-készítésről és inkább ezt találtam ki. A húst hosszában kettőbe, majd kis, kb. 2 cm vastag érmékre vágtam. Megszórtam őket só-bors-paprika-őrölt kömény keverékével és néhány órát pihentek a hűtőben. Sütés előtt a nemrég (el)hozott házi füstölt szalonnát először vékony szeletekre, majd hosszában kettőbe vágtam, így ezek is kb. 2 cm-esek lettek. A húsdarabokat kvázi kerekre formáztam (nyomogatással) és a szalonnaszeletekkel körbetekertem. 2-2 fogpiszkálóval tűztem meg őket. A serpenyőben nagyon kevés olajat hevítettem és beleraktam a hússzeleteket.



Mindkét oldalukon kb. 5-6 percig sütöttem, végül pedig alájuk öntöttem 2 dl-nyi bort és néha átforgatva őket, addig pároltam, míg a bor elpárolgott. Nagyon jó puhák lettek, kívül szép pirosak, belül még enyhén rózsaszínesek, Férjecském és anyósom is dicsérte. Savanyúkáposzta volt a körete.:D (Eredetileg krumplipürét akartam.)

2009. március 14., szombat

Mi ez?

Bejegyezte: sedith dátum: 16:18 15 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, de valamikor az ősszel: Borókának kiütései lettek, valami foltszerű, száraz, hol pirosasabb, hol halványabb elváltozások. Legelső reakcióm az volt, hoyg Bepanthennel kenegettem, majd amikor nem múltak, felváltva tettem rá Nidoflort és Fluocinolont. (Ezek nálunk kapható kenőcsök, Krisztának a hasonló tüneteire ezek mindig hatásosak voltak; anno a doktornő ajánlotta így.) Mivel így sem volt változás, beszéltem a doktornővel, aki a Clotrimazol folyadékot ajánlotta, illetve a metilénkéket. No, ez utóbbival még sosem vettem rá magam, hoyg bekenjem, irtózom attól, hogy teljesen bekékítsem szegénykémet. A fentiek mellett rendszeresen kenegettem a Nivea érzékeny bőrre való babatestápolójával is. Aztán szépen elmúltak, de hogy mitől, fogalmam sincs.

Megkönnyebbültem, mert Krisztának is egyszer volt, elmúlt és többet nem jöttek elő. De boldogságom nem sokáig tartott, néhány hét után ismét előjöttek. Azóta pedig még vagy kétszer elmúltak és előjöttek. Főleg a hasán és a hátán deréktájban jelennek meg, de a külsőcombját és az alkarját is „megtámadják”. Hiába kenem bármivel. Próbáltam néhány napig megvonni tőle a tejtermékeket és a tojást, de nem láttam javulást. Tejterméket amúgy sem fogyasztott sokat, csak éppen, ami az ételben volt benne, tojást pedig csak kb. 11 hónaposan kapott először, a kiütések pedig jóval előtte jelentek meg. Sőt, akkoriban még semmiféle tejterméket nem kapott az anyatejen kívül! Ezért gondoltam azt, hogy esetleg a liszt lehet a ludas a dologban. Vagy ki tudja mi?

Sokszor lelkiismeretfurdallásom van, mert Boróval nem voltam annyira körültekintő, ami a hozzátáplálást illeti, mint Krisztával. Bár saját magamat is próbálom nyugtatni és meggyőzni, hoyg ez nincs éppen így, hiszen Boró 6 hónapig kizárólag anyatejen élt és a hozzátáplálást is abszolút fokozatosan csináltam. Kriszta 7 hónaposan kapott tejtermékeket először, Boró pedig megvolt már 9 is, azt hiszem, akkor is ezerévben egyszer kapott. Tojást mindkettőnek kb. 11 hónaposan adtam először, hogy mire a szülinapi tortát kellene enniük kiderüljön, hogy nem okoz-e gondot nekik. Amivel jobban siettem Borónál, az a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése volt. Kb. 7 hónaposan történt meg ez, bár talán valamivel később is. Ami miatt mérgelődöm és főleg emiatt van lelkiismeretfurdallásom, az az, hogy Boró sokkal hamarabb, olyan 10 hónaposan már legtöbbször azt ette, amit mi. Igaz, azóta nem sózok annyira, borsot csak abba teszek, amibe nagyon muszáj és esetleg ő nem is eszik belőle, az ételízesítőt 95%-ban elűztem a konyhából, nem főzök zsírosan. Mégsem hagy nyugodni, hogy Kriszta egyévesen még csak néhány ételt evett a mienkből, és még utána is 2-3 hónapig sokszor főztem neki külön. Persze, Borónak is megteszem még most is, de nem olyan arányban, mint Krisztánál akkor. Kriszta ennyi idősen nem kapott üzleti cuccokat, a sonkát, májkrémet majdnem másfél évesen ismerte meg (igaz, májkrémet még Boró sem evett, csak olyat, amit itthon készítettünk), a virslivel pedig még később találkozott. Sajtből is legtöbbször az anyósom által készítettet kapta. Ezzel szemben Boró már ismeri ezeket és – sajna – szívesen is eszi, főleg a virslit.

Hogy miért írtam le mindezeket? Mert nagy elhatározáshoz jutottam: ha étel okozza a kiütéseit, akkor kiderítem, mi az. Megvonok tőle mindennemű állati eredetű ételt, tojást és tejtermékeket is beleértve és minden sikértartalmú gabonát is. Persze, nem örökre, isten ments, csak 2-3 hétig. Azután pedig szépen rendre elkezdek adogatni neki ezt-azt, megfelelő időközönként, természetesen. És várom a reakcióját. Remélem, sikerrel járok. Persze, feltehető a kérdés, miért nem csináltatok egyből egy allergiatesztet és hamarabb fény derülhetne rá, de az az igazság, hoyg nem tudom, itt mennyire megbízható az ilyesmi, illetve, hoyg egyáltalán van-e. Mármint a doktornő szerint lehet csináltatni, de nem tudom, hogy ingyenes-e vagy sem, nem tudom, hogy ilyen kicsin érdemes-e vagy sem, nem tudom... sok mindent nem tudok. Ha nem lesz más hátra, hát elviszem, de fölöslegesen nem tenném ki ilyen-olyan „tortúráknak”.

Nagyon nehéz ez, amibe belevágtam, nem is tudom elképzelni, hogy egyesek hogyan tudják mindezt önszántukból csinálni. Hatalmas akaraterő kell hozzá, az biztos, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Most a legégetőbb problémám, hogy egy gluténmentes kenyeret tudjak összehozni. A főtt ételekkel nincs baj, azokat zöldségekből elkészítem, de reggelire-vacsorára nehéz kiagyalnom ezt-azt. A tejbegrízet szereti nagyon és már sokszor csináltam is neki köles vagy kukoricakását, hol zöldséggel, hol gyümölccsel kombinálva, de kását sem adhatok neki minden nap! Tegnap összeállítottam egy kenyeret, de nem lett semmi sem belőle. Ma viszont sikerült egyet találnom, ami már el is készült, de kíváncsi vagyok, milyen a belseje, ehető-e. Az a gond vele, hogy tojásfehérje is jár bele, úgyhogy nem teljes az örömöm, nem tudom a tojást teljesen kiiktatni ezek szerint. Kihagyni nem mertem, mert akkor lehet hiába dolgoztam volna ismét és a hozzávalókat is elprédálom, mint tegnap. És sajnos, gluténmentes lisztkeverékeket nem tudok megengeni magunknak, egy félkiló belőlük kb. 6-7-x drágább, mint egy kiló búzaliszt.

Hát ez a helyzet, és cseppet sem könnyű. De remélem, ezen is túlleszünk. Minél hamarabb.


Nem szokásom, ennyire búskomor hangvételűnek lenni, ezért próbálom is ellensúlyozni a szöveget néhány képpel. Zenészlányok, mert hiszen a zene, a dal mindennapos nálunk, és válság, nehézségek ide vagy oda, kicsi drágáink révén a nevetés is állandó vendég hajlékunkban.







2009. március 11., szerda

Exotikus rizs friss zöldségsalátával

Bejegyezte: sedith dátum: 14:19 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Egyszerűbb és gyorsabb étel aligha van, nem utolsó sorban pedig igényes(nek néz ki) és mutatós.


Nekifogtam(forma) a 90 napos diétának. Azért csak halkan írom le, mert nem tudom, mennyire fogom tudni tartani, de hogy kezdeni kell/ett valamit magammal, az már biztos. Módosítom is a diétát, nem is kicsit, de másképp nem tudom csinálni. Majd kiderül, így mennyire hatásos lesz, de szerintem nem lesz gond vele.

Nos, a mai keményítőnapra rizset készítettem. Egy csapásra pedig két legyet is ütöttem így, mert Kisebbikemnek is nyugodtan adhattam. (Erről majd máskor, egy következő bejegyzésben...)
Sima salátát terveztem belőle, friss zöldségekkel, de aztán eszembe jutott Duendének a múltkori sütőben készült rizse. Pici módosításokkal, és persze, hús nélkül, késztettem el.

Egy kisebb tepsi alját beolajoztam és elterítettem benne 25 dkg rizset. Egy másik edényben készítettem el a „páclevet”: citrom- és narancshéjat reszeltem bele, fél citromnak a levét szorítottam ki, majd adtam hozzá. 1 ek. mustárt, 1 ek. szójaszószt, 2 ek. cukrot, 1 leveskockát (húsleves hiányában) sót, borsot, 3 szegfűszeget, 1 darabka csillagánizst és 2 szem kardamomot (ezeket kissé összetörtem), 2 dl bort, és felöntöttem annyi vízzel, hogy kb. 6-7 dl lé legyen belőle. Jól összekavartam, majd ráöntöttem a rizsre. Alufóliával lefedtem és 20-25 percre a forró sütőbe toltam. Hmm, az a illat!


A salátához 2 közepes hagymát négybe, majd kb. félcentis darabokra vágtam, és ugyanígy jártam el a jól megmosott, de nem hámozott kígyóuborkával és a kicsumázott kápiapaprikával is. Icipicit sóztam (alig tettem sót, olyan jó ízük volt, kár lett volna „elrontani”), citromlevet facsartam rá és meglocsoltam 2 kanál olívaolajjal. Jól összekevertem és már lehetett is enni.

EK - 2010/12

2009. március 10., kedd

Hagymás puliszka hamis kolbásszal

Bejegyezte: sedith dátum: 15:41 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Puliszkát szerettem volna enni tegnap, de későre „ébredtem fel” és a túró már nem olvadt volna ki idejében. Mi mással lehetne enni? – morfondíroztam. És akkor beugrott, hogy pirított hagymával, de persze, szépen megbolondítva ezzel-azzal.

Meghámoztam és közepesen apróra vágtam 4 hagymát. 3 szelet szalonnát vékony csíkokra vágtam és a zsírját kiolvasztottam. Erre dobtam rá a feldarabolt hagymát és pár percig dinszteltem. Megszórtam pici pirospaprikával és felöntöttem 2-2,5 decinyi vízzel. Megsóztam, borsoztam és hagytam párolódni, míg zsírjára nem sült.
Közben puliszkát főztem, de ezúttal kissé keményebbre kell készíteni a szokásosnál, hogy ügyesen lehessen kiszaggatni. Az sem baj, ha ezt készítjük el hamarabb és hagyjuk állni, hűlni egy kicsit.
Végül a megfőtt puliszkából egy kanállal galuskákat szaggattam és egymás mellé helyeztem a pirított hagymán. Közben meg is locsolgattam a zsíros hagymával. Végül ráöntöttem és elterítettem rajta egy doboz tejfölt és jól megszórtam reszelt sajttal. Én serpenyőben készítettem ezt, ezért csak egyszerűen lefedtem egy fedővel és pár percig a tűzön hagytam még, hogy a sajt jól ráolvadjon, de persze a sütőben is be lehet fejezni. Ahogy én csináltam, viszont, egyszerűbb, gyorsabb.
Férjecském szerint tökéletes krízisbeli étel volt. :D Hordós savanyúkáposztával ettük.



Ehhez az ételhez nem is kellett volna semmi plusz, a hamis kolbász csak hirtelen felindulásból és próbából készült. Ha pedig már megvolt, odabigyesztettem a tányérokra. Na nem mintha annál finomabb nem létezik a világon, de azért meg lehet enni. Csak éppenséggel senki ne úgy álljon hozzá, hogy most húst fog enni.
Éppen Tündinek a receptes füzetéből írogattam ki ezt-azt, amikor megláttam ezt a hamis kolbászt benne. Mindenem volt hozzá, így gondoltam, kipróbálom.

3 ek. tejben feloldottam 1 kiskanál cukrot és 1 dkg élesztőt. Felvertem 3 tojást, amibe belekavartam 4 ek. prézlit és 6 ek. grízet. Hozzáöntöttem az élesztős tejet is, belenyomtam 4-5 kisebb cikk fokhagymát (de lehetett volna fokhagymásabb is), belemorzsoltam egy ételízesítő kockát, borsoztam és még egy pici sót is tettem bele. Jól elkavartam és meleg helyen pihenni hagytam.
35-40 perc múlva a masszát még egyszer összegyúrtam, olajat hevítettem, a kezemmel kb. 10 centis kolbászkákat formáltam és a forró olajban szép pirosra sütöttem őket. Papírtörlőre szedtem ki, hogy felszívja a fölösleges olajat. Egy edényben vizet forraltam és amikor megsültek a kolbászok, az összeset beledobtam és 1-2 percig főztem őket. Így jó puhák lettek. Mustárba mártva nekem nagyon ízlettek. Langyosan a legjobbak, ha teljesen kihűlnek már nem olyan finomak.

Vasárnapi ebéd

Bejegyezte: sedith dátum: 10:22 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Nem lesz túl látványos ez a bejegyzésem, pedig igazán finomat ettünk vasárnap! Csak fotózni már nem volt alkalmam, sőt, talán kicsit dilisnek is tűntem volna vele!:P



Anyuéknál még mindig nagy volt a felfordulás, úgyhogy kijelentettem, hogy vasárnap nálunk ebédelnek. Anyu el is fogadta, legalább nem kellett azzal (is) bajlódnia. De azért nem volt „tétlen”, rögtön a fagyasztóhoz ment és elővett egy zacskó valamit. Szép sárga húsú házi majorság (baromfi) volt, még nem tudtuk, hogy kakas vagy ruca (kacsa).



Végül kakasnak olvadt ki :D, amin csak amúgy lógott a sok-sok sárga háj. No, ennek híve nem nagyon vagyok, úgyhogy le is tisztítottam, amennyire csak tudtam, még így is volt elég zsírja a levesnek.


Amolyan újházi húslevesnek indult, de végül nem úgy tálaltam, mert nem volt időm külön kifőzögetni a betétnek valókat. Egyszerűen laskával (cérnametélt) ettük, nem került a tányérba borsó, gomba, de még a levesben főtt zöldségek sem. Azokat elrágcsálták tegnap a lányok.
Szóval, a kuktába beletettem a feldarabolt kakast, majd ezekre tettem 4 szép murkot (sárgarépát), 1 petrezselyemgyökeret, fél zellert feldarabolva, 1 hagymát egészben, hámozatlanul, néhány cikk fokhagymát, szintén hámozatlanul (de jól megmosva), kb. 10 szem szemes borsotm egy aprócska darab csípős paprikát és félmarék sót. A kuktát felöntöttem háromnegyedig vízzel, majd lassú tűzön, kb. 2 órát főztem. A házi tyúknak, kakasnak több időre van szüksége, hogy teljesen megpuhuljon, ezért főztem ennyit. Az íze viszont mennyei, össze sem lehet hasonlítani azzal, amit üzletből vásárolsz.
Miután megfőtt a hús, a zöldségekkel együtt kiszedtem, majd a levest átszűrtem. A tésztát külön kifőztem, majd rámertem a levest.

Másodikként a levesben főtt húst ettük krumplipürével. A főtt húsokat még megsóztam, borsoztam és megszórtam egy pici pirospaprikával, tepsibe tettem, kb. 2 dl húslét öntöttem alá és a sütőbe toltam, hogy kissé megpiruljanak és a bőrük szép piros legyen. Kétféle szószt csináltam mellé: paradicsomszószt és meggyszószt. Még sosem ettem gyümölcsszószt hússal és meglepődve vettem tudomásul, hogy nagyon finom. A társaság két csapatra oszlott, a férfiak paradicsomosat ettek, a női vonal pedig a meggyest részesítette előnyben.

Ez van: változik az ízlésem. :)

2009. március 8., vasárnap

Paradicsomos gomba

Bejegyezte: sedith dátum: 9:21 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Gyönyörűszép közepes méretű gombákat vettem, méghozzá olcsón. Nem is olyan messze tőlünk, 10 percnyi kényelmes sétaidőre, gombát tenyésztenek. Már régebb tudomást szereztem róla, de nem tudtam pontosan, hogy hol. Még múltkoriban viszont, amikor szánkózni voltunk, felfedeztem és már egy ideje készültem, hogy vásároljak. Majdnem feleáron adják a zöldségesnél kaphatóhoz képest!

Gyorsan átmostam őket folyó víz alatt és hagytam, hogy lecsepegjenek. Ezalatt megtisztítottam 4 fej hagymát és nagyobb cikkelyekre vágva egy tepsi aljára terítettem. Egy fej fokhagymát is cikkekre szedtem és jól megmosva, de hámozatlanul a hagymára szórtam. Megsóztam, borsoztam, majd a gombákat is elterítettem a tepsiban. Sót szórtam rá, majd meglocsoltam kb. 2 decinyi paradicsomlével. Ha valakinek csak paradicsompüréje van, akkor azt némi vízzel hígítva öntse a gombára, de ne tegyen túl sok vizet, mert úgyis ereszt a gomba! Végül még sóztam egy picit, meglocsoltam egy pici olívaolajjal és őrölt borsot szórtam rá. Alufóliával letakarva kb. 25 percig pároltam, majd levéve a fóliát még vagy 10 percet sütöttem, hogy a leve jócskán elpárologjon. (A gombának nem kellene ennyi idő, de hogy a hagyma jó puha legyen, muszáj.) Sima krumplipürével tálaltam. A héjában sült fokhagymák külön élvezetet jelentenek, teljesen megmarad az aromájuk, miközben a teljes fogás is átveszi az ízüket. Csak „lefogjuk” őket a száruknál és a villával könnyedén kinyomjuk a húsukat.


2009. március 7., szombat

Sárgarépasaláta tükörtojással

Bejegyezte: sedith dátum: 16:32 5 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek


Tegnap valami gyors ebédet akartam magamnak. Hááát, mi gyorsabb egy tükörtojásnál? Szinte semmi. De nem akartam csak úgy befalni, hanem fel akartam dobni valamivel. A hűtőben 2 murokkal (sárgarépával) néztem farkasszemet, és már döntöttem is. Ilyet még nem ettem és nem készítettem, de biztos voltam benne, hogy finom lesz. A lányoknak is készítettem; nekik finomra reszeltem a murkot, magamnak a nagylyukú reszelőn. Ezután megsóztam, megszórtam fokhagymagranulátummal, meglocsoltam 1 kanálnyi olívaolajjal és végül nyakonöntöttem egy kis doboz joghurttal. Szárított oregánót tettem bele. A lányoknak is ugyanez volt az ízesítés, de sokkal enyhébben. Kisebbikem csak amúgy tátogott, ha nem adtam elég gyorsan, méltatlankodva reklamált. Nagyobbikom, az ebédje után, tükörtojást is evett a LépaLobi-saláta mellé.:D

Ez az „étel” tényleg 10 perc alatt készen volt, és mintegy mellékesen, nagyon jólesett.

(Jaj, másnak lehet, hogy nem így néz ki a tükörtojása, de én egy kanállal mindig locsolom a forró olajat a sárgájára, hogy az a fehérje, ami körülveszi, megszilárduljon. Nem szeretem, ha zselatinszerű akármik nyúlnak, amikor mártogatom a sárgáját. Mert az azért nagyon is folyós marad!)

2009. március 6., péntek

Dió

Bejegyezte: sedith dátum: 13:54 8 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Tegnap sütésre is adtam a fejem. Nem tudtam, mire vállalkozom: déltől 4 óráig csak bögyörgettem és vajaztam és nyomkodtam és tördeltem és mellesleg egy délre nem alvó 3 éves plusz egy 2-kor megébredt egyéves sündörgött körülöttem. Azt hiszem, nem egyhamar készül ismét DIÓ. Bár a végeredmény most már kárpótol a vesződségért, mert nagyon finom lett. Remélem, este is fog ízleni a társaságnak, ugyanis Stuart és Beth, az amerikai házaspár, aki az angol kurzuson tanít, meghívták magukhoz a csoportunkat és ezért készítettem ezt az aprósüteményt.


Olcsó és finom recept, csak az a baj vele, hogy ha nincs meg a sütéséhez a célszerszám, akkor nem lehet megcsinálni. Legalábbis nem ilyenre. De akkor lehet korongokat vágni és keksz lesz belőle. Azokat is ugyanúgy meg lehet tölteni krémmel.

A tésztához szükséges: 0,5 kg liszt, 25 dkg zsiradék (vaj, zsír vagy margarin, mindegy), 10 dkg darált dió, 14 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kiskanál szalakáli (étkezési ammónia), 1 ek. ecet, 2-3 ek. tej.
A zsiradékot elmorzsoljuk a liszttel, majd rendre hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A szalakálit felfuttatjuk az ecettel és úgy tesszük a tésztába, így nem fog érződni semmi sem belőle. Jól, de gyorsan összegyúrjuk, kissé kemény tésztát kell kapnunk és fóliával letakarva kb. 1 órát pihentetjük a hűtőben.
Ezután mogyorónál valamivel nagyobb, de diónál kisebb golyókat formázunk a masszából és a felforrósított, kivajazott öntöttvas-formákba helyezzük őket. A fedelét rányomjuk és addig sütjük, amíg a „dióhéjak” szép aranybarnák lesznek.
Mivel a tésztából egy kevés kifolyik a formából és elterül a „héjak” között, miután a kis kupák kihűltek, letördeljük azt az odasült masszát.
Végül megtöltjük őket krémmel.

Én ezúttal Raffaello-krémmel töltöttem meg őket:

1,5 dl vízből és 20 dkg porcukorból (legközelebb kevesebet teszek, mert nekünk ez túl édes) szirupot főzünk és még úgy forrón belekeverünk egy 25 dekás margarint. Elkeverjük, majd kihűtjük. Ekkor belekavarunk 25 dkg tejport és 30 dkg kókuszreszeléket és hűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjen.

Ebből a masszából Raffaello-golyókat is lehet csinálni, de akkor 35-40 dkg kókusz kell bele. A közepükbe dió-, mogyoró- vagy manduladarabkákat tehetünk és persze, kókuszreszelékbe forgatjuk őket. Én a maradék krémből készítettem néhány golyót, de alig jutott kézre!

A fotókat kissé összekevertem, de most már nincs időm újratölteni őket. (Nem tudom csak úgy húzogatni őket valamiért.)
A következő kép a harmadik lenne a sorban, úgyhogy gondoljátok oda! :)

ÜNNEP - 2011.






Related Posts with Thumbnails