2009. október 31., szombat

Grízgombóc vagy grízgaluska - VKF! XXIX.

Nem tudom, hogy beleillik-e a VKF! témakörébe, de Max majd eldönti. Mindenesetre, mivel nálunk vannak helyek, ahol a grízgaluskát gombócnak hívják, gondoltam hátha elfér a többi recept mellett!:)

Persze - mint nálam minden ételnek - ennek is története van. És mondhatom, ősidőkig nyúlik vissza: soha nem tudtam normális galuskát főzni a húsevesbe. Ezért aztán, bár időnként voltak kísérleteim, szinte mindig egyszerű laskát (tésztát) főztem a húslevesbe. Kész ünnep volt, amikor Édesanyámnál vagy Mamánál finom-puha óriási galuskák kerültek a tányérjainkra. És bár ezerszer elmondattam velük, mit hogyan kell csinálni, ezeregyedszerre sem sikerült, az én galuskáimmal akkor is medvét lehetett volna lőni. Egyszer megpróbáltam Gabojsza receptje szerint is, de nekem a közepe akkor is kő maradt. (Persze, ez nem a recept hibája volt, most már tudom.)

Történt nemrég, hogy Édesanyám nálunk volt és galuskát főzött. Mit ad isten, a gombóckák kemények maradtak. Ekkor elhittem neki, hogy a grízzel van a baj, túl finom szemcséjű.

Aztán, amikor hét elején Nagyobbikom galuskalevest akart vacsorázni(!), de olyat, amiben a murok (sárgarépa) is benne van:D, azt mondtam, no, most aztán megmutatom én hogy kell grízgombócot főzni! De ha most se sikerül... (Igaz, ezt már sokszor "megfogadtam"!:P)

És láss csodát, gyönyörűszép, hatalmas, puha galuskáim lettek! A leves, amiben tálaltam őket egy gyors zöldségleves volt, amibe murkot reszeltem, házi ételízesítőt és csorba-ételízesítőt (ezt is magam tettem el, csak még nem írtam le a naplóba) tettem, illetve még egy keveset sóztam. Szóval, ez nem igazán volt méltó a galuskáimhoz, de Lánykám akkora élvezettel fogyasztotta, mintha legalábbis madártej lett volna.



Grízgombóc vagy -galuska (levesbetét)

Hozzávalók:
2 tojás, 7 púpozott ek. búzadara, 1 púpozott ek. kukoricadara, csipet só, és késhegynyi sütőpor.

Elkészítés:
Egy széles lábosban vizet tettem forrni. Mikor felforrt, megsóztam. Az egész tojásokat felvertem, belekavartam a búza- és kukoricadarát, megsóztam és elkavartam benne a késhegynyi sütőport is. Sűrű, de nem túl kemény massza lett belőle. Kb. 10 percet állt végül, mert a víz még nem főtt fel,a mkor összekevertem, de amúgy nem szándékoztam állni hagyni. Evőkanállal a gyöngyözve forró vízbe galuskákat szaggattam, majd időnként megfordítottam őket. De még nincs vége! A lángot kicsire húztam, hogy a víz csak alig gyöngyözzön, ha netalán mégis elkezdett zubogni, néhány csepp hideg vizet cseppentettem bele. Az edényt le is fedtem és továbbra is időnként átfordítottam a gombócokat. Végül, amikor kb. háromszorosára nőttek, lyukacsos kanállal átmertem őket a levesbe és már tálaltam is.

Szóval valóban a gríz volt a titka, túl finom volt. Az ek-nyi kukoricadara ezt volt hivatott ellensúlyozni. Persze, lehet csak grízből készíteni, de ha esetleg még akad valaki, aki eddig szintén sikertelen volt a galuskakészítésben próbálja meg, vajon nem ez volt-e az oka?! Hogy a sütőpor kellett-e bele vagy sem, nem tudom, legközelebb megpróbálom anélkül és majd beszámolok róla. Bár nagyon az a gyanúm, hogy fölösleges volt! Édesanyám sosem szokott tenni.

2009. október 30., péntek

Kiugrott a gombóc ... - VKF! XXIX.



Tizenévvel ezelőtt két tizenéves lány - de már közelebb a 20-hoz, mint a tízhez - összeült trécselni. Miről is beszélhettek volna másról, mint ételekről?:P Egyikük csak hallott a túrógombócról, de még sosem evett addig. A másik pedig kifejtette, hogy az édesanyja isteni hamis túrógombócot tud készíteni, aludttejből. Úgyhogy Egyik, aki az eredetit, a valódit nem is ismerte, gyorstalpalót kapott a Hamis elkészítésében, merthogy véletlenül mindene akadt, ami kellett hozzá.

És nem otthon, hanem kvártélyban laktam akkor, merthogy az az Egyik én voltam. Mindenesetre, tényleg, annyira ízlett nekem a gombóc, hogy utána sokszor és gyakran készítettem, sőt, anyósomnál (de akkor még nem volt az) is megfőztem egyszer. Igazi túrógombócot csak néhány év múlva ettem, amikor egyetemista voltam, és az egyik lakótársnőm készítette. Akkor, végre, azt is megtanultam.

De vissza a Hamishoz... Azt hittem, már erről a VKF-ről is lemaradok... És már azon morfondíroztam, hogy azt a megmaradt kb. félliternyi aludttejet kidobom, mert lassan már nem lesz jó, amikor beugrott (vagy inkább kiugrott?) a gombóc ötlete. És már el is képzeltem, milyen finomsággal fogom lecsepegtetni, és alig győztem kivárni, hoyg elkészüljön. No, de nem én lennék, ha minden simán ment volna...

Hamis túrógombóc fahéjas mézkaramellel

Hozzávalók:
- aludttej (vagy joghurt, kefír, tejjel vegyített tejföl)
- búzadara
- cukor ízlés szerint
- só
- olaj
- prézli

A karamellhez:
- 2-3 ek. méz
- 1 tk. fahéj
- 2-3 ek. tejszín

Elkészítés:
Az aludttejet felforraltam, hozzáadtam 3 ek. cukrot, csipet sót, majd folytonos kavarás mellett beleszórtam a búzadarát. Tulajdonképpen egy tejbegrízet kell főzni belőle azzal a különbséggel, hogy ezt keményebbre kell hagyni. Félretettem, hogy egy kicsit hűljön, addig a prézlit aranybarnára pirítottam az olajon. Amikor ez megvolt, vízbe mártott evőkanállal a masszából nagy galuskákat szaggattam ki és beleforgattam a prézlibe. Végül a mézet egy kis edénybe öntöttem és addig főztem, amíg karamellizálódott. Ekkor félrevettem, belekavartam a fahéjat és már csepegtettem is a gombócokra. Ne nevessen senki, aki tapasztaltabb, még sosem készítettem mézkaramellt, nem tudtam, hogy (ez is) megkeményszik. Utólag jutottam arra, hogy ha öntöttem volna rá 2-3 ek. tejszínt, és addig forraltam volna, míg a méz feloldódik benne, akkor egy nagyon finom, krémes, de mégis folyós öntetet kaphattam volna. De késő bánat. (Esetleg, ha ez az egondolásom is rossz, akkor javítsatok ki, kérlek!) Végülis kárba semmi se veszett, mert dermedés után a karamell szépen "lejött" a gombócokról, Nagyobbikom pedig örült a természetes cukorkának, amit ezúttal szabad volt szopogatnia, rágcsálnia.

Még néhány megjegyzés:
- Aludttej helyett lehet készíteni bármilyen savanyított tejtermékből; ha esetleg éppen tejföl van kéznél, azt ajánlatos kissé felhígítani tejjel.
- A "grízet" jóval korábban is meg lehet főzni, és akkor könnyebben formázható, kézzel igazi kerek, gombócformára lehet bögyörgetni. Tálalás előtt forró sütőben vagy mikróban fel lehet melegíteni.
- Mézkaramell helyett lehet enni fahéjas (por)cukorral, tejföllel, ki amivel szereti.
Jó étvágyat!

NÚ - 2018/SZEP.

Mézesmázas csirke sütőtöksalátával



Gondolom, más is úgy van vele, hogy amikor egy receptet elolvas tudja, hogy ízlene vagy meg sem kóstolná. Esetleg birizgálja a fantáziáját, hogy amit olvasott, mégis, milyen lehet. Így jártam én is (persze, nemegyszer), amikor elolvastam Duende mézesmázas csirkéjét és tudtam, hogy alkalomadtán ki fogom próbálni. Nos, az alkalom adta magát és ma sor került rá. Csak egyszerű ebéd lett belőle, de rengeteg dicséretet kaptam érte. Duende, ha gondolod, áttestálok neked is néhányat belőlük. :) A legnagyobb dicséret viszont az volt, hogy Kisebbikem kétpofára gyúrta magába a finom ropogós-omlós husikat. Alig kapott levegőt, úgy ette. :D
Bevallom, tartottam tőle, hogy túl édes lesz a máz miatt és Férjecském elzavar kínai húsostól együtt, de amikor az első adagból megkóstolt egy darabot, már az arckifejezésén láttam, hogy az összeset "bemázolhatom".

Picit módosítottam a fűszerezésen, de alapjában ugyanaz maradt azért. Végülis csak ennyi módosítást végeztem, mert a bundánál, a sütésnél és a máznál semmit sem változtattam. Azért beírom ide is Duende receptjét.

A húshoz:
1 csirkemell

A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag , ehelyett én 1 mk. ötfűszerkeveréket tettem,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor,
1 teáskanál szezámolaj (én olívaolajat használtam) és még pluszban tettem
1 mk. őrölt borsot.

A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor (na, ezt kifelejtettem belőle, de nem vettem észre, hogy baj lett volna),
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.

A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (én sima ecetet tettem helyette)

A húst kb. 1x3 cm-es csíkokra vágtam, az összes fűszert összekevertem és a húsra szórtam, illetve rálocsoltam a bort és az olívaolajat. Kézzel jól átforgattam az egészet és lefedve a hűtőbe tettem néhány órára (reggeltől ebédig).
Egy kisebb serpenyőbe olajat tettem és hagytam lassan forrósodni. Aztán elkészítettem a mázat: a hozzávalókat egy edénybe tettem és felforrósítottam. Én már eleve tettem egy kis vizet is hozzá, ahogy Duende javasolja. Utána megcsináltam a bundamasszát. A lisztet elkevertem a keményítővel, az olajjal, sóval és nagyon hideg vízzel. A húst beleborítottam a masszába, kavartam néhányat rajta, hogy mindenhol bevonja a massza és a csíkokat egyenként a forró olajba engedtem. Közben egy favillával igazgattam őket, hogy ne ragadjanak össze. Szép, ropogós pirosra sütöttem őket (kb. 5-6 perc), majd itatóspapírra szedtem és egyből bele is forgattam a mázba. Onnan egy másik tányérra raktam és megszórtam szezámmaggal. Langyosan ettük behűtött sütőtöksalátával.

FÉL ÓRA - 2010.



Sütőtöksaláta:
Kb. negyedkiló sütőtököt lereszeltem (nyersen), megszórtam valamilyen kínai fűszerkeverékkel (üzletből vettem), fél tk. cukorral, pici sóval és rálocsoltam egy fél citrom levét. Került még rá 2-3 ek-nyi olívaolaj is. Jól összekevertem és a hűtőbe tettem. Evés előtt kb. egy órával elkészítettem, hogy picit puhuljon a sütőtök, mire esszük.
Ilyen salátát még sosem ettem-készítettem, hirtelen ötlettől vezérelve született. de nem bántam meg, finom, keleties ízű volt, pompásan kiegészítette az édeskés húst. És nem utolsó sorban: húsnapi ételként is szerepelhet.

2009. október 29., csütörtök

Falusi krumpliétel



Még lánykoromban, egyik este anyósoméknál vacsoráztam és Anyu kissé röstellkedve mondta, amikor kitette az ételt az asztalra: ma este csak ilyen egyszerű, falusias ételt eszünk. Igen, a vacsora egyszerű volt, valóban hagyományos, de annál nagyszerűbb, finomabb. Azóta is gyakran készítettem, főleg, amikor a hűtő nem bővelkedett túl sok alapanyagban, de a szalonna mindig ott lapult és a kamrában is akadt néhány szem krumpli. Mostanában mégis valahogy feledésbe merült. Aztán tegnap, hogy, hogy nem, de eszembe jutott és úgy örültem neki! Nagyon jól kivált egy húsos fogást, a legádázabb húsevő sem hiányolná belőle, azt hiszem. Bár, ha nagyon muszáj valakinek, felturbózhatja még bármivel. No, de elég a dumából...

Hozzávalók: fejenként 3-4 közepes méretű krumpli, szalonna, 2 cikk fokhagyma, só, bors, esetleg pici olaj;

Elkészítés: a krumplikat meghámozzuk és hosszában félbevágjuk. Karalábévájóval, késsel vagy kiskanállal - kinek mi a szimpatikusabb, bár én kiskanállal még sosem próbáltam - kivájunk egy darabot minden fél krumplinak a közepéből, de persze,a kivájt részeket sem dobjuk el.



Egy tepsit vagy tűzálló tálat kikenünk olajjal (nekem most megmaradt fél szelet szalonnám és azt szórtam a tepsi aljára apró kockákra vágva) és belehelyezzük a félkrumplikat üreges részükkel felfele. Ha több a krumpli, mint amennyi egyszer a tepsi aljára fér, nem baj, két réteget is lehet rakni belőle. Szóval a krumplikat megsózzuk és borsozzuk, majd mindegyik üregbe egy darabka szalonnát teszünk. Mindezt addig folytatjuk, amíg elfogy a krumplink. A kivájt részeket az itt-ott megmaradó hézagokba dugdossuk a krumplik mellé. A fokhagymát áttörjük, jól megsózzuk, egy kiskanállal kicsit összekeverjük és felöntjük kb. féldeci vízzel. Ezzel a fokhagymás lével meglocsoljuk a krumplit, majd alufólival lefedve, a forró sütőbe toljuk. Kb. félóra alatt megvan, ha valaki esetleg pirosabban szereti, akkor az utolsó 10-15 percben vegye le a fóliát és úgy süsse tovább. Lehet enni bármilyen savanyúsággal, friss salátával, de aki szereti és főleg bírja, azt próbálja ki tejfölös muzsdéjjal!

EK - 2011/9

Muzsdéj

Régen írtam meg ezt a muzsdéjos összefoglalót, egy bejegyzés részeként. Most inkább kiemelem külön bejegyzésként, hogy könnyebben lehessen megtalálni a kívánt részeket.

A muzsdéj nem más, mint fokhagymaszósz. “Románikumnak” (a hungarikum után szabadon :) ) tekinthető, mert itt találták ki, az ország egyes vidékein szinte minden étel mellé kínálják, eszik, és mi is, itt élő magyarok, átvettük a román konyha e remekét. Ahogy Égigérő Paszulynál olvasható: “Ennél egyszerűbb mártás(?) nincs”.
Sokat nem írok már, mert az imént említett blogban nagyon szépen, pontosan és kimerítően írnak róla (no meg ilyen elméleti hátterem nincs is a dologról), én azt szeretném most megosztani, hogy hogyan is kell elkészíteni, illetve jómagam milyen változatait ismerem, készítem.

A legeslegegyszerűbb valóban az, amikor az áttört - de mégjobb, a mozsárban összezúzott – fokhagymát sóval elkeverik és vízzel felöntik. Így tanultam én is otthon. Aztán hazaköltözött a szomszéd néni leánya, akinek a férje moldvai, és tőlük egy egészen más, de szintén alapnak számító “receptet” tanultam meg. Vaj’ 12 éves lehettem, de már akkor érdekelt az ilyesmi, úgyhogy meg is tanultam nyomban.

1. Sima muzsdéjalap. Az áttört fokhagymát elkeverem sóval, majd cseppenként, mint a majonézhez, 1-2 kanál olajat kavarok bele. Néhány perc alatt, valóban, a majonézhez hasonló állagú massza lesz a tálkában, amit aztán tetszés, ízlés, pillanatnyi hóbort szerint lehet ízesíteni.

2. Tejfölös muzsdéj. Az előbbi alaphoz ízlés szerint tejfölt kavarunk. Ha kell, még utánasózunk. Lightosabb, ha tejföl helyett joghurtot használunk.

3. Paradicsomos muzsdéj. Az alaphoz paradicsomlevet kavarunk. Lehet paradicsompürével is, de akkor vízzel kell kissé hígítani, hogy locsolni lehessen vele az ételt.

4. Pirospaprikás muzsdéj. Ennél már eleve az alapot módosítjuk. A fokhagymához sót és pirospaprikaport adunk, elkeverjük és forrósított olajat adunk hozzá cseppenként, hogy a aprikából kioldja a színezőanyagot. Ezt mindenképpen vízzel kell majd hígítani, tejföllel nem finom.

5. Diós muzsdéj. Ezt is a már említett szomszéd néni lányától tanultam. A fokhagymával egyszerre néhány szem dióbelet is áttörünk, a többi pedig ugyanaz. Lehet bármivel hígítani, csak annyi a szerepe, hogy kissé enyhíti a fokhagyma erejét, és persze, különlegesebbé, aromásabbá teszi a szószt.

6. Light muzsdéj. És végül ezt is le kell írnom, bár ez nem a szó szoros értelmében vett muzsdéj. Kénytelen vagyok mostanában legtöbbször így készíteni, mert a férjem gyomra (és sokszor az enyém is) nem bírja az erős fokhagymát. Egy tálkába tejfölt öntök, fokhagymagranulátumot szórok bele és megsózom. Van, hogy egy kiskanál mustárral vagy 1-2 kanál ketchuppal teszem pikánsabbá, de ez mindig pillanatnyi ihlet függvénye.

2009. október 28., szerda

Díj

Andi aszongya, hogy szereti a naplómat:), ezért meg is díjazza!



Nagyon köszönöm, Andi! És mivel ezúttal nincs semmiféle számbeli korlátozás a továbbadást illetően, átadom a díjat a következőknek:

- Alíznak;
- Anya főztje írójának;
- Duendenek;
- Gabojszának;
- Katakonyhának;
- Katinak;
- Palacsintás királylánynak;
- Ottisnak;
- Trinitynek.

2009. október 27., kedd

Gyerekkori ízek 6. - Törttej puliszkával



A törttejet mamám nagyon gyakran készítette régen. Nagyon finom volt és nekünk olcsó, hisz mindig tartottak tehenet a háznál. Ma már, ha meg kell venni a tejet, tejfölt, egyáltalán nem zsebkímélő étel. Mi sem úgy ettük most, hogy magam készítettem, hanem húgocskám anyósa jóvoltából került az asztalunkra. Mármint M. néni felpakolta a fiatalokat, ők pedig megosztották velünk. Hogy én milyen jót ettem belőle! Hideg törttej, forró, híg puliszka! Hmmm, tényleg gyereknek éreztem magam!

Azért szerencsére, emlékszem még, hogy mama hogyan készítette, ezért megosztom mindenkivel. Legelőször túrót készített, amihez a tejet meleg helyen hagyta megalvadni. Hogy mennyi tejet "tett le aludni", az mindig attól függött, hogy mennyi maradt a család számára, de kb. félkiló túró lesz két l tejből. A túrókészítés menetét egyszer már leírtam itt.
Még azt is tudni kell a dologhoz, hogy annakidején, mivel állandóan volt tej a háznál, állandóan volt friss aludttej is. A tejfölt, pedig ami feljött a tej tetejére, mama mindig külön leszedte és azt használtuk ételekbe, süteményekbe, bárhová kellett. Üzleti tejfölt nem is kóstoltam én jóideig!
A törttej éppen ilyen tejfölből készült és egy előző adag aludttejből kinyert túróból. És hát azért kapta meg a tört- jelzőt a tej, merthogy a túrót jól szétmorzsolták, azaz "összetörték" és úgy kavarták össze a tejföllel. Igaz, ha volt olyan alkalom, amikor esetleg nem volt éppen sok a tejföl, akkor nyugodtan belekavartak néhány merőkanál aludttejet is, így készült - ahogy ma hívnánk - a lightos változat.
Jól be kell hűteni, és forró puliszkával kell enni. Nálunk az ilyesmit főleg "reggelire" ettük, kb. délelőtt 10-11 óra körül, amikor a férfinép befejezte a reggeli teendőit az udvaron és végre ráért reggelizni.

Még annyit, hogy manapság az üzletekben is lehet kapni egy "vert tej" (tükörfordítás románból) nevű készítményt, de az hozzá sem szagol az eredeti, otthon készített ízletes tejtermékhez. Ez egy savanyú lötty ahhoz képest!

2009. október 26., hétfő

Zöldparadicsomkrém



Ottis, szívesen!:)

Az úgy volt, hogy kedvenc román receptes lapomban (Practic in bucatarie) a második oldalról egy gyönyörűszép, halványzöld színű akármi nézett rám néhány szelet kenyérről. Nagyon kívánatos volt és nagyot néztem,a mikor megláttam, miből készült: zöldparadicsomból. Azonnyomban elhatároztam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. Másnap kaptam is zöldpaardicsomot a piacon, el is készítettem. De... a recept, úgy, ahogy ott leírták egyszerűen kivitelezhetetlen, szerintem. Pedig ők is elkészítették, mert ott volt a "pecsét" a receptnél, hoyg kipróbálták és fázisfotók is készültek. Akkor meg kimaradt a receptből egy mondat, mert úgy tényleg elkészíthetelen volt: azaz nekem egy lé lett belőle, és ah még olajat is kevertem volna bele, még mártani is alig lehetett volna, nemhogy kenyérre kenni! De megoldottam!

Kell hozzá: 1 kg zöldparadicsom, 3 szép krumpli, 1 picike hagyma, néhány kanál olaj (amennyit felvesz), só, ízlés szerint zöldfűszerek, nálam petrezselyem és kapor volt.

A zöldparadicsomokat alapos mosás, csumázás, esetleges fekete részek kivágása után lobogó vízbe dobtam és kb. negyedóráig főztem. Ekkor hideg vízbe szedtem ki őket és a héjukat gyorsan lehámoztam. A recept ezután azt írta, hogy pépesítjük, hozzáreszeljük a hagymát, hozzákeverjük az olajat, sózzuk, zöldfűszerezzük és kész. De, mondom, nekem egy híg lötty lett pépesítés után, úgyhogy ha még elkészíteném, akkor én a paradicsomok belsejét kikaparnám és csakis a húsával dolgoznék. A krumplit pedig mindenképpen használnám hozzá legközelebb is.
Hogy mégse vesszen semmi kárba, fogtam a löttyöt és beleöntöttem egy levesszűrőbe. Így a leve jól lecsepegett és tényleg csak a húsa maradt, de így is túl híg volt, ezért az éppen készülő krumplilevesben 3 félbevágott plusz krumplit is megfőztem, amit szintén leturmixoltam és utána hozzákevertem a paradicsompürét. Az olajat úgy adtam hozzá, hogy közben állandóan kevergettem (pontosan, mint a padlizsánkrémnél) . A hagymát nagyon apróra vágva tettem bele. Végül sóztam és belekevertem még egy pici apróra vágott petrezselyemzöldet és még "picibb" apróra vágott kaprot.

Az íze nagyon érdekes volt: valóban hasonlított a hagyma révén a padlizsánkrémre, de mégis más volt, valamivel savanykásabb. De mindenesetre, nagyon finom.

Amire nincs idő

Legalábbis egyelőre nem látom, mikor juthatok oda, hogy mindent leírjak.
Leírom a címüket és teszek egy-egy képet, hátha valakinek így is beindul a fantáziája.:) És ez csak egy része annak, ami várakozik...

Halikra-paszta:


Zöldparadicsomkrém:


Aranyló húsleves:


Keleties zöldséges bableves:


Keleties zöldséges bableves

Hozzávalók:
1 szál sárgarépa, 1 közepes hagyma, 1-2 cikk fokhagyma, ½- ½ piros, illetve sárga húsú paprika, 30-40 dkg főtt paszuly, só, 1 teáskanál currypor, olaj, apróra vágott petrezselyem- vagy korianderzöld
Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A sárgarépát a nagylyukú reszelőn lereszeljük és 2-3 evőkanál olajon, állandóan kavargatva, megdinszteljük. Rászórjuk a curryport, elkavarjuk és rögtön felöntjük vízzel, hogy nehogy megégjen. (Annyi vizet töltsünk, amennyi levest szeretnénk, ehhez a zöldségmennyiséghez kb. 2-3 l szükséges.) A hagymát és a paprikákat csíkokra vágjuk, a fokhagymát apróra daraboljuk, beletesszük a levesbe és puhára pároljuk őket. Sózzuk. Ezután kerül bele a főtt bab, amivel még néhány percig összeforraljuk. Ha kell, utánasózunk, megszórjuk apróra vágott zöldfűszerrel, esetleg pár csepp citromlével is ízesíthetjük. 
EK - 2010/3


Babérleveles krumplileves:


Törttej puliszkával:


Köményes-szezámos és szezámos-parmezános zsemlék:


Almás palacsinta:


Ordás-szilvás pite:


Szilvás-mákos torta, Trinity-től lesve:


Aludttejes-gyümölcsös torta Andi(cuki) nyomán:

2009. október 22., csütörtök

Báránysült hercegnőburgonyával



Ezt is régen ettük már. Egy vasárnapra készítettem egy keleties ízesítésű bableves utáni főfogásnak. (A levesről ezután.)

A fagyasztóban még árválkodott egy báránylapocka tavasz óta, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megkönyörüljünk rajta. Kiolvasztottam, majd bedörzsöltem sóval és borssal. Tepsibe helyeztem a három darabot (így kaptam, már darabolva), öntöttem alá egy kis vizet, majd két fej fokhagymát jól megmostam és keresztbe kettémetszettem. Vágott felükkel lefelé a húsokra helyeztem őket. Alufóliával lefedtema tepsit és néha-néha ellenőrizve, megforgatva kb. másfél óra alatt nagyon puhára pároltam. Az utolsó 10-15 percben fólia nélkül pirítottam.

Közben krumplit főztem pürének, de rájöttem, hogy nincs tejem. Ekkor jutott eszembe a hercegnőburgonya (hű, de furcsa nekem burgonyának nevezni a krumplit:D), amit már sokszor elhatároztam, hogy kipróbálok, de időm még sosem volt rá. Megnéztema neten több receptet, végül nagyjából az Andicié szerint készítettem, bár, bevallom, nem méricskéltem. A főtt krumplit még forrón összetörtem, kikavartam egy jó kanál disznózsírral, sóztam, majd belekevertem 4 kis tojás sárgáját, illetve azok keményre vert habját. Csillagcsöves nyomózsák híján (de azóta már van csillagcsövem 6 méretben, csak megfelelő zsákot kell találnom/varratnom hozzá) kiskanállal halmokat tettem egy sütőpapírral bélelt tepsire és 15-20 perc alatt megsütöttem őket. Friss salátával ettük.

2009. október 21., szerda

Törtpaszuly



Ezt az ételt még akkoriban ettük, amikor a babos zakuszkát készítettem. Sajnos eléggé ritkán kerül asztalra nálunk, pedig finom és szeretjük, csak valahogy sosem jut eszembe. Azért néha, amikor paszulyleves kerül az asztalra, több babot főzök bele és egy törtpaszulyre valót kiveszek. Úgy megfőve bezacskózom, lefagyasztom és ha ilyent akarnánk enni, akkor nem kell kivárni a főzési időt. Néha szalonnakockákkal készítem, máskor kolbászkarikákkal, de ez is egy olyan étel, ami önmagában is eléggé laktató, nem mindig szoktam húsfélét adni mellé. Azért a "paprikás pergelés", azaz a dinsztelt hagyma pirospaprikával nem hiányozhat róla.:)

Hozzávalók:
- szárazbab
- só, bors
- tej, víz
- 1 hagyma
- olaj
- pirospaprika

Elkészítés:
A babot beáztatjuk és hideg vízben odatéve, megfőzzük. Ha nem volt beáztatva, az sem baj, max. 2 óra alatt úgyis megfő, esetleg kuktában még hamarabb. Ha elkészült, akkor a levét leszűrjük és ledaráljuk. Vagy botmixerrel pépesítjük, esetleg robotgépben turmixoljuk. Nálam most az első változat volt érvényes, mert a zakuszkához úgyis le kellett darálni, ezért a pépet egy lábosba tettem és állandóan kevergetve, tejjel és vízzel mártás sűrűségűre hígítottam. Közben megsóztam és megborsoztam, végül jól kiforraltam. A hagymát meghámoztam, apróra vágtam és kevés olajon üvegesre dinszteltem. Rászórtam 1 tk. pirospaprikát, gyorsan elkevertem és felöntöttem kb. 1 dl vízzel. Néhány percet hagytam főni, amíg majdnem zsírjára sült, de azért hagytam még "levet" is neki. Ezt is megsóztam és borsot is tettem bele. Végül a tányérokba szétosztott paszuly tetejére tettem belőle egy-egy kanállal. Ha szalonnával készült volna, akkor azt először kiolvasztom és annaka zsírján pirítom meg a hagymát, a többi ugyanaz, ha meg kolbásszal, akkor a vízzel felöntés után tettem volna bele a kolbászkarikákat és valamivel több ideig főztem volna.
Általában fehérbabból szokták készíteni, hogy szép színe legyen, de nekem most egy paszulykavalkádom volt mind fajták, színek, mind pedig méret szempontjából.



Jó étvágyat!

2009. október 20., kedd

Miért jó fiatalnak lenni?

„- Hölgyem, megmondaná, hány éves?”
„- Természetesen. Annyi vagyok, amennyinek kinézek. Vagy még pontosabban, amennyinek érzem magam.”

Valamikor fruskakoromban hallottam ezt a mondást és azóta sem tudom elfelejteni. Akkoriban kicsit nonszensz volt számomra a felelet, aztán, ahogy telt az idő, kezdtem mindinkább átérezni igazságát és súlyát. Mert ki a fiatal? A húszéves? Esteleg a harmincasok? Attól függ, honnan nézzük. Tízévesen vénember volt számomra egy negyvenéves, most meg már az ötvenest sem tartom öregnek!

És bár valóban, a húszas korosztályt tartják az igazi fiatalság korának, én mégis úgy gondolom, hogy ez egyénenként változó. Hiába fiatal az Édesanyám (tényleg nagyon fiatal, 17 évesen szült engem), ha a betegségek és a gondok legalább 10-15 évvel többnek mutatják. És legalább 20-szal többnek érzi magát. Én pedig még mindig olyan fiatalnak érzem magam! És szerintem ezt ugyanígy fogom érezni tíz-húsz év múlva is.

Csak egy példa: tavasszal, amikor a tízéves osztálytalálkozónk volt, valahoyg anynira hihetetlen volt, hogy eltelt tíz év az érettségink óta. Nem voltunk mintaosztály, ami az összetartást illeti, megvoltak nálunk is az ellenségek vagy csak egymás iránt semleges személyek, de most mégis ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ugyanolyan fiatalok, nyughatatlanok és bolondok voltunk, legalábbis olyannak éreztük magunkat, mint 10 évvel ezelőtt még akkor is, ha egy-egy csípő vagy comb szélesebb lett azóta, az arcok kerekebbek és a legtöbbünk már egy vagy két manót hagyott maga mögött otthon.

Azok közé tarozom, akik nem panaszkodhatnak eddigi életükre. Volt gyermekkorom és szép volt, mégha néha meg is keserítette a 9 évvel kisebb húg, illetve a mezei munkák. Volt szép kamaszkorom, amikor semmi más dolgom nem volt, mint tanulni és szórakozni, no meg zenélni, volt szép újfelnőttkorom nagy szerelemmel (első és utolsó nagy szerelmem:D) munkahellyel, önállósággal és az élet első igazi pofoncsapásaival, aztán egyetemista életem diáklapírással, tervezgetésekkel, barátnőkkel, sörözésekkel, majd ifjú házaséletem hosszú mézeshetekkel, néha-néha közbeiktatva némi ürmöt is az örömbe, később anyává váltam, majd dupla anyává és itt vagyok a jelenben. Még mindig fiatalon, még mindig úgy, hogy nyitva áll előttem az élet. Még bármit csinálhatok ezután is, még bármi lehetek – mert nem érzem úgy, hogy teljesen megvalósítottam volna magam – és szándékomban is áll tenni valamit nemcsak magamért, nemcsak szűkebb családomért, hanem a közért, másokért is.

Kép innen:



És nem tudom, mennyire meglepő esetleg, de semmi szín alatt nem szeretném újraélni a különböző korszakaimat. Bármennyire is szívesen gondolok visza a középiskolás évekre, bármennyire is jó volt a maga gondtalanságával mindenféléjével, nem fordítanám vissza az időt. Mint ahogyan nem szeretnék friss házas sem lenni újra, és ahogyan nem cserélném el a (két)gyermekes életet sem a gyermek nélkülire. Ahogy öregednek az évek, igaz, minden kezd nehezebb lenni, több a gond, a megoldásra váró probléma, az összehangolást igénylő dolgok, mind nehezebb sokfelé szakadni úgy, hogy senki és semmi ne szenvedjen hiányt, de állok elébe. Úgy érzem, hogy megvannak az alapok ahhoz, hogy megálljam a helyem, és mivel minden korszakomból kihoztam a maximálisat, nincsenek olyan dolgok, amik miatt bánkódnék vagy visszavágynék (bár igaz, van némi hiányérzetem az utazásokat illetően, de még nincs veszve semmi, bízom benne, hogy egyszer eljön a nagy utazások ideje is), mindig abban a helyzetben, korban érzem jól magam, amelyikben vagyok. És abban érzem magam fiatalnak is. Mindig megvan a cél, amiért küzdeni, dolgozni, élni érdemes, és szerintem ezt csakis optimizmussal, a dolgokhoz való pozitív hozzáállással lehet csinálni még akkor is, ha néha lelki hullámvölgybe zuhanunk, ha néha anyagi, egészségi gondokkal kell megbirkózni, még akkor is, ha rosszindulatú-akaratú emberekbe ütközünk vagy ha úgy érezzük, hogy pillanatnyilag minden és mindenki ellenünk esküdött.

Azt hiszem, ennél jobban nem fogalmazhatnám meg gondolataimat, a bennem kavargó dolgokat jövőben sem, a harmincéves szülinapomon.

A kérdést szívesen továbbadnám Irinek, akinek, bár nincs gasztroblogja, de van más naplója, Gabojszának, Mutternek, Katinak és Deborah-nak. Remélem, szívesen írtok majd róla!

A kérdést Duende tette fel nekem, nagyon köszönöm neki!!! :)

Zöld vásárló vagyok-e?

Hiába kaptam meg a körkérdést még az elsők között, sajnos nem volt alkalmam eddig írni róla. Köszönöm Gabojszának a kérdést, amiben arról érdeklődik, hogy környezettudatos vásárló vagyok-e? Sok újat nem hinném, hogy mondok, már sokan írtak róla, de azért elmondom a magamét is. Összességében véve, a nagyon elhivatottak szerintem abszolút nem tartanának környezettudatosnak, bár a tízpaarncsolatból vannak pontok, amiket betartok teljességében.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nagybevásárláskor, ünnepek, kirándulás előtt, mindig szoktam listát írni, hogy ne felejtsem el, mit szeretnék venni. De nagyon sokszor elfelejtem magammal vinni a listát is. Ettől függetlenül, szinte soha nincs úgy, hogy mindig csak az legyen a kosaramban, amit felírtam, már csak azért sem, mert van, hogy valamit elfelejtek feljegyezni. Máskor meg éppen olyan áron vesztegetnek valamit, hogy nem lenne érdemes kihagyni. Ilyenkor általában nem pontos pénzzel indulok vásárolni, de lehetne tőlem bármilyen profi reklám, csomagolás, úgysem vennék meg valamit, ha nem lenne pénzem, szükségem rá. Pl. elég ritkán adódik, hoyg csak úgy, hirtelen felindulásból megveszek magamnak valamit. Ha esetleg mégis, kimerül max. egy recepteslapban.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Mindkettőt szoktam. A piacot látom az ablakból, tehát közel van,de az a helyzet, hogy ott tényleg csak szezonban tudok vásárolni. Hogy szegényes a kínálata amúgyis, az hagyján, de mire Vilma néninél megjelenik valami, addigra már jócskán benne vagyunk az időben és nem március-áprilisban, hanem június-júliusban ennénk először spenótfőzeléket. A városba pedig nem tudok menni piacolni: két gyerekkel, autó nélkül...
A sarki boltba is elszaladok, van, hogy naponta többször is. Mert elfelejtek valamit vagy eszembe jut valami plusz.
De a nagybevásárlást, amit havonta egyszer ejtünk meg, nem bíznám a kisboltra, hiszen legalább félszer annyiba kerülne ott megvenni mindent. És ha elmegyek a közeli „multiba” és megveszek 10 kg lisztet vagy egy bax (6 l) olajat, nem hinném, hogy pazarlás lenne. És nem annyiért veszem meg, mint a boltban! Vagy nem beszélve a mosóporról (erről később).
És merem állítani, hogy a Selgrosnak, ahol mi általában vásárolunk, pl. olyan minőségű hús- és hentesáru-kínálata van, hogy vetekszik bármelyik helyi hentesboltéval.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

A havi vásárláshoz mindig viszünk nagy szatyrokat, ún. raffianecceket.:D Ha eszembe jut, akkor is viszek magammal valamit, ha a közeli boltba megyek, illetve tényleg, sokszor nem fogadom el, ha felkínálják a nájlonzacskót.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Na, ez nagyon mondvacsinált. Mert a városig 2,5 lej egy buszjegy, és az oda-vissza út árából a férjem másfélszer megjárja a várost. A nagyüzletig, ahol vásárolni szoktunk, csak 2 lej a busz, de ha ketten mennénk + a két lány és még a 6-7 istenes méretű szatyrot is beszámoljuk, vajon hány kezünk kellene, hogy legyen? Szóval, ma már nem olcsóbb a tömegközlekedés. Igen, a gyaloglás egészséges és ingyen van, meg is teszem, amikor csak tudom, de nem a nagybevásárláskor.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minnél távolabbról jön, annál többet szennyez.


Ezzel nincs gond, szerintem jól állok. Tejet a néni hozza (igaz flakonban, de legalább újrahasznosítom az egyszerhasználatost), egész nyáron szinte mindent a kertből kapok és télre is igyekszem sokmindent menteni, túrót is a piacról veszünk, vagy házhoz hozzák, a kenyeres itteni, a hús pedig legtöbbször otthoni (tyúk, kacsa, disznó). A csirkét általában boltból veszem, de ebből is csakis azt, ami itthon „terem meg”. Legtöbbször a Craiesti-i (királyfalvi) csirkét vesszük, mert ebben biztosak vagyunk, hogy biztonságos. Bár, ha van olcsóbban (mert ennek elég szép ára van) ugyanaz, amit venni szeretnék, lehet, hogy más itteni céget választok.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.


A szép vagy csúnya külső nálam sosem osztott-szorzott. Mint ahogyan a reklámok sem érintenek. Tőlem zúghatják őket. „Visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolás” – nálunk erre még nem fektetnek nagy hangsúlyt, legalábbis én még soha, egyetlen csomagoláson sem láttam, hogy azt írta volna: újrahasznosított papírból készült.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.


Hát, ebben nagyon rosszul állok. Jaj, most látom, hogy a félkész élelmiszerek is ide tartoznak. Nem erre gondoltam, hanem, hogy használok mosóport, mosogatószereket, súrolószereket, zsíroldókat, öblítőt stb. Ez van. Nem azt jelenti, hogy nem szeretnék kiiktatni ezek közül párat, hanem a baj ott kezdődik, hogy nincs rá más alternatíva. Ha meg lenne, számomra biztos megfizethetetlen lenne.

Félkész ételeket ritkán veszek, bár ebbe a kategóriába több minden beletartozik. Pl. kukoricakonzervet szoktam venni. Vagy néha paradicsompürét, illetve ketchupot. De ezt inkább csak a férjem eszi. De, nem veszek ételízesítőket, ilyen-oylan alapokat, tasakos leveseket, vagy előre elkészített hamburgerpogácsákat. Ez viszont nem jelenti azt, hoyg sosem eszem hamburgert vagy hot-dogot. Sőt, a miccset is készre gyártva vesszük, csak éppen meg kell sütni. Szóval, ebben a mértéket tartom irányadónak.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.


Ezt valahogy genetikai kódként hordozom magamban, mert meg sem fordulna a fejemben, illetve nem is kívánnám meg novemberben a dinnyét vagy júliusban a narancsot. Paradicsomot, paprikát is általában csak karácsonykor vagy újévkor szoktam venni, azt is inkább a díszítés miatt.
A narancsot és a többi citrusfélét viszont nem ehetnénk, ha nem külföldről hoznák!

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…


Gondolom, ez a három felsorolt akármi nem egyszerhasználatos! Bár nekem egyikem sincs. A flakonokat felhasználom a tejhez, a papírból készült fogyótermékeket pedig nem tudnám elképzelni többszörhasználatosnak. Pelenkából is a papírból készültet használom, egyrészt kényelemből, de másrészt nem vagyok meggyőződve róla, hogy a víz, áram, mosópor ára kevesebbe kerülne, mint maga a pelus. És az sem utolsó, hogy a gyerekem nyakig pisis lenne minden alkalomkor. Popsitörlőt is használok, de ebből tényleg nagyon keveset, inkább csak akkor, ha nem vagyunk itthon. 1 kb. 65 db-os csomag 2-3 hónapig is elegendő, inkább vízzel mosom le a popsikat. Bár lassan itt a szobatisztaság a Kicsinél is!

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.


Kíváncsiságból szinte mindig elolvasom. De sokszor csak utólag, amikor otthon avgyunk. Azért kb. tudom, hoyg mi mit tartalmazhat, éppen ezért poharas pudingot tejszínhabbal (Liegeois, ha valaki ismeri) sosem veszek, gyümölcsös joghurtot is nagyon ritkán, a krémsajtokat is kerüljük, ahogy csak tudjuk, hoyg csak néhányat említsek. Persze, vannak élelmiszerek, amiknek elolvasoma címkéjét és elhűlök, hogy mi minden van benne! Természetesen, következő alkalommal igyekszem nem azt venni, ha nagyon túllőttek a célon, de kiiktatni teljesen úgysem tudjuk az oda nem illő dolgokat, úgyhogy ezt nagyon komolyan venni kész szélmalomharcnak gondolom.

És úgy ezenkívül: messze állunk mi még attól, hogy rendszeresen bio-dolgokat vegyünk, valahol eldugva, félpolcnyi termék szokott bio lenni, az említtt nagyboltban. Ha van, pedig nem tudjuk megengedni magunknak, mert olyan drága. És hol van még a szelektív szemétgyűjtés, az üvegek visszaváltása, a papírbegyűjtés stb. Szóval, korántsem állítom, hogy nem fontos a küzdés, a környezettudatosságra törekvés, sőt, de mindez nem valósulhat meg mindaddig, amíg nem változik meg az alapfelfogás, amíg nincsenek alternatívák más termékek használatára, illetve nincsenek meg az anyagi feltételei mindennek.

Nem tudom, eljutott-e hozzá, de továbbadom Wise Ladynek.

2009. október 19., hétfő

Zöldséges rétes

Avagy maradékhasznosítás

Egy csomag réteslapot szobahőmérsékleten hagytam felolvadni.
Krumplit főztem héjában, kb. 60 dekát. Megmaradt a húslevesből néhány főtt sárgarépa és petrezselyemgyökér. Halálra volt ítélve némi házi májas is, muszáj volt elhasználni. A réteslapokat olvasztott vaj és olaj keverékével egyenként megkentem és egymásra helyeztem őket. 6 került egy tekercsbe, 6 a másikba. A töltelékhez a krumplit meghámoztam és kockákra vágtam, a zöldségeket is felkockáztam, majd egy hagymát üvegesre pirítottam 1 ek olajon és az egészet egy tába tettem. Ment bele a maradék, kb. félkiló májas, 1 nyers tojás, pici só és egy kevés bors. Jól összekevertem a masszát és felét ráhelyeztem az egyik lapegyüttesre, majd szorosan feltekertem. A tetejét is lekentem olajos vajjal és ment a sütőbe. Persze a két tekercset egyszerre sütöttem, csak akkor tettem a sütőbe, amikor mindkettő kész volt. Kb. 35 percet sütöttem. Lehet készíteni bármilyen húsmaradékkal, de szerintem anélkül is finom lehet. A mienk nagyon jó lett, még apósom is, aki amúgy fenntartásokkal van a számára új, ismeretlen ételek iránt, több szeletet megevett. Az adag is tisztességes, nagyon kiadós.

Annyi minden

Duende, nem felejtettem el egyik kérdésedet sem, mindkettőre válaszolok, ígérem, csak nem tudom, mikor.
Gabojsza, a te körkérdésed sem felejtődött el, de most annyi minden összejött (főleg festés, felfordulás, de orvoshozjárás is), hogy nem érem utol magam. De addig leírok egy ételt, amit múlt héten készítettem.

2009. október 14., szerda

Tél

Hihetetlen, de igaz.
Vasárnap még nyár volt, a javából, mint írtam, este 7-kor még 23 fok volt, az éjszaka pedig havazott. Igen, HAVAZOTT!!! Ilyet se értem még, hogy október közepe előtt havazzon. És hideg van, szörnyen hideg. Tegnap még azt hittem, csak azért tűnik ilyen hidegnek, mert nem vagyunk hozzászokva a hirtelen lehűléshez. És a buszmegállóban, a buszra várva, az autók lámpafényében cikázó cseppek olyanoknak tűntek, mint a hópihék, bár akkor még tényleg nem hó volt. Aztán hajnali fél 5-kor, amikor túlságosan fehérnek tűnt a közeli üzlet teteje, és kibámultam az ablakon, rögtön kiugrott az álom a szememből. Kockáztatva a lefagyást, muszáj volt megörökítenem, mert arra gondoltam, ha esetleg reggelre elmossa az eső, senki sem hiszi el nekem. És amikor elújságoltam I.-nak a dolgot, rögtön utána, hogy kinyitottam a szemem, azt kérdezte: álmodban?:P (Tehát nem volt alaptalan a "félelmem".)
Ki sem mentünk/megyünk ma a házból.

Hajnali fél 5-kor:




Délelőtt, a távolabbi dombokon:

Olvasóim készítették

Talán kicsit nagyképű a cím, de vállalom. Mindenesetre, határtalan örömmel tölt el, hogy valakik általam jutottak sikerélményhez, örömüket lelték annak elkészítésében, amit nálam láttak-olvastak, és nem utolsó sorban, ízlett a végeredmény. Köszönöm nekik a megtiszteltetést és bizalmat, és remélem, ezután sem csalódnak, ha valamit ismét elkészítenek.

Következzenek a művek kronológiai sorrendben:

Anitka:



Szilvi:



Vera:

2009. október 11., vasárnap

Almástészta



A cím megtévesztő lehet, hiszen nem egy tésztaételről van szó, hanem süteményről, de mifelénk tésztának hívjuk a süteményeket. Jaj, és laska a tésztaféle.
Múlt vasárnap sütött anyósom egy egyszerű, de annál finomabb almás süteményt. Az az igazság, hogy ilyen finom almást még azt hiszem, sosem ettem: nagyon puha tészta, jó sok, illatos töltelék, nem túl édes, de nem is savanyú, szóval, na, hát hogy is mondjam, izé... 6-7 szelet biztos lecsúszott belőle együltömben. Úgyhogy, már egy hete ... nem a mamára, hanem csak az almástésztára gondolok, minden nap azzal keltem fel, hogy ma megsütöm, mégsem lett belőle semmi máig. Aztán megembereltem magam, és miutána Lányokat lefektettem, hozzáláttam.



Hozzávalók:
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg zsiradék (én disznózsírt használtam)
- 10-15 dkg cukor (ízlés szerint, én csak 10-et tettem)
- csipet só
- 1 sütőpor
- 2 tojás (én csak másfelet használtam, az egyiknek a sárgáját nem tettem bele)
- 270 g joghurt

A töltelékhez:
- 1 kg alma
- 2 marék mazsola
- 10-15 dkg cukor (szintén ízlés szerint)
- 1 tk. fahéj

Továbbá:
- 1 púpozott ek. gríz
- 30 ml tej
- liszt, a deszkára

Elkészítés:

A töltelékkel kezdtem. Az almákat meghámoztam, lereszeltem, a levét pedig kézzel jól kicsavartam (hm, de finom az almalé!). Egy tálba helyezve betettem a mikróba 5 percre, 2x-3x megkavartam közben, ezalatt megpárolódott. Mikró híján, természetesen, a tűzhelyen is meglehet csinálni, de akkor hosszasabb a dolog és ott kell állni mellette, kevergetni.
Ezután a lisztet és a hideg zsírt összemorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, sót, sütőport, a tojásokat és egy 175 g-os joghurtot. Mivel viszont egy nagyon lágy masszát kell kapni, még beletettem kb. 90-100 g joghurtot és gyors mozdulatokkal jól összegyúrtam a hozzávalókat. Nem kell agyongyúrni, az a lényeg, hogy hamar egy összeálló, egynemű tésztát kapjunk. Amikor megvolt, a tésztát ketté osztottam, egy deszkát nagyon jól beliszteztem és a tészta egyik felét akkorára nyújtottam, amekkora a tepsim volt. A tepsit sütőpapírral béleltem ki, a tésztát a serítőre (nyújtófára) feltekerve helyeztem bele. Ekkor az almát összekevertem a cukorral, mazsolával és fahéjjal, a grízet rászórtam a lapra, majd erre rákentem az almás masszát. A tetejére ráborítottam a szintén jó lisztezett deszkán kinyújtott, másik adag tésztát és kézzel kicsit rányomogattam a töltelékre. A félretett tojásságáját elkevertem a tejjel és rákentem a sütemény tetejére, ezután pedig villával helyenként megszúrkálgattam. Forró sütőbe tettem, kb. 5 perc után levettema lángot és kb. 30 percig sütöttem, mígnem szép egyenletes aranybarnára sült a teteje is. Ugyaolyan lett, mint amit múltkor ettem. Anyosom tanácsa még az volt hozzá, hoyg konyharuhával letakarva hagyjam kihűlni, hoyg a teteje ne keményedjen meg. Igaza volt, istenien puha, foszlós lett, maradt így.

EK - 2011/5

2009. október 9., péntek

Nyár- és őszinvázió a kamrámban 4.

Savanyúságok káposztából

Elég kevés uborka került idén üvegekbe, ezért muszáj pótolnom a télire szükséges savanyúságmennyiséget paprikával, káposztával. Paprikából nem tettem el sokat, mint olvashattátok, de káposztából nem fukarkodom!

Múltkor néném is hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó zöldségem összegyűljön, általa gazdagodtam 5 fejecske káposztával is. Mivel elfogyasztani túl sok lett volna - amúgy sem vagyunk nagy káposztaevők (csak nyersen vagy savanyúságnak), és éppen aznap készítettem lucskost – gondoltam, elteszem. Van egy nagyon jó, kipróbált receptem vágott káposztára, de végül mégsem az született belőle. Akkoriban tette fel Duende is a csalamádé-receptjét, és mivel sikerült zöldparadicsomhoz és friss uborkához is hozzájutnom, inkább az ő változatát készítettem el. Természetesen, az arányokat nem tartottam be, mert mindenből annyit tettem, amennyi nekem volt, de az ízesítést és tartósítást aszerint csináltam. Mivel neki összesen 2,7 kg volt a zöldségek tömege, igyekeztem egyszerűsíteni a munkámon és 3x 2,7 kilót hoztam ki.:) Így a fűszerekből, só-cukor-ecetből háromszoros adagot használtam. Bár igaz, a sóból négyszereset tettem, mert utólag megkóstolva nekünk nem volt elég sós úgy. Ezt ki-ki saját ízlése szerint variálhatja.

Csalamádé 1.

Hozzávalók: az adagok mosás, tisztítás, hámozás, csumázás stb. után mért tömegek;
- 4 kg káposzta
- 1 kg színes paprika
- 1,8 kg zöldparadicsom
- 0,5 kg uborka
- 0,8 kg hagyma
- 9 ek. só
- 12 ek. cukor
- 3 dl ecet
- 3 csapott mk. szalicil
- 3 csapott mk. borkén
- fűszerek ízlés szerint: köménymag, koriandermag, szemes bors, mustármag, babérlevél.

Elkészítés:
A káposztát és az uborkát legyalultam, a többi zöldséget felcsíkoztam (nekem nem ment a gyaluval). Egy nagy fazékba tettem (csak fazakam volt akkora, hogy ez mind beleférjen és jól össze is tudjam kavarni.), rászórtam a magvas fűszereket és a babérlevelet (de legközelebb ilyet nem teszek, minden üvegbe külön-külön kerül majd, az aljára, mert nekünk így zavaróak), majd a sót, cukrot, ecetet és a tartósítószereket is. Kézzel jól összekavartam és letakarva, időnként átkavarva, 1 napig állni hagytam. Másnap üvegekbe tettem, amennyire lehetett belenyomkodtam, majd a tetejére még öntöttem a léből, amit engedett, hogy jól ellepje a zöldségeket. Lefedtem az üvegeket és a kamra polcára helyeztem őket.

EK - 2010/10,






Csalamádé 2.

Ez az a recept, ami szerint én már több éve szoktam eltenni vágott káposztát. Mivel szeretem, ha többminden van benne, ezt is csalamádé-szerűen teszem el, tehát más zöldségekkel kombinálva, de vöröskáposztát, mint tavaly, többé nem teszek bele. Nem rontott az ízén egyáltalán, de a színe nagyon csúnya lett tőle. Ha csinálok, inkább külön vöröset teszek majd el.
A másik, amit nagyon szeretek benne, hogy nem jár bele semmiféle tartósítószer, kicsit hasonlít az íze a sózott, hordós, egészben eltett káposztára. De csak hasonlít. A receptet a szomszédasszonytól, Marikától tanultam, ő csak paprikával kombinálja, de azt sem keveri össze a káposztával, hanem lerakáskor tesz egy-egy felcsíkozott paprikaréteget is az üvegbe. Én is készítettem úgy, de minket nem zavar, ha vegyesen esszük, tehát inkább összekavarom őket.
Idén még nem került sorra ez a savanyúság, de hamarosan, amikor majd a hordóba is sózzuk, akkor teszek belőle. A fotóim a tavalyiak, csak akkor már nem kerültek fel a blogra.

Hozzávalók:

- káposzta
- paprika
- murok (sárgarépa)
- só, ecet, cukor
- babérlevél, szárított csombor (borsikafű), szárított kaporszár, torma (ízlés szerint)

Elkészítése:
Tulajdonképpen a káposzta az, ami muszáj bele.:) Ha valaki nem akar, nem muszáj mást is tennie. De ha akar, még csípőspaprika is mehet bele.
A káposztát legyaluljuk, a paprikát csíkokra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, és az egészet lesózzuk. Csak normál mértékben kell sózni, mert ez még nem a végleges sóssága. 2-3 órán át állni hagyjuk, majd a levét kicsavarjuk. Újraízesítjük: ezúttal cukorral és ecettel, illetve ízlés szerint további sóval, mintha csak egy azonnal fogyasztandó salátát készítenénk. Ismét állni hagyjuk 1-2 órán át, majd újra jól kifacsarjuk a levét, de ekkor máris üvegekbe gyömöszöljük a kicsavart „gombócokat”. Az üvegek aljára előzőleg beletesszük a fent említett fűszernövényeket. Végezetül, szintén ízlés szerinti sós-ecetes-cukros levet készítünk és lassan, több részletben, hogy kellőképpen lefolyjon, és minden kis hézag megteljen, felöntjük az üvegeket. Végül rácsavarjuk a fedeleket, és az üvegeket tepsibe helyezve a kamrába teszsük. A tepsi (vagy bármilyen más tálca) fontos, mert a tartósítószer hiánya miatt a savanyúság először felforr, majd leáll, és letisztul. Ezután át kell az üvegeket törölgetni és a tepsiket ki lehet venni alóluk.

Megjegyzés: A savanyúságot egyszerűen csak káposztával is el lehet készíteni, vagy paprikacsíkokkal lerétegezve. De akár úgy is készülhet, hogy a fent említetteken kívül egyéb zöldségek (pl. hagyma, uborka, csípős paprika stb.) is kerülhetnek belé. Fontos a lépések betartása, és fontos, hogy várjuk ki a forrási-leállási-tisztulási időt. Csak akkor vegyük ki az üvegek alól a tepsit, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy többé nem folyik a savanyúság leve. Készülhet fehér és vörös káposztával vegyesen, de tudni kell, hogy a vörös káposztától a savanyúság kissé “csúnya”, barnás színű lesz.

KÁP. - 2015.






Csalamádé 3.

Bár ez tulajdonképpen nem káposztából készült és fotóm sincs róla, azért leírom, mert szorosan kapcsolódik az utóbbi eltevési módszerhez.
Tavaly, amikor ezt a fajta káposztát tettem el, volt céklám is, amit már nem tudtam másképp felhasználni. Ezért meghámoztam és lereszeltem, majd reszelt sárgarépával és csíkokra vágott paprikával szintén eltettem savanyúságnak. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fenti káposztánál. Vigyázat, ezt is tepsibe kell helyezni! Előszőr készítettem iylet, de meglepően finomra sikerült, úgyhogy, gondolom, minden évben fog kerülni belőle néhány üveg a kamrába.

Mégiscsak van fotóm; valamikor télen, az egyik ebédkor készült:

2009. október 7., szerda

Nyár-és őszinvázió a kamrámban 3.

Savanyúságok paprikából

Nagyon sok paprikát kaptam, Édesanyáméknak nagyon jól sikerült az idén, rengeteg volt a termés, és szerencsére az eladása is jól ment. Nagyon sokat dolgoztak vele (az ültetésbe én is besegítettem, egy-egy alkalommal többezer szálat elültettünk.), megérdemelték, hogy legyen hasznuk is belőle. Főleg az öntözés volt nagy dolog, mert nem volt mindenhol vezetékes víz.

No, de visszatérve a terméshez... A zakuszkák fő alkotóeleme a paprika, a 3 adaghoz sok elment. De még mindig maradt. Húgocskám reklámozta az anyósa nyersen eltett gogosát (paradicsompaprikáját) és bár egyszer régen én is kipróbáltam, de nem sikerült, most mégis egy részéből azt tettem el.

Paprika-savanyúság nyersen

Két alkalommal tettem el ilyet, egyszer csupán sárga paprikát használtam, egy másik alkalommal pedig, egy újabb adag kapott paprikából pirosat is tettem el. Végül rájöttem, miért nem sikerült nekem anno: mert nem hagytam állni és így nem volt leve. De most már akkor finom volt, mielőtt üvegekbe tettem volna.
Én leírom a teljes adagot, ahogy a receptet kaptam, bár én mindig ennél kevesebb paprikából készítettem, de akkor a hozzávalókat is arányosan osztottam a paprikamennyiségem szerint.

Hozzávalók:
- 5 kg érett gogos, azaz paradicsompaprika
- 30 dkg cukor
- 0,5 l ecet
- 6 ek. só
- 1 kk szalicil
- babérlevél, mustármag, szemes bors tetszés szerint

Eljárás:
A paprikákat jól megmostam, félbevágtam, kicsumáztam, majd a feleket további 3-4 darabba vágtam, mérettől függően. Az egészet egy tálba tettem, és rászórtam a cukrot, sót, ecetet. Ha teljes adagot készítünk, ugyanekkor tegyük bele a szalicilt is. Jól kavarjuk össze, majd tegyük félre. Időnként meg kell még kavargatni, hogy minden feloldódjon benne és az összes paprikát jól átjárja a páclé. 1 napig nagyjuk állni, időnként megkeverjük, másnap pedig tiszta üvegekbe tesszük bele. Az üvegek aljára szórunk mustármagot, szemes borsot és babérlevelet, belehelyezzük a paprikákat (meg kell kicsit nyomkodni, hogy több férjen el és ne maradjanak nagy hézagok), majd felöntjük a visszamaradt lével. Az üvegek fedelét rácsavarjuk és már mehet is a kamrába. Télen éppen olyan ropogós, mintha friss paprikát ennél.
Mivel én kisebb adagokat csináltam meg egyszerre, gondban voltam a szalicilmennyiséggel, ezért nem tettem rá a paprikára, csak a sót, cukrot és ecetet. A tálat másnapig a hűtőben tartottam és miután üvegekbe került a paprika, minden üveg tetejére tettem egy késhegynyit, majd ezután öntöttem rá a levet.

EK - 2010/9





Csípős

2 kg paprika (tiszta súly, csumázás után, és jó, ha színes)
1 kg hagyma
3 db csípőspaprika (ez ízlés szerint variálható)
2 jó púpozott ek. só
15 dkg cukor
3 dl ecet
nagyon csapott tk. szalicil

A megmosott, félbevágott, kicsumázott paprikát vékony csíkokra vágtam, ugyanígy jártam el a megtisztított hagymával is, végül pedig a csípőspaprikát jól megmosva, de csumáját benne hagyva karikáztam a többi hozzávaló mellé. Ehhez az adaghoz a 3 csípős csak a pont megfelelő mennyiség: ahhoz túlságosan erős, hoyg ne lehessen észrevenni, de még nagyon a tűrhetőség határán belül van, szóval, ki-ki ismeri magát, vagy családja ízlését és ha esetleg hozzálát, aszerint csípősítsen.
A továbbiakban nagyon ahsonlít az előző paprikaeltevéshez, azaz a keveréket megszórtam cukorral, sóval, szalicillel és ráöntöttem az ecetet. Jól összekavartam és állni hagytam. Viszont nem hagytam egy napig állni, csupán pár órát. Kisméretű üvegekbe tettem (ha esetleg nem fogy el túl gyorsan, ne legyen egy nagy üveg megbontva), lefedtem az üvegeket és szintén mentek a kamrába.


2009. október 6., kedd

Segítség Alíznak

Csak, hogy értsétek, miről van szó. :) http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/10/peccsdzsem-de-nem-maszlinas-borkanyba.html

És remélem, nem fagyasztja le ismét a böngészőket ez a beszúrás. Ha mégis, valahol, pl. a  http://krisztaboro.blogspot.com/ - on szóljatok!

Padlizsánfőzelék



No ne nézzetek nagyot!
Igaz, én sem ettem mostanáig, de biztos még elkészítem néha-néha. Könnyű, gyors, finom, egészséges...
Nem volt tegnapi maradékom, de Kisebbikemnek ebédet kellett adni lefekvés előtt. Amíg anyósomtól az üzletig érkeztünk, már ki is volt találva az ebéd: padlizsánfőzelék. "Miért ne? Padlizsán biztos van az üzletben, tök már kevésbé. Ez sem lehet rossz, sőt. Nem kaprosan lesz, hogy ne hasonlítson a tökre, hanem tárkonyos. Talál a tárkony hozzá, meg egy kicsi fokhagyma is." - morfondíroztam.

Elkészítés:
1 szép padlizsánt meghámoztam, lereszeltem és lesóztam. Hagytam állni pár percig, amíg meghámoztam és apróra vágtam egy hagymát, illetve kevés olajon megdinszteltem. Ekkor a padlizsánt szűrőbe helyeztem és folyó víz alá tartottam. Jól kifacsartam és már dobtam is rá a hagymára. Elkevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Kb 10 percig pároltam, ezalatt megpuhult, de még megmaradtak a csíkok, nem lett pépes. Amíg főtt, lisztből és tejfölből (de bármilyen más tejtermék vagy tej is jó) eresztéket készítettem és végül behabartam vele a főzeléket. További tejföllel és vízzel igazítottam még az állagán. Csak ezután sóztam, borsoztam és kevertem bele a fél tk-nyi fokhagymaport. Még lobbantottam párat rajta és elzártam a gázt. Végül fél tk-nyi apróra vágott lestyánt és 1 tk-nyi apróra vágott tárkonyt kavartam bele, és már tettem is hűlni a tányérba. Nagyon finom lett. B. is csak amúgy nyelte, nem is volt elég amennyit először kitettem.
Természetesen, lehet bármiylen fűszerezéssel készíteni, biztos kaprosan avyg egyszerűen petrezselyemel sem lenne rossz. Feltéttel is lehet tálalni (tükörtojás, virsli, kolbász, fasírt, bármi), de én csak a férjemnek szoktam ilyesmiket melléadni, ha főzeléket eszünk. Mi ritkán igényeljük. Éppen azért szeretem a főzelékeket, mert csak önmagukban is jól lehet lakni velük, max. kenyérrel, salátával-savanyúsággal társítva.

Nagyon gyorsan elkészülő étel, nem igényel angy szaktudást és az olcsó kategóriába is tartozik. Összköltsége kb. 300 ft. körül lehet. Nálunk kb. 4 lej.
Related Posts with Thumbnails

2009. október 31., szombat

Grízgombóc vagy grízgaluska - VKF! XXIX.

Nem tudom, hogy beleillik-e a VKF! témakörébe, de Max majd eldönti. Mindenesetre, mivel nálunk vannak helyek, ahol a grízgaluskát gombócnak hívják, gondoltam hátha elfér a többi recept mellett!:)

Persze - mint nálam minden ételnek - ennek is története van. És mondhatom, ősidőkig nyúlik vissza: soha nem tudtam normális galuskát főzni a húsevesbe. Ezért aztán, bár időnként voltak kísérleteim, szinte mindig egyszerű laskát (tésztát) főztem a húslevesbe. Kész ünnep volt, amikor Édesanyámnál vagy Mamánál finom-puha óriási galuskák kerültek a tányérjainkra. És bár ezerszer elmondattam velük, mit hogyan kell csinálni, ezeregyedszerre sem sikerült, az én galuskáimmal akkor is medvét lehetett volna lőni. Egyszer megpróbáltam Gabojsza receptje szerint is, de nekem a közepe akkor is kő maradt. (Persze, ez nem a recept hibája volt, most már tudom.)

Történt nemrég, hogy Édesanyám nálunk volt és galuskát főzött. Mit ad isten, a gombóckák kemények maradtak. Ekkor elhittem neki, hogy a grízzel van a baj, túl finom szemcséjű.

Aztán, amikor hét elején Nagyobbikom galuskalevest akart vacsorázni(!), de olyat, amiben a murok (sárgarépa) is benne van:D, azt mondtam, no, most aztán megmutatom én hogy kell grízgombócot főzni! De ha most se sikerül... (Igaz, ezt már sokszor "megfogadtam"!:P)

És láss csodát, gyönyörűszép, hatalmas, puha galuskáim lettek! A leves, amiben tálaltam őket egy gyors zöldségleves volt, amibe murkot reszeltem, házi ételízesítőt és csorba-ételízesítőt (ezt is magam tettem el, csak még nem írtam le a naplóba) tettem, illetve még egy keveset sóztam. Szóval, ez nem igazán volt méltó a galuskáimhoz, de Lánykám akkora élvezettel fogyasztotta, mintha legalábbis madártej lett volna.



Grízgombóc vagy -galuska (levesbetét)

Hozzávalók:
2 tojás, 7 púpozott ek. búzadara, 1 púpozott ek. kukoricadara, csipet só, és késhegynyi sütőpor.

Elkészítés:
Egy széles lábosban vizet tettem forrni. Mikor felforrt, megsóztam. Az egész tojásokat felvertem, belekavartam a búza- és kukoricadarát, megsóztam és elkavartam benne a késhegynyi sütőport is. Sűrű, de nem túl kemény massza lett belőle. Kb. 10 percet állt végül, mert a víz még nem főtt fel,a mkor összekevertem, de amúgy nem szándékoztam állni hagyni. Evőkanállal a gyöngyözve forró vízbe galuskákat szaggattam, majd időnként megfordítottam őket. De még nincs vége! A lángot kicsire húztam, hogy a víz csak alig gyöngyözzön, ha netalán mégis elkezdett zubogni, néhány csepp hideg vizet cseppentettem bele. Az edényt le is fedtem és továbbra is időnként átfordítottam a gombócokat. Végül, amikor kb. háromszorosára nőttek, lyukacsos kanállal átmertem őket a levesbe és már tálaltam is.

Szóval valóban a gríz volt a titka, túl finom volt. Az ek-nyi kukoricadara ezt volt hivatott ellensúlyozni. Persze, lehet csak grízből készíteni, de ha esetleg még akad valaki, aki eddig szintén sikertelen volt a galuskakészítésben próbálja meg, vajon nem ez volt-e az oka?! Hogy a sütőpor kellett-e bele vagy sem, nem tudom, legközelebb megpróbálom anélkül és majd beszámolok róla. Bár nagyon az a gyanúm, hogy fölösleges volt! Édesanyám sosem szokott tenni.

2009. október 30., péntek

Kiugrott a gombóc ... - VKF! XXIX.



Tizenévvel ezelőtt két tizenéves lány - de már közelebb a 20-hoz, mint a tízhez - összeült trécselni. Miről is beszélhettek volna másról, mint ételekről?:P Egyikük csak hallott a túrógombócról, de még sosem evett addig. A másik pedig kifejtette, hogy az édesanyja isteni hamis túrógombócot tud készíteni, aludttejből. Úgyhogy Egyik, aki az eredetit, a valódit nem is ismerte, gyorstalpalót kapott a Hamis elkészítésében, merthogy véletlenül mindene akadt, ami kellett hozzá.

És nem otthon, hanem kvártélyban laktam akkor, merthogy az az Egyik én voltam. Mindenesetre, tényleg, annyira ízlett nekem a gombóc, hogy utána sokszor és gyakran készítettem, sőt, anyósomnál (de akkor még nem volt az) is megfőztem egyszer. Igazi túrógombócot csak néhány év múlva ettem, amikor egyetemista voltam, és az egyik lakótársnőm készítette. Akkor, végre, azt is megtanultam.

De vissza a Hamishoz... Azt hittem, már erről a VKF-ről is lemaradok... És már azon morfondíroztam, hogy azt a megmaradt kb. félliternyi aludttejet kidobom, mert lassan már nem lesz jó, amikor beugrott (vagy inkább kiugrott?) a gombóc ötlete. És már el is képzeltem, milyen finomsággal fogom lecsepegtetni, és alig győztem kivárni, hoyg elkészüljön. No, de nem én lennék, ha minden simán ment volna...

Hamis túrógombóc fahéjas mézkaramellel

Hozzávalók:
- aludttej (vagy joghurt, kefír, tejjel vegyített tejföl)
- búzadara
- cukor ízlés szerint
- só
- olaj
- prézli

A karamellhez:
- 2-3 ek. méz
- 1 tk. fahéj
- 2-3 ek. tejszín

Elkészítés:
Az aludttejet felforraltam, hozzáadtam 3 ek. cukrot, csipet sót, majd folytonos kavarás mellett beleszórtam a búzadarát. Tulajdonképpen egy tejbegrízet kell főzni belőle azzal a különbséggel, hogy ezt keményebbre kell hagyni. Félretettem, hogy egy kicsit hűljön, addig a prézlit aranybarnára pirítottam az olajon. Amikor ez megvolt, vízbe mártott evőkanállal a masszából nagy galuskákat szaggattam ki és beleforgattam a prézlibe. Végül a mézet egy kis edénybe öntöttem és addig főztem, amíg karamellizálódott. Ekkor félrevettem, belekavartam a fahéjat és már csepegtettem is a gombócokra. Ne nevessen senki, aki tapasztaltabb, még sosem készítettem mézkaramellt, nem tudtam, hogy (ez is) megkeményszik. Utólag jutottam arra, hogy ha öntöttem volna rá 2-3 ek. tejszínt, és addig forraltam volna, míg a méz feloldódik benne, akkor egy nagyon finom, krémes, de mégis folyós öntetet kaphattam volna. De késő bánat. (Esetleg, ha ez az egondolásom is rossz, akkor javítsatok ki, kérlek!) Végülis kárba semmi se veszett, mert dermedés után a karamell szépen "lejött" a gombócokról, Nagyobbikom pedig örült a természetes cukorkának, amit ezúttal szabad volt szopogatnia, rágcsálnia.

Még néhány megjegyzés:
- Aludttej helyett lehet készíteni bármilyen savanyított tejtermékből; ha esetleg éppen tejföl van kéznél, azt ajánlatos kissé felhígítani tejjel.
- A "grízet" jóval korábban is meg lehet főzni, és akkor könnyebben formázható, kézzel igazi kerek, gombócformára lehet bögyörgetni. Tálalás előtt forró sütőben vagy mikróban fel lehet melegíteni.
- Mézkaramell helyett lehet enni fahéjas (por)cukorral, tejföllel, ki amivel szereti.
Jó étvágyat!

NÚ - 2018/SZEP.

Mézesmázas csirke sütőtöksalátával



Gondolom, más is úgy van vele, hogy amikor egy receptet elolvas tudja, hogy ízlene vagy meg sem kóstolná. Esetleg birizgálja a fantáziáját, hogy amit olvasott, mégis, milyen lehet. Így jártam én is (persze, nemegyszer), amikor elolvastam Duende mézesmázas csirkéjét és tudtam, hogy alkalomadtán ki fogom próbálni. Nos, az alkalom adta magát és ma sor került rá. Csak egyszerű ebéd lett belőle, de rengeteg dicséretet kaptam érte. Duende, ha gondolod, áttestálok neked is néhányat belőlük. :) A legnagyobb dicséret viszont az volt, hogy Kisebbikem kétpofára gyúrta magába a finom ropogós-omlós husikat. Alig kapott levegőt, úgy ette. :D
Bevallom, tartottam tőle, hogy túl édes lesz a máz miatt és Férjecském elzavar kínai húsostól együtt, de amikor az első adagból megkóstolt egy darabot, már az arckifejezésén láttam, hogy az összeset "bemázolhatom".

Picit módosítottam a fűszerezésen, de alapjában ugyanaz maradt azért. Végülis csak ennyi módosítást végeztem, mert a bundánál, a sütésnél és a máznál semmit sem változtattam. Azért beírom ide is Duende receptjét.

A húshoz:
1 csirkemell

A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag , ehelyett én 1 mk. ötfűszerkeveréket tettem,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor,
1 teáskanál szezámolaj (én olívaolajat használtam) és még pluszban tettem
1 mk. őrölt borsot.

A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor (na, ezt kifelejtettem belőle, de nem vettem észre, hogy baj lett volna),
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.

A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (én sima ecetet tettem helyette)

A húst kb. 1x3 cm-es csíkokra vágtam, az összes fűszert összekevertem és a húsra szórtam, illetve rálocsoltam a bort és az olívaolajat. Kézzel jól átforgattam az egészet és lefedve a hűtőbe tettem néhány órára (reggeltől ebédig).
Egy kisebb serpenyőbe olajat tettem és hagytam lassan forrósodni. Aztán elkészítettem a mázat: a hozzávalókat egy edénybe tettem és felforrósítottam. Én már eleve tettem egy kis vizet is hozzá, ahogy Duende javasolja. Utána megcsináltam a bundamasszát. A lisztet elkevertem a keményítővel, az olajjal, sóval és nagyon hideg vízzel. A húst beleborítottam a masszába, kavartam néhányat rajta, hogy mindenhol bevonja a massza és a csíkokat egyenként a forró olajba engedtem. Közben egy favillával igazgattam őket, hogy ne ragadjanak össze. Szép, ropogós pirosra sütöttem őket (kb. 5-6 perc), majd itatóspapírra szedtem és egyből bele is forgattam a mázba. Onnan egy másik tányérra raktam és megszórtam szezámmaggal. Langyosan ettük behűtött sütőtöksalátával.

FÉL ÓRA - 2010.



Sütőtöksaláta:
Kb. negyedkiló sütőtököt lereszeltem (nyersen), megszórtam valamilyen kínai fűszerkeverékkel (üzletből vettem), fél tk. cukorral, pici sóval és rálocsoltam egy fél citrom levét. Került még rá 2-3 ek-nyi olívaolaj is. Jól összekevertem és a hűtőbe tettem. Evés előtt kb. egy órával elkészítettem, hogy picit puhuljon a sütőtök, mire esszük.
Ilyen salátát még sosem ettem-készítettem, hirtelen ötlettől vezérelve született. de nem bántam meg, finom, keleties ízű volt, pompásan kiegészítette az édeskés húst. És nem utolsó sorban: húsnapi ételként is szerepelhet.

2009. október 29., csütörtök

Falusi krumpliétel



Még lánykoromban, egyik este anyósoméknál vacsoráztam és Anyu kissé röstellkedve mondta, amikor kitette az ételt az asztalra: ma este csak ilyen egyszerű, falusias ételt eszünk. Igen, a vacsora egyszerű volt, valóban hagyományos, de annál nagyszerűbb, finomabb. Azóta is gyakran készítettem, főleg, amikor a hűtő nem bővelkedett túl sok alapanyagban, de a szalonna mindig ott lapult és a kamrában is akadt néhány szem krumpli. Mostanában mégis valahogy feledésbe merült. Aztán tegnap, hogy, hogy nem, de eszembe jutott és úgy örültem neki! Nagyon jól kivált egy húsos fogást, a legádázabb húsevő sem hiányolná belőle, azt hiszem. Bár, ha nagyon muszáj valakinek, felturbózhatja még bármivel. No, de elég a dumából...

Hozzávalók: fejenként 3-4 közepes méretű krumpli, szalonna, 2 cikk fokhagyma, só, bors, esetleg pici olaj;

Elkészítés: a krumplikat meghámozzuk és hosszában félbevágjuk. Karalábévájóval, késsel vagy kiskanállal - kinek mi a szimpatikusabb, bár én kiskanállal még sosem próbáltam - kivájunk egy darabot minden fél krumplinak a közepéből, de persze,a kivájt részeket sem dobjuk el.



Egy tepsit vagy tűzálló tálat kikenünk olajjal (nekem most megmaradt fél szelet szalonnám és azt szórtam a tepsi aljára apró kockákra vágva) és belehelyezzük a félkrumplikat üreges részükkel felfele. Ha több a krumpli, mint amennyi egyszer a tepsi aljára fér, nem baj, két réteget is lehet rakni belőle. Szóval a krumplikat megsózzuk és borsozzuk, majd mindegyik üregbe egy darabka szalonnát teszünk. Mindezt addig folytatjuk, amíg elfogy a krumplink. A kivájt részeket az itt-ott megmaradó hézagokba dugdossuk a krumplik mellé. A fokhagymát áttörjük, jól megsózzuk, egy kiskanállal kicsit összekeverjük és felöntjük kb. féldeci vízzel. Ezzel a fokhagymás lével meglocsoljuk a krumplit, majd alufólival lefedve, a forró sütőbe toljuk. Kb. félóra alatt megvan, ha valaki esetleg pirosabban szereti, akkor az utolsó 10-15 percben vegye le a fóliát és úgy süsse tovább. Lehet enni bármilyen savanyúsággal, friss salátával, de aki szereti és főleg bírja, azt próbálja ki tejfölös muzsdéjjal!

EK - 2011/9

Muzsdéj

Régen írtam meg ezt a muzsdéjos összefoglalót, egy bejegyzés részeként. Most inkább kiemelem külön bejegyzésként, hogy könnyebben lehessen megtalálni a kívánt részeket.

A muzsdéj nem más, mint fokhagymaszósz. “Románikumnak” (a hungarikum után szabadon :) ) tekinthető, mert itt találták ki, az ország egyes vidékein szinte minden étel mellé kínálják, eszik, és mi is, itt élő magyarok, átvettük a román konyha e remekét. Ahogy Égigérő Paszulynál olvasható: “Ennél egyszerűbb mártás(?) nincs”.
Sokat nem írok már, mert az imént említett blogban nagyon szépen, pontosan és kimerítően írnak róla (no meg ilyen elméleti hátterem nincs is a dologról), én azt szeretném most megosztani, hogy hogyan is kell elkészíteni, illetve jómagam milyen változatait ismerem, készítem.

A legeslegegyszerűbb valóban az, amikor az áttört - de mégjobb, a mozsárban összezúzott – fokhagymát sóval elkeverik és vízzel felöntik. Így tanultam én is otthon. Aztán hazaköltözött a szomszéd néni leánya, akinek a férje moldvai, és tőlük egy egészen más, de szintén alapnak számító “receptet” tanultam meg. Vaj’ 12 éves lehettem, de már akkor érdekelt az ilyesmi, úgyhogy meg is tanultam nyomban.

1. Sima muzsdéjalap. Az áttört fokhagymát elkeverem sóval, majd cseppenként, mint a majonézhez, 1-2 kanál olajat kavarok bele. Néhány perc alatt, valóban, a majonézhez hasonló állagú massza lesz a tálkában, amit aztán tetszés, ízlés, pillanatnyi hóbort szerint lehet ízesíteni.

2. Tejfölös muzsdéj. Az előbbi alaphoz ízlés szerint tejfölt kavarunk. Ha kell, még utánasózunk. Lightosabb, ha tejföl helyett joghurtot használunk.

3. Paradicsomos muzsdéj. Az alaphoz paradicsomlevet kavarunk. Lehet paradicsompürével is, de akkor vízzel kell kissé hígítani, hogy locsolni lehessen vele az ételt.

4. Pirospaprikás muzsdéj. Ennél már eleve az alapot módosítjuk. A fokhagymához sót és pirospaprikaport adunk, elkeverjük és forrósított olajat adunk hozzá cseppenként, hogy a aprikából kioldja a színezőanyagot. Ezt mindenképpen vízzel kell majd hígítani, tejföllel nem finom.

5. Diós muzsdéj. Ezt is a már említett szomszéd néni lányától tanultam. A fokhagymával egyszerre néhány szem dióbelet is áttörünk, a többi pedig ugyanaz. Lehet bármivel hígítani, csak annyi a szerepe, hogy kissé enyhíti a fokhagyma erejét, és persze, különlegesebbé, aromásabbá teszi a szószt.

6. Light muzsdéj. És végül ezt is le kell írnom, bár ez nem a szó szoros értelmében vett muzsdéj. Kénytelen vagyok mostanában legtöbbször így készíteni, mert a férjem gyomra (és sokszor az enyém is) nem bírja az erős fokhagymát. Egy tálkába tejfölt öntök, fokhagymagranulátumot szórok bele és megsózom. Van, hogy egy kiskanál mustárral vagy 1-2 kanál ketchuppal teszem pikánsabbá, de ez mindig pillanatnyi ihlet függvénye.

2009. október 28., szerda

Díj

Andi aszongya, hogy szereti a naplómat:), ezért meg is díjazza!



Nagyon köszönöm, Andi! És mivel ezúttal nincs semmiféle számbeli korlátozás a továbbadást illetően, átadom a díjat a következőknek:

- Alíznak;
- Anya főztje írójának;
- Duendenek;
- Gabojszának;
- Katakonyhának;
- Katinak;
- Palacsintás királylánynak;
- Ottisnak;
- Trinitynek.

2009. október 27., kedd

Gyerekkori ízek 6. - Törttej puliszkával



A törttejet mamám nagyon gyakran készítette régen. Nagyon finom volt és nekünk olcsó, hisz mindig tartottak tehenet a háznál. Ma már, ha meg kell venni a tejet, tejfölt, egyáltalán nem zsebkímélő étel. Mi sem úgy ettük most, hogy magam készítettem, hanem húgocskám anyósa jóvoltából került az asztalunkra. Mármint M. néni felpakolta a fiatalokat, ők pedig megosztották velünk. Hogy én milyen jót ettem belőle! Hideg törttej, forró, híg puliszka! Hmmm, tényleg gyereknek éreztem magam!

Azért szerencsére, emlékszem még, hogy mama hogyan készítette, ezért megosztom mindenkivel. Legelőször túrót készített, amihez a tejet meleg helyen hagyta megalvadni. Hogy mennyi tejet "tett le aludni", az mindig attól függött, hogy mennyi maradt a család számára, de kb. félkiló túró lesz két l tejből. A túrókészítés menetét egyszer már leírtam itt.
Még azt is tudni kell a dologhoz, hogy annakidején, mivel állandóan volt tej a háznál, állandóan volt friss aludttej is. A tejfölt, pedig ami feljött a tej tetejére, mama mindig külön leszedte és azt használtuk ételekbe, süteményekbe, bárhová kellett. Üzleti tejfölt nem is kóstoltam én jóideig!
A törttej éppen ilyen tejfölből készült és egy előző adag aludttejből kinyert túróból. És hát azért kapta meg a tört- jelzőt a tej, merthogy a túrót jól szétmorzsolták, azaz "összetörték" és úgy kavarták össze a tejföllel. Igaz, ha volt olyan alkalom, amikor esetleg nem volt éppen sok a tejföl, akkor nyugodtan belekavartak néhány merőkanál aludttejet is, így készült - ahogy ma hívnánk - a lightos változat.
Jól be kell hűteni, és forró puliszkával kell enni. Nálunk az ilyesmit főleg "reggelire" ettük, kb. délelőtt 10-11 óra körül, amikor a férfinép befejezte a reggeli teendőit az udvaron és végre ráért reggelizni.

Még annyit, hogy manapság az üzletekben is lehet kapni egy "vert tej" (tükörfordítás románból) nevű készítményt, de az hozzá sem szagol az eredeti, otthon készített ízletes tejtermékhez. Ez egy savanyú lötty ahhoz képest!

2009. október 26., hétfő

Zöldparadicsomkrém



Ottis, szívesen!:)

Az úgy volt, hogy kedvenc román receptes lapomban (Practic in bucatarie) a második oldalról egy gyönyörűszép, halványzöld színű akármi nézett rám néhány szelet kenyérről. Nagyon kívánatos volt és nagyot néztem,a mikor megláttam, miből készült: zöldparadicsomból. Azonnyomban elhatároztam, hogy muszáj lesz kipróbálnom. Másnap kaptam is zöldpaardicsomot a piacon, el is készítettem. De... a recept, úgy, ahogy ott leírták egyszerűen kivitelezhetetlen, szerintem. Pedig ők is elkészítették, mert ott volt a "pecsét" a receptnél, hoyg kipróbálták és fázisfotók is készültek. Akkor meg kimaradt a receptből egy mondat, mert úgy tényleg elkészíthetelen volt: azaz nekem egy lé lett belőle, és ah még olajat is kevertem volna bele, még mártani is alig lehetett volna, nemhogy kenyérre kenni! De megoldottam!

Kell hozzá: 1 kg zöldparadicsom, 3 szép krumpli, 1 picike hagyma, néhány kanál olaj (amennyit felvesz), só, ízlés szerint zöldfűszerek, nálam petrezselyem és kapor volt.

A zöldparadicsomokat alapos mosás, csumázás, esetleges fekete részek kivágása után lobogó vízbe dobtam és kb. negyedóráig főztem. Ekkor hideg vízbe szedtem ki őket és a héjukat gyorsan lehámoztam. A recept ezután azt írta, hogy pépesítjük, hozzáreszeljük a hagymát, hozzákeverjük az olajat, sózzuk, zöldfűszerezzük és kész. De, mondom, nekem egy híg lötty lett pépesítés után, úgyhogy ha még elkészíteném, akkor én a paradicsomok belsejét kikaparnám és csakis a húsával dolgoznék. A krumplit pedig mindenképpen használnám hozzá legközelebb is.
Hogy mégse vesszen semmi kárba, fogtam a löttyöt és beleöntöttem egy levesszűrőbe. Így a leve jól lecsepegett és tényleg csak a húsa maradt, de így is túl híg volt, ezért az éppen készülő krumplilevesben 3 félbevágott plusz krumplit is megfőztem, amit szintén leturmixoltam és utána hozzákevertem a paradicsompürét. Az olajat úgy adtam hozzá, hogy közben állandóan kevergettem (pontosan, mint a padlizsánkrémnél) . A hagymát nagyon apróra vágva tettem bele. Végül sóztam és belekevertem még egy pici apróra vágott petrezselyemzöldet és még "picibb" apróra vágott kaprot.

Az íze nagyon érdekes volt: valóban hasonlított a hagyma révén a padlizsánkrémre, de mégis más volt, valamivel savanykásabb. De mindenesetre, nagyon finom.

Amire nincs idő

Legalábbis egyelőre nem látom, mikor juthatok oda, hogy mindent leírjak.
Leírom a címüket és teszek egy-egy képet, hátha valakinek így is beindul a fantáziája.:) És ez csak egy része annak, ami várakozik...

Halikra-paszta:


Zöldparadicsomkrém:


Aranyló húsleves:


Keleties zöldséges bableves:


Keleties zöldséges bableves

Hozzávalók:
1 szál sárgarépa, 1 közepes hagyma, 1-2 cikk fokhagyma, ½- ½ piros, illetve sárga húsú paprika, 30-40 dkg főtt paszuly, só, 1 teáskanál currypor, olaj, apróra vágott petrezselyem- vagy korianderzöld
Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A sárgarépát a nagylyukú reszelőn lereszeljük és 2-3 evőkanál olajon, állandóan kavargatva, megdinszteljük. Rászórjuk a curryport, elkavarjuk és rögtön felöntjük vízzel, hogy nehogy megégjen. (Annyi vizet töltsünk, amennyi levest szeretnénk, ehhez a zöldségmennyiséghez kb. 2-3 l szükséges.) A hagymát és a paprikákat csíkokra vágjuk, a fokhagymát apróra daraboljuk, beletesszük a levesbe és puhára pároljuk őket. Sózzuk. Ezután kerül bele a főtt bab, amivel még néhány percig összeforraljuk. Ha kell, utánasózunk, megszórjuk apróra vágott zöldfűszerrel, esetleg pár csepp citromlével is ízesíthetjük. 
EK - 2010/3


Babérleveles krumplileves:


Törttej puliszkával:


Köményes-szezámos és szezámos-parmezános zsemlék:


Almás palacsinta:


Ordás-szilvás pite:


Szilvás-mákos torta, Trinity-től lesve:


Aludttejes-gyümölcsös torta Andi(cuki) nyomán:

2009. október 22., csütörtök

Báránysült hercegnőburgonyával



Ezt is régen ettük már. Egy vasárnapra készítettem egy keleties ízesítésű bableves utáni főfogásnak. (A levesről ezután.)

A fagyasztóban még árválkodott egy báránylapocka tavasz óta, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megkönyörüljünk rajta. Kiolvasztottam, majd bedörzsöltem sóval és borssal. Tepsibe helyeztem a három darabot (így kaptam, már darabolva), öntöttem alá egy kis vizet, majd két fej fokhagymát jól megmostam és keresztbe kettémetszettem. Vágott felükkel lefelé a húsokra helyeztem őket. Alufóliával lefedtema tepsit és néha-néha ellenőrizve, megforgatva kb. másfél óra alatt nagyon puhára pároltam. Az utolsó 10-15 percben fólia nélkül pirítottam.

Közben krumplit főztem pürének, de rájöttem, hogy nincs tejem. Ekkor jutott eszembe a hercegnőburgonya (hű, de furcsa nekem burgonyának nevezni a krumplit:D), amit már sokszor elhatároztam, hogy kipróbálok, de időm még sosem volt rá. Megnéztema neten több receptet, végül nagyjából az Andicié szerint készítettem, bár, bevallom, nem méricskéltem. A főtt krumplit még forrón összetörtem, kikavartam egy jó kanál disznózsírral, sóztam, majd belekevertem 4 kis tojás sárgáját, illetve azok keményre vert habját. Csillagcsöves nyomózsák híján (de azóta már van csillagcsövem 6 méretben, csak megfelelő zsákot kell találnom/varratnom hozzá) kiskanállal halmokat tettem egy sütőpapírral bélelt tepsire és 15-20 perc alatt megsütöttem őket. Friss salátával ettük.

2009. október 21., szerda

Törtpaszuly



Ezt az ételt még akkoriban ettük, amikor a babos zakuszkát készítettem. Sajnos eléggé ritkán kerül asztalra nálunk, pedig finom és szeretjük, csak valahogy sosem jut eszembe. Azért néha, amikor paszulyleves kerül az asztalra, több babot főzök bele és egy törtpaszulyre valót kiveszek. Úgy megfőve bezacskózom, lefagyasztom és ha ilyent akarnánk enni, akkor nem kell kivárni a főzési időt. Néha szalonnakockákkal készítem, máskor kolbászkarikákkal, de ez is egy olyan étel, ami önmagában is eléggé laktató, nem mindig szoktam húsfélét adni mellé. Azért a "paprikás pergelés", azaz a dinsztelt hagyma pirospaprikával nem hiányozhat róla.:)

Hozzávalók:
- szárazbab
- só, bors
- tej, víz
- 1 hagyma
- olaj
- pirospaprika

Elkészítés:
A babot beáztatjuk és hideg vízben odatéve, megfőzzük. Ha nem volt beáztatva, az sem baj, max. 2 óra alatt úgyis megfő, esetleg kuktában még hamarabb. Ha elkészült, akkor a levét leszűrjük és ledaráljuk. Vagy botmixerrel pépesítjük, esetleg robotgépben turmixoljuk. Nálam most az első változat volt érvényes, mert a zakuszkához úgyis le kellett darálni, ezért a pépet egy lábosba tettem és állandóan kevergetve, tejjel és vízzel mártás sűrűségűre hígítottam. Közben megsóztam és megborsoztam, végül jól kiforraltam. A hagymát meghámoztam, apróra vágtam és kevés olajon üvegesre dinszteltem. Rászórtam 1 tk. pirospaprikát, gyorsan elkevertem és felöntöttem kb. 1 dl vízzel. Néhány percet hagytam főni, amíg majdnem zsírjára sült, de azért hagytam még "levet" is neki. Ezt is megsóztam és borsot is tettem bele. Végül a tányérokba szétosztott paszuly tetejére tettem belőle egy-egy kanállal. Ha szalonnával készült volna, akkor azt először kiolvasztom és annaka zsírján pirítom meg a hagymát, a többi ugyanaz, ha meg kolbásszal, akkor a vízzel felöntés után tettem volna bele a kolbászkarikákat és valamivel több ideig főztem volna.
Általában fehérbabból szokták készíteni, hogy szép színe legyen, de nekem most egy paszulykavalkádom volt mind fajták, színek, mind pedig méret szempontjából.



Jó étvágyat!

2009. október 20., kedd

Miért jó fiatalnak lenni?

„- Hölgyem, megmondaná, hány éves?”
„- Természetesen. Annyi vagyok, amennyinek kinézek. Vagy még pontosabban, amennyinek érzem magam.”

Valamikor fruskakoromban hallottam ezt a mondást és azóta sem tudom elfelejteni. Akkoriban kicsit nonszensz volt számomra a felelet, aztán, ahogy telt az idő, kezdtem mindinkább átérezni igazságát és súlyát. Mert ki a fiatal? A húszéves? Esteleg a harmincasok? Attól függ, honnan nézzük. Tízévesen vénember volt számomra egy negyvenéves, most meg már az ötvenest sem tartom öregnek!

És bár valóban, a húszas korosztályt tartják az igazi fiatalság korának, én mégis úgy gondolom, hogy ez egyénenként változó. Hiába fiatal az Édesanyám (tényleg nagyon fiatal, 17 évesen szült engem), ha a betegségek és a gondok legalább 10-15 évvel többnek mutatják. És legalább 20-szal többnek érzi magát. Én pedig még mindig olyan fiatalnak érzem magam! És szerintem ezt ugyanígy fogom érezni tíz-húsz év múlva is.

Csak egy példa: tavasszal, amikor a tízéves osztálytalálkozónk volt, valahoyg anynira hihetetlen volt, hogy eltelt tíz év az érettségink óta. Nem voltunk mintaosztály, ami az összetartást illeti, megvoltak nálunk is az ellenségek vagy csak egymás iránt semleges személyek, de most mégis ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ugyanolyan fiatalok, nyughatatlanok és bolondok voltunk, legalábbis olyannak éreztük magunkat, mint 10 évvel ezelőtt még akkor is, ha egy-egy csípő vagy comb szélesebb lett azóta, az arcok kerekebbek és a legtöbbünk már egy vagy két manót hagyott maga mögött otthon.

Azok közé tarozom, akik nem panaszkodhatnak eddigi életükre. Volt gyermekkorom és szép volt, mégha néha meg is keserítette a 9 évvel kisebb húg, illetve a mezei munkák. Volt szép kamaszkorom, amikor semmi más dolgom nem volt, mint tanulni és szórakozni, no meg zenélni, volt szép újfelnőttkorom nagy szerelemmel (első és utolsó nagy szerelmem:D) munkahellyel, önállósággal és az élet első igazi pofoncsapásaival, aztán egyetemista életem diáklapírással, tervezgetésekkel, barátnőkkel, sörözésekkel, majd ifjú házaséletem hosszú mézeshetekkel, néha-néha közbeiktatva némi ürmöt is az örömbe, később anyává váltam, majd dupla anyává és itt vagyok a jelenben. Még mindig fiatalon, még mindig úgy, hogy nyitva áll előttem az élet. Még bármit csinálhatok ezután is, még bármi lehetek – mert nem érzem úgy, hogy teljesen megvalósítottam volna magam – és szándékomban is áll tenni valamit nemcsak magamért, nemcsak szűkebb családomért, hanem a közért, másokért is.

Kép innen:



És nem tudom, mennyire meglepő esetleg, de semmi szín alatt nem szeretném újraélni a különböző korszakaimat. Bármennyire is szívesen gondolok visza a középiskolás évekre, bármennyire is jó volt a maga gondtalanságával mindenféléjével, nem fordítanám vissza az időt. Mint ahogyan nem szeretnék friss házas sem lenni újra, és ahogyan nem cserélném el a (két)gyermekes életet sem a gyermek nélkülire. Ahogy öregednek az évek, igaz, minden kezd nehezebb lenni, több a gond, a megoldásra váró probléma, az összehangolást igénylő dolgok, mind nehezebb sokfelé szakadni úgy, hogy senki és semmi ne szenvedjen hiányt, de állok elébe. Úgy érzem, hogy megvannak az alapok ahhoz, hogy megálljam a helyem, és mivel minden korszakomból kihoztam a maximálisat, nincsenek olyan dolgok, amik miatt bánkódnék vagy visszavágynék (bár igaz, van némi hiányérzetem az utazásokat illetően, de még nincs veszve semmi, bízom benne, hogy egyszer eljön a nagy utazások ideje is), mindig abban a helyzetben, korban érzem jól magam, amelyikben vagyok. És abban érzem magam fiatalnak is. Mindig megvan a cél, amiért küzdeni, dolgozni, élni érdemes, és szerintem ezt csakis optimizmussal, a dolgokhoz való pozitív hozzáállással lehet csinálni még akkor is, ha néha lelki hullámvölgybe zuhanunk, ha néha anyagi, egészségi gondokkal kell megbirkózni, még akkor is, ha rosszindulatú-akaratú emberekbe ütközünk vagy ha úgy érezzük, hogy pillanatnyilag minden és mindenki ellenünk esküdött.

Azt hiszem, ennél jobban nem fogalmazhatnám meg gondolataimat, a bennem kavargó dolgokat jövőben sem, a harmincéves szülinapomon.

A kérdést szívesen továbbadnám Irinek, akinek, bár nincs gasztroblogja, de van más naplója, Gabojszának, Mutternek, Katinak és Deborah-nak. Remélem, szívesen írtok majd róla!

A kérdést Duende tette fel nekem, nagyon köszönöm neki!!! :)

Zöld vásárló vagyok-e?

Hiába kaptam meg a körkérdést még az elsők között, sajnos nem volt alkalmam eddig írni róla. Köszönöm Gabojszának a kérdést, amiben arról érdeklődik, hogy környezettudatos vásárló vagyok-e? Sok újat nem hinném, hogy mondok, már sokan írtak róla, de azért elmondom a magamét is. Összességében véve, a nagyon elhivatottak szerintem abszolút nem tartanának környezettudatosnak, bár a tízpaarncsolatból vannak pontok, amiket betartok teljességében.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nagybevásárláskor, ünnepek, kirándulás előtt, mindig szoktam listát írni, hogy ne felejtsem el, mit szeretnék venni. De nagyon sokszor elfelejtem magammal vinni a listát is. Ettől függetlenül, szinte soha nincs úgy, hogy mindig csak az legyen a kosaramban, amit felírtam, már csak azért sem, mert van, hogy valamit elfelejtek feljegyezni. Máskor meg éppen olyan áron vesztegetnek valamit, hogy nem lenne érdemes kihagyni. Ilyenkor általában nem pontos pénzzel indulok vásárolni, de lehetne tőlem bármilyen profi reklám, csomagolás, úgysem vennék meg valamit, ha nem lenne pénzem, szükségem rá. Pl. elég ritkán adódik, hoyg csak úgy, hirtelen felindulásból megveszek magamnak valamit. Ha esetleg mégis, kimerül max. egy recepteslapban.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Mindkettőt szoktam. A piacot látom az ablakból, tehát közel van,de az a helyzet, hogy ott tényleg csak szezonban tudok vásárolni. Hogy szegényes a kínálata amúgyis, az hagyján, de mire Vilma néninél megjelenik valami, addigra már jócskán benne vagyunk az időben és nem március-áprilisban, hanem június-júliusban ennénk először spenótfőzeléket. A városba pedig nem tudok menni piacolni: két gyerekkel, autó nélkül...
A sarki boltba is elszaladok, van, hogy naponta többször is. Mert elfelejtek valamit vagy eszembe jut valami plusz.
De a nagybevásárlást, amit havonta egyszer ejtünk meg, nem bíznám a kisboltra, hiszen legalább félszer annyiba kerülne ott megvenni mindent. És ha elmegyek a közeli „multiba” és megveszek 10 kg lisztet vagy egy bax (6 l) olajat, nem hinném, hogy pazarlás lenne. És nem annyiért veszem meg, mint a boltban! Vagy nem beszélve a mosóporról (erről később).
És merem állítani, hogy a Selgrosnak, ahol mi általában vásárolunk, pl. olyan minőségű hús- és hentesáru-kínálata van, hogy vetekszik bármelyik helyi hentesboltéval.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

A havi vásárláshoz mindig viszünk nagy szatyrokat, ún. raffianecceket.:D Ha eszembe jut, akkor is viszek magammal valamit, ha a közeli boltba megyek, illetve tényleg, sokszor nem fogadom el, ha felkínálják a nájlonzacskót.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Na, ez nagyon mondvacsinált. Mert a városig 2,5 lej egy buszjegy, és az oda-vissza út árából a férjem másfélszer megjárja a várost. A nagyüzletig, ahol vásárolni szoktunk, csak 2 lej a busz, de ha ketten mennénk + a két lány és még a 6-7 istenes méretű szatyrot is beszámoljuk, vajon hány kezünk kellene, hogy legyen? Szóval, ma már nem olcsóbb a tömegközlekedés. Igen, a gyaloglás egészséges és ingyen van, meg is teszem, amikor csak tudom, de nem a nagybevásárláskor.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minnél távolabbról jön, annál többet szennyez.


Ezzel nincs gond, szerintem jól állok. Tejet a néni hozza (igaz flakonban, de legalább újrahasznosítom az egyszerhasználatost), egész nyáron szinte mindent a kertből kapok és télre is igyekszem sokmindent menteni, túrót is a piacról veszünk, vagy házhoz hozzák, a kenyeres itteni, a hús pedig legtöbbször otthoni (tyúk, kacsa, disznó). A csirkét általában boltból veszem, de ebből is csakis azt, ami itthon „terem meg”. Legtöbbször a Craiesti-i (királyfalvi) csirkét vesszük, mert ebben biztosak vagyunk, hogy biztonságos. Bár, ha van olcsóbban (mert ennek elég szép ára van) ugyanaz, amit venni szeretnék, lehet, hogy más itteni céget választok.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.


A szép vagy csúnya külső nálam sosem osztott-szorzott. Mint ahogyan a reklámok sem érintenek. Tőlem zúghatják őket. „Visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolás” – nálunk erre még nem fektetnek nagy hangsúlyt, legalábbis én még soha, egyetlen csomagoláson sem láttam, hogy azt írta volna: újrahasznosított papírból készült.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.


Hát, ebben nagyon rosszul állok. Jaj, most látom, hogy a félkész élelmiszerek is ide tartoznak. Nem erre gondoltam, hanem, hogy használok mosóport, mosogatószereket, súrolószereket, zsíroldókat, öblítőt stb. Ez van. Nem azt jelenti, hogy nem szeretnék kiiktatni ezek közül párat, hanem a baj ott kezdődik, hogy nincs rá más alternatíva. Ha meg lenne, számomra biztos megfizethetetlen lenne.

Félkész ételeket ritkán veszek, bár ebbe a kategóriába több minden beletartozik. Pl. kukoricakonzervet szoktam venni. Vagy néha paradicsompürét, illetve ketchupot. De ezt inkább csak a férjem eszi. De, nem veszek ételízesítőket, ilyen-oylan alapokat, tasakos leveseket, vagy előre elkészített hamburgerpogácsákat. Ez viszont nem jelenti azt, hoyg sosem eszem hamburgert vagy hot-dogot. Sőt, a miccset is készre gyártva vesszük, csak éppen meg kell sütni. Szóval, ebben a mértéket tartom irányadónak.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.


Ezt valahogy genetikai kódként hordozom magamban, mert meg sem fordulna a fejemben, illetve nem is kívánnám meg novemberben a dinnyét vagy júliusban a narancsot. Paradicsomot, paprikát is általában csak karácsonykor vagy újévkor szoktam venni, azt is inkább a díszítés miatt.
A narancsot és a többi citrusfélét viszont nem ehetnénk, ha nem külföldről hoznák!

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…


Gondolom, ez a három felsorolt akármi nem egyszerhasználatos! Bár nekem egyikem sincs. A flakonokat felhasználom a tejhez, a papírból készült fogyótermékeket pedig nem tudnám elképzelni többszörhasználatosnak. Pelenkából is a papírból készültet használom, egyrészt kényelemből, de másrészt nem vagyok meggyőződve róla, hogy a víz, áram, mosópor ára kevesebbe kerülne, mint maga a pelus. És az sem utolsó, hogy a gyerekem nyakig pisis lenne minden alkalomkor. Popsitörlőt is használok, de ebből tényleg nagyon keveset, inkább csak akkor, ha nem vagyunk itthon. 1 kb. 65 db-os csomag 2-3 hónapig is elegendő, inkább vízzel mosom le a popsikat. Bár lassan itt a szobatisztaság a Kicsinél is!

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.


Kíváncsiságból szinte mindig elolvasom. De sokszor csak utólag, amikor otthon avgyunk. Azért kb. tudom, hoyg mi mit tartalmazhat, éppen ezért poharas pudingot tejszínhabbal (Liegeois, ha valaki ismeri) sosem veszek, gyümölcsös joghurtot is nagyon ritkán, a krémsajtokat is kerüljük, ahogy csak tudjuk, hoyg csak néhányat említsek. Persze, vannak élelmiszerek, amiknek elolvasoma címkéjét és elhűlök, hogy mi minden van benne! Természetesen, következő alkalommal igyekszem nem azt venni, ha nagyon túllőttek a célon, de kiiktatni teljesen úgysem tudjuk az oda nem illő dolgokat, úgyhogy ezt nagyon komolyan venni kész szélmalomharcnak gondolom.

És úgy ezenkívül: messze állunk mi még attól, hogy rendszeresen bio-dolgokat vegyünk, valahol eldugva, félpolcnyi termék szokott bio lenni, az említtt nagyboltban. Ha van, pedig nem tudjuk megengedni magunknak, mert olyan drága. És hol van még a szelektív szemétgyűjtés, az üvegek visszaváltása, a papírbegyűjtés stb. Szóval, korántsem állítom, hogy nem fontos a küzdés, a környezettudatosságra törekvés, sőt, de mindez nem valósulhat meg mindaddig, amíg nem változik meg az alapfelfogás, amíg nincsenek alternatívák más termékek használatára, illetve nincsenek meg az anyagi feltételei mindennek.

Nem tudom, eljutott-e hozzá, de továbbadom Wise Ladynek.

2009. október 19., hétfő

Zöldséges rétes

Avagy maradékhasznosítás

Egy csomag réteslapot szobahőmérsékleten hagytam felolvadni.
Krumplit főztem héjában, kb. 60 dekát. Megmaradt a húslevesből néhány főtt sárgarépa és petrezselyemgyökér. Halálra volt ítélve némi házi májas is, muszáj volt elhasználni. A réteslapokat olvasztott vaj és olaj keverékével egyenként megkentem és egymásra helyeztem őket. 6 került egy tekercsbe, 6 a másikba. A töltelékhez a krumplit meghámoztam és kockákra vágtam, a zöldségeket is felkockáztam, majd egy hagymát üvegesre pirítottam 1 ek olajon és az egészet egy tába tettem. Ment bele a maradék, kb. félkiló májas, 1 nyers tojás, pici só és egy kevés bors. Jól összekevertem a masszát és felét ráhelyeztem az egyik lapegyüttesre, majd szorosan feltekertem. A tetejét is lekentem olajos vajjal és ment a sütőbe. Persze a két tekercset egyszerre sütöttem, csak akkor tettem a sütőbe, amikor mindkettő kész volt. Kb. 35 percet sütöttem. Lehet készíteni bármilyen húsmaradékkal, de szerintem anélkül is finom lehet. A mienk nagyon jó lett, még apósom is, aki amúgy fenntartásokkal van a számára új, ismeretlen ételek iránt, több szeletet megevett. Az adag is tisztességes, nagyon kiadós.

Annyi minden

Duende, nem felejtettem el egyik kérdésedet sem, mindkettőre válaszolok, ígérem, csak nem tudom, mikor.
Gabojsza, a te körkérdésed sem felejtődött el, de most annyi minden összejött (főleg festés, felfordulás, de orvoshozjárás is), hogy nem érem utol magam. De addig leírok egy ételt, amit múlt héten készítettem.

2009. október 14., szerda

Tél

Hihetetlen, de igaz.
Vasárnap még nyár volt, a javából, mint írtam, este 7-kor még 23 fok volt, az éjszaka pedig havazott. Igen, HAVAZOTT!!! Ilyet se értem még, hogy október közepe előtt havazzon. És hideg van, szörnyen hideg. Tegnap még azt hittem, csak azért tűnik ilyen hidegnek, mert nem vagyunk hozzászokva a hirtelen lehűléshez. És a buszmegállóban, a buszra várva, az autók lámpafényében cikázó cseppek olyanoknak tűntek, mint a hópihék, bár akkor még tényleg nem hó volt. Aztán hajnali fél 5-kor, amikor túlságosan fehérnek tűnt a közeli üzlet teteje, és kibámultam az ablakon, rögtön kiugrott az álom a szememből. Kockáztatva a lefagyást, muszáj volt megörökítenem, mert arra gondoltam, ha esetleg reggelre elmossa az eső, senki sem hiszi el nekem. És amikor elújságoltam I.-nak a dolgot, rögtön utána, hogy kinyitottam a szemem, azt kérdezte: álmodban?:P (Tehát nem volt alaptalan a "félelmem".)
Ki sem mentünk/megyünk ma a házból.

Hajnali fél 5-kor:




Délelőtt, a távolabbi dombokon:

Olvasóim készítették

Talán kicsit nagyképű a cím, de vállalom. Mindenesetre, határtalan örömmel tölt el, hogy valakik általam jutottak sikerélményhez, örömüket lelték annak elkészítésében, amit nálam láttak-olvastak, és nem utolsó sorban, ízlett a végeredmény. Köszönöm nekik a megtiszteltetést és bizalmat, és remélem, ezután sem csalódnak, ha valamit ismét elkészítenek.

Következzenek a művek kronológiai sorrendben:

Anitka:



Szilvi:



Vera:

2009. október 11., vasárnap

Almástészta



A cím megtévesztő lehet, hiszen nem egy tésztaételről van szó, hanem süteményről, de mifelénk tésztának hívjuk a süteményeket. Jaj, és laska a tésztaféle.
Múlt vasárnap sütött anyósom egy egyszerű, de annál finomabb almás süteményt. Az az igazság, hogy ilyen finom almást még azt hiszem, sosem ettem: nagyon puha tészta, jó sok, illatos töltelék, nem túl édes, de nem is savanyú, szóval, na, hát hogy is mondjam, izé... 6-7 szelet biztos lecsúszott belőle együltömben. Úgyhogy, már egy hete ... nem a mamára, hanem csak az almástésztára gondolok, minden nap azzal keltem fel, hogy ma megsütöm, mégsem lett belőle semmi máig. Aztán megembereltem magam, és miutána Lányokat lefektettem, hozzáláttam.



Hozzávalók:
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg zsiradék (én disznózsírt használtam)
- 10-15 dkg cukor (ízlés szerint, én csak 10-et tettem)
- csipet só
- 1 sütőpor
- 2 tojás (én csak másfelet használtam, az egyiknek a sárgáját nem tettem bele)
- 270 g joghurt

A töltelékhez:
- 1 kg alma
- 2 marék mazsola
- 10-15 dkg cukor (szintén ízlés szerint)
- 1 tk. fahéj

Továbbá:
- 1 púpozott ek. gríz
- 30 ml tej
- liszt, a deszkára

Elkészítés:

A töltelékkel kezdtem. Az almákat meghámoztam, lereszeltem, a levét pedig kézzel jól kicsavartam (hm, de finom az almalé!). Egy tálba helyezve betettem a mikróba 5 percre, 2x-3x megkavartam közben, ezalatt megpárolódott. Mikró híján, természetesen, a tűzhelyen is meglehet csinálni, de akkor hosszasabb a dolog és ott kell állni mellette, kevergetni.
Ezután a lisztet és a hideg zsírt összemorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, sót, sütőport, a tojásokat és egy 175 g-os joghurtot. Mivel viszont egy nagyon lágy masszát kell kapni, még beletettem kb. 90-100 g joghurtot és gyors mozdulatokkal jól összegyúrtam a hozzávalókat. Nem kell agyongyúrni, az a lényeg, hogy hamar egy összeálló, egynemű tésztát kapjunk. Amikor megvolt, a tésztát ketté osztottam, egy deszkát nagyon jól beliszteztem és a tészta egyik felét akkorára nyújtottam, amekkora a tepsim volt. A tepsit sütőpapírral béleltem ki, a tésztát a serítőre (nyújtófára) feltekerve helyeztem bele. Ekkor az almát összekevertem a cukorral, mazsolával és fahéjjal, a grízet rászórtam a lapra, majd erre rákentem az almás masszát. A tetejére ráborítottam a szintén jó lisztezett deszkán kinyújtott, másik adag tésztát és kézzel kicsit rányomogattam a töltelékre. A félretett tojásságáját elkevertem a tejjel és rákentem a sütemény tetejére, ezután pedig villával helyenként megszúrkálgattam. Forró sütőbe tettem, kb. 5 perc után levettema lángot és kb. 30 percig sütöttem, mígnem szép egyenletes aranybarnára sült a teteje is. Ugyaolyan lett, mint amit múltkor ettem. Anyosom tanácsa még az volt hozzá, hoyg konyharuhával letakarva hagyjam kihűlni, hoyg a teteje ne keményedjen meg. Igaza volt, istenien puha, foszlós lett, maradt így.

EK - 2011/5

2009. október 9., péntek

Nyár- és őszinvázió a kamrámban 4.

Savanyúságok káposztából

Elég kevés uborka került idén üvegekbe, ezért muszáj pótolnom a télire szükséges savanyúságmennyiséget paprikával, káposztával. Paprikából nem tettem el sokat, mint olvashattátok, de káposztából nem fukarkodom!

Múltkor néném is hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó zöldségem összegyűljön, általa gazdagodtam 5 fejecske káposztával is. Mivel elfogyasztani túl sok lett volna - amúgy sem vagyunk nagy káposztaevők (csak nyersen vagy savanyúságnak), és éppen aznap készítettem lucskost – gondoltam, elteszem. Van egy nagyon jó, kipróbált receptem vágott káposztára, de végül mégsem az született belőle. Akkoriban tette fel Duende is a csalamádé-receptjét, és mivel sikerült zöldparadicsomhoz és friss uborkához is hozzájutnom, inkább az ő változatát készítettem el. Természetesen, az arányokat nem tartottam be, mert mindenből annyit tettem, amennyi nekem volt, de az ízesítést és tartósítást aszerint csináltam. Mivel neki összesen 2,7 kg volt a zöldségek tömege, igyekeztem egyszerűsíteni a munkámon és 3x 2,7 kilót hoztam ki.:) Így a fűszerekből, só-cukor-ecetből háromszoros adagot használtam. Bár igaz, a sóból négyszereset tettem, mert utólag megkóstolva nekünk nem volt elég sós úgy. Ezt ki-ki saját ízlése szerint variálhatja.

Csalamádé 1.

Hozzávalók: az adagok mosás, tisztítás, hámozás, csumázás stb. után mért tömegek;
- 4 kg káposzta
- 1 kg színes paprika
- 1,8 kg zöldparadicsom
- 0,5 kg uborka
- 0,8 kg hagyma
- 9 ek. só
- 12 ek. cukor
- 3 dl ecet
- 3 csapott mk. szalicil
- 3 csapott mk. borkén
- fűszerek ízlés szerint: köménymag, koriandermag, szemes bors, mustármag, babérlevél.

Elkészítés:
A káposztát és az uborkát legyalultam, a többi zöldséget felcsíkoztam (nekem nem ment a gyaluval). Egy nagy fazékba tettem (csak fazakam volt akkora, hogy ez mind beleférjen és jól össze is tudjam kavarni.), rászórtam a magvas fűszereket és a babérlevelet (de legközelebb ilyet nem teszek, minden üvegbe külön-külön kerül majd, az aljára, mert nekünk így zavaróak), majd a sót, cukrot, ecetet és a tartósítószereket is. Kézzel jól összekavartam és letakarva, időnként átkavarva, 1 napig állni hagytam. Másnap üvegekbe tettem, amennyire lehetett belenyomkodtam, majd a tetejére még öntöttem a léből, amit engedett, hogy jól ellepje a zöldségeket. Lefedtem az üvegeket és a kamra polcára helyeztem őket.

EK - 2010/10,






Csalamádé 2.

Ez az a recept, ami szerint én már több éve szoktam eltenni vágott káposztát. Mivel szeretem, ha többminden van benne, ezt is csalamádé-szerűen teszem el, tehát más zöldségekkel kombinálva, de vöröskáposztát, mint tavaly, többé nem teszek bele. Nem rontott az ízén egyáltalán, de a színe nagyon csúnya lett tőle. Ha csinálok, inkább külön vöröset teszek majd el.
A másik, amit nagyon szeretek benne, hogy nem jár bele semmiféle tartósítószer, kicsit hasonlít az íze a sózott, hordós, egészben eltett káposztára. De csak hasonlít. A receptet a szomszédasszonytól, Marikától tanultam, ő csak paprikával kombinálja, de azt sem keveri össze a káposztával, hanem lerakáskor tesz egy-egy felcsíkozott paprikaréteget is az üvegbe. Én is készítettem úgy, de minket nem zavar, ha vegyesen esszük, tehát inkább összekavarom őket.
Idén még nem került sorra ez a savanyúság, de hamarosan, amikor majd a hordóba is sózzuk, akkor teszek belőle. A fotóim a tavalyiak, csak akkor már nem kerültek fel a blogra.

Hozzávalók:

- káposzta
- paprika
- murok (sárgarépa)
- só, ecet, cukor
- babérlevél, szárított csombor (borsikafű), szárított kaporszár, torma (ízlés szerint)

Elkészítése:
Tulajdonképpen a káposzta az, ami muszáj bele.:) Ha valaki nem akar, nem muszáj mást is tennie. De ha akar, még csípőspaprika is mehet bele.
A káposztát legyaluljuk, a paprikát csíkokra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, és az egészet lesózzuk. Csak normál mértékben kell sózni, mert ez még nem a végleges sóssága. 2-3 órán át állni hagyjuk, majd a levét kicsavarjuk. Újraízesítjük: ezúttal cukorral és ecettel, illetve ízlés szerint további sóval, mintha csak egy azonnal fogyasztandó salátát készítenénk. Ismét állni hagyjuk 1-2 órán át, majd újra jól kifacsarjuk a levét, de ekkor máris üvegekbe gyömöszöljük a kicsavart „gombócokat”. Az üvegek aljára előzőleg beletesszük a fent említett fűszernövényeket. Végezetül, szintén ízlés szerinti sós-ecetes-cukros levet készítünk és lassan, több részletben, hogy kellőképpen lefolyjon, és minden kis hézag megteljen, felöntjük az üvegeket. Végül rácsavarjuk a fedeleket, és az üvegeket tepsibe helyezve a kamrába teszsük. A tepsi (vagy bármilyen más tálca) fontos, mert a tartósítószer hiánya miatt a savanyúság először felforr, majd leáll, és letisztul. Ezután át kell az üvegeket törölgetni és a tepsiket ki lehet venni alóluk.

Megjegyzés: A savanyúságot egyszerűen csak káposztával is el lehet készíteni, vagy paprikacsíkokkal lerétegezve. De akár úgy is készülhet, hogy a fent említetteken kívül egyéb zöldségek (pl. hagyma, uborka, csípős paprika stb.) is kerülhetnek belé. Fontos a lépések betartása, és fontos, hogy várjuk ki a forrási-leállási-tisztulási időt. Csak akkor vegyük ki az üvegek alól a tepsit, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy többé nem folyik a savanyúság leve. Készülhet fehér és vörös káposztával vegyesen, de tudni kell, hogy a vörös káposztától a savanyúság kissé “csúnya”, barnás színű lesz.

KÁP. - 2015.






Csalamádé 3.

Bár ez tulajdonképpen nem káposztából készült és fotóm sincs róla, azért leírom, mert szorosan kapcsolódik az utóbbi eltevési módszerhez.
Tavaly, amikor ezt a fajta káposztát tettem el, volt céklám is, amit már nem tudtam másképp felhasználni. Ezért meghámoztam és lereszeltem, majd reszelt sárgarépával és csíkokra vágott paprikával szintén eltettem savanyúságnak. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fenti káposztánál. Vigyázat, ezt is tepsibe kell helyezni! Előszőr készítettem iylet, de meglepően finomra sikerült, úgyhogy, gondolom, minden évben fog kerülni belőle néhány üveg a kamrába.

Mégiscsak van fotóm; valamikor télen, az egyik ebédkor készült:

2009. október 7., szerda

Nyár-és őszinvázió a kamrámban 3.

Savanyúságok paprikából

Nagyon sok paprikát kaptam, Édesanyáméknak nagyon jól sikerült az idén, rengeteg volt a termés, és szerencsére az eladása is jól ment. Nagyon sokat dolgoztak vele (az ültetésbe én is besegítettem, egy-egy alkalommal többezer szálat elültettünk.), megérdemelték, hogy legyen hasznuk is belőle. Főleg az öntözés volt nagy dolog, mert nem volt mindenhol vezetékes víz.

No, de visszatérve a terméshez... A zakuszkák fő alkotóeleme a paprika, a 3 adaghoz sok elment. De még mindig maradt. Húgocskám reklámozta az anyósa nyersen eltett gogosát (paradicsompaprikáját) és bár egyszer régen én is kipróbáltam, de nem sikerült, most mégis egy részéből azt tettem el.

Paprika-savanyúság nyersen

Két alkalommal tettem el ilyet, egyszer csupán sárga paprikát használtam, egy másik alkalommal pedig, egy újabb adag kapott paprikából pirosat is tettem el. Végül rájöttem, miért nem sikerült nekem anno: mert nem hagytam állni és így nem volt leve. De most már akkor finom volt, mielőtt üvegekbe tettem volna.
Én leírom a teljes adagot, ahogy a receptet kaptam, bár én mindig ennél kevesebb paprikából készítettem, de akkor a hozzávalókat is arányosan osztottam a paprikamennyiségem szerint.

Hozzávalók:
- 5 kg érett gogos, azaz paradicsompaprika
- 30 dkg cukor
- 0,5 l ecet
- 6 ek. só
- 1 kk szalicil
- babérlevél, mustármag, szemes bors tetszés szerint

Eljárás:
A paprikákat jól megmostam, félbevágtam, kicsumáztam, majd a feleket további 3-4 darabba vágtam, mérettől függően. Az egészet egy tálba tettem, és rászórtam a cukrot, sót, ecetet. Ha teljes adagot készítünk, ugyanekkor tegyük bele a szalicilt is. Jól kavarjuk össze, majd tegyük félre. Időnként meg kell még kavargatni, hogy minden feloldódjon benne és az összes paprikát jól átjárja a páclé. 1 napig nagyjuk állni, időnként megkeverjük, másnap pedig tiszta üvegekbe tesszük bele. Az üvegek aljára szórunk mustármagot, szemes borsot és babérlevelet, belehelyezzük a paprikákat (meg kell kicsit nyomkodni, hogy több férjen el és ne maradjanak nagy hézagok), majd felöntjük a visszamaradt lével. Az üvegek fedelét rácsavarjuk és már mehet is a kamrába. Télen éppen olyan ropogós, mintha friss paprikát ennél.
Mivel én kisebb adagokat csináltam meg egyszerre, gondban voltam a szalicilmennyiséggel, ezért nem tettem rá a paprikára, csak a sót, cukrot és ecetet. A tálat másnapig a hűtőben tartottam és miután üvegekbe került a paprika, minden üveg tetejére tettem egy késhegynyit, majd ezután öntöttem rá a levet.

EK - 2010/9





Csípős

2 kg paprika (tiszta súly, csumázás után, és jó, ha színes)
1 kg hagyma
3 db csípőspaprika (ez ízlés szerint variálható)
2 jó púpozott ek. só
15 dkg cukor
3 dl ecet
nagyon csapott tk. szalicil

A megmosott, félbevágott, kicsumázott paprikát vékony csíkokra vágtam, ugyanígy jártam el a megtisztított hagymával is, végül pedig a csípőspaprikát jól megmosva, de csumáját benne hagyva karikáztam a többi hozzávaló mellé. Ehhez az adaghoz a 3 csípős csak a pont megfelelő mennyiség: ahhoz túlságosan erős, hoyg ne lehessen észrevenni, de még nagyon a tűrhetőség határán belül van, szóval, ki-ki ismeri magát, vagy családja ízlését és ha esetleg hozzálát, aszerint csípősítsen.
A továbbiakban nagyon ahsonlít az előző paprikaeltevéshez, azaz a keveréket megszórtam cukorral, sóval, szalicillel és ráöntöttem az ecetet. Jól összekavartam és állni hagytam. Viszont nem hagytam egy napig állni, csupán pár órát. Kisméretű üvegekbe tettem (ha esetleg nem fogy el túl gyorsan, ne legyen egy nagy üveg megbontva), lefedtem az üvegeket és szintén mentek a kamrába.


2009. október 6., kedd

Segítség Alíznak

Csak, hogy értsétek, miről van szó. :) http://fakanalforgato.blogspot.com/2009/10/peccsdzsem-de-nem-maszlinas-borkanyba.html

És remélem, nem fagyasztja le ismét a böngészőket ez a beszúrás. Ha mégis, valahol, pl. a  http://krisztaboro.blogspot.com/ - on szóljatok!

Padlizsánfőzelék



No ne nézzetek nagyot!
Igaz, én sem ettem mostanáig, de biztos még elkészítem néha-néha. Könnyű, gyors, finom, egészséges...
Nem volt tegnapi maradékom, de Kisebbikemnek ebédet kellett adni lefekvés előtt. Amíg anyósomtól az üzletig érkeztünk, már ki is volt találva az ebéd: padlizsánfőzelék. "Miért ne? Padlizsán biztos van az üzletben, tök már kevésbé. Ez sem lehet rossz, sőt. Nem kaprosan lesz, hogy ne hasonlítson a tökre, hanem tárkonyos. Talál a tárkony hozzá, meg egy kicsi fokhagyma is." - morfondíroztam.

Elkészítés:
1 szép padlizsánt meghámoztam, lereszeltem és lesóztam. Hagytam állni pár percig, amíg meghámoztam és apróra vágtam egy hagymát, illetve kevés olajon megdinszteltem. Ekkor a padlizsánt szűrőbe helyeztem és folyó víz alá tartottam. Jól kifacsartam és már dobtam is rá a hagymára. Elkevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje. Kb 10 percig pároltam, ezalatt megpuhult, de még megmaradtak a csíkok, nem lett pépes. Amíg főtt, lisztből és tejfölből (de bármilyen más tejtermék vagy tej is jó) eresztéket készítettem és végül behabartam vele a főzeléket. További tejföllel és vízzel igazítottam még az állagán. Csak ezután sóztam, borsoztam és kevertem bele a fél tk-nyi fokhagymaport. Még lobbantottam párat rajta és elzártam a gázt. Végül fél tk-nyi apróra vágott lestyánt és 1 tk-nyi apróra vágott tárkonyt kavartam bele, és már tettem is hűlni a tányérba. Nagyon finom lett. B. is csak amúgy nyelte, nem is volt elég amennyit először kitettem.
Természetesen, lehet bármiylen fűszerezéssel készíteni, biztos kaprosan avyg egyszerűen petrezselyemel sem lenne rossz. Feltéttel is lehet tálalni (tükörtojás, virsli, kolbász, fasírt, bármi), de én csak a férjemnek szoktam ilyesmiket melléadni, ha főzeléket eszünk. Mi ritkán igényeljük. Éppen azért szeretem a főzelékeket, mert csak önmagukban is jól lehet lakni velük, max. kenyérrel, salátával-savanyúsággal társítva.

Nagyon gyorsan elkészülő étel, nem igényel angy szaktudást és az olcsó kategóriába is tartozik. Összköltsége kb. 300 ft. körül lehet. Nálunk kb. 4 lej.